Zalamegye, 1884 (3.évfolyam, 1-26. szám)

1884-02-17 / 7. szám

a legcsekélyebb összes évi kiadás: 25200 frt. az évi bevétel: - - - "**) az évi hiány: — 14000 frt. E kiszámításra azt az észr. vételt teheti valaki, hogy a postavitel jövedelme a bevét Iből kimaradt. Erre megjegyzem, hogy az 1881. 31. t. c. 4 §. kedyezmén'ykép rendeli el, hogy a helyi érdekű vasutak a posta ezéljaira megkívántató hivatalos és lakhelyiségek ingyenes előállításának és a posta ingyenes szállításának kötelezettsége alól felmentetnek, ha azonban az ily vasutakon rendes napi közlekedés lép életbe, a posta szállításért a kincstár által mérsékelt díj fizettetik. Tekintve, hogy akkor azután a posta részére az állomásnál hivatalos helyiséget kell berendezni s egy kezelőt beállítani, a mérsékel t d ij ból tiszta jőve- | delemre alig marad valami: az idézett törvény czélja az lévén, hogy a helyi érdekű va utak az ingyenes postaszállítással ne terheltessenek, nem pedig az, hogy a postaszállításból nyereményt ka pj anak. Az évi hiány tehát marad 14(>00 torint. (Folyt, követ.) Szőlésze t. A nagyméltóságú földmivelési minisztérium legutóbbi napokban közé tetr hirdetésében tudatja a bortermelőkkel, miszerint nagyobb menynyiségü americai gyökeres szőlőveszszővel rendelkezik s azokból a megállapított feltételek alatt egyes termelők részesülhetnek. Nem lehet célom, a kilátásba helyezett kísérletről bár kit is lebeszélni, vagy reá biztatni, csupán és egyedül magán nézetemet óhajtom elmondani, mivel a tárgyat nemcsak igen fontosnak, de bortermelésünkre nézve életbe vágónak tekintem. Tagadhatlan az, — mert hisz a legszomorúbb valóság tanúsítja, — miszerint hazánkba a phylloxera americai szőlővesszőkkel lett behurcolva és pedig akkor, midőn a vesszők csak százakban vagy ezerekben hozattak. — Nem forog-e fenn a behureolásnak még nagyobb veszélye, ha az americai vesszők milliókban szállíttatnak? különösen miután tudjuk — de maga a miniszter ő nmltga is nyilt ülésben kijelentette, miszerint a phylloxera sima vesszővel is behozható. Tegyük fel, hogy miután a most kiosztásra szánt gyökeres vesszők már két év előtt hozattak be, s azok iskolába rakatván, folytonos figyelés mellett sem tapasztaltatott azokon phylloxera léteaése; kérdés: a száz és százezer veszsző között néhányon vagy többön is nem lappanghat-e phylloxera? pedig jól tudjuk, MeszesGyörkön tapasztaltuk is azt, hogy egyetlen-egy darab is elégséges arra, hogy a megsemmisülés veszélyét egy egész hegységbe beleplántálja. Nyilt kérdés az is, az amerikai fajok közül melyek birnak ellenállási képességgel? fenn áll-e ezen képesség minden viszonyok között? nem fog-e nálunk időjártával csökkenni vagy egészen elenyészni? Az eddigi kísérletek és tapasztalatok nem elégségesek arra, hogy a fentebbiekre határozott és megnyugtató feleletet lehessen adni és tagadhatatlan, miszerint a kisérlet veszély nélkülinek nem mondható. Lássuk már most, az americai vesszők nagybani szaporításának mi a eélj i s annak menynyire felel meg? Hitessük el magunkkal, hogy az americai szőlővesszők minden lehető körülmény között és csalhatatlanul birják a teljes ellenállási képességet és hogy ezt nálunk is örök időkre megtartják. Miután határozottan tudjuk azt, hogy az americai szőlővesszők termése élvezhető bornak előállítására nem alkalmas: kétséget sem szenved, miszerint az americai vesszők szaporításának célja a bortermelés nem lehet. — Es ennélfogva nem szolgálhat az másra, mint alanynak, melyre az itteni honos szőlőfajok reá oltassanak. Talán nem tévedünk, ha a nyiltan bevallott célnak csak is ezt veszsziik. Ámde — igénytelen nézetünk szerint — az americai szőlő vessző ezen célnak sem felel meg, mert minden gyakorlati szőlő mives tudja azt, hogy szőlő tőkébe az oltás csak a földszine alatt történhetik. — Egyedüli kivétel a zöldbe oltás, de valamint a föld alatti, ugy a zöld oltás után nyers tőke is a következő őszszel ledöntendő, különben a hidegnek