Zalamegye, 1884 (3.évfolyam, 27-52. szám)

1884-12-21 / 51. szám

szem előtt tartva a városnak a nőnevelés íiitensivebb fejlesztésére irányuló törekvését: a létező bajok gyökeresen úny lennének orvosolva s e mellett a leánynevelés terén is a város nagy többségének igényeit kielégítő módon úgy lehetne segítve, ha a polgári iskola A'. VI. osztálya besziintettetnék, valamint a felső leányiskola és az izr. hitközség által fentartott két osztályú kereskedelmi iskola s így összesen hat osztály s ezek helyébe állíttatnék négy osztályú polgári leányiskola és három osztályú közép kereskedelmi" iskola s így összesen hét új osztály. A megszüntetendő osztályokban jelenleg működő tanerők az új osztályokban alkalmaztatván. e terv keresztül vitelére még 3—4 új tanerő kineveztetése szükségeltetnék s nyerne Nagy-Kanizsa, mint, első sorban kereskedelmi város, közép kereskedelmi iskolát; a polgári fiú iskola négy osztálya szintén benépesülne, mivel a közép kereskedelmi iskolába csak négy osztály elvégzése után vétetnek fel a növendékek * leghelyesebb megoldást nyerne a leánynevelés napi renden levő kérdése a négy osztályú polgári leányiskola felállításával. Végül örömünket fejezzük ki affelett, hogy az eszme iránt oly kiváló érdekeltség mutatkozik úgy a közönség közvéleményében, mint a helyi sajtóban s két dolog iránt előre is tisztában vagyunk, hogy Nagy-Kanizsa város, mely a népnevelés oltárára ez ideig is oly jelentékeny áldozatot hozott, akkor, midőn gyermekei nevelésének betetőzéséről lesz szó, legkevésbbé sem fog visszariadni az ügy érdemében még teendő áldozatokról; a második pedig, hogy közoktatásügyi kormányunknak culturalis viszonyaink iránti" rendkiviili buzgalma méltányolni fogja Nagy-Kanizsa város égető érdekeit. Végül pedig bármely felfogás jutand érvényre, meg vagyunk győződve, hogy annak kivitelét a megyei ügybuzgó tanfelügyelő úr a nála eddig tapasztalt erélylyel hathatósan fogja támogatni. Ezekben tartottuk szükségesnek nézetünket a szóban forgó ügyre nézve általános vonásokban elmondani; nagyon természetes, hogy egyelőre a részletekbe nem bocsátkozhatunk. Ez már az illetékes hatóság feladata az esetben, ha a cikkünkben jelzett alapelveket elfogadva, ezek nyomán a kivitelre nézve concret javaslattal akar előállani. — Zalamegyei gazdasagi egyesület hivatolos értesítője. Jegyzökönyve a „Zalamegyei gazdasagi egyesület^ Zala-Egerszegen, 1S84. évi november hó 23-án tartott rendkiviili közgyűlésének. (Vége ) 62 279. Első magyar általános Biztosító Társaság soproni főügynöksége az egyesületi tagok részéről az 1884. év folyamán eszközölt jégbiztosítások után befizetett 7813 frt 58 kr. tiszta díj l

u„ illetménye fejében 7* frt 13 krt átküldvén s ezen összeg elnökileg a pénztárba beutaltatván, helybenhagyatott s minthogy a megküldött kimutatásban előforduló biztosítottak közül Ja gasits János bodorfai, Farkas Sándor háshágyi, Pesti János és József zalalövői, Horváth Bálint boldogtai lakósok, mégis a kegyes tanítórend (akali) s m. kir. gazdasági tanintézet (Keszthely) a zalamegyei gazdasági egyesületnek nem tagjai, erről a soproni főügynökség azzal értesíttetni határoztatott, hogy ily címen a dij leengedés kedvezményeit nem igényelhetik. (33 289. sz. Néhai Zdravy Imre ur örökösei