Zalamegye, 1884 (3.évfolyam, 27-52. szám)

1884-07-27 / 30. szám

jelenti, hogv a vásártéren hét tulajdonostól összesen 5314 " terület vásárolható össze, melyből a vásártér megnagyobbítására 102 F] ölet leszámítva, maradna -> 152 Ennek felét véve 2571) "-et a kórház fun­dusra, ez már 47(5 öllel nagyobb lenne, mint a je­lenlegi fehérképutcai házhely. A fenmaradó másik fél 257(3 • ölből két tulajdonos természetben kapná ki földjét s még az esetben is feninaradna 900 • ölnél több, amit célszerű volna a kórház fundusához venni, hogy ha idővel nagyobbítani kellene, azt fennakadás nélkül lehessen megtenni. Ilykép a kórház fundusa a vásártéren kerékszámmal 3500 £l öl lenne. Ezen hely megvételi ára fedezhető a kórház jelenlegi 2100 ölet tevő tundusának esetleges eladási árából, a mely három egyenlő részre osztva, három házhelyül volna eladandó. Emellett a vásártéren a pilótázási munkálat sem kelle­ne, pince sem kerülne annyiba s igy anyagi tekintet­beu nemhogy veszteség, de sőt nyereség lenne; végül figyelembe veendő, hogy közegészségügyi szempontból sokkal előnyösebb volna a vásártéri hely s ezáltal ma­ga a város is csínosodnék. A kép\ iselő testület az előterjesztés alapján meg­győződvén arról, hogy a kózháznak a vásártéren való felépítése mind közegészségügyi szempontból, mind anya­gilag tekintve sokkal kedvezőbb s a város tovább ter­jedhetésére nézve is előnyösebb, a városi tanácsot meg­'bizta, hogy a kiküldött'bizottsággal egyetértőleg az il­lető tulajdonosokkal a szerződést azonnal kösse meg, a két félnek •— akik természetben kívánják földjüket kielégítése után fenmaradó téridet többletet a kórház furidusának nagyobbítására fordítsa s egyúttal a régi kórházteleknek nyilvános árlejtés utján való eladatása iránt a szükséges intézkedéseket tegye meg, végül az | új hely vétele, valamint a régi hely eladatására nézve a megye törvényhatóságától a jóváhagyást a törvény értelmében kérje ki. — Olvastatott a megye hatóságának a hátrálékos számadások beadatása iránt küldött rendelete. .Alivei 1850—1862. évekről a számadások nincsenek meg, e hiányt az 1863. évektől kezdődő számadások megvizs­gáltatása végett csak úgy véli a képviselő testület pó­tolni. hogy az 1850-től 1862. évig bezárólag volt bírá­kat a felelősség terhe alól felmenti, viszont a birák vagy azok örököseitől nyilatkozatot kér ki a tekintetben, hogy a városon semminemű követelésük sincsen s e nyilatkozatok felterjesztendők, úgy az 1863. évtől kezd­ve a számadások, mely* k közül a legújabb időről szóló esetleg meg nem vizsgált számadásokat illetőleg a szám­vizsgáló bizottság annak mielőbbi teljesítésére felké­retett. — Városbíró úr előterjesztette, hogy a városi korcs­mák legközelebb árlejtés utján kiadattak 2567 frt 10 kron, mely eredményt a mult évi 2273 frt 80 kr. ár­lejtési összeggel egybehasonlítva, ez évben a korcsmák bérbeadása után 293 frt 30 krral több jövödelme lesz a városnak. A városi tanács által teljesített ezen árlejtést a képviselő testület jóváhagyta. Végül a zala-megyei általános tanító testületnek t. évi augusztus hó 26- és 27. napjain Keszthelyen tar­tandó évi közgyűlésére esetleg a városból elutazó hely­beli tanítók útiköltségére a képviselő testület, tekintve az ez év folytán már ez ideig is felmerült rendkivüli nagymérvű kiadásokat, 30 frtot szavazott inog. ­Akasztás városunkban. A zalaegerszegi kir. törvényszék f. hó 25-én reg­geli 7 órakor hirdette ki gyilkosság büntette miatt vá­dolt Spi ígler János