Zalamegye, 1884 (3.évfolyam, 27-52. szám)

1884-11-30 / 48. szám

III. évfolyam Zala-Egerszeg, 1884. november 30. 48. szám i, m rM t i 1 ES ,1 A lap szellemi és anyagi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Bérmentetlen leveleket csak ismert kezektől fogadunk el. Kéziratokat nem küldünk vissza. i r A „Zalamegyei gazdasági egyesület" és a „Zalaegerszegi ügyvédi kamara" hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Megyei közgyűlés. <w «. W «/ Glavina Lajos főispán úr őméltóságának elnöklete alatt f. hó 24-én tartott megyei rendkivíili közgyűlés egyik legfőbb tárgyát az 1885. évi közmunka beosztás és utépítészeti tervezet megállapítása képezte. Mindenekelőtt felolvastatott m. kir. utépítészeti hivatal jelentése, mely mellett megyénk 1^84. évi országos közmunkájának természetben történt leszolgálásáról, a fenmaradt hátralékokról, a váltsági összegeknek mikénti befizetéséről szóló kimutatásokat és az összes járási székhelyeken megtartott eomputus alkalmával bizottságilag tárgyalt hiányok, kívánalmak és észrevételekről felvett jegyzőkönyveket bemutatja; ezzel kapcsolatban tárgyaltatott az 1885. évben természetben leszolgálandó közmunkának a megyei utakra előirányzott beosztási tervezete, mely miután a járási computusi bizottságok által a járások igényeinek legjobban megfelelő és az utfentartást legcélszertiebben előmozdító módon lett összeállítva, a közgyűlés által elfogadtatott. A rendszeres és szakszerű utépítészet egyik elengedhetlen feltételét az utakra szállítandó fed-, anvag minősége képezvén, miután előfordult oly eset is, hogy nem megfelelő kavics szállíttatott az utakra, melynek oka főkép abban rejlik, hogy a szükséges kavics mennyiség a kellő időre el nem készíttetvén, a közmunkások kénytelenek olv anyagot száWítani ki. ami épen rendelkezésre áll, ennek jövőben való meggátlása és az akadálytalan szállíthatás tekintetéből elhatároztatott. hogy az évenként előirányzott kőés kavics mennyiség úgy az egyes vállalkozók, mint a közmunkások által minden év ápril hava végéig

1 megternieltessék. a megtermelt kavics o o O szabályszerűen átvétessék s a kihordásra kötelezett közmunkásoknak kiosztassék, kik is azt a kijelelt időben és utakra kihordani kötelesek; egyáltalán pedig minden félreértések kikerülése végett tekintve, hogy a közmunka év november hó l-én kezdődik, nehogy ebből jövőre is a közmunka szolgálmán vok ugyanazon határidőig o J O J való teljesíthetése bárki részéről vélelmeztethessék, tüzetes irányul szolgáló határozatul kimondatott, hogy úgy az előirt, valamint a hátralékban maradt összes közmunka-tartozás a munka feladványban kitűzött határidőben, legkésőbb azomban minden év okróber hó 15-ig kiilömbelii bírságolás terhe mellett leszolgáltassék. O O Felhozatván, hogy a járósi utbiztosok a legjobb igás közmunka erőt fuvarozásokra használják fel, miáltal nemcsak visszaélések követtetnek el, hanem a közmunkaerő eredeti rendeltetésétől elvonatik. hogy ez jövőre meggátoltassak. a járási utbiztosok a természetbeni igás közmunka erő felhasználásától eltiltatnak s utazási költségeik fedezésére évi utiáltalányul évenként egy kilometerre GO kr. kilometer pénzt kapnak, melyért tartoznak minden esetben az utak és hidak építése, tatarozása s egyáltalán az utépítészeti összes teendők körül szükséges kiileljárást teljesíteni. — A megtörtént utazások ellenőrzése végett az utbiztosok egy külfoglalkozási naplót vezetnek, melvbe az egyes utazásokat bejegyezve, annak megtörténtét az illető községi elöljáróság és a szakaszbeli útfelügyelő aláírásukkal hitelesítik. Az ennek alapján készített napló a computusi bizottságnak bemutatandó, mely bizottság megállapítván a beutazott kilometerek után járó dijakat, kifizetés végett az alispáni hivatalhoz felterjesztést tesz. Tapasztaltatván, Hogy az utakon felmerülő hiányok és kihágások, minők az árkok betiprása, az átereszek és hidak megrongálása, nem jelentetnek be az illető hatóságnál, ami arra enged következtetni, hogy az titkapafok a felügyeletükre bizott utvonalakra kevés gondot fordítanak: ennek folytán a járási szolgabirák