Zalamegye, 1884 (3.évfolyam, 27-52. szám)

1884-07-20 / 29. szám

Minő életrendet kövessünk, s miktől óvakod jurik a járv.'nyos kolera idejében? A in. kir. belügyminisztérium által 1871. évben a járványos kolera tárgyában kiadott utasítás alapján most, — midőn a Toulonban kiütött járvány napról napra nagyobb mérveket ölt — célszerűnek tartjuk a következőkben elősorolni az ily járványos időben követendő életrendet, továbbá, hogy főkép mitől kell tartózkodnunk it az esetleges járvány kiütése alkalmával mily gyógy eljárást kell követnünk az ideig, mig az orvosi segély, megérkezik. Ép és egészséges egyének legcélszerűbben óvják magukat a kolerábaesés ellen a következő életrendi szabályok megtartása által: Szigorú mértékletességet kövessenek ételben, italban, munkában és élvezetben; kerüljék ugyanazért a gyakori és sok étkezést, részegeskedést, testi és szellemi munkában való megerőltetést, éjszakázást és nemi kiesapongást. Ellenben hathatós előmozdítója a járványos kolerának a szegénységgel párosult szűkölködés, nélkülözés. Szükséges a tiszta lég, miért is a lakszobákat gyakran kell szellőztetni és naponként mérsékelt testmozgást tenni a szabadban. Az étkezésre nézve maradjon mindenki szokott tápszerei mellett, ha t. i. azok elegendő tápanyagot tartalmaznak és könnyen emészthetők. A vacsorát, mely bőséges ne legyen, néhány órával kell a lefekvés előtt elkölteni. A hasmenésre hajlandók igyanak makk-kávát, csokoládét: ha borivók, közönséges vörös ó-bort, és kerüljék mindazon étkeket, melyek náluk hasmenést szoktak előidézni. Italul legcélszerűbb a tiszta friss viz. A tökéletlenül torrott sör ártalmas. A ruházat védje a testet az idő viszontagságai ellen. Kik könnyen meghűlnek és hasmenésre hajlandók, viseljenek hasukon és lábaikon melegtartó kelmét (flanelt). — A lakhely száraz, világos, tágas és jól szellőzött legyen; nedves, homályos és dohos szobákban való lakás. kivált ha még azokban sokan vannak együtt, felette ártalmas. A tisztaság ugy a testre, mint a ruházatra, ágyneműre s lakásra nézve szigorúan fentartandó; ugyanazt a ruhát és ágyneműt gyakran kell tisztával felvált; n. Ártalmas a ' tartózkodás oly helyeken, melyeknek levegője rothadó állati vagy növényi hulladékok posgerje által van megfertőztetve; legveszélyesebbek pedig a többi közt a vermek, ganéjdonibok, árnyékszékek, éjiedények stb., ha azokba a kolerások bélürülékei öntetnek. Az egészség fentartásának feltételeihez tartozik még: a kedélynyugalom, bátorság, jókedv, ellenben ártalmas a nagy félelem, aggodalom, bizalmatlanság. Ha a kolera-járvány alkalmával valaki hasmenésbe esik, addig is, mig a meghívott orvos hozzá érkezik, feküdjék le, s takarja vagy takartassa be magát melegített paplannal, pakróceal vagy dunyhával; hasára mustárpépet, melegített ruha vagy pépborogatást alkalmazzanak. I la a bet g nem hány, adjanak neki meleg boróka-főzetet (decoet. bacear juniperi), hársvirág-, bodzavirág-, vagv fodormenta í'orrázatot. 11a pedig a beteg hány, s ezáltal nem csak ételmaradékot, hanem nyákos savót is űrit ki: langyos italok helyett jéggalaesokat, hol ez nincsen, kortyonkint friss hideg vizet nyeljen. Táplálékot, vagy bort és egyéb szeszesitalt ilyenkor a betegre erőltetni nem tanácsos. Az egyéb teendőket a megkívántató gyógyszerekre s gyógykezelésre nézve, bizzák az illetők a rögtön meghívandó orvosra. A d o ii g y. A megyei kir. adófelügyelő urnák a f. hó 8-án tartott megyei közigazgatási bizottsági ülés elé az 1876. évi VI. t. e. 64. §-a értelmében beterjesztett féléves jelentéséből közöljük a következőket: „Az 1883. évi december hó végéről hátralék egyenes adóban 786716 frt 58 kr., az 1884. év I. és II. évnegyedi előírás 799658 frt 52 kr. s így az összes tartozás tesz 1.586,375 fit 10 krt, melyhez hozzávéve utólagos előírásokat 7474 frt 45 ' krt, együtt tesz 1.593,849 frt 55' krt; levonva a törléseket 15744 frt 87

