Zalamegye, 1884 (3.évfolyam, 1-26. szám)

1884-04-13 / 15. szám

III. évfolyam. Zala-Egerszeg, 188-1. április 13. 15. szám. Előfizetési díj: Egészévre 4 l't.. Félévre 2 ft., Negyedévre 7 ft. Hirdetmények: 3 hasábos petitsor egyszer 9 kr., többszöri hirdetésnél 7 kr., Bélvegdij 30 kr. Xyilttér petitsora 12 kr. A „Zalamegyei gazdasági egyesület" és a „Zalaegerszegi ügyvédi kamara" hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Hnsvét napján. Lélekemelő, az emberiség megváltásának nagy művét igazi dics fénynyel megaranyozó emlékünnepet ül ma a katliolikus világ. A megváltó kínszenvedése és kereszthalála már már csüggedéssel töltötte el a hivők ezreiO o nek keblét, de dicső feltámadása uj életre támasztá az egyideig kétkedő kishitüeket. Az oltáron elhelyezett istenember, kezében a megváltás dicső jelvényével a kereszttel, felékesítve a kiontott drága vért jelképező vérvörös zászlóval, égi fénytől sugárzó arccal mosolyogva int felénk, s mintegy a vigasztalás üdítő balzsamát önti keblünkbe a „Feltámadás" nagy napján. Csuda-e hát, ha a hivő keblet az áhitat szent ihlete hatja át e magasztos ünnepen és szive legnemesebb érzelmeit követve forró imát rebeg a földi lét alkotójához, a megváltás nagy mii vét feltámadásával megkoronázó istenemberhez ?! Mózes az égő csipkebokorhoz közelítve, a szent irás tanúsága szerint mennyei szózatot hall, hogy oldja le saruit, mert a hely, hova közelit, szent. Vajha e nagy napon mi is megértenők a láthatatlannak felénk intő szózatát, hogy tisztítsuk meg szivünket s mintegy mesristenesült lélekkel üljük meg a „F e 11 á m a d á s" dicső ünnepét! Irtsuk ki a hitelenségnek felburjánzott magvait keblünkből s ragyogja azt be a hit természetfeletti fénysugara ! Verjen mély gyökeret a remény, mely Ariadné fonalaként elvez're 1 bennünket a túlvilági lét hónába! Űzzük el örökre szivünkből az engesztelhetlen gyűlöletet, mely belénk lopózva, nein engedi, hogy embertársainkat az igazi felebaráti szeretet melegével övezzük körül s ennek elle,'ben gondosan ápoljuk az angyali szeretetet, mely megtanít bennünket nemesen érezni és áldozatra buzdulni embertársaink iránváb; S mert magyarok vagyunk s a magyarnak egyik legdrágább, legféltékenyebb kincse saját édes hazája, a romlatlan kebel e nagy napon buzgó imát rebeg, hogy hazája, e sokat zaklatott. sok vihart megélt, sok vészt kiállt magyar o tlj haza felett hasadjon meg mielőbb a jólét és boldogság arany hajnala ! Megyei elet. A megye területén ujabb időben nagy számban mutatkozó kóbor cigány csapatoknak a községekből való min/ódont eltávolítása tárgyában alispáti úr a lcövetkez erélyes és az egyes hatóságok részéről eszközlendo pontos végrehajtás esetében a bajt kétségkívül gyorsan orvosló rendeletet bocsátott ki: A megye területén ujabb időben rendkívüli számban mutatkoznak a kóbor eigánycsapatok, a mi arra enged következtetni, hogy a törvényhatóságnak és a közigazgatási bizottságnak erre vonatkozó több rendbeli intézkedései vagy épen nem, vagy nem a kellő erélyés pontossággal hajtatnak végre. Az 1874. évi november hó 2-án tartott tőrvényhatósági bizottsági közgyűlés SQ;íO. 268. sz. a. hozott és a közigazgatási bizottság által több izben felújított határozatával a vándoreigányokat a megye területéről kitiltotta; elrendelte továbbá, hógy a községi elöljárók a községeik határában megjelenő vándor cigány csapatokat megtelepedni, annál kevésbbé azoknak sátort ütni ne engedjék, hanem őket megjelenésüktől számítandó két órai pihenés utáu. tova Jikértetni, fegyelmi eljárás terhe alatt szigorú kötelességüknek ismerjék. •Ugyanazért, midőn ezen fenalló megyei szabályrendelet legszigorúbb foganatosítását a községi elöljáróságoknak újból kötelességévé teszem, egyszersmind annak alapján elrendelem : 1) Hogy azon esetben, midőn valamely község határában az ott illetőséggel nem bíró vándor cigány csapatok oly számban jelentkeznének, hogy azoknak a szabályrendeletben meghatározott idő alatt a megye határához vezető legrövidebb uton, biztos fedezet alatt való tovakisértetésére a községi elöljáróság rendelkezésére álló eszközök elégtelenek volnának, segédletért azonnal a legközelebbi esendőrsparanesnoksághoz forduljon, egyszersmind a járási szolgabíróhoz késedelem nélkül jelentést tegyen. 