Zalamegye, 1883 (2.évfolyam, 26-52. szám)

1883-11-25 / 47. szám

Járási értekezletek a tisztújítás targyaban. Csáktornya, 1883. nov. 18. A csáktornyai járáshoz tartozó s az 1884. évre szavazati joggal biró megyei bizottsági tagok a megyei tisztújítás illetve a megyei központi és a csáktornyai járási tisztviselők kijelölése tárgyában f. hó 18-án tartottak értekezletet, melyen 34 bizottsági tag vett részt. Molnár Elek bizottsági tag úr előterjeszti, hogy számos megvei bizottsági tag által a megye székhelyén október, hó 29-én a megyei tisztújítás tárgyában megtartott értekezlet határozatával azon megbízatást nyerte, bogy a csáktornyai járásban lakó megyei bizottsági tagokat hivja össze egy értekezletre, a mely értekezleten a bizottsági tagok mind a központi, mind a járási tisztviselőkre nézve a kijelelést megtéve, az értekezletről felvett jegyzőkönyvet december hó 16-ig Tolnay Károly úrhoz küldje be, a ki december hó 10-án este 6 órakor Zala-Egerszegen tartandó nagy értekezlet elé fogja terjeszteni a járások megállapodásait. A jelen értekezlet feladata ilykép a központi és járási tisztviselők kij le lése. Üdvözli a bizottsági tagokat, kik az ügy iránt oly meleg érdeklődést tanúsítva, ily szép számmal jelentek meg és az értekezletet megnyitottuak nyilvánítja, egyúttal felkéri az értekezletet jegyző választására. A bizottsági tagok jegyzőnek Zakál Henrik ügyvéd úrat választották meg. Az elnök részéről tett azon felszólalás folytán, hogy első sorban a választás alá eső megyei központi, azután pedig a csáktornyai járási tisztviselők kijelölésére nézve történjék a megállapodás a kijelelés következőleg eszközöltetett: A központi tisztviselőket illetőleg: Az alispáni állásra: Svastits Benó egyhangulagulag. A főjegyzői állásra: Gózony László egyhangúlag. Az 1-ső aljegyzői állásra: Botfy Lajos egyhangúlag. A 2-ik aljegyzői állásra: Czukelter Lajos egyhangúlag. A 3-ik aljegyzői állásra: Thassy Lajos egyhangúlag. A tiszti ügyészi állásra : Varga Lajos ügyvéd 23 szavazattal Árvay Lajos 9 szavazata ellenében. A főorvosi állásra: dr. Mangin Károly egyhangúlag. A főpénztárnoki állásra: Skublics Zsigmond egyhangúlag. Az alpénztárnoki állásra: Horváth Bálint egyhangúlag. A főszámvevői állásra: Czukelter József egyhangúlag. Az alszámvevői állásra: Stefaits Géza egyhangúlag. Az árvaszéki elnöki állásra: Csesznák Sándor egyhang. Az 5 árvaszéki ülnöki állásra: Horváth Bertalan, Thassy Kristóf, Braunstein Pál, dr. Zarka Zsigmond és Trsztyánszky < )dön (jel. pótülnök) egyhangúlag. A gyámi 1-ső számvevői állásra : Csoknyay János egyh. A gyámi 2-ik számvevői állásra: Rajky Miklós egyhang. Az árvaszéki pénztárnoki állásra: Máyer János egyhang. Az árvaszéki könyvelői állásra: Skublics Antal egyhang. Az árvaszéki jegyzői állásra: Nagy Lajos egyhangúlag. A csáktornyai járás tisztviselőire nézve: A szolgabírói állásra: Yranesics Károly egyhangúlag. A segéd szolgabírói állásra: Bölcs Sándor 20 szavazattal Grész László 12 szavazata ellenében. A járás orvosi állásra: dr. Krásovecz Ignác egyhang. A megye többi járására nézve szükséges tisztviselők kijelelésébe az értekezlet nem bocsátkozott; mert mindegyik járás bizottsági togjainak saját járása ti ztviselőire