Zalamegye, 1884 (3.évfolyam, 1-26. szám)

1884-05-18 / 20. szám

III. évfolyam Zala-Egerszeg, 1884. május 18. 20. szám. . Előfizetési díj: Egészévre 4 t't., Félévre 2 ft., Negyedévre 7 t't. Hirdetmények: 3 hasábos petitsor egyszer 9 kr., többszöri hirdetésnél 7 kr., Bélyegdij 30 kr. Ny i Itt ér petitsora 12 kr. A „Zalamegyei gazdasági egyesület" és a „Zalaegerszegi ügyvédi kamara" hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Megyei rendes közgyűlés. Május 5—7-én. (Vége.). A megyei árvapénztárnak 1881., 1882 és 1883. évekről vezetett s a gyámi .számvevőségál tal előzetesen megvizsgált számadásai a közgyűlés által helyeseknek találtatván elfogadtattak s Maj er János árvaszéki pénztárnok úr a felelősség alól a szokott óvás fentartása mellett felmentetett. Tekintettel az 1883. évi május hóban tartott közgyűlés azon végzésére, mely szerint kimondatott, hogy a tűzkárbiztosítási 10",V kezelési díjból befolyó összeg az árvaszék által mint külön alap kezeltessék s erről a szabályszerű számadás a. törvényhatóság elé rendesen beterjesztessék, az árvaszék felhivatik, hogy ezen alapról még ez ideig be nem terjesztett számadásokat a legközelebbi közgyűlésre mulliatlanul beterjeszsze. ()lvastatott a m. kir. belügyminisztériumnak f.évi Kii8. sz. a. kelt rendelete a megyei személyzetnek fizetési előlegben való részesítése körüli szabályrendelet alkotása tárgyában. Evvel kapcsolatban a belügyminisztériumnak körrendelete, mely 1)-el felhívja a. törvényhatóságot, hogy a megyei nyugdíjintézmény létesítésének kérdését megfontolás tárgyává tegye. — A megyei személyzetnek fizetési előlegben való részesítése körüli szabályrendelet kérdésének s megalkotása módozatainak előzetes tárgyalására, valamint a megyei nyugdíjintézmény kérdésének előzetes tanulmányozására Svastits Benó alispán úr elnöklete alatt Arvay István, Csertán Károly, dr. Horváth Károly, Szigethy Antal bizottsági tag urak, Gózony László megyei főjegyző, Arvay Lajos m. t. ügyész, Hantliy Károly t. főjegyző és levéltárnok s Czukelter József főszámvevő urakból alakított küldöttség lett kiküldve azzal, hogy megállapodásainak eredményéről annak idején a közgyűlés elé jelentést tegyen. A m. kir. belügyminisztérium a mezőgazdasági teendők határidejének szabályrendelettel való megállapítására felhiván a törvényhatóságot, előterjesztetett a Zalamegyei gazdasági egvesiiletnek e tárgyra vonatkozó véleményes jelentése. — A közgyűlés elfogadván Zalamegye gazO J O J J-> gazdasági egyesületének előterjesztésében felhozott szakszerű alapos indokokat, kimondotta, hogv a szüretelésen kiviili egyéb mezőgazdasági teen™ J o O dők u. m, kukorica szedés, tarlók s rétek felszabadítása stb. határidőinek szabály rendelettel való meghatározása nem szükséges, sőt ez a tulajdonjog sérelme s a magánosok okszerű gazdálkodásának megzavarása, annak hátránya s gyakran kára nélkül végre sem hajtható. Ez albalommal azomban a szűre telési határidő kitűzése körül tapasztalt visszaélések megszüntetése is kérdés tárgyát képezte. Ugyanis a hegyrendőrségi szabályrendelet intézkedése szerint a szüret határidejének meghatározása a hegybizottságok hatásköréhez tarö«/ o tozik s többször megtörténik, hogy a hegybizottság tagjainak többsége a szüretet oly korai határidőre tűzi, hogv emiatt az egész hegység c>,/ n o j n termése silányabb minőségű lesz. A hegybizottság ezen káros intézkedése ellen pedig a jelenleg fennálló hegyrendőrségi szabályrendelet az okszerüebben gondolkodó szőlősgazdáknak egyéb védelmet nem nyújt, minthogy megengedi, hogy egyesek az általános szüreti határidőn túl szedhessék le termésüket. A szüreti határidő meghatározásának a hatóság befolyása és intézkedése alóli ilyetén teljes elvonását a közgyűlés nem csak az egyesek