ellenállani nem képes. Már most, ha az americai alanyra oltott itteni faj ledöntetik, az oltott rész föld alá kerül, ott gyökeret hajt, s igy a phylloxera pusztításának éppen ugy ki van téve, mintha nem oltás, hanem ültetés által jutott volna a földbe. Tehát az americai szőlő vesszőnek eddig fenntartott ezen egyedüli előnye sem létezik, s annál fogva — nézetem szerint — ültetésének más célja nem lehet, mint vele a phylloxera lepte telepeken tenni kísérletet, ott azoknak ellenállási képességét tanulmányozni és arra törekedni, hogy termése — javítás által — bor készitésre alkalmassá tétessék; de azt, hogy ily vessző vészmentes helyre, virágzó szőlő telepekbe hurcoltassák, ekképen egy egész vidék a phylloxera vesszélyének kitétessék, igen kockáztatott és szerfelett veszélyes kisérletnek hiszsziik, azonfelül éppen semmi célja nincs, eredménye sem várható. Megyei élet Zalamegye közigazgatási bizottsága február havi illését 12-én tartotta Glavina Lajos főispán ur elnöklete alatt, melyen a bizottság választott és kinevezett tagjai teljes számmal jelen voltak. Felolvastatott a megyei közigazgatás állapotára .vonatkozó alispáni jelentés a lefolyt jánuár hóról. — A jelentés szerint a közegészségi állapot a felnőtteknél általában kielégítő volt; habár a hirtelen beállott hideg- idő s utóbb az éjjeli és nappali hőmérsék nagy külömbüzete ingerlőleg hatván a légzőszervekre, ezeknek itt-ott nagyobb számú hurutos bántalmak idézte elő, de a kóresetek legnagyobb részben enyhe lefolyásnak voltak és igy halálozás aránylag kevés volt; a hurutokon kivül előfordult és gyógykezelés tárgyát képezett szórványos betegségek közül számarányára nézve említést érdemelnek a mellhártya- és tüdőlob, areorbáne, izületi és izomcsúz. Az uralkodó kórjelleg határozottan hurutosnak mondható. A gyermekek közegészségi állapota azomban nem volt kielégítő; mert nemcsak a felnőtteknél észlelt hurutos bántalmakhoz hasonló kóresetek fordultak elő a gyermekeknél nagy számban, de a fertőző heveny betegségek is több vidéken járványképpen uralogván, a halálozási százalékot szaporírították. E fertőző kórnemek közül a vörheny az elmúlt hónapban Zala-Lövőn, Zala-Mindszenten, Csében, Háshágyon, Csődén, Bődén, Szepetneken, T.-Sz.-Mártonbán, Rédicsen, Dedesen, összesen tiz községben uralkodott, a hó végéig megszűnt öt községben. Mind a tiz községben megbetegült 4 férfi 2 nő 118 gyermek, öszszesen 118; felgyógyult 2 f., 2 n., 58 gy., 62; meghalt 2 f., 49 gy., 51 ; további kezelés alatt maradt 5 gyermek. Kanyaró uralgott 5 községben: Bagonyán, Filóczon, Ivánczon, Bakónakon, A.-Domborun; ez utóbbi község kivételével a többiben megszűnt. A járvány egész tartama alatt megbetegedett kanyaróban 1 férfi 1 nő 107 gyermek = 109; felgyógyult 1 f., 94 gy. — 95; meghalt 1 n., 9 gy. -- 10; továbbá kezelés alatt maradt 4 gyermek. A roncsoló torok lob járványképpen Muraköz-Mártán községben lépett fel január 21-én; eddig megbetegült 10 gyermek, gyógyult 1, meghalt 6, további gyógykezelés alatt maradt 3. — Hogy a vörhenyben elhaltak százaléka olv nagyra emelkedett, ennek oka a Szepetneken uralgott betegség intensivitásában találandó, ugyanis az esetek legnagyobb számához roncsoló toroklob tünetek járulván, a betegek egy része ennek áldozatául esett, más része pedig a szülők általi ápoltatás elhanyagolása miatt az utóbajok következményeiben jutottak tönkre. — Keszthelyen a város egyes részében, mely a talajvíz változása által befolyásoltatik, fültőmirigylobnak több szelid lefolyású esete is észleltetett. Az alispáni jelentés elismeréssel nyilatkozik a megyei csendőrségről, mely fontos feladatának nemes tudatától vezéreltetve, megyénk közbiztonsági állapotának érdekében példás szorgalommal és dicséretet érdemlő igyekezettel fáradozik s ép e körülményből kifolyólag dacára egy havi működésének, a nép által rokonszenvvel fogadtatik. Az alispáni jelentéssel kapcsolatban félemlíttetett azon visszás és kétségkívül