Zalamegye, 1884 (3.évfolyam, 1-26. szám)

1884-06-01 / 22. szám

II í. évfolyam. Zala-Egerszeg, 1884. junius 1. zL szám í, közművelodssi és 1 A „Zalamegyei gazdasági egyesület" és a „Zalaegerszegi ügyvédi kamara" hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Pünkösd napján. Mindössze tizenketten voltak az apostalok, s azok is az üldözéstől való félelem miatt egy szobába zárkózva várták a tudomány, igazság és erősség isteni ihletét, mely nekik meg volt igérve; és midőn pünkösd ünnepe reájok virradt, mindnyájan heteiének szentlélekkel s különféle nyelvekén kezdettek beszélni. A tanulatlan halászok megjelentek, mint a hit hivatott hirdetői s működésüknek bámulatos foganata volt, szavaik az akkor ismert világ minden részérc elhatottak, utat törvén maguknak az emberek szivébe azon ellenállhatlan er.ővel, mely az igazságnak természetében fekszik. Mire a féltékeny hatalom és sértett önérdek arra határozta magát, hogy a kereszténység bámulatos terjedésének útját állja, a mindent feláldozni tudó lelki erőnek olyan tömegével találta magát szemben, hogy be kellett látnia, miszerint erejének egész súlya sem képes azt többé megállítani. A mit Isten épített, azt ember le nem ronthatta. Az üldözés, melyet a pogány fanatizmus századokon keresztül válogatott kegyetlenséggel folytatott, új

v meg új apostalokat adott a keresztény hitnek, kik távol tartományokba menekülve mindenfelé magukkal vitték a keresztény civilizatio magvát. Végre lecsillapultak a szenvedélyek, e vértanuk véréből kivirult a béke olajága; mint a vihar a korhadt fákat dönti, de az egészségeseknek nem árt, sőt nagyobb tért szerez kiterjedésüknek: úgy a nyers erőszak sem győzheti le soha a szellemet s az eszmét. Az ember természetében fekszik, hogy megelégedetlen a létező állapottal; boldogabb jövő remén y hullámain ringatódzik képzeletében, ha ezt vagy azt elérhetné; és ez jól van igy, meit hatalmasan ösztönöz a fejlődés és tökéletesbülés ma<>asabb fokára. Az emberi értelem mindinkább közeledik a felé, mi előbb talány volt előtte; a tudományoknak a legújabb korban való óriási haladása a szellemi téren is új látkört szerzett, de egyúttal öntudatlan okozója sok társadalmi bajnak is. Rousseau az emberiség erkölcsi hanyatlását és szerencsétlenségét a művelődés befolyásának tulajdonítá egy munkájában, mely eredeti felfogásáért pályanyertes lett, s szerzőjét a 18-ik század egyik legjelesebb bölcselőjévé tette; ki volna ma már bírálóival mindenben egy véleményen? de azt tagadni nem lehet, hogy a tudomány önhittsége akaratlanul néha, máskor meg célzatosan keresi a pontot, hol a hit és erkölcs világban sebet ejthet és nem azon térre jut, hol mig az első benyomás tart, a legmélyebb belátású sem tudja pontosan számba venni a bajokat, melyeket okozott, azon előnyökkel szembén, melyeket a közérdek szempontjából elérni akart. A hit és tudomány egymással ellenkezésben nem lehet; nem ellenkezhetik a teremtővel, kiben hiszünk, müveinek egyszerű kutatása, melyeket teremtő keze alkotott. Xe akarjon a bal hit zsarnokoskodni a tudomány fölött, de a tudomány önhitsége se akarja elvenni a gyarló embertől a hit jótékony világát, mert ennek fénye magasabb regiokba ér el s meghódítja a kutató Áorji- 1*4» J—f-. * ' 1 • és reményt nyújt, az elet viszas eseményei kozt. Ne akarja lerombolni az erkölcsiséget, mely csak akkor őszinte és állandó, sőt ellehet mondani, hogy addig áll fenn, mig vannak hivő lelkek és azoknak lelkiismerete. Különben is bármeddig kuttassunk, a mélység és magasság végtelenségét elérni nem lehet, az áttörhetlen homályban a hit világa az egyediili kalauz. Képviselő választási fegyverek. Midőn valaki erkölcsi főlényét vagy csak erejét is fogyatkozni tapasztalja, más módhoz folyamodik, hogy annak segélyével ama fogyatkozást vagy hiányt takargassa. Az emberi természet