1 j krt, marad helyesbített előírás 1.578,104 frt 68 kr. Erre f. évi január 1-től junius végéig befizettetett 581,458 frt 13 kr., marad f. év junius végén adóhátralék 996,646 frt 55 kr. Az 1883. év junius 30-val adóhátralék volt 1.060,981 frt 09 kr., tehát a f. év junius hó 30-án a hátralék apadt 64334 frt 54 krral. Az 1883. évi. felében befolyt egyenes adó fejében 544,297 frt 76 V

2 kr., 1884. év I. felében 581,450 frt 13 kr., tehát a f. év I. felének eredménve kedvezőbb 37,160 frt 36 '/

2 krral. Hadmentességi díj cimén az 18*3. év végével a hátralék 107,366 frt 87 'A, krt tett, hozzávéve az utólagos 138 frt előírást, együtt 107,504 frt 87

1 '

2 krt tesz, levonva a törléseket 1397 frt 50 krt, marad helyesbített előírás 106.107 frt 37

1'.

2 kr. Erre a folyó évben január 1-től junius végéig befizettetett 18251 forint 71 kr., marad a folyó év junius végével hátrálék 87855 frt 66 '/

2 kr. — Az 1883. év I. telében a hátralék lett 121,659 frt 88'', kr.. tehát a f. évi junius hó végéveli hátralék apadt 33804 frt 22 krral. ' Az 1883. év I. felében hadmentességi díj cimén befolyt 17972 frt 65' , kr., a f. év első felében 18251 frt kr., s így a f. év I. felében 279 frt 65'/j krral kedvezőbb a befizetés. Halasztás a f. év első felében 3 esetben, házadómentesség 39 esetben engedélyeztetett" A budapesti közraktárak es az Eievator. Közel három éve, hogy a Magyar leszámítoló és pénzváltó bank átvette Budapest fővárosától a közraktárakat és a közraktári üzletet nagy szabásulag megindította. Széles alapra fektetett, szolid vállalatok természete, hogy lassan, de biztosan fejlődjenek. A közraktári intézmény Magyarországon egész új dolog és előre lehetett látni, hogy ép oly küzdelme l"sz a kezdet nehézségeivel, mint mindennek, a mi tért foglalni készül. A kezdet nehézségei csakugyan több irányban nyilatkoztak s a vállalat életerősségének köszönhető, hogy azokat nemcsak legyőzte, de oly alapot vetett magának, melyen a fokozatos fejlődés biztosítva van. A fővárosi közraktárakban ma háromszor nagyobb a forgalom, mint az előző években s a beraktározók közt Magyarország leggazdagabb nagybirtokosai épp úgy szerepelnek, minta kisebb termelők, a jómódú középosztály és a kereskedővilág. A közraktári üzlet a Magyar leszámítoló és pénzváltó bank áruosztálya utján előleg és bizományi üzlettel van összekötve, három egymásba kapcsolódó és egymást kiegészítő üzletág, mely megbecsülhetetlen előnyöket képes nyújtani. Az olcsó kamatú előleg-nyújtás különösen a termelőre nézve valóságos oltalom, mely megóvja érdekeit a gyakran erőszakos körülmények nyomásával szemben. S ehhez járul a kényelem, hogy a leszámítoló bank árúosztálya a legjobb áron adja el bizományilag a terményt, melyre már előleget nyújtott. Ezeket az előnyöket szélesebb körben tudomásra juttatni a hírlap-irodalom kötelessége s hazafias kötelességet vélünk teljesíteni olvasóinkkal szemben, ha a Magv. leszámítoló bank mai hirdetményére külön is felhívjuk becses figyelmét. Az Elevátor üzembe tétele maga oly esemény, mely önálló méltatást érdemelne. Ezúttal csak annyit említünk, hogy e vasból készült hatalmas épület, melynél inpozánsabb sehol sincs, s mely a királynak is legutolsó látogatása alkalmával annyira megnyerte tetszését, hogy a leghizelgőbb szavakban adott kifejezést elismerésének, nagy reformot van hivatva végrehajtani a magyar gabnakereskedésben. Mert csak idő kérdése, hogy a gabna-eladás typusok szerint történjék itt is, mint Amerikában. — Erre kiváló alkalmat nyújt az Elevátor szerkezeti beosztása, mely több ezer mtr. mázsa befogadásit tartályokkal rendelkezik, a hová a hasonnemű gabnanemek egész könynyüséggel oszthatók be. S e reform nagy lendületet fog adni a gabnaforgalomuak. különösen az export szempontjából, mely az Elevatorban valóságos tápcsatornákat fog találni. És hogy ez az áruk kedvezőbb csoportúlását is maga után vonja, az a dolog természetében fekszik. A Zalamegyei gazdasági egyesület hivatalos „Értesitö