továbbra türhetlen állapot, melynél fogva az oláh cigányok egyes községek határában 2—3 hétig is tartózkodván, lopások folytán azon vidékre valóságos csapásként nehezednek, így főleg az Egerszegtől mintegy 7—8 kilometer távolságra levő Avason, az ördöghenyei határban tapasztalható az leginkább. Alispán ur — elismerve maga is a helyzet tarthatatlanságát. — felemlíti, hogy ép a közigazgatási bizottság részéről tett indítvány folytán a törvényhatósági közgyűlés a belügymin'szteriumhoz e tárgyban felterjesztést tett és a belügyminiszter elismeréssel is fogadta, hogy a törvényhatóság egyeteme ezen oly kiválólag fontos ügygyei behatóan foglalkozott, azomban a közgyűlési határozatot — tekintve, hogy a cigányoknak helyhez kötése érdemében a kormány részéről egy törvényjavaslat készítése folyamatban van — nem hagyta helybe. Tekintve, hogy a cigányok ellenében leghathatósabb szer az ő közveszélyes tetteiknek üldözése, a májusi közgyűlés újból tegyen e tárgyban felterjesztést a minisztériumhoz. Az ideig pedig célravezetőnek találja, ha a megyének azon szabályrendelete, mely szerint az ily oláh cigányok egy helyen 12 óránál tovább nem tartózkodhatnak, szigorú következetességgel foganatosíttatik minden egyes esetben, miért is a községi elöljárók felhivandók volnának, hogy ha a község határában cigányok telepednek le és ott 12 óránál tovább vannak, az illető csendőrparancsnokságnál azonnal tegyenek jelentést. A közigazgatási bizottság alispán ur ezen előterjesztését helyeselve, az általa tett javaslatot elfogadta. Felemlíttetett, hogy tapasztalás szerint egves községekben ismeretlen egyének sokszor napokon keresztül tartózkodnak anélkül, hogy magukat kellőkép igazolnák vagy a község elöljárósága által saját igazolásukra nézve felelősségre vonatnának. E tárgyra vonatkozólag alispán ur megjegyzi, hogy a megyei szabályrendeletek célszerű végrehajtása iránt az intézkedés folyamatban van; igy a pásztorok összeírása- és nyilvántartására nézve — mint felolvasott jelentésében is foglaltatik — mint nézete szerint a legelső és legszükségesebb nyilvántartási intézkedés foganatosítására nézve a rendelet már kiadatott. Ezt fogja követni a többi is, igy a szabad letelepedésre vonatkozó; letelepedni joga van igaz mindenkinek, de e letelepedési jog szabályozaudó úgy, hogy minden közság tartozik az ott tartózkodó, nem illetőségű egyéneket nyilvántartani és arról rendszeres naplót vezetni. — Tekintve, hogy a pásztorok összeírása és nyilvántartása érdekében kiadott rendeletének szigorú és pontos keresztülvitele mind a szolgabiróságok, mind a községi elöljáróságok működését nagy mérvben igénybe veszi, ennek keresztülviteléig más, hason irányú rendeletek kiadását nem tartja célra vezetőnek. Alispán urnák ezen felvilágosító nyilatkozatát a bizottság helyeslésssel fogadta. Tekintve, hogy az alispáni jelentés szerint a vörheny járványban főleg Szepetnek községben a gyermek betegek nagy "'„-ka hűlt el, e tárgyban főorvos úr, a hozzá intézett kérdésre kijelenti, hogy a járási orvos a jelentést e részben megtette. A nagy halálozásnak oka volt egy részt az, hogy a szülők a betegséget későn jelentették be, másik fő ok, hogy a vörheny heves lefolyást vett s ehhez járult a diphteritis, meg az utóbajokban is sok elhalt. A közegészségi törvény értelmében — alispán ur jelentése szerint — azon községekben, hol a vörheny fellépett, a szabályszerű eljárás megtörtént. Mulasztási tényadat nincs, de mivel azT elhalálozás főleg Szepetneken oly nagy volt, indítványozza, hogy a járási szolgabíró úrral a főorvos ur a helyszínére küldessenek ki, hogy a tett intézkedésekről személyesen meggyőződvén, arról a jövő havi gyűlésen jelentés tétessék, mely indítvány' elfogadtatott. Koller István bizottsági tag ur tekintettel arra, hogy a november havi gyűlésen egy bizottság lett alispán ur elnöklete alatt kikiildve, hogy gróf Festetics Tasziló őméltóságával egyetértőleg tisztába hozassék, váljon