felhivatnak, utasítsák a járásbeli utkaparókat, hogy a felügyeletükre bizott utvonalakon a tapasztalandó hiányokat, mulasztásokat, és hiányokat a szolgabírónak esetről esetre azonnal bejelentsék; az e részben tapasztalandó mulasztásért az illető utkaparók ellen a törvényszabta eljárás a legszigorúabban foganatosíttassék. Az utkaparók által tett feljelentések esetén a járási szolgabirók az illető vétkes felekkel szemben a legszigorú~ c") abban tartoznak eljárni; az utrendó'rségi szabályokba ütköző kihágásokért és mulasztásokért beszedendő bírság pénzek az ntfentartási alap javára az alispáni hivatalhoz esetről esetre beterjesztendők ; a feljelentésekről s az azok alapján tett intézkedésekről, valamint a befolyandó bírság összegekről nyilvántartás vezatendő, melynek kivonata félévenként az alispáni hivatalhoz beterjesztendő. Az 1882. évi novemberi közgyűlés határozata értelmében az összes községek képviselő testületei kötelesek minden évben azon községi útrészt, mely azon év folyama alatt kiépítendő lesz, kijelelni, annak miként és mily mérvben történt teljesítését az évenként a járás székhelyén tartandó megyei közmunka eomputus alkalmával igazolni. .Minthogy azomban tapasztalás szerint euie kötelezettségeket nem a kellő pontossággal teljesítik, ugyanazért a fentebb érintett közgyűlési határozatnak biztosabb és eredménvesebb foganatszerzése végett közsrvüJ o o o J lésileg elrendeltetett, hogy az összes községi utvonalat, mely azon évben kiépítendő, kijelelni s arról a szabályszerű tervet és költségtervet az illető járási szolgabírónak minden év február végéig bemutatni tartoznak, a járási szlbirák pedig felhivatnak, hogv amely község eme kötelezettségének a kitűzött határidőig eleget nem tesz. a mulasztó községet annak azonnali teljesítésére felelősség terhe mellett utasítsák, illetőleg a kiépítendő ut tervét és költségvetését bekövetelvén, annak alapján az építés fogonatosítását a rendelkezésre álló összes községi közmunka felhasználásával eszközöltessék, a tapasztalandó mulasztások esetén pedig a hátrálékos munkakötelezettek ellen a közmunka utasítás 32. §-ában megszabott birság kivethetése végett a computusi bizottságnak előterjesztést tegyenek. — A tapolczai járás felső részében tapasztaltatván, hogy az átvett kavicshomok az előirt méretnek meg nem felelnek: a computusi bizottságnak e részben tett javaslata folytán az „Zalamegye" tárcája. A keszthelyi sírmezük népének szokásai és eleímodjarol .*) Dr. Lipp Vilmostól. Habár népünk a római művelődés magaslatán nem állott is, azért a műveltség némi fokát még sem lehet tőle elvitatni. Már az ismertetett dísztárgyak használata magában véve tanúsítja, hogy népünknek nem vad, nem a szó szoros értelmében vett barbár, hanem bizarr létére is tinóm ízlése volt: a finom, tisztultabb ízlés, a szép fölismerése és méltánylása már előre kizárja a vadság, a tulajdonképeni barbárság fogalmát. Hogy népünk írott emléket nem hagyott hátra, az ugvan nagyon sajnálatos, de hol és melyik a népvándorlás korának az a harcoló, lakhelyét minduntalan változtató népe, mely az írás, olvasás mesterségét általánosan gyakorolta vagy gyakorolhatta volna? Népünk vallásáról sírmezőink nem adnak felvilágosítást. Az egyetlen keresztény emlék, a részletesen leirt korongos fibula, itt számba sem jöhet, részint elszigetelt volta, részint azért sem, mert tölisinerhetőleg byzanci munka és e szerint több mint valószínű, hogy prédaként jutott embereink birtokába. Olyan emlék sincsen, mely bár mily pogány eultusra utalna, hacsak az a kis háromszögű bronzlap, csúcsán női fejjel, mely mint lógó került elő a gyöngyök között, nem akar valami bálványoeska leuni, a mit különben nem merek ráfogni. A babona, mely akkoriban minden pogány népet, a vándorlókat épúgy mint az ősi lakhelyeiken ülőket, eltöltött, népünknél sem hiányzott, bár sírjaik annak csak gyér nyomait őrizték meg. Erre mutattak az átfúrt farkasfogak, a kő, üveg és csont auiuletek; *) Mutatvány szerzőnek a ,.keszthel)í sínnezük -röl irt terjedelmes és a sajtót legközelebb elhagyó monograpliiájából babonás jelentménvű