az elhunyt rendes tagsági díj hátrálékai fejében dr. Czinder István ur által Szigethy Antal titkár kézére az ez által kiállított térítvényre negyven frtot kifizetvén, ezen összeg ily cini alatt: „néhai Zdravy Imre volt egyesületi rendes tag nyilvántartásból kivett tagsági díj hátrálékai fejében örökösei által befizetett összeg" folyó bevétel gyanánt a pénztárba beutaltatik s ily képen bevételezésre a pénztárnok ur utasíttatik. Erről Zdravy Imre ur örökösei a pénztárnok úr által kiállítandó s dr. Czinder István ügyvéd urnák a titkár térítvénye visszajuttatásáért megküldendő nyugta kiszolgáltatásával értesíttetni határoztattak. Ii4 240. sz. Bülirn Zsigmond rádi lakós által az 1X84. évre beküldött egy frt tagsági díj a pénztárba beutaltatik. G5 291. sz. Özvegy Tahv Rozália által a beterjesztett számla szerint az egyesület részére a titkár igazolványa szerint kiszolgált nyomtatványokért követelt 54 frt .">() kr. a pénztárból kifizettetni határoztatott s arra pénztárnok úr az eredeti számla és jelen végzés kiadásával utasíttatott. 66 272. sz. Krosetz János úr ügyvéd zala-egerszegi lakós jelentkezése folytán az 1885. évi január 1 tői kezdve az egyesület rendes tagjául felvétetvén, erről jelen végzés, úgy felvételi okirat, az alapszabályok, a szőlőszeti pálamunka, a tiiz- és jégkár biztosítási kedvezmény jegyzék megküldésével, valamint egyesületi pénztárnok ur, az „Egyesület Értesítője" kiadója s az j. m. ált. biztzsító társaság soproni főügynüksége is értesíttetik. 67 303 sz. Zala-Egerszeg város tanácsa a képviselő testület f. évi szept. 29-én tartott közgyűlése 92. sz. a. hozott határozata alapján Zala-Egerszegen a fehérképi utcában Mi^zory Károly és Kaszás Pál szomszédságában fekvő gyümölcsfa kertnek ház telkek céljára a város illetőleg ennek közvetítésével egyesek részére leendő átengedését kérvén, Zala-Egerszeg város tanácsa értesíttetni határoztatott, miszerint a kert ,.Zalamegye közönségé" tulajdonát képezvén, az iránt az egyesület a jelzett irányban rendelkezni jogositva nincs. 68 250. sz. Szövetségbe lépett gazdasági egyletek végrehajtó bizottsága a IV. nagygyűlés jegyzőkönyvét a kisérő levélben kiemelt pontok teljesítése végett megküldvén, a szükséges eljárás teljesítésével egyesületi elnök s titkár megbízattak. — 69 294. sz. Egyesületi titkár az 1884. évi március hó 11-én tartott közgyűlés 15. számú végzése folytán az 1873. évtől fogva megszűnt egyesületi tagok név jegyzékét bemutatván, pénztárnok urnák használat végett kiadatni határoztatott. 70 283 sz. Az indiai búzára vonatkozó jelentésből a kir. angol nagy követség által több, német nyelvű példány a nmlgú földmiyelési, ipar- és kereskedelmi kir. minisztérium rendelkezésére bocsáttatván, abból 45902. sz. a. egy példányt megküldött, mely értesítés és jelentés az irattárba eltétetni határoztatott. 71/285. sz. A földmivelési. ipar- és kereskedelmi kir. minisztérium 51001 sz. a. a Möllthali törzsnek Fogarasra áttételét, — Bábolnára Siementliali törzsnek beszerzését s itt ínég csak öt db bikáuak tenyésztési célra visszatartását tudatván, ez a jelen jegyzőkönyvnek az egyesület közlönyeiben leendő közlésével azon értesitéssel tétetik közzé, hogy ezen 5 db. bika a vásárolni kivánó tenyésztők rendelkezésére áll. 72,286 sz. Göndöcs Benedeknek a selymészet, méhészet és gyüinölcsészet mikénti terjesztése iránt irt füzeteit a megyei alispán úr 15497. sz. a. átküldvén, köszönettel fogadtatott. 73 293 sz. Egyesületi pénztárnok úr által beterjesztett kimutatás szerint 1884. november 22-ig a) a bevétel 1884. január 1-től fogva 6123 frt 45"