és társai bűnügyében a m. kir. Cu­riának f. évi május hó 8-áu kelt. Ítéletét, mely szerint Spingler János és Gmainics Erzsébet férj. Barát Pálné kötéláltali halálra, Skalitz Mátyás pedig életfogytiglan tartó fegyházra Ítéltettek. Ugyancsák felolvastatott ő cs. és kir. Felségének ezen ítéletre vezetett legfelsőbb el­határozása, mely szerint vádlottak ellen a törvényes igazságszolgáltatás rendes lefolyásának bekövetkezését megengedte. Az Ítélet kihirdetése után elnök felhivta vádlotta­kat, váljon az Ítéletet megértették-e, mire Spingler Já­nos és Gmainics Erzse vádlottak igennel feleltek. Ská­litz Mátyással az Ítélet Matyasetz István felesküdött törvényszéki tolmács által vend nyelven közöltetett. A harmadfokú birósági itélet foganatosítására ju­lius hó 26-ának reggeli 7 órája kitüzetett s az itélet végrehajtására Somogy János törvényszéki biró úr ki­küldetett. Végül Szeghő István elnök úr a helyzet komoly­ságához mért szavakban figyelmeztette vádlottakat, hogy miután számukra e földi in többe kegvelem nincs, leszá­molva teljesen a földi léttel, szálljanak önmagukba, föl­dúljanak Istenhez, mint kinél egyedül van részükre ir­galom, bánják meg szivükből, elkövetett nagy vétküket s togadják lelkük épülésére a földi létből hátralevő ide­jüket, hallgassák áhítattal az egyház fél-fiának vigasz­taló s a nagy útra előkészítő szavait. — A halálra ítélt két bűnös az itélet kihirdetése után borzasztó helyzetüknek egész tudatában, teljesen meg­törve távozott a teremből és külön külön cellába vezet­tettek, hol a rémes egy napot töltik. A lelki atyai te­tendőket Gmainics Erzse mellett Szabó Károlv" nvug. plébános és a helybeli fegyház lelkésze, Spingler János mellett pedig Simon István holyb. segédlelkész úr telje­sítik. — Magát a bűntényt a következőkben adjuk: Barát Pál volt lendvai cserhegyi lakós Zala-E°-er­szegen lopás büntette miatt 1 1 évig fogva volt. Ezen idő alatt neje szül. Gmainics Erzse már 1882. év végén férje élete ellen törő eszme megvalósításával foglalko­zott. Skálits Mátyást Spingler János közbenjárásával 1883. év január hó elején cselédjének felfogadta, vele csakhamar belső szerelmi viszonyba lépett s férje élete ellen irányuló tervét, melybe Spingler János már előbb beavatva volt, vele közölte, neki jövőjére nézve hízelgő Ígéreteket tett, Spinglernek is anyagi haszonban való részesítéseket ígért s az iszonyú terv végrehajtására Spingler és Skálits vele szövetkeztek. Első megállapodásuk szerint Spingler és Skálitz február hó 10-én, midőn Barát Pál börtönbüntetésének kiállása után haza jön, elé akartak menni, hogy az uton megölik s ha esetleg Győrfv Ignác, aki Barátnak a lo­pásban bűnrészese volt s vele egy időre lett elitélve, szintén Baráttal jő együtt haza, azt is megölik, hogy őket fel ne fedezhesse. Később e tervvel felhagytak, mert nem tudták, a kiszabadulás napján jön-e meg Ba­rát s mely uton jön haza. Barát Pál február hó 11-én haza érkezett s neje kávét készített neki s a kávéba higanyt tett, de a férj ivás közben a higanyt észrevette, nejét ezért megfed­dette s kijelentette, hogy ezért Lendván a bíróságnak feljelenti. Gmainics Erzse még azon este átment a közelben lakó Spinglerékhoz, hol Skálits is volt, elbeszélte a hi­ganyos kávéval tett kisérlet sikertelenségét s egyúttal, hogv férje feladással fenyegette. Ekkor közösen elhatá­rozták, hogy ha Barát elindul, Spingler és Skálits utána mennek s az uton kivégzik. Ezt nem valósíthatták meg, mert Barát otthonn