gyarlósága e téren naponkint szemlelhétő s alig akad — vagy legalább igen kevés ember, ki ezen gyarlóságnak kisebb nagyobb mévben rabja ne volna. Leggyakrabban találkozunk azonban ily fogyatkozásokkal választások alkalmával, midőn a pártok kik — olykor több táborra oszolva, egyik a másiknak választottját vagy jelöltjét más nemesebb eszközök hiányában gúnyos megjegyzésekkel illeti, nem is gondolva arra, hogy ezáltal a párt erkölcsi ereje, s a jelöltjének tekintélye mily nagy mérvben csorbul. Még a 40-es években történt, hogv Szigetvárott a szolgabiró választás alkalmával két jelölt volt, vagyis a nép egy része egyet, s a másik rész egy másikat óhajtott volna * szolgabírójának, s igy szabadságot vett magának mindenik fél, hogy emberét magasztalja, s a másikét becsmérelje. Az eset ugy fordult, hogy a két megválasztatni óhajtott szolgabiró jelölt közül az egyik szépen, s a"másik igen csúnyán irt, és ez utóbi ok miatt, a másiknak emberei gúnyolódva mondották, hogy nekik nem kell a rosszul iró szolgabíró, s esetleg az választatott meg, ki szépen folyamodás a' búk ott part'ielőle? lett panasz és kevésbbé mult, hogy a ferítéoöi "ÓK imair a* választást meg nem senimísitették. Azt hiszsziik a mai világban, hogy az meg sem történhetett, pedig való tény. Ma ily csekélységgel már nem törődünk, észre sem veszszük. ha csak legdurvább módon nem nyilatkoznak a gúnyolódó pártok, s egymást és jelöltjüket nem a legkiméletlenebb módon sértegetik, nem is gondolva arra, hogy e megvetésre méltó téren egyik a másikat felülmúlni törekedvén, mindegyik sülved erkölcsileg. Mai napon a műveltségét hangoztatjuk, minden embert művelni törekszünk, s ezen mii. „Zalamegye" tárcája. Az ötvösmíi-kiallítas. II Közli: Margó K. Mikor a római birodalom hatalmának tető pontját elérte, a gyönyörök túlságos élvezetében megpuhult fiainak társadalmi túlkapásai, pazarlásai szükségkép annak romlását vonták maguk után; nem csak szilárd tormákat öltött építészeti stylje, hanem ipara, mesterségei is elenyésztek. Lassanként más eszmék ragadták meg az emberek leikéit s sziveiket a türelem tana hódította meg. Az első keresztények nem igen használhattak vérnélküli áldozatukra arany kelyheket búvhelyeiken, sőt bizonvára első apostalai sem sejtették még akkor, hogy egyszerű tanuknak oly elválhatatlan kiegészítője legyen majd a fénv és pompa, mint most az ötvösmű-kiállítás egyházi osztálya mutatja. A pogány korral elmúlnak egyszersmind az antik deeorátiv művészeteknek reálisabb törekvései s a csodák, titokszerüségek miszterikus vonatkozású tanainak jelképes alakításában testesül meg a külső forma. A nyugoti egyház lassanként megerősödve mind több több fényt áraszt az isteni tisztelet külső pompájának emelésében, brone-ból, majd ezüst- és aranyból készíttet benső vonatkozású rajzokkal diszes viztartókat, feszületeket, gyertyatartókat, szelencéket, melyek figuráinak kezdetleges — mégis csodálatos — stylisálását részint a régi római kor gyengébb utánzásában, részint az ókeresztény bizánci művészetek fejletlenségében kell keresnünk. E kor egyházi szerei közül számos és ritka tárgyakat találunk az ötvösmű-kiállitáson pl. a szarvas és s'phynx alakú víztartók, a régi feszületek, melyeken görögösen 4 szeggel van a Megváltó legkezdetlegesebb szobra fölfeszítve; Madonna szobrocskák, melyeknek a görög arányossággal épen ellenkező terjedelme igazán érdekes állapotban ábrázolja a szt. Szüzet; — Ipolyi Arnold püspök gyűjteményének ritka szép darabját, melylyel — ki tudja melyik első pásztor terelgette az Ur mezejének szelíd juhait?! Nein kerülhetik ki figyelmünket a pompás renaissance vas szekrényben kiállított ó budai zsidó-templomi szerek. — Az ember ezekkel szemben igazán nem tudja, mit bámuljon meg jobban: az „eladó" vasszekrényt-e, mely ha kiépítője által jutányos áron s nagyban