je" Felhívás Magyarország álatteny észtőihez, Rudolf főherceg, trónörökös ő cs. és kir. Fensége védnöksége alatt az 1885. évben Budapesten tartandó nemzetközi időleges állatkiállításokban való részvételre. Az 1885. évi országos általános kiállítás alkalmával következő nemzetközi időleges állatkiállítások fognak megtartatni: 1. Baromfi, tengerinynl és ebkiállítás, május 5-től ! 10-éig. 2. Hizott szarvasmarha és juh-kiállítás május 17-től 24-éig. 3. Tenyészjuh-kiállítás május 20-tól 30-áig. 4. Méh-kiállítás augusztus 20-tól 30-áig. 5. Tenyészsertés-kiállítás szeptember 1-től 8-áig. 6. Hízósertés-kiállítás, szeptember 1-től 18-áig. 7. Tenyészszarvasmarha-kiállitás szeptember 1-től 10-éig. 8. Lókiállítás oKtóber 5-től 10-ig. Alkalom lesz tehát nyújtva arra, hogy Magyaror szág minden egyes állattenyésztési ágának tükrét bemutathassuk ezen különböző kiállításokon. Ha elfogadjuk azt, — a mit tagadni alig is lehetne, — hogv összes közgazdaságunk élőfajának törzsét a me zőgazdaság képezi, s hogy ezen törzs állapotától függ a fa koronájának — az iparnak hatalmas erőteljes fejlődése, mely nélkül nem virulhat buján a lombsátor — a kereskedelem, — s nem hozhat dús gyümölcsöt az egés." fa: úgy nem fogjuk tagadhatni azt sem, hogy a törzsnek — a mezőgazdaságnak éltető gyökérzetét Magyarországon az állattenyésztés képezvén, — ezen közgazdasági tényező állapota legnagyobb figyelmet érdemel. Ha tehát az 1885. évi nemzetközi időleges állatkiállításokon meg akarjuk ismerni magunk, s meg akarjuk ismertetni a külfölddel Magyarország teljes közgazdasági és kulturális képét, úgy iparkodnunk kell első sorban az élőfa gyökérzetének: az állattenyésztésnek hű és teljes tükrét bemutatni. Az alkalmat erre megadja a kiállítás országos bizottsága a fent részletezett állatkiállításí programul megalkotásával. —- De ez csak üres keret, melynek díszes betöltésére első sorban a magyar gazdák, a magyar állattenyésztők vannak hivatva. Hazafias kötelességet teljesít tehát minden egyes tenyésztő, ki részvétele által elősegíti a vállalat sikerét, de szerencsére oly hazafias kötelesség ez, melynek teljesítése nemcsak erkölcsi elismerésre, vagyis a kiállításon való kitüntetésre, s a jelentékeny pénzdíjak elnyerésére nyújt kilátást, hanem a tenyészterinékek könnyebb és jobb értékesíthetésének ez uton remélhető előmozdítása által úgy az összes magyarországi állattenyésztésnek, mint az egyes kiállítóknak anyagi hasznot is biztosít. Országos állattenyésztésünk minősége nagyot haladott az utolsó két évtizedben, az kétségtelen: de e haladás tényleges haszoneredményének egyik fő csökkentő oka az, hogy a termelő és fogyasztó közönség egymással nem lépett még eddig közvetlen érintkezésbe; hogy magunk sem ismerjük eléggé termelési forrásainkat és fogyasztó köreinket. Hány eset van arra, hogy a gulyát tartó gazda jó áron kívánna tenyészbikát, vagy üszőket venni s nem tudja, honnan, akkor, mikor a szomszéd vagy a harmadik vármegyében vevőt keres gulyabeli bikáira, vagy üszőire a másik tenyésztő. tottam le. — S még néhányszor végig ment termének bitó-szőnyegén, mialatt Tihamér, a báró cimborája lépett be az ajtón, jó reggelt kivánva a méltóságos báró urnák déli tizenkét órakor. — Servus barátom! — fogadá mosolyt erőltetve ajkára Erdőslaky, — jó hogv jösz. Épen az elébb akartam az Andris bojtárt gallérjánál fogva kihajítani az ablakon. Képzeld csak: felelősségre vont, hogy Mariskát útnak eresztettem; s még ami legnevetségesebb, fenyegetett, hogy majd tesz erről a jámbor. — No-no! s a milyennek én most megismertem, még beválthatja igéretét. Epen elém jött, s máskor már messziről emelgette előttem kalapját, ma azonban észre sem véve haladt el mellettem. Utána néztem, hogy merre tart, s amint utja irányából gyaníthatom, az erdőd felé ballagott lehorgasztott fővel. j Es még te is tartasz tőle? Ne törődjél a jámborral! Gyerünk, inkább nézzünk más kaland után! Az a Mariska úgyis oly unalmas volt, s aztán meg kissé sokba került a kis falusi liba tartása; uri háztartás, szabad kocsi, stb., szóval amit egy bárónak bármily főrangú kedvese óhajtott, azt mind rendelkezésére bocsátottam; végre is az ily temérdek kiadás pláne fővárosban koldusbotra juttatja az embert. Különben is az utóbbi években előbbi szépségéből sokat vesztett, én bizony hátat fordítottam neki. S amint az a betyár előbb beszélte, most itt az erdőslaki határban tudom is én mit csinál? Elmehet világgá, ha kedve tartja. Miért is hajlik egy szegény leány a nagy úr szavára? Tudhatná, hogy az őt feleségül soha sem veheti, csak önző céljaira használja fel; mert seprű a lapáthoz, kés a villához -— báróhoz bárólány megy feleségül, ez a világ rendje; hanem hogy juhászleány báró felesége legyen: mesének megjárja, de a valóságban nagyon nevetséges. — III. Sűrű erdő szélén terebélyes fa alatt botjára könyökölve gubbaszt a juhász, s mig szemei a távol messzeségben tévedeznek, addig juhai egyet-kettőt bégetve szökdécselnek körülötte. Kutyája őrt áll s terelgeti az együgyi gyapjasokat, ha kissé széjjel találnának kószálni, s a tilosba akarnák betenni lábaikat. Egyszer a juhász felüti fejét s hallgatódzik. Valami gyernieksirás-féle hallatszik az erdőből. Elindul s megy arra felé, a merről a hangokat hallotta. Mi azonban néhány lépéssel előzzük meg őt, s hatoljunk a sötét erdő fekete mélyébe, ahol emberi lábnyomoknak híre sincs, ahol csak az erdő vadjai tanyáznak s megriadva futnak szét, ha a hulló, száraz galy roppanását hallják: ott fekszik egy rongyokba burkolt nő, mellette kis csecsemője. A nő arcára a fájdalom és szenvedés mély barázdákat vont; felkönyökölve szoptatja kicsikéjét, miközben anyai szeretetével melengeti, s forró csókjaival árasztja el az ártatlant. Nézi, ugy elnézi makulányi szájacskáját. s gyönyörködik az apróság nefelejcskék szemeiben. Egy valakire emlékeztetik az anyát azok a kedves, mosolygó szemek, arra, a kinek ő boldogtalanságát köszönheti. Kebléből egy férfi arcképét vonja elő, s azt összecsókolva reá borul, s könnyeivel áztatja, miközben remegő gyenge hangon rebegi: „megcsaltál", s nem veszi észre a háta mögött sompolygót; csak akkor rezzen fel álmadozásaiból, midőn az előtte áll. — Mariska! — szólítá meg őt a részvétnek és sajnálkozásnak hangján, Andris a juhászlegény. A nő egy éles sikoltás után elfordítá arcát a jövevénytől, s erejét vesztve a puszta földön elterült; annyit susogott még: „viseld .... gondját .... gyermekemnek !" Andris ölébe kapta a szép főt, s csókot nyomott hidegülő arcára a régi kedvesnek. — Ne halj meg, Mariskám! Ne hagyj itt, angyalom! Csillagom, csak egyszer mosolyogj még reám! Tekints rám, elviszlek, házikómban vár rád menyasszonyi ágyad, — beszélte Andris a kedveshez. Aztán az ölébe fekvő szivére tette kezét; az lassan működött. — Hála Isten, még él ! —

