Zalamegye, 1884 (3.évfolyam, 27-52. szám)

1884-08-17 / 33. szám

III. évfolyam 33. szám nlr i i es il A „Zalamegyei gazdasági egyesület" és a „Zalaegerszegi ügyvédi kamara" hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Zala-Egerszeg, 1884. augusztus 14. A városi képviselő testület t". hó 4-én tartott üléséhői Za la-Egerszegnek rendezett tanácsú várossá átalakítása tárgyában kiküldött bizottság működését serényen folytatja s minden, tőle kitelhető módon igyekszik, hogy e nagv fontosságú és városunk szellemi, valamint anyagi jólétét célzó iigv mielőbb teljesen tisztába hozatva. végelhatározás végett a képviselő testület, elé terjesztessék. Örömmel jelezhetjük, hogv várossunk polo-ársáira — belátva az átalakítás előnyös voltát r- • ~ j ettől éppen nem idegenkedik, sőt azt melegen óhajtja, amit igazol ama körülmény, hogv teljes készséggel Írják alá az átalakítás érdemében a megve törvén \ hatóságához intézendő kérvényt, melyet olvasó közönségünk tájékoztatása végett egész terjedelmében közlünk : Tekintetes megyei Törvényhatóság! Evek hosszú során keresztül azon tapasztalásra jutottunk, hogv községünk, Zala-Egerszeg. eddigi névszerint jelen nagyközségi szervezetével nem képes azon igényeknek megfelelni, melyeket a mai kor egy megyeszékhely irányában támaszt; de kiilömben is sokszoros mulasztásaink folytán a haladás terén igen sok hasonló községnek kirívóan mögötte maradt ; iparosai majd mind tönkre jutottak, kereskedése ugyszólva megsemmisült. Ezen állapoton és illetőleg bajainkon az által vélünk segíthetni, ha nagy községünket rendezett tanácsú városnak a törvénv által biztosított előjogai felhasználásával s egy szélesebb hatáskörrel felruházott és helyesebben szervezett városi tisztviselői kar segítségével iparkodunk anyagi erőinket lehetőleg kifejteni, polgáraink jólétét előmozdítani, s mulasztásainkat mielőbb helyrehozni. Zala-Egei szeg a megye székhelye; abban az értelmiség köztudomásilag igen szép számmal van képviselve s a közigazgatási, törvényszéki és iárásbirósájn tisztviselőkön kivül az A. tanúsága szerint 20 tanító, 6 orvos, 25 ügyvéd. 2 gyógyszerész, 74 kereskedő stb. lakik, négy elemi iskola, egv ti osztályú polgári iskola. ebben egy 3 osztályú kereskedelmi iskola, továbbá egv 2 osztályú felső leánv-iskola. s a polgári iskola mellett szervezett núntaszerüleg berendezett iriűasztalossági tanműhely létezik. Többször nevezett községünk, mely beltelkekben 34!) holdat 49 ölet összesen 4929 holdat 586 ölet tesz ki. mely 6434 lakóst s beltelkeiben 618 liázat számlál, s melynek összes egyenes államadója 33134 frt 90 kr., — mint község saját telekkönyvi tulajdonul 7 házzal, 773 hold 671 öl kiterjedésű s az adó alapján 51793 t'rl becsértékii ingatlanokkal, s eddig is évi 1X712 írt 29 kr. jövödelennnel birt. Minthogy a rendezett tanácsú város általunk szervezése alig két-három ezer forinttal növeli az eddigi kiadásokat, s a kiadási többlet gazdagon fogja megteremni a kivánt gyümölcsöket; minthogy e szerint községünk az 1876. évi 5. t. cikk 40. b. pontjában irt elegendő szellemi és anyagi erővel rendelkezik: alőlirottak. mint a kik az összes községi egyenes államadónak több mint fele részét ti /.etjük. tisztelettel kérjük a tekintetes megvei Törvényhatóságot, méltóztassék megengedni, miszerint Zala-Egerszeg nagyközség rendezett tanácsú várossá alakulhasson át." — Mihelyt e kérvényt annyian aláirják, hogy az aláírók adója az állami egyenes adó felét felülmúlja: a bizottság a képviselő testülethez intézendő memorandum megállapítása végett egybegyűl s iparkodik azt. mielőbb beterjeszteni, úgy hogy erősen hiszszíik, miszerint városunk ezen vitális érdeke mé<r e hóban végleges megoldást nyerend. — Megyei élet. Zalantegye közigazgatási bizottsága augusztus havi rendes ülését (rlavilia Lajos főispán úr őméltóságának elnöklete alatt f. hó 12-én tartotta. Az alispáni havi jelentés szerint a közegész-égi állapat a lefolyt julius hóban a felnőtteknél igen