Zalamegye, 1884 (3.évfolyam, 27-52. szám)

1884-08-03 / 31. szám

Megyei elet Zalainegvo. erdőrendészeti albizottsága Svastíts Benő alispán urnák elnöklete alatt és Sághy Kálmán kir. alerdőfelügyelő úr jelenlétében julius hó 22-én iilést tartott, melyen felolvastatott a kir. erdó'felügyeló'ségnek a községi, közbirtokossági, plébánia és iskola erdőkre vonatkozó üzemtervek tárgyában tett előterjesztése. A kir. erdőfelügyelőség részéről tett előterjesztés alapján a megyei erdőrendészeti albizottsága következő határozatot hozta: Miután a községi-, közbirtokossági-, plébánia- és iskola erdők tulajdonosai, erdeiknek a törvényes batáridőn belül (1884.' junius 14-ig) eszközlendő berendezését nem teljesítették és a gazdasági terveket eddig igen csekély kivétellel be nem terjesztették, az albizottság szigorúan utasítja az elől nevezett erdőbirtokosokat, hogy az üzemtervek kidolgozására és beterjesztésére szükséges halasztás kieszközlése céljából indokoltan folyamodjanak és a közbeeső időre vonatkozó ideiglenes üzemtervek megállapításához szükséges előmunkálatok foganatosítása céljából, a mellékelt nyomtatványokat pontosan töltsék ki, s azokat a halasztás iránti folyamodványokkal együtt a járási szolgabíró urakhoz folyó évi augusztus hó 25-ig mulhatlanul beterjeszszék, mert ellenkező esetben az erdőtörvény 4'.). és 50. §-aiban megszabott büntetéssel fognak sújtatni. A járási szolgabiró urak pedig felhívatnak, hogy a kellő szánni nyomtatott példányokban megküldött jelen végzést, valamint az ideiglenes üzemtervhez szükséges adatokra vonatkozó nyomtatványt a községi, közbirtokossági, plébánia és iskola-erdők tulajdonosainak azonnal kézbesítsék és az aug. hó 25-ig hozzájuk beérkező halasztási kérvényeket és a kitöltött nyomtatványokat pontos jegyzék kíséretében az albizottsághoz folyó évi szeptember hó l-ig okvetlen felterjeszszék. A zala-egerszegi zavargasok vegtargyalása l>apunk egyik előző számában jeleztük, hogy a mult év augusztus hó '23., 24. és 25. napján Zala-Egerszegen történt zavargások tárgyalását a budapesti kir. bünfenyítő törvényszék kiküldött tanácsá julius hó H-án kezdette meg. A tárgyalás julius hó 27-én fejeztetett be .-> összesen 1211 vádlott és 246 tanú lett kihallgatva s a tárgyalás folyamáról nem számítva a terjedelmes és ivekre menő ítéletet Ivánka Imre törv. jegyző úr 600 lapból álló jegyzőkönyvet készített. Lapunk sziik tere nem engedte meg, hogy a tár gyalásról részletes és kimerítő tudósítást hozzunk, azonban olvasó közönségünk tájékoztatása végett alant közöljük e bonyodalmas ügyben a bizonyítási eljárás befejeztével a kir. ügyész ur által tett indítványt, úgy a védbeszédeket s végiil magát az ítéletet. Bakos János budapesti kir. alügyész úr végindítványát előterjesztvén, a vádbeli cselekményt a btk. 153. és 155. §§-aiban ütköző lázadásnak és lázadásra fo.lbujtásuak kívánja minősíteni és tekintettel arra, hogy a végtárgyalás során a védelem részéről csupán egy csekély körülmény, egy izraelitának egy kereszténynyel való verekedése vettetett tol az egésznek indokául a fővádlottakat a törvény teljes szigorával látja büntetendőknek. Gyakran igy folytatja lehetetlen valamely cselekmény indokait kipuhatolni, s így van ez a jelen esetben is. Sokszor vannak — úgymond egyes világra szóló eszmék, melyek némelykor hasznosak, máskor azonban károsak és romboló hatásúak. Ilyen —mondja az antiseinitizmus. Felemlíti a bpesti