2 , kr., b) kiadás 5639 frt 80'/., kr., pénztári készlet 483 frt 65' , kr., tudomáséi vétetett. 74 294. Az egyesületi pénztárnok, úgy a „Készt hely vidéki" s „Nagy-Lengyeli" gazdakör 1884. évi számadásai megvizsgálásával ügyvezető elnök, úgy (Vitán Károly, Szily Dezső, Königmajer János és Szekeres József urak bízattak meg. Minthogy pedig a nmgú földmivelés, ipar és kereskedelmi kir. minisztériumhoz az egyesület évi működéséről s vagyoni állapatáról az évi jelentés mindenkor legkésőbb január 31ig felterjesztendő, amelyben úgy a következő évi munkaterv, valamint a költségvetés is előadandó, az egyesület érdekéből tehát a költségvetés és munkaterv megállapítása végett a közgyűlés január hó első felében megtartandó, ezt azomban a lefolyt évi számadások megvizsgálásának meg kell előzni, mert mind ezek a nmlgú kir. minisztériumtól kérelmezendő segély indokolására mint adatok felhasználandók, ugyanazért" egyesületi pénztárnok úr, úgy a „Keszthely vidéki" s „Nagy-Lengyeli" körök jelen végzés megküldésével felkéretnek, miszerint a számadásokat és pedig a körök a tagok névsora és a beszerzett gépek és egyéb tárgyak leltára melléklésével, mégis az 1885. évre megállapított munkatervet és költségvetés előirányzatot a közgyűlési jegyzőkönyvvel együtt 1 SHf>. évi január hó 6-ig beterjeszteni szíveskedjenek. 75. Jelen jegyzőkönyv hitelesítésével Szily Dezső és Königmajer János urak bízattak meg. Egyéb elintézendő tárgy nem levén, ejnök úr a megjelentek közreműködésért köszönetét nyilvánítva, a közgyűlést befejezettnek kimondá. — K. m. f. Háczky Kálmán s. k. elnök. Szigethy Antal s. k. jegyző. — Hitelesítjük : Szily Dezső' s. k., Königmájer János s. k. Értesites és felhívás. I. A Zalamegyei gazdasági egyesület a szarvasmarha tenyésztés emelése érdekében a jeles tenyészanyag terjesztésétegyik fő feladatául tűzvén ki s ennek teljesítésére anyagi ereje megfeszítésével is törekedvén, az 1885 évre tiz darab — és pedig öt nyugati fajú- és öt magyar fajta jeles tenyészbikának az egyesület költségén leendő megvételét elhatározta azon célra, hogy azok első sorban az átvételre jelentkező községeknek — és pedig a bika vételi árából húsz százaléknak (20" „.)' azaz minden tiz forintból két forintnak kedvezménykép leengedésével engedtessenek át, — és csak a jelentkezett községek kielégítése után adassanak át az átvételre jelentkező egyesületi tagoknak, ezeknek azomban a teljes vételári árból százalék leengedés nélkül. Világosan megjegyeztetik, hogy a vételári árhoz a bikák beszerzési és szállítási költségei nem számíttatnak, s ezeket az egyesület viseli. Ugy a községek, valamint a magánosok az átve endő bikákról oly tartalmú elismervényt kiállítani tar toznak, hogy kötelesek a terhükre esett átvételi összeget egy és fél év alatt három egyenlő féléves részletben Zala-Egerszegen, az egyesület pénztárába befizetni. A nyugati fajú bikák bevásárlásával Skublics István úr (Bessenyőben, u. p. Zala-Egerszeg), a magyar fajta bikák bevásárlásával Koller István úr (Alsó-Kajkon, u. p. Gelse) és br. Putheáni Géza úr (Szigligeten, u. p. Tapolcza) bízattak meg oly felkéréssel, hogy a bikákat 1884-ik évi december hótól 1885-ik évi február hó végéig bevásárlani sziveskedjenék. B'elhivatnak a községek és magánosok, kik jeles tenyészbikákat e rendkívüli kedvezmények mellett átvenni óhajtanak, hogy ebbeli kivánatukat akár közvetlenül az előbb nevezett tisztelt megbízott urakhoz, akár a „Zalamegyei gazdasági egyesülethez Zala Egerszegen" címzett egyszerű levélben minél előbb jelentsék be. II. Minthogy a jelesb tenyészanyag terjesztésére az anya-állatok minősége lényeges körülményül szolgál, a gazdasági egyesület a jelentkező tagok részére s kivánatuk szerint teheneket bevásárolni is kész úgy, hogy azokat a vételi ár s a beszerzéssel kapcsolatos költségek megtérítése mellett a jelentkezett tagoknak átadja. midőn még nem ismertük az élet baját, mikor még azt gondoltuk, hogy nekünk nincs az életben egyéb hivatásunk, mint örülni, boldognak lenni, szeretni és szerettetni s a midőn még azt hittük, hogy az ártatlan gyermek örömök örökké fognak tartani. S ezeket az édes érzéseket, a szeut karácsony kedves gyermek-emlékeit megőrizte szivem örökre >• mikor a gonduélkiili boldog évek, a tündér álmok, merész vágyak, fényes ábrándok, mind, mind eltűntek, elmultak már, a karácsonyi ünnepekkor csak ugy vágyódtam. ugy vonzódtam haza, a kedves otthonba, mint hajdan, mikor még ismeretlen volt előttem az élet keserűsége — s haza menni, haza, a mi kedves kis városunkba, menekülni a nagy városi élet gyűlölt, unott zajából, csak oly jól esett az ártatlan gyermeknek, mint később a zaklatott, hányatott, sokat csalódott szívnek s mikor megpillantottam a távol ködében azokat az erdős bérceket, hol lepkét űztem, virágot téptem éltem tavaszán, - s mikor újra láttam azokat a magas sziklákat, azokat a repkény fonta, hóboritotta „fehér köveket", lázasabban kezdett lüktetni minden csepp vérem — s midőn azután végre felcsillant a barátok templomának bádog tornya is, akkor az én képzeletem már rég haza szárnyalt, szelíden mosolygott felém a kedves otthon képe, láttam az édes szülői házat, a hosszú, tiszta udvart, apró zuzmorás cserjéivel, a nagy vad gesztenye fát, — melynek ágai egykor ugyancsak görnyedtek a hintázás alatt hallottam a reggeli harangszót, hajnali kanász kürtöt, a fehér, búbos ruca sereg hápogását, a tarka-barka galambok szerelmes turbékolását s oly boldog voltam, hisz azt hittem, hogy ennek örökre igy kell lenni, ennek soha nem lesz vége! Pedig, dehogy nem! Hisz csak pár év múlva is, hogy megváltozott minden: a szeretett apa meghalt s vele együtt vége lőn a boldog otthonnak, azután a jó testvér is elköltözött oda, honnét egykor repeső örömmel vártuk mindketten a Jézuskát. Sivár kietlen lett az élet, melyben nincs egyéb hivatása, rendeltetése a nagy többségnek, mint: dolgozni reggeltől-napestig, meg pihenés nélkül fáradni nap-nap után erőt emésztő, egészséget rontó nehéz munkában, szemet hunyva menni el az élvezetek mellett, melyekkel az élet kinál, nehogy martalékaivá legyünk tetszetős csábjainak, fáradni, tűrni, szenvedni, hogy csak megszerezhessük azt, mi a legszűkebbre mért igények