kedvező' volt, kivéve a keszthelyi, letenyoi és zalaegerszegi járásokat, melyekben nagyobb mennyiségű gyomor- és béllmrut fordult elő, inig a többi járásban a beteg forgalom a megelőző hónapihoz képest tetemesen apadt. Tapolezán és Nagy-Kanizsán egy-egy cholera-nostras eset észleltetetett. azonban mindkettő gyógyulással végződött. A gyermekek egészségi állapata kevésbbé volt kedvező, a mennyiben gyomor- és bélhurut nagyobb számmal fordult elő a keszthelyi, csáktornyai, letenyei és zala egér szegi járásokban, úgyszintén Nagy-Kanizsa városban, ez utóbbi helyen 8 halálesettel. Nagy-Kanizsán 4 vörheny, 3 vérhas, Keszthelyen 5 himlő eset, Gyömürőn szintén himlő fordult elő szórványosan. A szükséges orvosrendőri intézkedések mindenütt foganatba vétettek. Ragályos betegségeknek járványos fellépte az egész megye területén nem észleltetett. Olvastatott a vallás- és közoktatásügyi ni. kir. minisztériumnak a közigazgatási bizottsághoz intézett leirata, mely szerint Krób Pál elhunyt tanfelügyelő helyébe dr. Ruzsicska Kálmán zcmplémmegyei segédtanfelügyelő lett kinevezve. A miniszteri leirat felolvasása után dr. Ruzsicska Kálmán tanfelügyelő úr a közigazgatási bizottsághoz intézett szavaiban kifejezést adott abbeli szilárd elhatározásának, hogy igyekezni fog minden erejével e szép múltú s történelmi nevezetességű megye tanügyének felvirágoztatásán lankadatlanul közreműködni s kérte egyúttal a közigazgatási bizottságot, hogy őt ez irányú működésében szives támogatásban részesíteni kegyeskedjék. Főispán úr őméltósága jelenti, hogy Skublies Jenő úr betegeskedése tolytán a megyei közgazdasági előadói tisztéről lemondván, a földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi minisztérium Arvay István közigazgatási bizottsági tag urat nevezte ki megyei közgazdasági előadónak. A közigazgatási bizottság örömmel vette tudomásul Arvay István urnák, mint a közgazdaság terén kiváló szakférfiúnak eme kineveztetését, egyúttal a betegsége miatt lemondott Skublies Jenő előadó urnák e minőségben két éven keresztül a megye érdekéljen kiváló buzgalommal és odaadással teljesített működéseért jegyző könyvileg fejezte ki köszönetét. A megvei árvatárból kiutalandó pénzekre nézve a jövőben azon eljárás foganatosítását határozta el a közigazgatási bizottság, hogy a pénzkiutalási végzések a szolgabiróságoknak küldetnek meg, mig a felek egyidejűleg a jegyzők által értesíttetnek a kiutalásról. Az árvaszéki elnök negyedévenkint jelentést tesz a közig, bizottságnál, hogy a szabályszerű elisinervények a szolgabirói hivataloktól pontosán beérkeztek-e ? Alispán úr előterjeszti, hogy a megyei közbiztonsági szolgálat égetően szükséges ;é teszi a megyei csend őrség létszámának szaporítását. A közigazgatási bizott„Zalamegye" tárcája. „Kolera nostras." — Tárca. Irta: dr. Jenvay Géza. Mindenek előtt is, van szerencsém magamat bemutatni: én Tiraóthfalvy Tihamér végzett orvos növendék és — „kolera-orvos" vagyok, azaz — ne tessék megijedni tőlem csak voltam. Ma már nem viselem ezt a veszedelmes hivatalt, miután az a furcsaság történt velem, hogy No, de kezdjük a maga módja szerint egészen élőiről. Talán még tetszik visszaemlékezni, hogy a belügyminisztérium csak nem régiben bocsátott ki a tör vényhatóságokhoz egy olyféle körrendeletet, melynek értelmében mindazon orvosok és végzett növendékek, kik a „veszedelem- nem remélt bekövetkezése esetén, mint „kolera-orvosok" fungálni hajlandók, a megyei tiszti toorvos által jelentkezésre hivattak fel. Az igaz, hogy nem valami zsiros lizetéssel jár ez az uj hivatal olyan magamféle embernek, minden egyes kiküldetésért össze-vissza csak négy forint honorárium van kilátásba helyezve hanem hát azért talán felesleges is mondanom — kapva-kaptam az alkalmon, mely jövendőbeli hírnevemet volt megállapítandó s a körrendelet megjelenésének második napján, már mint „kolera-doctor" sétálgattam szülővárosom „desinficiált" utcáin, még pedig „állásom- fontosságának tudatában — meglehetős