csizmadiákat és kéményseprőket, kik oly elveket hirdetnek, hogy „el kell venni az uraktól vagyonukat'.' Itt látja ezúttal is a bajt. Áttérve az egyes vádlottakra: Schreiner Ferencet neje vallomása alapján, — Bali Kálmánt és Unger Ferencet: Haás Samu, Griinvald Pál, Gráner Géza, Lachenbach Ferenc, Fenyvesi Miksa és neje, Noszlopi Pál, Stern Miksáné és Mayer Károly vallomása, s Bali Kálmán levele alapján, — Gerencsér Istvánt: Molnár György, Molnár Györgyné, Horváth István és Szabó János vallomása alapján a btk. 13. és 155. §§-ai és a 69. §. a) pontjában körülírt lázadás és lázadásra felbujtás bűntettével vádolván, a törvény legnagyobb szigorával indítványozza megbüntettetni. Farnas Kenve res Lászlót, Takáts Istvánt a btk. 172 §-a, Kovács Bagó Károlyt a btk. 163. §-a alapján vádolja, huszonöt vádlott ellenében a vádat elejti, Mayer Károlyt. Grünvald Károlyt és a többieket pedig a btk. 153. S-a alapján a lázadás büntette miatt kívánja büntettetni. Lengyel Károly védő ügyvéd úr előadja védbeszédében. hogy a kir. ügyészszel nem állhat egy alapon, mert a lázadási büntény-alapot el nem ismerheti. Szerinte Istóezy röpirata és antisemita-kalendáriurűa voltak okai a zavargásoknak. Ezek ugyanis eszeveszettekké, butákká, elvadultakká és zavarodottakká tették a tömeget, lótottak-futottak s nem tudták, mit cselekszenek. Igy Schreiner is, a ki azt mondja ugyan, hogy nem ivott, de a kiről védő tudja, hogy részeg volt s azért azon rögeszméje folytán, hogy őt kergetik, vasvillával futkosott és akarta magát védelmezni. Krisztus szavaival élve kéri a trvszéket: ..bocsásson meg védencének, mert nem tn Ita mit cselekeszik", s végül a btk. 76. £í. 7íl. íj. 3-ik bekezdése és a 92. alapján kér ítéletet. Fuzsits Károly rédö ügyvéd úr ueui látja a lázadás bűntényét tenforogni. A valódi tény az, hogy Freistadt Bernát megkéselte Szabó Gáspárt; erre egyes izraeliták ablakai beverettek, minek hirére azután a vidékekről is többen bejöttek nézni. Fokozta az izgatottságot az a körülmény, hogy az ablakbevcrések miatt aug. 24-én olyan egyének fogattak el. kik ártatlani k voltak, valamint az is, hogy Gráner Géza aug. 23-án este a városban lődözött. Itt tehát lázadásról nem. hanem legfelebb politialis kihágásról lehet szó. Kéri védencei felmentését, a kik ellenében semmi bizonyíték nincs. Dr. Cziuder István ügyvéd úr véd beszédét a következőkben adjuk. Tekintess kir. törvényszék! Nem hiszem, hogy találkoznék egyetlen elfogulatlan. józan gondolkodású, igaz magyar-érzelmű olyan ember, aki a mult évben megyénkben és általában hazánk délnyugati részében mintegy forgó szél gyanánt váratlanul átvonult eseményekre sajnálkozva ne tekintene vissza! Sajnálkozva nem csak azért, mert azok alatt egyesek, számosak nevezetes károkat szenvedtek; nem csak azért, mert azok társadalmi összes viszonyainkra. mezőgazdaságunkra ép úgy, mint iparunkra és kereskedelmünkre sőt mondhatni hazánk politikai tekintélyére is nyomasztó és hátrányos befolyást gyakoroltak: hanem különösen azért is, mivel amaz események a külföld előtt, mely népünknek sem jellemét, sem viszonyait nem ismeri, de a történteknek okait és tényezőit sem tudja a magyar nép eddig általánosan elismert tolerantiájának és szabadéi viiségének jó hírén érzékeny ésorbát ejtettek, és — roszakaróink által a zavargás céljául az egyes helyeken előfordult és nem is a zavargók által eszközölt fosztogatás hirdettetvén a magvar nép