valószínűleg az ismertetett, láncon lógó csontgolyó, de az sem lehetetlen, hogy a hullának a sírban való elégetése szintéu valami babona kifolyása. A mi embereink kedélyvilágát illeti, arról már hangosabban nyilatkoznak sírjaik. Az, hogy az eltemetett arca következetesen kelet félé néz, bizonyítja, hogy népünk hitt a síron túli életben, a feltámadásban; és hogy ezt a földi élet folytatásának tekintette, annak a legszükségesebb házi eszközöknek, a kések, acél és kova, továbbá az edényeknek a holttest mellé való tevése által adott kifejezést. Az elhunytak iránti kegyelet az ék- és játékszerek, a kedvenc állatok bemelléklésében nyilvánul. A halál ridegségét és borzadalmát mind a fiatal nők pillanatnyi szendergést mutató helyzete által a sírban, mind a halottas torok ünneplése által enyhítették, melyek maradványait a sírba szórták. A szülők és gyermekek közti gyöngéd viszonynak, tehát a sze retteljes családiasságnak az életben, számos jele maradt meg még a halálban is. A nő- és gyermeksírok mindig megkülönböztethető gondosabb elkészíttetése bizonyítja, hogy népünk a nőket, de még a gyermekeket is kitüntető tiszteletben részesítette, a mi már magában véve is örvendetes és figyelemre méltó jelenség a népvándorlás vérrel festett korszakában. Népünk foglalkozása és életmódjára nézve leleteim csak kevés és hézagos következtetéseket engednek, egész, tiszta képet arról neui alkotnak. A különben aránylag kevés férfi sír kiállítása és fölszerelése a férfiak két, egymástól élesen különvált osztályát mutatja, a szabadok és rabszolgákét. A kevés itt eltemetett szabad, vagy mondjuk nemes férfiú is, mint föntebb már többször érintettem, tálnyomólag vagy aggastyán, vagy nyomorék, tehát harcképtelen ember, de még ezek mellékletei is az egykori harcost árulják el. Alig tévedek tehát, ha azt mondom, hogy népünk szabad, nemes férfi része kizárólag a harcot, háborút tartotta foglalkozásának. és hogy e kemény harcosok, kiket csak nagy ritkán ért a halál otthon, övéik körében lovasak voltak, azt a velők eltemetett lovak, a kajla lábszárcsontok és a lószerszám fészek bizonyítják. A rabszolgáknak a távollevő harcfiak otthon maradt családjainak fentartása, az élelem beszerzése, szóval a röghöz kötött munka jutott osztályrészül. Néhány ki ásott gazdasági eszköz, kapa, sarló, földmivelésre utal, azonban ez már a vidék jellege szerint sem lehetett terjedelmes. Keszthely és vidéke dombos, a most művelés alatt álló csekély terjedelmű szántóföldek túlnyomólag legújabb keltűek, a dombokat ezernyi ezer hold erdő borítja, a népvándorlás idejében csaknem az egész vidék vadakkai bővelkedő őserdő, a szarvas és vadkan hazája lehetett. A vadkan agyara, a szarvasagancs, mely férfisírokból került, mutatja, hogy a rabszolgák vadászattal is foglalkoztak. Különben szarvas, őz, vadkan ma is van még bőven a keszthelyvidéki erdőkben. Hogy itt, a Jíalaton partján, a halászat is szolgáltatta az élelmet, azt bővebben bizonyítgatni sem kell. A nő- és férfisírokban egyaránt talált átlyukasztott agyag korongok ép úgy lehettek háló, mint szövőszék nehezékei. És nagyon közel áll azon föltevés, hogy a négyfelé hasított fokú tűket hálók itésre is használhatták. Az edények előállítása, gyékénytonás, a csont tárgyak faragása és a szövés a belső házi munkakörhöz tartozott, mit nők és férfiak, szabadok és rabszolgák egyformán végezhettek. Népünk temetkezési módjait már ismeri az olvasó. ()>szes észleleteim és tapasztalataim a mellett szólnak, hogy népünk itt, az erdőség és a Balaton által védett helyen, visszavonult falusi életet élt, és csakis Mogeutiánán át közlekedett a külvilággal. A sírmezoh valószínű kora. A sírmezők berendezése kétségtelenné teszi, hogy népünk e vidéknek nem átmenő, ideiglenes, hanem hosszabb időtartamra megtelepedett, békés lakossága volt. Mikor történte megtelepedés és mikor szűnt meg, azt positiv adatok hiányában senki sem fogja megmondhatni, de hogy legalább emberöltőnél tovább tartott, azt a csontvázak minőségéből lehet következtetni. Ez érdemben ismét nem az ép, hanem a leien szamunkhoz egy fél iv melleklet van csatolva.