nézve történt megállapodását irányadónak és követendőnek fogadja el. Ebből kifolyólag az értekezlet azon reményének adott kifejezést, hogy más járások bizottsági tagjai is a Csáktornyái járási értekezletnek az ezen járás tisztviselőire nézve tett megállapodását a december 17-iki restaurationalis gyűlésen figyelembe veendik és annak értelmében fognak szavazni. A jegyzőkönyv hitelesítésével Zieglcr Kálmán és b. Netezer Károly bizottsági tagokat bizták meg. Végül Molnár Elek elnök úr az értekezlet tárgyát kimerítettnek nyilvánítván, a bizottsági tagoknak szives megjelenésükért köszöneteit mond; viszont Ziegler Kálmán bizottsági tag úr indítványára a bizottsági tagok az elnöknek az értekezlet tapintatos vezetésiért általános éljenzések között egyhangúlag köszönetét nyilvánítván — az értekezlet befejeztetett. Tapolcza. 1883. nov. 20. A tapolczai járás bizottsági tagjai közül mai napon 43-an jöttek egybe Tapolczán, mint a járás székhelyén, hogy az október hó 2

(J-iki megyei közgyűlés alkalmával Zala-Egerszegen az összes járásokból szép számmal egybegyűlt bizottsági tagok jelenlétében a közelgő tisztújítás érdemében tartott értekezlet megállapodásához képest Bogyay István bizottsági tag úr elnöklete alatt a kijelölést a központi és járási tisztviselőkre nézve megtegyék. A értekezlet fősúlyt a járási tisztviselők ki jelelésére fordított annyival is inkább, mert több szolgabiró candidatus volt. mig a szavazáskor hárman vétettek figyelembe s e bárom közt a szavazatok a következő arányban oszoltak szét: Szentmiklósy kapott 20, Ádám József 14 és Győrffy Pongrác 7 szavazatot. Segédszolgabirónak kijelel te tett Kovács Rezső 38 szavazattal. A központi tisztviselőket illetőleg alispánnak, főjegyzőnek és aljegyzőknek a jelenlegieket jelelték ki; tiszti ügyésznek Varga Lajost egyhangúlag és árvaszéki elnöknek líósás Lajos jelengi árvaszéki elnököt 21 szavazattal Csesznák Sándor Csáktornyái ügyvéd 17 szavazata ellenében. Az árvaszéki ülnököket illetőleg mindegyik helyre kijelelést nem tettek, hanem egyik ülnöki állásra egyhagulág kijelelték Trsztyánszky Ödön pótülnököt. Végre az ujonati rendszeresített egy alszámvevői állásra Vörösmarty Izidor a járás jeleitje. E rövid közleményem az értekezlet megállapodásait teljesen kimerítette. Más járások tisztviselőinek kijelölésébe az értekezlet nem is bocsátkozott, azon szempontból indulva ki, hogy mindegyik járás a maga tisztviselőit legjobban ismeri és ehhez képest vagy tömörül mellettük, vagy igyekszik tőlük menekülni. r. I. A zala egerszegi tanitói járáskör őszi közgyűlése. A zala-egerszegi tanitói járáskör őszi közgyűlését f. hó 20-án tartotta Zala-Egerszegen, a polgári iskola rajztermében. E közgyűléssel kapcsolatban ülte a járáskör tiz éves fennállásának ünnepét. A gyűlést megelőzőleg a róm. kath. templomban tartott ünnepélyes „Veni Sanete"-n jelent meg a tantestület. A gyűlés igen látogatott volt. A járáskör rendes tagjai majd teljes számmal vettek részt. A gyűlést megjelenésükkel megtisztelték ;iz iskolaszék részéről Arvay István és Hollósy József, a pártoló tagok részéről Breisaeh Sámuel, Némethy János, Noszlopy Gyula és Simon István urak. Jelenvoltak továbbá Krób Pál és gr. Festetics Benő