Zalamegye, 1883 (2.évfolyam, 26-52. szám)

1883-12-09 / 49. szám

tásáért — hanem esak az egyszerű ügynöki j teendők elvégzéseért nyujtatik 10" ,,-al. De terhelik az üzletet tettemes egyéb kezelési s igazgatási költségek — melyeket előadó ur mint előtte ismeretleneket egészen tekintet nélkül hagyott — melyek azonban circa 10500 írttal terhelik — a fenti jutalékot beleértve — az üzletet és igy tulajdonképpen nyeremény 7 434 frt 6 0 kr, vajmi csekély azon tetemes összeggel szemben, melyet helytelen feltevések után a t. előadó úr kiszámított. Nagyon is tévesnek bizonyul azon laicus állítás, hogy az üzlet a társulatnak egy fillérjébe sem kerül, hogy az óriási nyeremény ablakjánál repül be! De legfontosabb szempontot egesz figyelmen kívül hagyá az előadó ur. Nein veszi figyelembe, hogy a biztosításokkal 1' . millió fiion túl koczkázatban állunk, melyek ha elszól va is, mégis oly tetemes károkat okozhatnak, hogy nemcsak nyeremény nem marad, de tetemes veszteség is mutatkozhatik. Az ügyvitel eddig a lehető legkedvezőbb volt — mert eltekintve attól, hogy a díjak beszedése a legnehézkesebben megy — a káresetek száma az árvabiztosítások után csekély volt; mily eredmény mutatkoznék azonban akkor, ha azok felszaporodnának vagy ami a lehetség határán éppen sincs túl, — ha kezdetben mindjárt számos nagyobb kárral kellett volna megküzdenünk. A statistika csalhatatlanságára való hivathivatkozás csak akkor van helyén, ha azok adatai helyesen tűnte ttettek ki, de itt helytelen, és tévesen gyűjtött adatokkal találkozunk. A felhozott adatok helyességének megcáfolása után csak röviden még a kölcsönös biztosítás eszméje mellett t. előadó úr által emelt nagyon is humán tervezetet érintjük. Az árvabiztosítások után eddig elért kedvező eredmény mellett is könnyű igazolnunk, hogy az oly alakban, mint azt élőadó ur tervezi, ki nem vihető. A kezelési költségek iránti nézete szintén téves előadó úrnak. Nem 15",,, de 25" n sőt még 40"/» ával a díjbevételnek lehet a kezelési költségeket fedezni, melyek nem fognak csak az ügynökség jutalékából, hanem sokkal magasabbat kitevő igazgatási költségekből, adóból, lakbérből, nyomtatási költségekből, fizetésekből stb. állani. Ez azomban mind csak akkar áll, ha kis biztosításokról van szó és nagyon kevés káresetről. Mi áll azomban be akkor, ha a nagyobb uradalmak — azok hivatvák tulajdonképpen az ily eszmét létesíteni — 100,000. menő értékeiket • bízzák az ily intézményre és csak egyes J J O J nagyobb káreset adja elő magát. Nem-e veszendőbe megy azonnal a kezelési alapul esetleg beszerzett 100,000 frt bizt. alap. Hol találkozható k urodalom, amely ily ingatag alapra bizza az egész vagyonát. Bebizonyították mára számosan o c? J J létezett és megszűnt ily intézmények eléggé azt, hogy csak is óriási tőkékkel rendelkező intézet bír ily eszmét keresztül vinni, kaphat egyáltalán ily üzletbe. Nem az árvabiztosítások díjainak feléért, mint előadó úr felteszi, de annak kétszereseért sem lenne képes az üzletet ne is mondjuk rosz, de csak kedvezőtlen vizonyok között vinni. Az előadottak alapján reményeljük, sikerült mind az előadó urat arról meggyőzni, hogy szép tervének helytelen alapot adott, de sikerül a kölcsönös biztosítás létesítése iránt kiküldött bizottság t. tagjait is kellőleg felvilágosítani. Ezen célból kérjük tehát Önöket, miszerint ezen felvilágosításunkat — melyre a közönség iránti tiszteletből magunkat kötelezve láttuk — a legszélesebb körben is ismeretessé tenni szíveskednének, mely célból kérjük azt szintén t. egyletük közlönyében a közönségnek tudomására hozni, különösen pedig a fentebb emiitett t. bizottság tagjaival megismertetni. De egyúttal kérjük is a tck. egyletet, hogy az iránt már