állíttatik elő, célszerűségénél és Ízlésénél fogva a mű asztalos díszmunkáknak csak hamar veszedelmes versenytársául ígérkezik, vagya inoor mutivumokkal diszített keleti jellegű drágaságokat? Az bizonyos, hogy ily sajátszerű edényei kevés zsinagógának vannak és hogy mind a kiállítástól, mind a látogatóktól több figyelmet érdemelne. A következő dolgoknál bizonyosan ott hagyná kalauzát a nem magyar kisérő, miután egy futó tekintetet vetett rájuk, már pedig egyszerűségében itt oly sok szép Árpádház korbeli történeti vonatkozású tárgyvau előttünk, a miket — kivált magyar embernek érdemes egy kissé nagyobb figyelemre méltatni s bízvást elmondhatjuk róluk, hogy ha nem is a legértékesebb, de ránk nézve érdekes tárgyakkal van dolgunk. Szent László király ereklye tartója (herma) — valószínűleg csak képzelt korhűséggel magát a királyt ábrázoló ezüst mell szobor több három s négy szögű zománc pikkelyből alkotott ruhában, melynek erősen kifejezett férfias arcát ehablonszerű sima szálvonásokkal metszett dús szakái és hajzat köríti. Fején 20 kisebb nagyobb csinosan stylisált levélből s gazdagon diszített abroncsból álló arany koronája 1000-ban újíttatott meg Prága egyik jelesebb ötvöse által. A szekrény másik végén még egy ily herma áll. Ez már sokkal reálisabb felfogással, mondhatjuk művészettel készült aranyozott mell szobor. Hajzata s szakálla valamint szép arcéle majdnem a modern technika kivitelével versenyez; kár, hogy a közönségesen Csák Máténak tartott szép szent kiléte archeológusaink előtt is esak oly bizonyos, mint a Mezőtúron mutogatott két Rákóczy koponya valódisága. Ugyanis valami szédelgő egy kis és egy nagy koponyát mutogatott ott, mint Rákóczy gyermekkori és férfi kori koponyáját a jó mezőtúriak méltó bámulatára. Az ereklyetartók közül Nagy Lajos királyi adománya az aclieni egyház remek kincsei ragyognak, mint a magyar szt. királyok tiszteletére épített templom méltó felszerelései. — Nevezetes rajtuk Lajos patkót evő madár címerébe foglalt magyar és némelyeken a lengyel ciiner. — Különös figyelmet érdemel a szép stylisált griffekkel és sárkányokkal ékesített disz paizs (morsus) csucsives stylben készült architektonikus részleteivel, az apró szent szobrok számára készült fülkéivel. Különben az acheni kiállítás minden egyes darabja szép tanúságot tesz az Anjouk korabeli góth művészetek fejlettségéről Lajos korában. De legtisztább világot a XV. és XVI. század magas góth művészetére mégis a legnagyobb szekrény erőteljes alkotású remek művei vetnek. Ennyi egyházi kincs fele sem volt még eddig együtt semmi féle muzeumban vagy kincstárban, mint a mit ez óriási szekrény kiállítói pompásan zománcozott keresztekben, pásztor botokban, monstrantiákban, kelyhek ben sat. itt felhalmoztak. A mindenféle alak-és modorban készült s a góth diszités gazdag változatosságában képviselt tárgyak közül kitűnik egy áttetsző, zománczezal diszitett oltárkereszt, melynek emaillérozott figuráin nyugodtabb, egyszerűbb ékitésén első pillanatra meglátszik az olasz mesteri mű ; továbbá a zágrábi érsek remek pásztorbotja, melyen azonban a góth diszitő elemek közé már renaissauce motívumok is vegyülnek. — Nevezetes még ez egyházi műkincsek legművésziebb szobor alakja, Bernini hires olasz szobrász műve sz. István nagy szobra. — A rendkivüli szép plasztikával modellirozott vert ezüst szobor mesterének márvány-szerű egyik legszebb alkotása, melyet 1635-ik évben készített s jelenleg a zágrábi székes egyház hermája. — Kiállítási emlékként készittettek Mátray (Muderlak L. iparművészeti szobrászszaktanár) által modellirozott miniatűr ezüst szobrocskák 10 frtért nagyobb és 2frtért kisebb alakban. A nagyobbak jól sikerült utánzatai sz. István szobrának, sajnos, hogy a jutányossága miatt több látogató által is hozzá férhető kisebb másolatokról ugyanezt nem mondhat-