2) Olv esetekben, midőn a vándoreigányok bűntett vagy kihágás gyanújával terhelvék, rögtön a járási szolgabíró elé kisérendők, kinek kötelességében áll a vizsgálatot és a további törvényszerű eljárást teljesíteni. :5) Ha a járási szolgabírónak bármely uton tudomására jut, hogy valamely község határában, a szabályrendeletben meghatározott időn tili vándorcigányok ne mi: tanyáznak, kötelessége azok tovakisértetése iránt rögtön intézkedni, a községi elöljáróságot pedig esetleges mulasztása miatt felelősségre vonni és a fegyelmi törvény értelmében szigorúan megbüntetni. 4) Miután tudomásomra jött, hogy a vándorcigányok részére némely község elöljárósága könnyelmű, felületes eljárással dletőségi bizonylatokat állított ki, holott a cigányok már életmódjuknál fogva is a törvény értelmében illetőséget csak a legritkább esetekben szerezhetnek, szigorít miheztartás végett figyelmeztetem a községi elöljáróságokat, hogy a vándorcigányok által előterjesztett ilv nemű kérelmek felett a községi elöljáróságoknak intézkedni nem áll jogában, hanem azok az 1876. V. t. e. 5. illetőleg 7. §§-ai értelmében a község képviselő testülete által tárgyalandók, melynek kötelességévé teszem, hogy az ily bizonylatok kiadásánál mindig a legnagyobb elővigyázat- és lelkiismeretességgel járjon el. A járási szolgabíró urakat pedig felhívom, hogy a községeik által a vándoreígányok részére kiállított illetőségi bizonylatokat vegyék mindenkor szigorú vizsgálat alá, s a mennyiben azt tapasztalnák, hogy az elöljáróság illetéktelenül intézkedett, az elöljáróságot vonják felelősségre, s szabálytalan eljárása miatt mindenkor büntessék meg. Ezen rendelet az összes járási szolgabíró uraknak, Nagy-Kanizsa város tanácsának és a megyebeli községeknek pontos foganatosítás végett kiadatik, egyszersmint a zala-egerszegi csendőr szakasz paracsnoksággal is közöltetik. Zala-Egerszeg, 1884. évi ápril hó 5-én. Svastits Benő s. k. alispán. Képviselőválasztás! mozgalmak megyénkben. A keszthelyi választó keiületböl vettük a következő sorokat: Az országszerte megindult képviselőválasztási mozgalmak végre Keszthelyen, a vál. kerület székhelyén is kezdenek előtérbe lépni. Keszthely város választóp ilgárai folyó hó 6-án értekezletet tartván, ez alkalommal Reisehl Vencel városbíró és Lénárd Ernő városi ügyész indítványára, kik sajnálatukat fejezték ki a felett, hogy kerületünknek 9 éven át volt érdemdús képviselőjét dr. Falk Miksa urat el kell veszítenünk. a következő feliratot általános éljenzéssel elfogadván, az a város és az egész kerület érdekeit szivén viselő szereteti, képviselőnek egy küldöttség által fog átadatni. A felirat igy hangzik: Nagyságos országgyűlési képviselő Ur! Mélyen tisztelt Hazafi! A harmadik országgyűlés már, hogy On képviseli választókerületünket hazánk törvényhozó testületében. „Zalamegye" tárcája. A kis vincellér lak. (Beszéfy.) Irta: Tónika Géza. (Folytatás,) Pál Jóska jó idő óta egészen megváltozott, mintha nem is az a régi Pál Jóska tett volna. A cimborák is elpártoltak tőle .... — A faluban találgatták, keresték az okát. Nem talált rá senki. Hej; azt csak ő maga .... meg talán az a haragos jó Isten tudta Amióta meglátta azt a kis nyiló virágszálat . . , Azóta lett még csak oda igazán minden nyugodalma. Ki-ki járt a szőlőbe . . . nem azért, talán, mert odakinn jó bort talált volna; hej, másért járt el oda annyit. Csendesebb ott kinn minden . . . mint ott benn a faluban. Ott jobban esik neki még a sírás is. l'edig talán ott kinn sem talált nyugodalomra. Nehéz azt annak újra megtalálni, aki azt már egyszer elvesztette. A kis Molnár Annika ott a csendes fák alatt ugy estvetájt sokszor hallotta azokat a panaszos hangokat a felsőhegyről a völgybe aláhangzani, amik a Pál Jóska kebeléből fel-feltöredeztek . . . Megátkozott engem az édes anyám Hogy ne legyen se' országom se' hazám, Csipkebokor legyen az én szállásom, Ott se' legyen soha nyugovásom .... S a kis Annika ugy el tudott rajt szoinorkodui, mindig ugy eltudott gondolkodni rajta, hogy