társulatunknak számos és nagy összegekre rúgó jótéteményei, de különösen a közönséggel szemben tanúsított előzékenysége folytán is meggyőződve lenni szíveskedjék, miszerint az a közönség érdeke iránt mily jó indulattal viseltetik. Kiváló tisztelettel Az első-magyar ált. biztosító társulat soproni főiiayniiksége. Alsó-Lendva, 1883 december 2 án. A „Zalai Közlöny" 1883. évi november hó 4-ikén megjelent 8K-ik számának egyik napi hire az alsó-lendvai járás szolgabirói ellenjelöltként Lendvay Mátyás ügyvéd és volt járásbirónak fellépését újságolván, ezen járásnak hamarjában összeszedőtött 23 igazolt törvényhatósági bizottsági tagját Nagy József jelenlegi szolgabírónak ugyan azon lap utján közzé tett jeleltsége melletti nyilatkozatra indította. Lendvay Mátyás urnák, mint járásbelinek fellépése ellen egyébként jóllehet az a járásbeliek többségét a szolgabirói állást 12 év óta kifogástalanul viselő Nagy József jelenlegi szolgabiróval szemben bármi kellemetlenül is érintette, elvileg kifogás nem tétethetett, az alkotmányos élet egyik sarkalatos jogának a választás szabadságának folyainányaként — az ellenjeleltség resignatióval fogadva lett; mig nem ujabban a zalaegerszegi járás legutóbb végbe ment járási értekezlete alkalmával felmerült eombinátió alakjában támadt hir gyanánt szivárgott ki amaz egyaránt meglepetést és sajnálkozást keltő újdonság, mely szerint az alsó-lendvai járási szolgabirói állás a zala egerszegi szolgabiróságra is candidált Zarka Miklós ur számára tartatik fenn a centrum által! ? - az esetre, ha a központbani megválasztása a többséget nyert Thassy Miklós ur ellenében keresztül vihető nem lenne! *) Ki az a centrum — avagy miféle fogalom az? bátorkodom kérdeni, a mikor olv értelemben van róla szó, hogy egy vidéki járásra járási tisztviselőt reá oetrojálni készüljön! Egy vidéki járásra, mely járás hir elég önállóság gal és nem szorul tutelára, hogy tisztviselőjét kijelelje; a minthogy jelelt és ellenjelöltnek saját hatáskörében tett és hivatott felállításával tanúsította is ezt! *) Mint a zala-eeerszegi járási értekezletről lapunk mult számában megjelent közlemény is tanttsítja, az értekezleten ez irányban semmi határozat nem hozatott, s az értekezlet más járások tisztviselőinek eamlidati ójába nem is bocsátkozott S/erk Csekélységem és a járás sértett önérzete nevében kell, hogy tiltakozzam minden ilyen intentiónak legelső nyilvánulása ellen; mert ily irányú kísérletnek alapját csak is azon önhitt feltételezés képezheti, hogy járásunkat koncul bárkinek oda dobni lehet! Alig lesz járásunk hivatottjai között csak egyetlen a ki fei nem háborodnék ily eljárási szándok felett. És alig fog az igen tisztelt és érdemes törvényhatósági bizottság nagy számú tagjai között is akadni olyan, ki — beleképzelve magát hason helyzetbe felszólalásomat ne helyeselje ! Mert bárkit rejtsen — az u. n. „centrum" köpönyege, legyen az egyeseknek magán avagy hatósági közegeknek hivatali köre: a méltányossági tekintetet tényezőként számba vevő, jog- és önérzettel bíró nagy közönség körében ilyetén intentiója támogatásra bizonyára nem lel!! Nem óhajtanék félre értetni s ezt elkerülendő tartózkodás nélkül kijelenteni sietek, miszerint nem a jeleztem eombinátió alanya, nem az esetleges jeleltnek egyénisége, a ki iránt legőszintébb tisztelettel viseltetem, a kiről ép iránta viseltető tiszteletem mélységénél és bensőségénél fogva fel sein tehetem, hogy általam nagyra becsült személyét ily illetéktelen actió eszközéül áldozza fél, felindulásom tárgya; hanem a dolognak azon elvi oldala, hogy akadnak olyanok — akár egyesek akár clique legyenek azok, a kik önhittségükben annyira jutnak, hogy megfeledkeznek, iniképen képzelt jogkörük illetéktelen