Zalamegye, 1884 (3.évfolyam, 1-26. szám)

1884-02-03 / 5. szám

Ili. évfolyam. Zala-Egerszeg, 1884. február 2. 5. szám. Előfizetési díj: Kgészévre 4 ít., Félévre 2 ít., Negyedévre 7 ft. Hirdetmények: 3 hasábos petitsor egyszer 9 kr., többszöri hirdetésnél 7 kr., Bélvegdij 30 kr. Nyilttér petitsora 12 kr. A lap szellemi és anyagi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Bérmentetlen lev< h ket esak ismert kezektől fogadunk el. Kéziratokat nem kiililiink vissza. társadalmi, közművelődési és gaászati hetilap. A „Zalamegyei gazdasági egyesület" és a „Zalaegerszegi ügyvédi kamara" hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Zala-Egerszeg, 1884. január 30. A zala-egerszegi községi iskolaszék január hó 25-én tartott ülésén felolvastatván a megyei t. kir. tanfelügyelőségnek nmlt évi 2817 sz. a. iiz iskolaszékhez intézett átirata, melyben a kertészet és mezei gazdaság gyakorlására a város által megvett telekre nézve a helyi viszonyoknak megfelelő tervezet és költségvetés elkészítését kéri a vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter úr őnagyméltóságának e tárgyban mult évi deezember hó 21-én 30300 sz. a. kelt magas rendelete alapján, az iskolaszék Arvay István elnök urat kérte fel, hogy mint e téren ismert szakférfiú, a felterjesztést elkészíteni szíveskedjék. A közönség kellő tájékoztatása végett szükségesnek tartjuk a tervezet érdemében készített eme felterjesztést egész terjedelmében közölni: Nagyméltóságú vallás- és közoktatási m. kir. minisztérium ! A zalamegyei t. kir. tanfelügyelőségnek 1884. január 14-ről 2817(1883. sz. a. a ZalaEgerszeg városi iskolaszékhez intézett azon felhivására, hogy a város által megvásárolt és a kertészet, ugy a mezei gazdaság gyarapításának előmozdítására szánt teleknek a kitűzött ezélra leendő fordítása iránt a helyi viszonyoknak megfelelő tervezetet és költségvetést terjeszszük he, van szerencsénk a legmélyebb tisztelettel előadni : Városunk ugy vidékének viszonyait figyelembe véve, de szem előtt tartva még azt is, hogy mint megvei, úgy törvényszéki s még számos egyéb hatósági székhelyen a megyei lakosságnak nagy része gyakrabban megfordul, s annálfogva esak üdvös eredményű lehet és vonzó példaképpen fog szolgálni, hahogy az a mezei gazdászat., gyümölcs és konyhakertészet körében a jelen kor színvonalán álló telepen okulhat, a legczélszerübbet gyakorlati alapon elsajátíthatja, elodázhatlan szükségesnek véljük az intézetnek minél előbbi megnyitását s avégett a magas minisztériumot a legmélyebb tisztelettel kérjük is; gyakorlati szempontból nem mellőzhetvén azon fontos körülménynek megérintését sem, miszerint a telep még mult évben megvásároltatván, azon kellemes reményben, hogy a magas minisztérium annak a kitűzött ózélra, leendő fordítását azonnal eszközölni kegveskedend, a város azt ideiglenes használatra fordítani nem merte, valamint a folyó évben sem telteti, minek folytán a telek parlagon s minden megmunkálás nélkül hevervén, elvadul, jó minőségében nevezetesen vissza esik. Ezen egy indok is elégséges arra, hogy a magas minisztérium az ügyet magas figyelmére méltassa; különösen pedig a minélelőbbi megnyitás kívánatosnak mutatkozik még azon tekintetből is, hogy az elemi és polgári iskolának tanulói már a folyó évi tavaszszal a gyümölcsfa tenyésztésben, a felsőbb leány osztályok növendékei pedig a konyhakertészetben gyakorlati oktatást nyerhessenek, s különösen ez utóbbi intézetnek azon növendékei, kik a folyó tanév végével tanulásukat bevégzik, a «- ~ o hasznos és czélszerli oktatásnak ezen részétől teljesen el ne zárattassam.k. A mi már most a telepnek berendezési tervezetét s a költségvetést illeti, arra nézve megközelítőleg sem birunk nyilatkozni, miután nem ismerjük a, magas minisztériumnak szándékát, és nem tudjuk azt, a telepen teljesítendő kísérletek és gyakorlati oktatás a gazdászat melv ágaira s mily mérvben fog kiterjedni; annvit azonban határozottan mondhatunk, miszerint a berendezés és felszerelés, ha a czélnak kellőleg megfelelő módon történik, a