7 Pál Jóskát mi bánthatja szegényt? Mi lehet a baja, hogv olyan szomorú nótákat dalol mindig?! . . . Szomorúan ballagott a völgyi uton Pál Jóska haza felé, tekintetét a földre, a porba szegezve . . . ugy látszott, elgondolkodott. Talán nem is vette észre, hogy nem sokára a kis vincellér-lak elé ér. Estefelé volt már . . . csendes volt minden. A néma csendben végre megcsendült a hegyi kápolna kis harangja; a bérctől alá csendes völgybe oly édesen csengett le az esti harangszó, az: „Ave Maria." Megállt Pál Jóska . . . felemelte a földről szemeit; a fák, a bokrok nyílásain keresztül ... ott a kis kertben a virágok között a kis Annika szelíd képe tűnt szemébe. Ragyogó kis kép volt: mintegy imádkozó angyal ! Pál Jóska nem mozdulhatott odább .... egyre csak . . . csak azt nézte . . . nézte. Szemei arra az égi fényben égő. szűztiszta szép imádkozó arcra tapadtak . . . a lábai meg mintha oda a földbe gyökereztek volna. Nézte . . . nézte sokáig elnézte volna Ítéletnapjáig! Az a kis lány kezeit szépeu üsszetéve, szent álii tattal s annyi boldogsággal imádkozott. Onkénvtelen is összetette ő is, összeszorította két kezét — de nein bírt, nem tudott imádkozni. Háborgott a lelke . . . fejébe tolult a vér, nem tudta, hol van álmodik-e? Mint a sóbálvány állt ott mozdulatlan egv helyben. Nézte, bámulta azt a boldog, imátkozó >zép angyalarcot. Látta a boldogságot; . . . . s' hol kell nyugalmat keresni. 0 is olyan — boldog szeretett volna lenni; de talán az isten sem engedi már azt többé. Nézte . . . nézte; mintha az a szép angyalarc integetne feléje .... remény, boldogság, üdvösség van oda felírva — 's ahol az üdvösség, ott a bocsánat, az irgalom is !!! Kápolna csengő-bongó kis harangja elhallgatott — ismét csend lett. Pál Jóska felocsúdott; tovább ballagott, rnig oda nem ért a kis kert elé. Neki dülleszkedett a kerítésnek; érezte, reszketni fog nagyon, mikor majd azt a kis lányt megszólítja. Jó estét Annikám! — szólt remegő hangon te kis szorgalmas lány, te! Adjon Isten Jóska bácsinak is! Látja a virágokat öntözöm, gondozom; nagyon megsütötte őket a forróság . . . szomj isak szegénykék, megkívánják, aztán majd ismét újra élednek szólt lágyan, szelíden csengő hangon a szép leány. Hej! százszor is vissza c.- ügettek ezek a hangok a Pál Jóska szivében — mig ismét szóllani tudott. Nagyot sohajtott a lelke, de ki nem mondotta; jobban a szemére húzta kalapját. Ne lássa az a kis lánv, mi ragyogott ott a szemében ! Hej! kis Anna leik. ;n, de régóta látlak, de régóta nézlek . . . akadozott Pál Jóska, aztán nem folytatta tovább. — Annika szende.i lesütötte szemeit, pirosas fény öntötte el széparcát: 's hogy zavarát elűzze, szólni készült. Kosz ember kelmed Jóska bácsi; olyan sokszor elvisz az utja erre . . . aztán soha be se szólna hozzánk, csak egy szót is. Pedig ismerjük már mi egymást régóta . . . .' csakhogy akkor még én nagyon kicsike voltam ; mikor még benn a faluban laktunk. Nagyon megnyilalt a Pál Jóska szive, . . . vérvörös lett az arca. Nem tudott volna rá szóllani egy árva szegénv szót sem. Ugy megreszketett egész teste. Lás-^i csak Jóska bácsi! — szólt aztán a csend után megint Annika — ,milyen szépek, kedvesek ezek a kis virágok ... — Én ugy szeretem őket ... — csacsogott a kedves kis teremtés. Pál Jóskának megint zihált egyet a melle. Boldog, ki még a virágokban gyönyörködni tud. 0 már nem Mai szamunkhoz féliv melleklet van csatolva.