Zalamegye, 1884 (3.évfolyam, 27-52. szám)

1884-10-26 / 43. szám

III. évfolyam Zala-Egerszeg, 1884. október 26. 43. szám. Előfizetési díj: Egészévre 4 ft., Félévre 2 ft., Negyedévi'.' 7 ft. Hirdetmények: 3 hasábos petitsor egyszer 9 kr., többszöri hirdetésnél 7 kr., Bélyegdij 30 kr. Nyiltlrr petitsora 1*2 kr. !, ki i • t i es A „Zalamegyei gazdasági egyesület" es a „Zalaegerszegi ügyvédi kamara" hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Megyei Zalamegye közigazgatási bizottsága október liavi illését Glavina Lajos főispán úr őméltósága elnöklete alatt f. hó 21-én tartotta. Az alispáni havi jelentés szerint a közegeszségi állapat a felnőtteknél úgy, mint a gyermekeknél is egyáltalán kivétel nélkül kedvező volt, különösen a felnőttek közt rendkiviil csekély volt a gyógykezelés alá került betegségek száma, uralkodó kórjelleg meghatározható nem volt, aiánylag talán az emésztő szervek hurutos bántalniai fordultak elő említést érdemlő számban ; váltóláznak itt-ott észleltetett egyes szelid lefolyású esete; a gyermekeknél — hasonlítva a mult hónapihoz — szintén csekély volt a betegforgalom. a betegségek általában szelid lefolyást vettek, sőt a perlaki és letenyei járásban előfordult egyes dyphteritis esetek is szerencsésen végződtek. A heveny fertőző kórok közül augusztus hónapban Keszthelyen uralgott himlő a mult hónapban teljesen megszűnt, a beérkezett zárjelentés szerint a járvány egész tartama alatt megbetegült 3 férfi, 1 nő, 12 gyermek, összesen 16; meggyógyult 3 férfi, 1 nő. 8 gyermek, meghalt 4 gyermek. Csány községben szeptember 3-án a kanyaró lépett fel járványosán; a legutóbbi kimutatás szerint ez ideig megbetegült 3 nő, 31 gyermek, kik közül meggyógyul! 3 nő, 25 gyermek, meghalt 4 gyermek és gyógykezelés alatt maradt 5 gyermek. —A védhimlő ojtás a beérkezett jelentések szerint Kustánszeg és a mileji plébániához tartozó községek kivételével a megye egész területén befejeztetett és egyes helyeken ismét teljesíttetik. Az alispáni jelentés részletesen elősorolta a letenyei szolgabirói ügyben tett alispáni intézkedéseket ; miután az igazoló jelentés a kitűzött határidőre nem érkezett meg, a megyei tiszti ügyész úr szeptember 21-én a hely sziliére kiküldetett ; szeptember 22-én adta be a szolgabíró lemondását; a tiszti ügyész úr nagymérvű rendetlenséget tapasztalt az irattárban; ugyancsak közel 2000 frtot talált a hivatalban az iratok közt, hogy minő pénzek ezek. az a további vizsgálat folyamában lesz kiderítve. Az alispáni jelentés felolvasása után felemlírtetett azon abnormis állapot, mely főleg most, a szüret alkalmával, a nmst elszállítása körül észlelhető. Mig ugyanis a hatósági rendelet szigorúan tiltja a szőlőveszszőknek más helyre való átszállítását, addig a musttal telt hordók nem az előirt módon, hanem többnyire venyegével és szőlőlevéllel dugatnak be. — Ií törvényellenes állapat megszüntetése tekintetéből a járási szolgabiróságok utján a közönség figyelmeztetik, hogy a must szállításánál e venyige és szőlőlevél semmi szili alatt nem alkalmazható. Felemlíttetett egyúttal azon türhetlen állapat, mely ép Zala-Egerszegen, a megye székhelyén. észlelhető, hol a cigányok heteken át tanyáznak és nagy csoportokban járnak benn a városban utcáról utcára, házról házra, E tekintetben alispán úr megjegyzi, liogv a kérdéses cigányok egerszegi illetőségűek levén, őket a városból kitiltani, illetve ellenük azon megyei rendeletet, hogy két óránál tovább egy helyen nem időzhetnek, alkalmazni nem lehet, de kétségkívül arra szoríthatók, hogv a közönséget ne zaklassák, csoportokban házról házra ne járjanak s minden utcai csoportosulástól tartózkodjanak s ez irányú intézkedésre még augusztus hó elején kelt rendeletében utasította is a járási szolgabirói hivatalt s ajánlja, hogv hivatkozott rendeletének szigorú foganatosítására a járási szolgabirói hivatal felhivassék. — Felhozatott, hogy