büszke önérzettel, mindenek felett pedig lázas izgatottsággal lestem-vártaiu a — kolerát ! Csakhogy ez a rémséges „fekete asszony" sehogy sem akart a kedvemért a mi vidékünkre is ellátogatni, úgy hogy mélységes tudományomnak praeticus hasznosítására alkalom nem kínálkozván — kezdtem kétségbe esni s már-már az a meggyőződés érlelődött meg bennem, hogy én bizony voltaképpen még mindig csak egy nagy semmi vagyok, habár még olyan „kolera-doctor" vagyok is, mígnem egyik nap, úgy este felé, lélekszakadva állit be hozzám a tiszti főorvos s minden teketória és bevezetés nélkül tudtomra adja, hogy: — ()csém, maga azonnal Füzfadombra utazik! Érti? Rögtön, lóhalálban! Itt a távirat, Füztadombon egy ember gyanús tünetek között halt meg s minden jel oda mutat, hogy kolerával van dolgunk. — A hullát felboncolja, jegyzőkönyvet vetet fel s az esetről nekem még ma, azonnal, tüstént jelentést tesz. Valamit dadogtam az öregnek, — hogy mit, már magam sem tudom —• csak arra emlékszem, hogy a következő pillanatban már az utcán voltam, s „szakértően" bele vágva magamat a principálisnak lakásom előtt várakozó hintójába, vágtattam a vasúti állomásra, s mert ott már másodikat csengettek, nem is mentem, hanem rohantam a fülledt levegőjű coupéba s küldetésem fontosságának tudatában, tigyelemre sem méltatva uti társaimat, fontoskodó arccal telepedtem le a bőrpamlag egyik szögletébe, miközben fejem egyre abban folt, hogy miként fogom én ezt a _fonto> esetet" a fofizikus szája ize szerint protoculoniba szorítani, mert hát. tessék elhinni: nagy -sor" is ez olyan embernek, ki még soha sem próbálta. A vonat lassú dübörgéssel haladt — s már körülbelül egy jó negyed óra telt igy el, midőn szomszédom, egy tisztes öreg úr, végre megsokallotta szellemi gyötrelmeimet nagyvirágú selyem zsebkendőjével letörölgetve kopasz homlokáról a eoupé pokoli hősége által kisajtolt veríték cseppeket, — miután az előbb még figyelemmel olvasott újságot összehajtogatva maga mellé helyezte a pamlagra udvariasan megszóllitott, hogy: Hová utazik uraságod? Füzfadombra! feleltem neki olyanformán, mint mikor az ember egv szóval akarja kitálalni mind azt, mi a fejében kotyvad s csak azután, midőn láttam, hogy ennek a szegény kis falunak az említése legkevésbbé sem idézte elő a várt hatást, tettem hozzá sietve — mert nagy baj vagyon ottan kérem alássan ! Nagy baj!? csudálkozott az öreg ur. Igen! Rettenetes nagy baj! Kiütött a kolera! Tessék itt a távirat. — En Timóthfalvy Tihamér járvány-orvos vagyok s küldetésemnek éppen az a célja, hogy kiderítsem, vájjon ázsiai vagy csak kolera nostrassal van-e dolgunk ? — No, ennek azután már ini g volt a kivánt hatása! Útitársaim rémülve ugráltak fel egyenkint helyeikről < az a siheder — valami diák-féle lehetett ki egész uton utánozhatlan phlegmával ki szürülgette divatos kaimait, ijedten hajította ki az ablakon azt a szép kajszin barackot, melybe esak épp abban a pillanatban harapott egész élvezettel, szóm /' 1' egy években gazdag hajadon, halálsápadt arccal kez tt kotorászni uti táskájában s egy kis üveget halászva innét ki. mohón szivta magába a kolera cseppek ..aromáját", az újság olvasó öreg ur közegészségügyi í liseriainkról dünnyögött valamit magában, inig bájos vis á vis-m egészen elhalaványodva csapta be könyvét, melyet még előbb oly ér dekkel lapozgatott, azután rám emelte bogár szemeit, mintha csak kételkedett volna a mondottakban. Szóval olyan kolerás hangulat szállta meg egyszerre az egész társaságot, hogy csak elő kellett venni tudományom tárházából minden chlórmeszet, kálit, nátront, carbolt, kátrányt, mig végr • sikerült megnyugtatni uti társaimat. — Mikor uzután vége lett az első ijedtségnek s lecsendesültek a kedélyek, ki ki előbbi idő töltéséhez látott. A siheder újra neki állt körmeinek, szomszédja az „éltes delnő" visszadugta táskájába a kolera cseppeket s azután ölebet simogatta gyengén, kényesen, mig Jelen szám r.klicz e^y íéi iv melléklet van csatolva.