tulhajtásával mások valódi jogait olv módon sértik, bitorolják, hogy ha az eljárás irányukban nyilvánulna, bizonyára mindenek felett felháborodnának. Nem akarok polémiát felidézni, de véghetlen örömömre szolgálna, ha minél több oldalról s minél illetékesebb helyről nyerne cáfolást e felszólalásra indító értesülésein, ki vagyok a mélyen tisztelt tekintetes szerkesztőségnek alázatos szolgája: Isoó Ferenc ügyvéd, mint az alsó lendvai járás virilis bizottsági tag a Járási értekezletek a tisztújítás tárgyában. Letenye, 1883. december 2. A letenyei járásba tartozó bizottsági tagok a mai napon tartották értekezletüket a központi és járási tisztviselők kijelölése tárgyában. Erdélyi Mihály úr, mint az október 29-én tartott általános megyei értekezlet által a letenyei járási értekezlet vezetésére felkért elnök, üdvözölvén a megjelent bizottsági tagokat, felkéri őket, hogy a megyei általános értekezlet határozatához képest tegyék meg a kijelelést és pedig első sorban a választás alá eső központi tisztviselői állásokra s azután a járási tisztviselőkre. A központi tisztviselőkre nézve az értekezlet a következő kijelelést tette: az alispáni állásra: Svastits Benó egyhang. a főjegyzői állásra: Gózotiy László egyhang. az 1. aljegyzői állásra : Botfy Lajos egyhang. a 11. aljegyzői állásra: Czukelter Lajos egyhang. a 111. aljegyzői állásra: ífj. Thassy Lajos egyhang. a tiszti ügyészi állásra: Árvay Lajos 11 szavazattal Varga Lajos 9 szavazata ellen, a főpénztárnoki állásra: Skublics Zsigmond egyhang. az alpénztárnoki állásra: Horváth Bálint egyhang. a főszámvevői állásra: Czukelter József egyhang. az alszámvevői állásra: Farkas Ferenc 14 szavazattal, Nagy Sándor 6 szavazata ellenében, a főorvosi állásra: Dr. Mangin Károly egyhang. az árvaszéki elnöki állásra: Horváth Bertalan 15 szavazattal, Thassy Kristóf kapott 1, Csesznák Sándor pedig 4 szavazatot, az árvaszéki ülnöki állásra: Horváth Bertalan, ha elnökké meg nem választatnék, Thassy Kristóf, Nagy Imre, Braunstein Pál, l)r. Zarka Zsigmond, kétségbe fog esni Eginhard, s mint ájultat keilend hazaczipelnein vállaimon, — csintalankodott még mindig a vig berezegné, mialatt egy melegebb felöltőt sietett magára venni. — Es csakugyan ugy törént! A palota kapuja megnyílt, s a szép herezeguő vállaira vette a kedves terhet, s egész buzgón, adott szavához hiven, teljesítette, lekötelező ajánlatát: keresztül vitte a titkárt a fris havon, egész a titkári épület ajtajáig, mely nem messze esett a palotától, s ott letette. A szerelmesek itt egymásnak szép álmokat kívánva elváltak, Emma ugyanazon a piezi lábnyomokon visszafelé indult; most érezte még csak igazán szorulni mellét a könnyelmű lány, mikor visszafelé indult, mint valami nagy bűnös, a földre, a fris hóra szegezé mereven tekintetét; nem mert volna a világért feltekinteni . . Mindig erőssebben kezdett verni a szive . . . lüktetni a vére . . Jaj ! ha most valaki meglátná! De nem! ki járna most ily későn kinn az utczákon.... Gondolkozott . . . megállt . . feliéle) szett . . Felvet"' félénk tekintetét, felenielé szemeit s azok a palota kelet felé nyiló ablakaira estek. Megreszketett . . . egész testében remegni kezdett. Piros fény világított ki onnét, a setét éjszakába. Mintha villámfény érintette volna, eszméletét veszítette, szaladt, rohant.... tántorgott be a palota kapuján . . . valaki állt ott az ablakban .... A felkelő nap az ágyban pihenve ugyan, de ébren találta a szép herczegnőt. Nem is aludt egy szemhunyást, úgy virrasztotta keresztül ezt az örökkévalóságnak látszó hosszú kinos éjszakát. Nem birta szemeit lehunyni . . . nem jött azokra édes álom ... az a világos ablak, meg azon belül az a fekete alak mindig ott voltak a szemei