a szolgabirók egves kihágási ügyekben pénz-, esetleg fogház bünte! tést szabnak ki, holott nem rendelkeznek fogházzal, hol a kiszabott büntetés végrehajtható volna s kérdés, hogy az ily fogházzal büntetettek élelmezéséről ki fog gondoskodni és kinek költségén? Ajánltatik e tárgyban a minisztériumhoz felterjesztés intézése. Főjegyző úr a tett indítványra megjegyzi, hogy a törvényhatósági közgyűlés katározatához képest e tárgyban a minisztériumhoz felterjesztés lett intézve, melynek eredménye gyanánt felhozta, hogy élelmezési célokra minden egyes szolgabiróság részére 40 frt általány engedélyeztetett, egyúttal módozat nyújtatott a fogházak felállítása tárgyában. Nézete szerint várni kellene új évig vagyis e közigazgatási fogházak életbe léptetéseig s ha ne talán akkor egyes hiányok felmerülnének, azok pótlása tárgyában annak idején kellene megtenni a kellő lépéseket, mely indítvány el is fogadtatott. — A nagy-kanizsai adófelszólamlási bizottságban Szalacsy József úr kilépése által megüresedvén egy bizottsági tagsági hely. a közigazgatási bizottság Erdélyi Mihály urat választotta meg bizottsági tagnak. — Dr. Mangin Károly megyei főorvos úr figyelmeztetve azon visszás állapatra, hogy sok község saját temetővel nem birván, halottjait H szomszédos község temetőjébe viszi, e tárgyban a következő javaslatot teszi: Az 18 7(>. évi XIV. t. c. 113. §-a szerint a megholtak temetése rendszerint azon község területén eszközlendő, melyben a halál bekövetkezett s ugyanazért az ugyanazon törvénycikk 116. §-a szerint „minden község köteles egy, a helyi, népesedési és egészségügyi igényeknek megfelelő, kellőleg berendezett községi temető helyet fentartani." — Minthogy Zalamegye területén még több oly • község létezik, mely saját temetővel nem bir és halottjait vagy a szomszéd községbeli vagy az esetek legtöbbjében a plébánia székhelyén levő temetőbe viszi, mi által a közegészségre — különösen járványok uralkodásakor — rendkivül veszélyes állapatok következnek : okvetlenül szükséges, liogv a törvény ide vonatkozó rendelete érvényesíttessék és minden község saját temetővel annál inkább is mielőbb elláttassék, mert az Olaszország felől fenyegető cholera vész közelsége azt sürgőssé teszi. — Ez előterjesztés alapján elfogadta a közigazgatási bizottság a főorvos úr által e tárgyban beterjesztett következő határozati javaslatot: A törvény rendelete és a szükségesség által is indokolt főorvosi indítvány, különösen közegészségre) tekintetből „Zalamegye" tárcája. A ballépés. - Rajz. — Irta: Rozgonyi György. Elhangzottak már a szent dallamok utolsó hangjai is a tiszteletre méltó boltozatok alatt, s az ájtatoskodók áldást, vigaszt vivén magokkal, lassanként oszladozni kezdtek. Csakhamar az az ünnepélyes csend szállt az Ur házának falai közé, mely önkéntelenül is áhítatra ragadja a vallásos lelket, s fölemelvén azt a mindennapi élet sivár zajából, az égbe, Istenhez vonza. A templomban még csak két nő van jelen. Az egyik szegényesen, de tiszteségesen öltözött fiatal leányka, egyik mellék-oltár előtt térdel. Kezei imára kulcsolva s könyes szemei az oltárképre fiiggesztvék, melyen a kis Jézus Szűz Anyjának karjain pihenve, mennyei örömtől sugárzó arccal látszik alátekinteni az imádkozó hajadonra. A bánatos leányka tekintete a mosolygó isteni kisdeden tévedez. s halvány arca egészeu átszellemülni látszik buzgó iaiája közt. — Egi vigasz szállja meg szivét, s könytől ázott arcáról mintha egy láthatatlan kúz letörülte volna azt a sötét borút, mely előbb azt árnyalá, s helyén lassanként a vigasz, az enyhülés derűje ömlött szét. A leányka inegkönuyebülve törülte le forró könyeit, s csendesen távozni készült. — A másik, ki a templomban jelen van, egy meglepő szépségű nő, ki egyik padban foglal helyet. Sötét szinü, választékos öltözete bizonyos előkelőségre vall. A hölgy előtt arany metszésű, bársony imakönyv