helyi körülmények folytán az oly annyira jutányosán eszközölhető, hogy az intézet kiszámíthatlan kedvező hatása, üdvös eredménye mellett az évi költségen felül még jelentékeny jövedelmet is fog felmutathatni. Legelső teendő a telepnek bekerítése, mire nézve legolcsóbbnak és legezélszcrübbnek is véljük azt eleven gyepűvel eszközölni; nemcsak azért, mivel az pusztulás helyett évről évre gyarapodik és igy örökösnek mondható, hanem azért is, mivel az erdők pusztulásával egyéb kerítés szerfelett drága; és ugyanazért kivánatos, hogy az élő gyepiinek nevelése és kezelése a nép körében terjesztessék megkedveltessék, annak megtanulására gyakorlati példával serkentessék. Az élőgyepiit pedig aképpen véljük legczélszerüebben létesíthetőnek, ha az egész telek köriilsánczoltatik, az árok partján tüskéből ideiglenes védgyepü állíttatik, ezen belől pedig az árokból kihányt földben gledicia, vagy akáez csemeték ültettetnek két sorosan. — A maciura aurantiakát, valamint a Krisztus tövist — paliurus amlentus — nem ajánlhatjuk, mert hosszas tapasztalás után mondhatjuk, hogy e két — különben jeles — gyepű növény a fagy iránt igen érzékeny, s minden télen tövig lefagy. — A csipkés galagonya kétségtelenül a legerősebb, legtartósabb és még szemre i.s legtetszetősebb eleven gyepűt adja, de kinevelése. kezelése teljes szakismeretet és sok munkát igényel; azon felül növése oly lassú, és teljes védelmet nyújtó gyepiinek kineveléséhez oly hosszú idő kívántatik, hogy az alatt a telepen létező öszszes növényeket védelem nélkül hagyni nem lehet, az ideiglenes tüske gyepiinek fenntartása, gyakrabbi felnyitása nevezetes költségeket venne igénybe, ennélfogva ujabban is a gledieia, vagy akáez gyepűt hozzuk javaslatba, mint legolcsóbbat, és legczélszerübbet. Az akáez gyepű ellen felhozni szokott azon ellenvetés, hogy az „Zalamegye" tárcája. Mikor még „vortánczer" voltam. Farsangi reminescentiák. — Irta: Jcnvai Géza. (Vége.) Hanem az elő táneosi szereplés nehéz napjai esak ekkor köszöntenek be ínég igazán, mikor vége van annak az egy-két obligát bálnak, mi évenkint meg szokott esni s még benn vagyunk a farsang kellő közepében. Mert hát tudni való dolog, hogy az olyanféle kis városokban, mint a milyen az én kedves kis városom is, az egész farsang csak egy-két bálból áll s azután mindjárt következik a nagy böjt: a saison morte, habár a kalendáriumban még messze van is a hamvazó szerda. Ilyenkor azután egyszerre tele lesz mindenki panaszszal, kivéve természetesen a — papákat. Egyhangú talusi élet! — sóhajtanak a mamák. Megöl bennünket az unalom! — ásítoznak a rózsás szájaeskák. S ez mind, mind neked szól vortiinezer! Mind meg annyi gyengéd célzás, hogy hát szedd elő a tudományo dat, gondolj valamit; mert különben elhervadnak keservesen szerzett babérjaid. — „Gondolj valamit! Rendezz valamit!" — Igen ám; de mit?! — „Hát talán egy pikniket?" — vélekedik a bájos Vilma. — Igaza vau nagysád ! Piknikben még nem táncoltunk az idén. Azután ez nem is olyan sokból áll, mint például egy elite bál. Hamar nyélbe lehet ütni az egészet. Az ember a zsebébe vág egy árkus tiszta papirost — a mit ilyenféle alkalmakkor ugy hivnak hogy „aláirási iv" — s beállít vele az első leányos házba, teszem : Tarnóezyékhoz, a hol vasárnap délntánonkint az egész város erémje rendez voust szokott adni egymásnak. Itt azután megpendíted az „eszmét", előterjeszted az „ívet" s a másik pillanatban már a papa szobájában van a kedves háziasszony, hozza az öblös kalamárist, kényesen bele üti a tollat s még kényesebben oda firkantja nevét a papirosra, az étkek lajstromába pedig beiktatja, hogy vaddisznó, thea, ruhm, créme. Utána jün Feketéné, pulyka, fánk, sütemény s G üveg somlyai borral. Azután a Kondoryné bigyeszti nevét teljes praedicatumával a papirosra s olyan hatalmas mauupropriát kanyarít, hogy abból még egy kis disznó is kerül a Feketéné fánkja mellé. Visz pedig sült malacot, vajastésztát, diós perecet meg 10 üveg somlyait. Mert hát ha a Feketéné vihet hat üveggel, mért ne vihetne ő, a kis Kondorossi, nagy