jellemét szégyenteljes színben tüntették fel. Pedig ha elég szerencsétlenek voltunk közvetlen közelről szemlélhetni és mintegy átélhetni ama zavargásokat és mélyebben kutattuk a látszat alatt lappangó valót; vagy ha figyelemmel kisértük a jelen végtárgyalás folyamát, okvetlenül azon meggyőződésre kellett jutnunk, hogv bár a széles világon mindenütt feltalálható orcátlan tolvajok ezúttal is megragadták az alkalmat a fosztogatásra a zavargásoknak nem a rablási vagy tolvajlási vágy kielégítése volt a célja; ama jelenségeknek nem népünk jellemében keresendő tulajdonké— Szerelmes Jézuskáin! mi baja lett öcsémasszony ? Ocsémasszony! öcséinasszony!'? Oh jaj, oh jaj! falán csak nem csipett be ettől a pohár bortól ? Öcsémasszony meg ne haljon ám! Hadd lám a fülét. Olyan mint a jég; talán mégis halt'?- így beszélt, sürgölődött, keltegette, dörzsölgette az öreg Virágúé a földönfekvőt. Ja- a- j nekem! csak a Lacim volna itthon. Ocsémasszony. ugy-e az a savanyu bor ártott magának? Mindjárt gondoltam ám, mert az a gonosz csapláros sok „ánizslag"-ot szokott beletenni. No de talán mindjárt könnyebben lesz, majd ez a kancsó viz fölébreszti. l)e a nő meg sem mozdult, mert az öröm, hogy gyermekét megtalálta, megrepeszté szivét. Virágúé azt hitte, hogy az asszony csak elájult, s ruháit kezdé oldozgatni a halottnak. (lldozgatás közben az asszony keblén egy levelet talált elrejtve, csak annyi volt ráírva címűi: „Fiamnak." Másnap Virágné Erdőslakra ment jelenteni a plébánosnak, hogy egy asszony nála szállást kért s az éjjel meghalt; a levelet, melyet talált, az öreg asszony átadta a plébánosnak. A papra, mikor a levelet átolvasta, alig lehetett ráismerni; izgatottan vette kalapját és sietett a báróhoz, aki épen honn volt, hogy a levelet átadja neki olvasás végett. Az udvarra érve a báró után tudakozódott, s a szolga azt jelenté neki. hogy a báró úr még alszik. A pap azonban rögtön óhajtott vele beszélni, a levél tartalma sarkalta. A hálószoba-ajtajához érve, kopogtat. Semmi felelet. Zörget. Semmi nesz. Dörömböl. Ismét csak siri csend rá a válasz. A pap roszat sejtve, az ajtót feltörette, • a látvány, mely a szobában eléje, tárult, megbénítá nyelvét. A báró teljesen felöltözötten karszékében ült hátradőlve, közel íróasztalához s homlokán keresztüllőve találtatott. Az asztalon a helybeli plébánoshoz szóló eme bevégzett, írott lap volt: „Plébános úr!" „Sok lányszivet zúztam agyon életemben, de egv lelket mégis sajnálok, hogy miattam szerencsétlen és földönfutó lett. Atyám nevelte, taníttatta a kedves teremtést. Atyja atyámnál volt számadó. Mariskát így hívták a leánvt és plébános úr ismerte atyám halála után magamhoz vettem, s ez által igazi kedvesétől elválasztottam; ámde önző céljaimra használtam fel: elcsábítottam s végre elűztem magamtól, és ezért a mai napon meg kell bűnhődnöm. Végzetem utóiért, megkell halnom, mert kényszerít egy előttem álló. aki töltött fegyverét homlokomnak szegzi és számadásra von. Nevét gyilkosomnak nem mondom meg, mert a halált meg érdemiéin, beismerem. Mariska gyermeke — az én fiam — él valahol annyit tudok, azért e levelem egyszersmind végrendeletem is. Fiamnak hagyom minden javaimat, csak arra kérem, bocsásson meg romlott apjának. Mari nem tudom él-e vagy meghalt; de ha él. ő is feledjen el mindent és éljen boldogul gyermekünkkel; ha meghalt vagy meghal, temessék melléin családi sírboltunkba. Szeretnék még Írni. mert