fekszik, melyből időnkéut fól-fölveti tekiutetét, s figyelemmel szemléli az oltár előtt imádkozó leányt. Mikor a szegény leány elvégezvén ájtatosságát távozni készült, az előkelő hölgy is becsukván imakönyvét, nyombau a leány után indult. A templom küszöbén utolérvén, megállította a szegény leányt. Pár percig beszélgetett vele, s mikor elvált tőle, hálásan emelé ez könvtelt szemeit az urihülgyre, s ajkaihoz emelé annak kezét, hogy hálacsókját lehelje reá. Az urihülgy ezután az ott várakozó hintóba lépve elrobogott. Sokáig kisérte szemeivel a leány az elrobogó fogatot, mig nem az egyik utcasarkon eltűnt tekintete elől. „Istenem ! meghallgattad leányod kérését szabadítót küldtél számára!" Ezeket rebete a magára maradt leány égre emelt szemekkel, s halvány arcán forró könyek gördültek végig. — * * * M . . . város egy előkelő szalonjában vagyunk. A meglepő fény. a drága bútorzat s az ízléses berendezés, mely a legküvetelőbb kényelmet is képes kielégíteni, már első pillanatra elárulják, hogy egyikében vagyunk a főrangú világ termeinek. E pompás szalon az ifjú Tarnóczay báróé. A szobában fiatal nő van, kiben a templomban látott urihülgyre ismerünk. Fül-alá járkál a drága szőnyeggel bevont padlózaton s időnként az utcára nyíló ablak előtt figyelve meg-megáll. mintha valakit várna. Nem sok idő múlva léptek zaja hangzott a folyosón. reá halk kopogtatás a terem ajtaján. „Tessék!" Hangzott belülről, s az úrinő az ajtó felé irányzá lépteit. — A templomban látott szegény leány lépett be félénken. „Hozta Isten!" E nyájas szavakkal fogadta őt az urihölgy. .Rég vártam már, s azt gondoltam, nem is talál lakásomra, hogy ennyit késett." „Bocsánat asszonyom!" Viszonzá a leány remegő hangon, hogy késedelmezésem által visszaéltem türelmével, de szegény beteg nevelő-anyám ápolása gátolt, hogy előbb megjelenhessem. „Helyesen cselekedett jó leány" mondá bátorító hangon az úrhölgy, „mert ön a szerető gyermek kötelességét teljesítette. — Foglaljon helyet, s beszélje el őszintén szomorúságának okát, mely miatt sürü könnyei hulltak ott a templomban, s felkültütték sajnálkozásomat. biztosítom, bennem őszinte résztvevőre fog találni . . ." A leány helyi t foglalva a bársony pamlagon, melyet számára az urihölgy kijelölt, reszkető hangon igy kezde beszélni: „Mielőtt szomorú sorsom i-lbeszéléséhez kezdenék, engedje meg, hogy forró köszönetemet fejezzem ki azon szívjóságáért, hogy egy szegény, mindenkitől elhagyatott leányt részvétére és szánakozására méltatni kegyes volt." „Hagyja jó leány!" Vágott közbe az urihölgy szemeit a beszélőre függesztve, melyekben a jóság, szelídség tükröződött vissza, s melyek megnevezhetetlen bájt kölcsönöztek e pillanatban neki. „' n csak keresztényi kötelességemet teljesítem akkor, mikor a szenvedők, és szomorúakat iparkodom vigasztalni és könyeiket letörülni . . ." „Csak néhány hónapja még" folytatá a szegény leány elbeszélését, „hogy e ván sban tartózkodunk beteg nevelő-anyámmal, egy kisded, szegényes lakást bérelve a „Kereszt utcában." Szülőimmel egy kis alföldi faluban laktunk, hol alig töltém be nyolcadik életévemet, midőn szomorú árvaságra jutottam. Egy nemes szivii özvegynő azomban megszánva elhagyatott állapotomat, magához vett. Jó, szelid volt hozzám, s szereta tével árasztott el: én is viszont ugy szerettem őt, amint gyermek szülőt csak szeretni képss. De mégis nagyon szomorú emlékek fűznek gyermekkorom ezen éveihez. Gyakran láttam búsongó nevelő anyámat óra-hosszákig, kinos fohászok közt künyezni, s azok a könyek reám sem maradtak hatás nélkül. Lelkem elborult, s belőlem komoly, hallgatag leány lőn. Ha olykor kérdeztem is könyező nevelő-anyámat, hogy miért oly bús, oly levert mindig, felelet helyett gyengédan magához vont, csókokkal, könyekkel árasztá el arcomat és esak ezeket mondá : „Jó gyermekem, zárd el ártatlan szive Mai számunkhoz fél iv melléklet van csatolva.