Kondorossi Kondory (Jicelle tiz üveggel, mikor a „Máté szivem" pincéjében ezer akó szám áll a bor! Ha azután ő nagyságaik már mind oda cirkálták becses neveiket az aláirási ivre, kezdődnek az egyéb „előkészületek." Megfogadod a cigányokat harminc egész írtért, a Ferenc — ntásik nevét nem irom ki, hátha elbizza magát — feldíszíti a „nagyvendéglő termét" szines papirossal, meg zöld galyakkal, beszappanyozza jól a .pádimentumot", hogy — sikos ne legyen. S ha ezek is megtörténtek — nyugodtan nézhetsz a nagy nap elé, annál is inkább; mert a háziasszony szerepére, e dicsőséges , de uehéz, szerepre a szép Babarczynét sikerült megnyerhetned, kinek e téren szerzett érdemei elvitázhatlauok s a ki az egyik vendéget esak épp oly édes mosolylyal, lekötelező szivességgel tudja fogadni, mint a másikat. Mikor azután doktorék, járásbiróék, albíróék, postamesterek, tiszttartóék, ispánék, közjegyzőék, mérnökék, tiskálisék, szóval az egész „haut créme," meg a „gyöngyfiatalság" már mind együtt van a „csinosan díszített" teremben, rázendül a zene, megkezdődik a tánc s foly egész a vacsoráig minden nevezetesebb intermezzo néli kül, ha csak azt nem akarja az ember kipletykázni, hogy a Laci meg a Miilka az első négyes alatt ugyan csak sokat súgtak búgtak, vagy hogy a Gyuri bácsi elég ügyetlen volt éppen akkor toppanni a eredencbe, mikor a Csavaryék patvaristája a tiszttartóék szobaleányával egy kis pásztor órát akar rögtönözni. Végre azután, a sok csárdás, polka, walzer, négyes után elérkezik a vacsora ideje. S olyan tányér csörgés, pohár zörgés, lárma, hahota támad egyszerre, hogy túl harsogja még azokat az andalító magyar nótákat is, melyekkel a cigányok igyekeznek felvillanyozni a különben is elég hangos publicumot. Azután elkezdődik az universalis kínálgatás, dicsérf CD tvl .f-VíVi^' getés és a titkos kritika. S mig férjek boraikat öntik beléd, addig a fiatal menyecskék, lepke módra repkedve ide, oda, sültekkid akarnak agyon etetni; mert hát természetesen kosarat senki sem fogad el, sőt ha véletlenül abban a szerencsében találsz részesülni, hogy a pecsenye lé a tányér helyett „vadonat uj" frakkoddal jő gyengédebb érintkezésbe, azért sem szabad haragudni, mert: „szép asszony cselekedte." Mikor azután megettél vag_, három kappan combot a nefelejts szemű Laurá - egy réce zúzát a szép Lujza — egy nyulderekát a bájos Vilma — egy csirke mellet a szende Janka — egy malac oldalt az aranyhajú Margitka három darab tortát a bogár szemű Irma — öt cukros perecet a karcsú Mathilde — s az Isten tudja hány vajas kiflit az eperajku Irénke kedvéért s megittál két üveg somlyait a Vince bácsi, három pohár villányit a Jancsi bácsi egészségeért s beléd öntöttéi vagy hat csésze tlieát a szép házi asszony kedveért, akkor azt mondják : Vége í> vacsorának, tiatalság tessék tovább táncolni. Es most kezdődik még csak az igazi! A cigányok csillogó szemekkel húzzák a csárdást s rakják kifogás nélkül talp alá a nótát. L"gfelebb csak a nagybőgős ujjai tévednek meg néha-néha a vastag húrokon. Nagyon a fejébe ment szegénynek az „ital", nem csuda hát, ha kábultábau olykor-olykor bőgőnek nézi az egész világot s kétszer annyi fekete frakkot lát forgolódni walzerban, mint a vacsora előtt. „Újra! hogyan volt!" hangzik minden felől, ha csak egy pillanatra némulnak is el a hurok. S folyik a tánc ki világos kivirradtig. S másnap!? — Kezdődik a kérlelhetlen kritika. Tiszttartóék fánkja nagyon zsiros volt, tiskálisék kappanja sületlen, járásbiróék malaca színtelen, doktorék erémje rzetl -n. No ispánék tésztái meg valódi puffancsok voltak. Miska bácsi bora nagyon einschlagos, Mátéé meg pláne penészes. — Kevés volt a táncos. A cigányok rosszul játszottak, acotilion nem érc semmit! Szóval ezei- a baj. Csak a szép Vilma nem elégedetlenkedett s másnap, hogy találkoztam vele, csak az volt az egyedüli panasza, hogy „Istenem, de kár hogy ez iselniult!" No, ne búsuljon szép nagysád. Lesz még ilyen batvu-bál ott a hol ez volt, vagy ha éppen ilveu nem is, hát — „házas emberek piknikje." a £85J