1 kiáltá örvendve, — megyek segítségért, s hazaviszem, ápolom, majd felgyógyulEvvel felöleli s szűrébe takarja a beteg mellett csendesen szunnyadó kis csecsemőt, s mint sebzett vad törtet ki az erdőből, az erdőtől kissé távoleső faluba viszi, ott átadja egy asszonynak azon meghagyással, hogy viselje gondját a gyermeknek, a mig visszajő. Ma ga pedig sietve kocsit keres, hogy a beteget elszállíthassa az erdőből. Andris lépteinek elhangzása után néma lett az erdő. A lombok búsan zúgtak altató danát a fölött a halvány nő fölött. A hunyó nap egy eltévedt sugara- oda hinté fényét arra az arcra s oly szelíden keltegette; és lám: a haldokló sugár életet adott, a nő lassan föl emelé szempilláit és felült. Reszkető kezével végig simítá homlokát valami iszonyú emléket eltörlendő, de az ismételten felujult lelkében. Majd feltámad benne a szégyenérzet, mely menésre készteti s vad tűz lángol szemeiben. Andris a kedvesnek már csak hűlt helyét találta. Átkutatta a sűrű erdő minden zúgát, de Mariskáját nem találta sehol. Leverten tért a faluba az asszonyhoz, g a fiúcskát gondjaira bizta. Titkát azomban el nem árulta soha senkinek; az asszonynak azt mondta, hogy a fiúcska egyik nővérének a gyermeke. (Vége köv.)