éro j o j dokeinek hatályosabb védelme, de nemzetgazdasági okokból sem tartja célszerűnek s ugyanazért a hegy rendőrségi szabályrendelet következő kiegészítését határozza: „A hegy birtokosoknak jogában áll a hegybizottság azon határozata ellen, melylyel a szüreti határidő megállapíttatott, a szolgabíró előtt panaszt emelni. Ily panasz esetén a szolgabiró a helyszínén a hegybizottság jelenlétében vizsgálatot tart, a mennyiben a panaszt indokoltnak s a begybizottság által kitűzött szüreti határidőt a hegy termésének minőségére karosnak találná,— a szüret u jabb határidejét határozattal megállapítja. A szolgabiró ezen határozata ellen jogorvoslatnak helye nincs." A közigazgatási bizottságnak a megyei árvaszéknél egy ideiglenes aljegyzői állomás rendszeresítése tárgyában tett előterjesztését az abban felhozott indokoknál fogva a közgyűlés elfogad~ ~« O ván elhatározta, hogy az árvaszék folyton szaporodó ügyforgalma által igényelt ezen ideiglenes és főispáni kinevezéssel betöltendő aljegyzői állomás a megyei árva tartalékalap terhére rendszeresíttessék. A mult, évi október 29-én tartott közgyűlés a vándorcigányokra vonatkozólag kimondotta, hogy a megye területére lépő vándorcigányok lovai és kocsijai elkoboztassanak. A belügyminisztérium mult évi 71367.11. 1883. sz. a. kelt rendeletével ezeu szabályrendelettől a jóváhagyást megtagadta azon indokból, hogy az sem lényegileg, sem alakilag nem felel meg az elérni kivánt célnak s utasította a törvényhatóságot, hogv a felvetett kérdést ujabb és alaposabb megfontolás tárgyává téve, az eliliezképest törvényhatóságikig megállapítandott s a szokott módon megyeszerte közzéteendett szabályrendeletét terjeszsze fel. A közgyűlés a fenforgó kérdést behatói a g tárgyalván, az októberi szabályrendelet indokolásának fentartásával új szabályrendeletet alkotott. (Lapunk legközelebbi számában közöljük.) A disznó lopások megakadályozása tárgyában alkotott megyei szabályrendelet 1 §-a azon intézkedést tartalmazza, hogy országos vagy heti vásárokon disznók csak igazolvány mellett hajthatók. Nem foglal azomban magában a. szabályrendelet intézkedést arra nézve, hogy a, vásárokon megvett disznók tulajdoni joga a vevőkre átirassék s így miután a vásáron vevők a jogos szerzést igazolni nem tudják, a szabályrendelet végrehajtása akadályba ütközik, sőt hézagossága visszaélésekre adhat alkalmat. Ennélfogva a közgyűlés az említett szabályrendeletet a következő intézkedésekkel egészíti ki: „Zalamegye" tárcája. Á modern Sodowáról. Áprilisi tárca. Irta: Kővári B (' 1 a. Monaeaban voltam. A San-Carlo sétáló pompás platánjai alatt járkáltam kora reggel, a mikor még az úgynevezett: „hasard" publikum édesen álmadozik a trente-et-quarente kéjes izgalmairól. Egy nagyszerű Culebradosra gyújtottam, mely egyenes irányban érkezett Don Lopez de Santa-Croce liabanai gyárából. Óriási és telt idomú szivar ez, melyhez hasonlítva a mi szerény culebrassaink csak nyomorú rövidszivarok. — A habana illatos füstjébe burkolózva jártam be a tündéri parkot, melyhez fogható igen kevés van a világon. Az Egidio szoborhoz érkeztem. — A szobor III. Egidio monacói herceget ábrázolja, ki névrokon uralkodótársaitól, nem csak a souverain „lilik", de a „hősies" melléknév által is megkülönbözteti magát. E harcias fejedelem az uralkodása korában még számosabb (3"2 embert számlált) monacoi hadsereget zászlók alá hivta s személyesen vezényelte a boroméi Szt.