a keszthely-fenéki utvonalat a megye, vagy a gróf ur tartozik-e kiépíteni, kérdést intéz alispán úrhoz, váljon a kiküldött bizottság ebbeli feladatát teljesítette-e és mily eredménynyel ? E kérdésnek mielőbbi tisztába hozatala ugyanis annyival is inkább fontos, mert azon útvonalra 200 kavicskupac hordandó s igy biztosan nem tudható, váljon az egész útvonalra, vagy csak Keszthelytől a vámig kell a 200 kavicskupacot elhelyezni. Alispán ur előadja, hogy rögtön a közgyűlés után akart ez ügyben eljárni, de a gróf akkor hazulról eltávozván, e miatt az ügy késedelmet szenvedett, de kijelenti, hogy legközelebb lehetőleg rövid határidőt fog kijelelni, mikor is a gróffal vagy annak megbízottjaival az ügy tis-ztába hozatik. Az árvaszéki elnök ur jelentése szerint január hó ban az árvaszékhez beérkezett 2314 ügydarab, mult évről hátralékban maradt 3261 és igy elintézendő volt 5675 db. Ebből elintéztetett 2339 db., elintézetlenül maradt 3236 db., tehát 25-tel több intéztetett el, mint a mennyi január hóban befolyt. — Január hóban az irodához leírás végett érkezett 2339 db., mult évről hátralékban maradt 563 db., összesen leiratás alá került 2902 db., melyből leiratott 1922 db., leiratlanul megmaradt 980 db., s igy 416 drbbal szaporodott az irodai hátralék. E körülményt tekintetbe véve az árvaszéki elnök ur előterjesztésében azon indítványt tette, hogy a belügyminisztériumhoz felterjesztés intéztessék a végett, hogy mig az ügyforgalom csökkenése azt meg nem engedi, a három napidíjas az árvaszéknél továbbra is alkalmaztassék, mely indítványt a bizottság elfogadta. Az árvaszéki elnöki jelentés szerint a megyei árvaértékek tűzkár elleni biztosítási dijából az 1883 évről még mintegy 9000 forint nem lett beszolgáltatva, miért is a jelentés alapján azon szolgabiróságok, melyeknek területén nagyobbmérvű dijhátrálék van, ezen hátrálékok mielőbbi behajtására felhivatnak. Azon előfordult eoncret esetből kiindulva, hogy a közmunka egészen megváltatott, azon kérdés lett felvetve, váljon tehető-e ez joggal akkor, midőn a létező megyei szabályrendelet értelmében a közmunkának csak fele váltható meg '? Főmérnök úr előadja, hogy létezik még a helytartótanács idejéből egy rendelet, mely szerint a közmunka egészen megváltható, azonban e részben az összeírásig kell nyilatkozni, s a váltságdijt a megyénél kell lefizetni. Hosszas vita fejlődött ki a kérdés körül; eonstatáltatott, hogy ami a felhozott concret esetet illeti, ez a hivatkozott rendelet szellemének nem felel meg s nem tekinthető másnak, mint az illető községgel kötött egyoldalú szerződésnek és hogy a közmunkát egészen megváltó ily esetben felelős első sorban, váljon közmunkája levau-e szolgálva vagy sem, ép ez okból kifolyólag elhatároztatott, hogy a járási szolgabíró, az illető útfelügyelő és a főmérnök urakból álló bizottság küldetik ki annak megvizsgálása végett, váljon Botfa és Csatár községek a rájuk 1883. évre kirótt munkafeladványt csakugyan teljesítették-e vagy sem. Evvel kapcsolatban tekintve, hogy a nagy-kanizsai járás számára a szükséges kavics muraközben termeltetik és a vasúton többnyire szeptember küzepéu tehát a legnagyobb vetés idején szállíttatik, s akkor kell a vasútról a kavicsot az utakra hordani, a baj elhárítása végett oly intézkedés foganatosítandó, hogy a kavics legalább augusztus végén a vasúton szálhtassék, hogy onnan a járási utakra szét lehessen hordani augusztus végén és szeptember első napjaiban. Egyúttal a községek szigorúan utasítandók, hogy a kavicsprizmák csak akkor szórhatók szét, ha a járási útfelügyelő és utbiztos azo kat megvizsgál válván, meggyőződést szerezhettek arról, hogy a kérdéses utakra az előirt mennyiségben lettek a kavicskupacok oda szállítva. Az adófelügyelő úr jelentése szerint a közadók behajtásánál némileg kedvezőbb lendület mutatkozik ; 1883. évről maradt adóhátralék 786716 frt 58 kr., a f. évi I. negyedévre esedékes taztozás 399827 frt 26 kr.,