maradt, amit Gmainics Erzse érté­sükre adott. Február 12-én Barát elbocsátotta a szolgálatból Skálicsot, aki azomban nem távozott el Cserhegyről, hanem 13-án Spinglernél tartózkodott, mely napon dél­előtt Barát szolgálóját Spinglerhez küldte, hogy 5 trt tartozását fizesse meg. Gmainics Erzse pedig a szolgáló által alattomban azt izente Spingler és Skalitsnak, hogy es­tére jöjjenek el s teljesítsék az ígérteket. Válaszizene­tttk igenlő volt s éjjel 1 1 órakor meg is jelentek s Gmainics Erzse kétszer is kijött hozzájuk, hogy férje még nem alszik, mig férje elaludván, ezi hírül adta ne­kik. Gmainics Erzse szolgálójával, kit magával hívott, kint maradt, mig Spingler és Skálits bementek s Ba­rátot megfojtották. A virradat közeledvén, a gyilkosok a hullát a házpadlására emelték fel, s a polyva alá rejtették s 15-én hajnal előtt Berky Mihály pincéjébe vitték át, mely pincének kulcsa Gmainics Erzsénél volt s ott elásták. Gmainics Erzse február 23-án Mura-Szerdahelyre ment férje testvérjéhez s kérdezte, hogy nem volt-e férje ott, mert 14-én korán reggel hazulról eltávozott s azóta nem jött haza. Február 25-én a gyilkosok a petesházi majornál a Mura folyam partjára egy rongyos tárcát, melyben Barátnak 1869. év szept. 9-én kelt házassági szerződése is volt és véres papírdarabot helyeztek el, a vizbe pedig egv tarisznyát és kalapot dobtak a vélemények más irányba terelése céljából. Még az nap három egyén a lendvai járás szolgabiróságánál jelentést tett írásban ezen tárgyakról, melyeket a folyó partján megtaláltak. A fel­merült gyanuokok alapján a szolgabiróság által Skalies kihallgattatván, hosszas vonakodás után végtére előadta, hogy Barátné rábeszélése folytán Spinglerrel együtt Ba­rátot megfojtották és hogy Berki pineéjébe elásták. Mindjárt az itélet kihirdetése után Boschán Gyula és Weisz Izidor védő ügyvédek védenceik nevében távirati uton küldöttek el O Felségéhez a kérvényt a halálbüntetésiu-k életfogytiglan tartó fegyházbüntetésre való megváltoztatása tárgyában, de válasz nem jött. A siralomházban. A sötétes szoba oldalfalánál egy kis asztal van elhelyezve fekete lepellel, közepén feszü­let, két gyertyával. Egy ágy, két szék és egy pad, ennyiből áll a szoba bútorzata. Egyik széken a halálra itélt, vele szemben a lelkész foglal helyet. Spingler hor­vát nyelvű imakönyvből olvasgat és bűnbánatra készül, külöiuben megadással viseli sorsát s meg van győződve, hogy megérdemelte azt. A nő izgatottabb, sokkal job­ban ragaszkodik az élethez. A lelkészek a királyi ke­gyelmet mint halovány reménysugárt felemlítik ugyan nekik, de azért a halálra, melynek bekövetkezése sok­kal valószínűbb, elkészítik őket. A nő délelőtt, Spingler délután részesül a bűnbánat szentségében. Mindke ttő végrendelkezik. Spinglernek csak ru­hája és takácsszerszáma van. A nő meglehetős vagyon­nal (állítólag 5—6000 frt értékben) bír. Általános örö­kösévé Kodba Márton alsó-lendvai hegyi lakós unoka bátyját tette. Több kisebb összeget hagy egyes kereszt gyermekeinek és rokonainak. 100—100 frtos alapít­ványt édes atyja és édes anyjáért évenkint mondandó egy-egy öreg misére, 100 frtosat saját lelke üdvéért évenkért mondandó öreg misére, 50 frtosat férje lelke üdvéért mondandó kis misére, mindezek az a.-lendvai plé­bánia templomban mondandók s az alapok kezelése az ottani plébánosra bizatik. 100 frtos alapítványt tett a helybeli börtön kápolnában mondandó öreg misére. 