-Károly temploma mellett létező csapszékben garázdálkodó suszter legények ellen. — Sikerült is szerencsésen szétugrasztani a javíthatatlan korhelyeket. Ezen hőstett emlékét örökiti meg a szobor. Nagy nemzeti jelentőséggel bir azon oknál fogva is, mert ezen háborús esemény volt utolsó fegyverfénye a mouacoi ármádiának; —• a mint ez megvan írva Conte Frederigo de Baattaglia monacoi altábornagy memoire-jaiban, mely memoire-ok a monacoi haditörténelem legfontosabb kútfője. A szobor körül roppant platánok, veres lombozatú bükkfák és exoticus sycamorok sorakoztak. Szeszélyes csoportozataik gondot adtak a kíváncsi verőfénynek, hogy miként ragyogja be a .,hősies" Egidio kövér és lomha ábrázatát. Merengve ültem le egy kényelmes kerti székre, midőn Don Yobo de Gongonzola barátomat, egy érdekes spanyol desperadót és hidalgot láttam két ölnyi lépésekkel felém rohanni. No, no Don Yobo! — mondám nyugalmasan Csaknem elsodor ön! Hová és honnan oly elemeutáris erővel ? -— Ali ön az Don Blasio!? (Fixa ideaja volt, hogy engem Balázsnak hívnak, a miért mai napig is neheztelek Don Yobora) s mit müvei ön itt ? - A mint látja: gyönyörködöm a pompás környezeten és fájdalmasan sóhajtok fel, hogy „mindez nem enyém", hanem ő felségéé, Károly hercegé, kinek hadverő ősét ezen bizodalmas ércszobor ábrázolja. —- Hagyja el Don Blasio! Nekem rettentő jó ked vem van e reggelen, s bizisten szeretnék kibújni a bőrömből. - Tegye azt tiszteletreméltó Don Yobo, tegye azt feltétlenül, mert a jelenlegi már úgyis nagyon viseltes és ódon. - Ne gorombáskodjék Don Blasio, hanem hallgasson meg! Roppant szerencse ért ma engem. — Talán valahára nyert a roulette-on. — Eszem ágában sem volt. Yesztettem,emint rendesen, s ma épen utolsó posotám mutatkozik zsebemben. s átkozza a magány-rendszert, mely már Európa szerte lábra kezd kapni. — Akkor nem értem. — Don Blasio nagy dolog történik ma ! A nizzai vonattal meg fog érkezni Don Rodrigo Papagallos prínce de Calabrias, marquis de Macao, első osztályú spanyol grand, a Szent-Domino és veresharisnyakötő-rend commandeur-je etc. etc. — 'Nos ? — — Ez az ur több milliónak és egy bájos hölgynek az apja, illetőleg csak a bájos hölgynek apja. Figyeljen Don Blasio röviden elbeszélem önnek élettörténetét. Don Papagallos egykor rőfbs kereskedő volt Bilbaoban, mely üzletén végre teljesen tönkre ment. — Tönkre jutása után könyvkereskedő lett Badajozban, de it sem sikerült zöldági a jutnia, mert a herceg akkoriban valóságos tökfilkó volt, — mely körülmény igazolására ha kívántatnék szavahihető tanukra hivatkozhatnom. — Kérem készségesen elhiszem. De mi történt tovább ? .Midőn Don Papagallos már kétszer hajótörést szenvedett, elment Cuba szigetére, s onnan pár év inulva j milliókkal és egy kis leánynyal terhelve érkezett haza. Itthon kitüntetésekkel halmozták el, s most egyike a királyság első grandjainak, ki Esparteroval kuszi pajtás és a félelmes Narvaeznek a vállára szokott veregetni mondván : Lieber Satzi! De ugyan kedves Don Yobo iniköze önnek Don Papagallos millióihoz, s miért örül oly végtelenül a rőfös herceg megérkezésén ? - Csak türelem Don Blasio! Azonnal meg fog érteni engem. Don Papagallos szenvedélyes játékos, élhal a játékért, de az a malheur-je van, hogy a pénz rá nézve semmi érdekkel sem bir. — Ugy elégíti ki tehát ezen szenvedélyét, hogy egy óriási, egy rendkívüli parthiet rendez itt a hasard-játék fővárosában, egy nagyszerű macao játszmát! Leánya keze a kapcsolatos milliókkal lesz a banque, s a pointeur-ök saját személyüket teszik fel a blattra, ki-ki becsületszavára fogadván, hogy ha veszít, személyét Papagallos herceg rendelkezésére bocsátja, ki azzal azután kénye kedve szerint rendelkezik. — Nagyszerű ! Óriási idea! Meghiszem azt! Egyéb sem kívántatik a pályázóktól, minthogy hitelesen igazolják, miszerint valamely uri hasardjátékon (teszem: trente-et-quarente, rouge-noíre, macao, roulette stb.) már két örökségnek nyakára hágtak, hogy külségük tűrhető, s hogy végre magatartásuk eomme-il-faut legyen. Jelen számunkhoz egy fél iv melléklet van csatolva.