előtt. .. szüntelen üldözték. . . . A kelő nap aranyos sugarai keresztül törve a virágos téli ablakon .. . mindig több és több szállt be azokon, le a fehér vánkosokra ... az alabastrom vállra ... a halavány arezra... a bágyadt, nehéz szempillákra... a piezi ajkakra... s úgy eljátszottak a szép leány minden hajaszálával... úgy el csókolták azt a halavány fehér arezot. . . mintha az a szép fiatal hercegnő csak a szeretőjük lett volna. S mintha csak azt súgták volna egyre a reszkető leánynak: légy nyugton! Minek is félni anynyira? A sugarak csak játszottak . . . játszottak, a melyek a szép pici szájon csókolódtak : mosolyt, a melyek a bágyadt szempillákon ringatództak: édes álmot hoztak szárnyaikon a szenvedő leánynak. . . Az aranyos sugarak még sokáig ott játszadoztak, a szép hercegnő csendesen aludt. Majd egyszerre egyre élénkülőbb, hangosabb zaj húzódott keresztül a palota falain. Kiviil fellegek gyülekeztek a tiszta égbolt | kék ivére — a fehér vánkosokról — a halavány szép arcról a játszi sugarak elszálltak. Emma felébredt . . . legelső gondolata az imádság volt; összekulcsolta reszkető kezeit, szép szemeivel az ég felé tekintett, hogy bocsássanak meg neki könnyel! müségéért.. . Benn a palotában aztán csendes lett ismét minden. A szép hercegnő gyorsan felöltözködve, sietett ki szobájából . . s a hosszú folyosókon csendes léptekkel végig haladva, megállt az egyik kétszárnyra nyiló óriási ajtó előtt. A tanácsterem ajtaja volt ez. Valami iszonyút gyaníthatott! Nagy Károly többször éjjeleket virrasztott át tanulmányaival foglalatoskodva. Azon a végzetes éjen is fennt maradt s dolgozott s ő volt az, ki épen akkor, midőn a szerelmesek a friss havon átgázoltak, az ablakból lenézett s igy leányát a „sajátszerű műtéteiben" meglátta. A frank császár másnap reggelre azonnal összehivatta titkos tanácsát itélendők könnyelmű leánya s a csábító ifjú sorsa felett. A hercegnő tehát jól gyanított, midőn a zajra kilopózkodva, a tanácsterem ajtaja elé sietett — hogy hallgatódzék. A tanácsteremben édes atyjának harsány, érces szava szólott. Szólj Eginhard, mi vjtt reá téged, hogy urad, jóltevőd családi szentélyébe törj?! Hálátlan fickó!... A hercegnő remegő kezeivel az ajtó fájához kapaszkodott .. . elesni készült. . . olyan gyöngék voltak lábai. Homloka forró volt, mint a tüz, az egész világ forgott körülötte. — Erőt vett magán — tovább hallgatódzott. Most Eginhard gyenge, alig hallható, reszkető hangja hallatszott; de hogy mit szólt, azt már, bármenvnyire figyelt volna is, nem hallotta. Feje szédülni kezdett, leirhatlau érzelem tört szivébe, s mint kőszobor állt ott az ajtó előtt. Majd egyszerre zúgni kezdett a terem, csak egy pokoli durva hang hallatszott ki a többi közül: Halált reá! A terem utána zúgta, viszhangozta: „Halált reá! Halált a csábítóra!" Bennt a teremben addig tovább folyt a tanácskozás. Felállt az udvargróf, hogy ne ítéljék cl Eginhardot, bocsássák szabadon, hogy a hercegnő becstelensége tovább ne terjedjen. Hosszú szünetcsend következett e beszéd után. Senki sem tudta, mi-tévő legyen, mit tanácsoljon a császárnak. Végre, maga a császár szólt komoly, méltóságteljes arccal, ünnepélyes hangon, Eginhard felé fordulva: Eginhard! szereted-e őt szívből, vagy csak kalandvágyad vitt közelébe. Ha pallos sújtja is fejemet —• szólt a titkár —• de őt meg nem tagadom — oly igazán szeretem ! . .. Ám!... legyen a tied! szólt a körülállók nagybámulatára a hatalmas, büszke frank császár, kinek hire, fénye, dicsősége bejárta már arra széles akkori világot. Oda adta a szegény titkárnak cipelőjét, Emma leányát. De ha bölcs fejedelem is volt, nem is tehetett volna máskép! E szerelem gyümölcseiül vallják magokat a ma is virágzó Eghardt grófok.