míg tollam mozog a papiroson, addig gyilkosom kegyelmez életemnek ; mihelyt tollamat felemelem, a végzetes lövés azonnal eldördül. Es pedig a következő pillanatban, mert több szavam nincs. Erdőslaky < >dön báró." Hallottatok-e lövést az éjjel'? - fordult a pap szolgához. Igen, de azt gondoltuk, hogy a báró úr jó kedvéből lövöldöz, mert máskor is megtette ezt. A pap előtt az egész dolog világos lett egyszerre, csak a gyilkos nevét nem tudta még. Virágnéval azonnal Berekfalvára sietett, s útközben kérdezősködött Ha felől; mikor megtudta, hogy a fitt nem saját gyermeke az asszonynak, megtalálta az örököst is. A házhoz érvén, hol Mariska feküdt, a pap azon na) Laciért és Andrisért küldött. Minek Írjam le a megrendítő jelenetet, mely a tetemnél Andris és Laci megérkezésekor történt? Tsak annyit mondok még, hogy Erdőslakon a bárói sirboltban éjjelenkint megjelenik egy emberi alak, s furulyájával altató dalt zeng Mariska koporsója felett. ztán pedig a báró koporsója felé fordítja sötét tekintetét és mormolja: Bosszúm elért! Vájjon ki lehet az'? pi oka. Végindítványában azt mondja a kir. ügyész úr, hogy gyakran lehetetlen valamely cselekmény indokait kipuhatolni, -— és igy van ez — úgymond a jelen ügvben is. En ellenkező nézetben vagyok. Mert a valódi okot ezúttal igen is feltaláljuk beteges társadalmi viszonyainkban és intézményeinkben, melyekre azomban épen nem alkalmas, vagy legalább nem elégséges gyógyszer a büntető törvénykönyv, és feltaláljuk egyebeken kívül a miknek részletezésébe itt nem bocsátkozhatom a mózes vallásúak vallásos szokásaiban és általában azon egyéni tulajdonaiban, a melyen őket - tisztelet a csekély kivételnek — a többi hitfclekezetüektől, mint az olajat a víztől teljesen separálják, s ekép ezek előtt gyanúsakká, gyűlöltekké teszik és az ti. n. antisemitizmust, ugyszólva az egész világon, előidézték. Ezekhez mint általános okokhoz járult nálunk — bármennyire csekélységnek tekintse is azt a kir. ügyész úr a Freistadt Bernát és Szabó Gáspár között történt verekedés cs késelés, minek alapján a vidéken azon bir terjedt el. hogy egy izraelita egy keresztényt meggyilkolt; továbbá Gráner Gézának meggondolatlan eljárása, ami ezen tanú vallomása szerint annyira felbőszítette a népet, hogy a tanú bújva volt kévyteleu Z.Egerszegről a vidékre menekülni, és végre Noszlopi Pálnak és többeknek kihivő magaviselete. Ezen helvi körülmények azután oda fejlesztették a dolgot, hogy a kezdetben egyszerű kihágás jellegével biró ablakbevcrések lassankint, fokozatosan mind nagyabb mérveket öltöttek és végre a jelen stadiumra jutottak. A biiniratokból kitetszik, Zarka Miklós és Tomasich Sándor szolgabirók vallomása is tanúsítja, hogv a mult évi augusztus 23-iki estén történtek egyszerű ablakberés, egyszerű kihágás jellegével birtak, és lényegesen különböztek az augusztus 24-iki és 25-iki zavargásoktól, ugy annyira, hogy a közigazgatási hatóság azok után pedig maga az alispán is helyben lakik alig tartott komolyabb intézkedéseket, szükségesnek, s a csekélv számú katonaság is csak az izraeliták kérelmére történt intézkedés folytán jelent meg aug. 24-én a városban az izraeliták megnyugtatására. Végindítványában azon nézetének is adott kifejezést a kir. ügyész úr. hogy a közigazgatási hatóság ez ügyben nevezetes mulasztást követett cl; én is teljesen osztom ezen nézetét, és ebez még csak azt teszem, hogyha a közigazgatási hatóság nem