200 forintot hagyott védő ügyvédjének, 100 frtot a börtönőröknek, 20 frtot a fog-házfelügyelőnek, 10 frtot a fogházőrines­ternek. A napot meglehetős nyugodtsággal töltötték, lelké­szeik kevés pihenőt kivéve mindig mellettük voltak. Spingler kérte a lelkészt, hogy András nevű fivéréhez intézendő levélben nevében tőle, atyja, neje, férjezett nővére és ennek gyermekeitől bocsánatot kérjen, hogv reájuk ily megbélyegző szégyent hozott. Délután már készül a bitófa és a koporsók a me­gyeház udvarán, a fejszecsapások jól kivehetően behal­latszanak, de nem tudják, hogy őket illetik s figyelmen kivül hagyják. Különös óhaját étel vagy ital iránt egyik sem fejezi ki, hanem belenyugszik abba, amit hoznak. A nő este bort kiván, 3 decit kap, majd imádkozik és sírdogál. Spingler lenyugszik, megunván a sok ülést. Az akasztás. 26-án 1 ,8 órakor indul a küldöttség a permetező esőben a vesztő helyre, a tágas börtön ud­var északkeleti részén e célra szánt külön helyiségre, bekerítve magas falakkal. A két bitófa mögött áll Ko­zárek két pribékjével. Megkondul a börtönkápolna lélekharangja s elfojtott lélekzettel várják az ott levők a közelgő ítélteket. Elől jő Spingler a lelkész s a fog­házfelügvelő karján, ingadozó, sőt majdnem roskatag léptekkel, teljesen megtörve, szemeit behunyva, közbe szüutelen csókolja a feszületet, utánna határozott lép­tekkel a nő a lelkész és a fogház-őrmester által vezetve, szemeit körülhordozza, vad tekintetet vet a bitófára; kezében imakönyve és zsebkendője. Az itélet felolvasása után a kiküldött Somogy biró úr átadja az elitélteket Bessenyey kir. ügyész urnák, a ki a hóhérhoz fordul e szavakkal: „Hóhér átadom ön­nek Spingler Jánost, hogy a kimondott halálos ítéletet rajta végrehajtsa!" A hóhér embereivel végzetes mun­kájához 8 óra 27 perckor hozzáfog, az elitélt „Bocsássa­nak meg a tekintetes urak" szavakat alig mondhatta ki, már nyakán volt a kötél. A hóhér bámulatos gyor­sasággal végezte munkáját s félperc múlva jelentette, hogy Spingler meghalt. Majd Gmajnics Erzsét adja át a kir. ügyész úr a hóhérnak, a ki siránkozva könyörög hogy mentsék meg életét. Ennél másfélperc múlva je­lentette a hóhér, hogy meghalt. Sokkal szívósabb élet­ereje volt. A kivégzés után Szabó Károly börtö-lelkész úr egy miatyánk és üdvözletet mondott a kiszenvedtek lelki üdveért. Dr. Mangin Károly törvényszéki, dr. Graner Adolf börtönorvos és dr. Isóó János gyakorló orvos urak 18 perez múlva constatálták, hogy a szív verése megszűnt, mely után még 45 percig maradtak függve a kivégzettek a bitófán s csak azután vétettek le s vitettek a halottas szobába, hol a koporsók már készen voltak. Végül megemlítjük, hogy a nő, kivégeztelésének reggelén végrendeletét részben megváltóztatta. Kobda Márton, kit végrendeletében örökösévé tett, nem jött ineg. Eljött azonban meggyilkolt férjének testvére s a siralomházban meglátogatta, miért is a nő általános örökösévé pótvégrendeletében ezt tette. Helyi, megyei és vegyes hirek. A zala-egerszegi Teketársaság 1884. augusztus hó 3-án a kaszaházi kertben tekeversenynyel egybekö tött zártkörű táncmulatságot rendez. Kezdete d. u. 3 órakor. Belépti díj: személyenkint 50 kr., — tagok- és családjának fele. A versenyhez egy jegy ára 30 kr. Az országos vörös kereszt egylet zala-egerszegi fiókja 1884. évi julius hó 22-én Svastits Benóné őnagy­sága elnöklete alatt választmányi ülést tartott, melyen a rendes évi közgyűlés határnapjául augusztus hó 10-ke tüzetett ki. — Ezen közgyűlés a kitűzött napon délután három órakor fog a megyeház