tanfelügyelő urak. A közgyűlést gyakorlati előadás előzte meg, melyet Faller József zala-egerszegi községi népiskolai tanitó ur a népiskola IV. fios'ztálvában tairtott a Zala folyó ] és környékének ismertetéséről. Gyakorlati előadását a forrás, csermely, patak és folyó keletkezésének ismertetésével kezdette, majd szólt a Zala folyó eredetéről, hol érkezik be megyénkbe, folyásának irányáról, partjairól, a Zalában élő állatok- és növényekről, a partjaitól kifelé elterülő rétek- és szántóföldekről; a Zala szélességéről, mélységéről; egyenként feltüntette a Zala folyó mellék vizeit, majd ismertette a Zala folyó mellett elterülő városokat és helységeket. Előadásánának megértésére nagy előnynyel volt, hogy a Zala folyásának irányát, valamint a folyó mellett levő helységeket a táblára felrajzolá. A sikerült előadásért a közgyűlés az előadónak jegyzőkönyvileg fejezte ki köszönetét. A gyakorlati előadás befejeztével a tagok a rajzteremben gyűltek egybe, hol a tulajdonképi közgyűlést Paukovich György járásköri elnök úr talpraesett beszéddel nyitotta meg, hangsúlyozva a tanitók munkásságát, az egyesülés szükségességét, hogy igy vállvetve és összetöinürülve a tanügy fejlődését előmozdíthassuk. Felolvastatott ezután a járáskörnek Bagodon tartott tavaszi közgyűléséről felvett jegyzőkönyv. -— A jegyzőkönyv nemcsak az egyes értekezések illetve felolvasások címét és az azokra hozott közgyidési határozatokat tartalmazá, hanem egyúttal mindegyik értekezést kellő részletességgel felöleié s így annak felolvasása igan hosszú időt vett igénybe. Ep ez okból a közgyűlés határozatikig kimondotta, hogy ezentúl esetről esetre egy jegyzőkönyv hitelesítő bizottságot küld ki, amely bizottság előtt a jegyzőkönyv egész terjedelmében lesz felolvasva és úgy hitelesítve, míg a közgyűléseken idő kímélés tekintetéből csak az egyes felolvasásoknak címe s a felolvasásra vonatkozólag hozott közgyűlési határozatok olvastatnak fel. A közgyűlés egyik legérdekesebb tárgyát képezte Paukovich György járásköri elnök urnák elnöki jelentése a zala-egerszegi tanitói járáskör tiz éves fennállásáról. A jelentés egész részletességgel karolja fel a járáskör tiz éves múltját; a jelentés szerint a járáskör kebelében főleg az utolsó két évben élénk, pezsgő egyleti élet, tevékeny munkálkodás uralkodik. A tiz év alatt tartatott 19 közgyűlés és pedig 11 Zala-Egerszegen, 8 pedig a vidéken, továbbá a járáskör székhelyén 1(5 választmányi gyűlés. A közgyűléseken 19 en 38 értekezést illetve gyakorlati előadást tartottak. A járáskörnek ez idő szerint van 2 alapító, 48 pártoló és 38 rendes tagja. A tiz év alatt tagjai közül elhalt 5. Az egylet vagyona jeleuleg készpénzben, valamint követelésekben áll 483 frt 83 krból. A közgyűlés a felolvasott elnöki jelentést tudoniásúl vette, az elnöknek a gondosan összeállított jelentésért, úgy a járáskör ügyeinek vezetése közül kifejtett, lankadást nem ismerő buzgalmáért jegyzőkönyvileg köszönet szavazott, egyúttal a felolvasott jelentés egész terjedelmében a jegyzőkönyvbe felvétetni határoztatott. Olvastatott a központi elnökségnek átirata, mely ben tudatja a Phönix biztositó társulat nagy-kanizsai vezérügynökségének azon ajánlatát, hogy ha a tanitók közül többen ügynökök lesznek s mint ilyenek tevékenységet fejtenek ki, a tagok e fáradságukért a rendes ügynöki jutalékban részesülnek és ezen kivül a biztositó társulat a segélypénztár alapjára a minden tag által felmutatott üzleti eredmény után az elnökség és vezérügynökség között megállapítandó külön jutalék 1