teszi azon helytelen intézkedést, hogy aug. 24-én az augusztus 23-iki ablakbevcrések cimén minden biztos támpont nélkül, pusztán azon schlagwort alapján, hogy csizmadia vagy cipész, vagy ennek barátja - 14 egyént letartóztat, —- ha külömben mindenki irányában vallás, rang és hivatal különbsége nélkül egyformán a kellő erélyiyel jár el. ha magától a közigazgatási hatóságtól nem szivárog ki azon intézkedés hirc. hogy az érkezett, katonaságnak nem szabad lőnie, vagv ha lő is, csupán az u. n. vaktöltéssel lő: akkor a dolog az aug. 23-iki ablakberéseknél marad és a tekintetes törvényszék nem foglalkozik ma ezen ügygyei. Ezek azon jellemző, mozzanatok, melyek a jelen ügy általános elbírálásánál mulhatlanul figyelembe veendők, és a, melyeket a kir. ügyész úr végindítványában előterjesztett általános megjegyzések ellenében röviden jelezni szükségesnek tartottam. Es most áttérek védenceimre: A h 'ir. ügyész úr Hali. Kálmán, Lnger Ferenc és Gerencsér István ellenében a btk. 153. és 155. §§-ai ni apján mint lázadók és lázadásra felbujtói: ellen eme! vádat. Bátor leszek a vád támogatására felhozott tanúvallomásokat és körülményeket egyenkint tárgyalni. -— Grünwald Pál. tanúnak a végtárgyaláson előadott vallomása szerint aug. 23-án este 10 óra után a csácsi utcában egy hosszú sovány alak vezetése alatt keresztülvouuló tömegből egy hang szólította meg őt e szavakkal : „ne félj Grünwald téged nem bántunk." Ezen hang úgy véle ő — hogy Bali Kálmán hangja volt. De eltekintve attól, hogy számtalan embernek van egyforma hangja, - eltekintve attól is, hogy a tanú a vizsgáló biró előtt tett vallomását a végtárgyaláson megváltoztatta — ezen vallomás terhelőnek egyáltalán nem tekinthető, inert saját beismérése szerint a tanú, I!;:!: Kálmánnal aki 7 évig Zala-Egerszegró'l távol volt és csak a zavargós napokat egy héttel megelőzőlőleg jött vissza Zala-Egerszegre, gyermeksége óta sem nem találkozott, sem és annál kevésbbé sem beszélt. A tanúnak azon vallomását pedig, mely szerint augusztus 23

1án este félé a tehérképi utcában Pávek Ferenc gazdaasszonyának Sárközi Katinak azon kérdésére: „hova megy?" — azt felelte volna Bali Kálmán: ..a fehérképi nagy gyűlésre — megcáfolja a nevezett gazdaasszonynak vallomása, mely szerint Bali Kálmánt ő nem i.s ismeri és sem a mult évi aug. 23-án, sem máskor Bali Kálmánt nem kérdezte: hová megy? és Bali Kálmán sem mondta neki soha, hogy a nagy gvülésre megy. Nosz'opi Pál tanú szerint Bali Kálmán midőn a mult évi aug. 24-én nappal a 14 letartóztatott között a rendőrség által a városházáról a szolgabírósághoz kísértetett olvkép nyilatkozott, hogy: „ha most egv büdös zsidó elém jönne, mindjárt megölném." — Tanúnak ezen állítása senki és semmi által sem támogattatik és annál kevésbbé hihető, mivel azt sem a kisérő rendőrök, sem pedig e körülállók közül senki sem hallotta; -- de meg maga a tanú is állítja, hogy midőn Balinak utána ugrott és azt vállán ragadva meg azt mondta neki; „no hát gyilkolj meg" — Bali K. azt felelte vissza: „Noszlopi urat senki sem bántja, hagyjon nekem békét." No de hát ha Bali K. nem mondotta a Noszlopi állította nyilatkozatot, mikép magyarázható meg az, hogy Noszlopi Bálit megragadta és mintegy kérdőre vonta ? Akép, hogy Noszlopi valószínűleg halotta valakitől, hogy Bali az említett nyilatkozatot megelőzőleg tette, és midőn most őt megpillantotta, felhasználta az alkalmat, hogy kérdőre vonja.