nagytermében megtar­tatni. Tekintettel azon nemes és szép célra, melyet ezen az egész osztrák-magyar monarchiára kiterjeszkedő egylet maga elé tűzött, kívánatos volna, hogy a nagy érdemű közönség a lehetőleg nagyobb érdeklődéssel viseltetnék ezen egylet iránt. —• Választmányi határozati szerint a közgyűlésre külön meghívók nem fognak szétküldetni, hanem csak falragaszok által fog a n. é. közönség tu­domására hozatni. — Az augusztus 10-iki közgyűlés tárgysorozata következőleg lett megállapítva: 1. Elnöki jelentés. 2. A pénztárnok jelentése az egv let vagyon állásáról. 3. Hét vál. tagnak választása. — Kisorsoltat­tak: Skublics Jenőné, Isoó Alajosné, liosenberg Sándor­né úrhölgyek, továbbá Hajik István, Hollósy József és ifj. Thassy Lajos urak, Graner Jakabné úrhölgy pe­dig a választmányi tagságról lemondott. — Kinevezés. A m. kii-, pénzügyminiszter Ragyák István letenyei lakost és szolgabírói végrehajtót Sopron megye és Sopron sz. kir. város területére állami végre­hajtóvá nevezte ki. — Magyar nemesség adományozasa. Ő felsége sam­buehi lovag Bless Imre nyugalmazott őrnagy, zala-szt.­mihályi lakósnak, valamint törvényes utódainak az ipar­és közügyek érdekében kifejtett hasznos működése elismeréseiil a magyar nemességet adománvozta. Gyászhír. Heucz Károly, Festetics Tasziló gróf nyugalmazott tiszttartója f. hó 16-án 76 éves korában végelgyengülésben Keszthelyen meghalt. A boldogultat t. hó 17-én nagy részvét mellett temették el. Béke poraira! A keszthelyi önk. tűzoltó egyesület ügye egy hatalmas lépéssel haladt előre azáltal, hogy a város kegyura Festetics Tasziló gróf úr tekintettel arra, hogv a f. hó 12-én éjféltájban kiütött tüzeset alkalmával az őrtanyától távol eső helyre a tűzoltók maguk kénytele­níttettek a fecskendőt húzni, miről a vész helyére az elsők közt odaérkezett gróf úr személyesen győződhetett meg, az egylet részére egy pár ló beszerzésére 500 frtot ajánlott volt, egyúttal a tüzeset alkalmával magukat ki­tüntetett tűzoltók részére 20 frtot kegyeskedett adomá­nyozni. Hol a legnemesebb intézménynek ily hatalmas támogatói vannak: ott az egyleti élet a legszebb virág­zásnak indulhat. Mily jól esnék, ha egerszegi tűzoltó egyesületünknek is volna ily hathatós pártfogója! A csáktornyai állami képezdónél a magas minisz­térium által elrendelt magyarnyelvi póttanfolyamot f. hó 14-én nyitotta meg Samu József képezdei igazgató, mint a póttanfolyam vezetője. A megnyitás alkalmával 17 ta­nító iratkozott be. A póttanfolyam költségeinek fedezé­sére a minisztérium 4000 forintot volt kegyes utahá­nyozni. — Eljegyzés. Heinrich Adolf kis-czelli kereskedő legközelebb tartotta eljegyzését Schüeiger Dávid készt helyi kereskedő kedves leányával Helen kisasszony­uyal. — A zala-egerszegi társaskör 1884 évi augusztus hó 2-án Rozenkrancz József kerti helyiségében saját könyvtára javára nyári mulatságot rendez. Kezdete 5 órakor. Belépti díj 50 kr. Felülfizetések köszönettel fogadtatnak s a „Zalamegye" cimű lapban nyugtáztatni fognak. Kedvezőtlen idő esetén augusztus hó 9-én fog megtartatni. Cholera nostras-eset Tapolezán. Schőffer Gábor tapolczai lakós 75 éves egyén, balaton-szt.-györgyi sző­lőjében étrendi hiba — nevezetesen barack s egyéb nem eléggé érett gyümölcsnek nagyobb mennyiségben!- élve­zete következtében e hó 18-án hasmenést kapott, 19-én este Tapolczára szállíttatott és 20-án reggel, mikor or­vosi segélyért folyamodott, már a cholera nostras tünetei

Next

/
Oldalképek
Tartalom