mellett is elengedhetlenűl szükséges ahhoz, hogy létünk legalább emberinek legyen mondható! — Oh! mily szomorú ilyenkor a karácsony! Mily örömtelen ez a legszentebb ünnep is, midőn a családi élet, a régi otthon feldultával, egy maga bolyong, lézeng a zaklatott lélek az élet ezer bajai közepett, a midőn még a szent karácsony estéjén sem kiséri egyéb rideg otthonába, mint a borús gondolat, vagy legfeljebb a fagyos téli szél panaszos sírása s csak a fájó, bántó mély csend, a fárasztó tűnődés vár rá a puszta négy fal között. Mily fájók, mily keserűek ilyenkor azok az édes gyermekkori emlékek, melyek egyszer olv kimondhatlan boldoggá tettek bennünket, hogy kínlódik, hogy vergődik a lélek, hogy legalább csak a megváltó születésének estéjén szabadulhasson az örömtelen jelen sivár vidékéről, s hogy vágyódott az én szivem is ilyenkor mindig azok után a feledhetlen kedves napok után, melyeket visszavarázsolni többé nem lehet soha, s a melyekre, midőn mindentől elhagyatva, egyedül állunk a világban, vissza emlékezni ugy fáj, olyan keserül De hát ki tehát róla, ha nincs mindig tavasz, s ha nem mosolyog örökké a nap, amint, hogy nincs is örök fájdalom s nem sajog szüntelen a kebel! S most, midőn hosszú megpróbáltatás, fárasztó vergődés után, újra megnyugvást talált lelkem egy ujabb családi élet otthonában, néma áhítattal állom körül ismét a karácsonyfát s— bár sajog a szivem; mert tavai még egygyel többen voltunk ezen a szent napon — ma még is boldog vagyok, az ártatlan szívekből átömlik a nagy öröm az én elfásult lelkembe is, újra gyermeknek érzem magamat s mig künn, a fagyos utcában, zivatar tépte felhőkből, zizegve sürün hull a hópehely, s a zuzmorás fák között süvöltve járó fergeteg nyögve, panaszos hangon csapja néha-néha a jégvirágos ablak táblákhoz a távoli betlehemes fiuk csengetyüjének hangjait, — a kandalló vigíui pattogó tüze — s a családi élet melegénél oly jól esik elgondolnom, hogy ma nálunk is ünnep van ! — A harangok zúgását elkapja a süvöltő szélvész s viszi fel, fel egyenesen az egekbe, hogy össze olvadjon az angyalok énekével s mintha hallanám is a mennyei chórust: „Dicsőség: az ejreklieii Istennek, Béke a földön az embereknek!" s látni vélem a kis Jézuskát, ott a betlehemi jászolban, körülvéve a bölcsektől, kiket a napkeleti csillag vezérelt a világ megváltójához. Boldogság, megelégedettség sugároz arcomon, annak a boldogságnak a viszfénye, mely örökösen csacsogó kis leányom, arany hajú fiacskám orcáját teszi ma oly ragyogóvá. Itt ujjongnak, itt tapsolnak apW kacsóikkal körülöttem s nem győznek betelni a sói szép dolog nézésével, amit mind a kis Jézuska hozót nekik ajándékba, a miért olyan jók voltak. Újra egé szen gyermek leszek közöttük magam is, édes érzés remegteti meg szivemet s még is két forró könny lo pódzik szemembe, mert hisz, ilyen boldog gyermek mint itt ezek a kedves kicsikék, többé nem lehetek ei életben soha, azután meg az illatos fényű ág, ez a csil logó karácsonyfa, mely ma oly sok boldogság okozója ez sem ott hajtott lombot, nem abban a főidben nőt fel — nem a kedves szülő földben — melynek mindéi pora oly drága előttem s a hová folyton, a nap mindet pillanatában vissza-vissza vágyik a lelkem s különösei uia, a kis Jézuska születése napján! —