1 ,,-ot fizetne. A központi elnökség ezen átirata tudo másul vétetett. Csiszár Pál zala-egerszegi polgári iskolai tanár úr felolvasása ama kérdés megoldásával foglalkozott, hogy a történelem a népiskolákban miként taníttassék? Szerinte a történelem a népiskolákban nem ismeretterjesztés szempontjából tanítandó, hanem hogy nevelő hatása legyen. Ép ez okból pálcát tör azon, sok helyen dívó történelmi tanítás felett, mely megelékszik a királyoknak sorban betaníttatásával, az azok alatt előfordult események szóról szóra elrecitáltatásával, melyek az emlékező tehetséget ugyan többé kevesbbé élesítik, de a jellemképzésre semmi befolyást sem gyakorolnak. A magyarság amúgy is csekély számmal van és egészen elszigetelve él egyedül s a más nemzetiségek assimiláló törekvései ellen csak igy védhető meg, ha az ifjúság már ideje korán megtanul nemzetiségéhez ragaszkodni. Ezt pedig csak úgy érhetjük el, ha mihamarább megismertetjük gyermekeinket nemzeti történelmünk kimagasló jeleseivel. És ez okból leghelyesebbnek tartja azon tanítást, mely a történelmi események chronologicus rendben való tanítását mellőzve, egyes jeles királyok és derék hazafiak életéhez fűzi azon kor eseményeinek előadását. Igaz, hogy ezen tanitás a rendszer rovására történik, de annál kitűnőbb hatása van a jellem képzésre nézve. Egyúttal elősorolja azon királyokat és történelmünk egyes kimagasló férfiait, akik szerinte tanitandók lennének. Ez uton véli értekező, hogy derék polgárokat, jó családapákat és igazi hazafiakat nevelünk. Értekező ezen valamikor, azután meg Máté is csak jurátus lesz, mint még eddig minden Árkus. I)e mi is lenne más!? Pap csak nem lehet, hisz akkor ki halna a nemes Árkus família; orvos? no csak az kellene még, hogy az Ő fiából holmi „felcser" váljék, vagy mérnök? fbldkóstolgató ingellér! vagy talán tanár? micsoda! tanító, professor. No ilvcn még nem volt az Árk us családban egy sem, de ne is legyen soha! Szó sincs róla! Máté szépen elmegy Pestre, ott elvégzi a just, az után haza jön s lesz belőle a vármegyében szolgabiró, főszolgabiró vagy akár még vicispán is. . . ís ugy is ion, mint az öregúr akarta. Máté elment Pestre, s négy álló esztendeig koptatta az egyetem küszöbét. az az csak koptatta volna, ha egyéb jurátusi fontos dolgok, gondok igénybe nem veszik drága idejét. Korteskedett, elnökösködött, rendezte a bálokat, csinálta az adósságot, szóval úgy élt, mint ezt a nemes Árkus név kívánta, a mint hogv egy gentry jogásznak élni illik s adta az urat, míg csak az öreg Árkus Márton be nem hunyta a szemeit, akkor azután bucsut mondott a tudományoknak is s hazament Bálványoskutra gazdálkodni. Es gazdálkodott olyan formán, hogy rövid néhány esztendő múlva megütötték a dobot a bálványoskuti kastély előtt. Az ősi jószágba szépen beleült az uj földesúr: a Lilioniti Áron, Máté úr pedig nyakába vette a világot s hányódott vetődött, élődött a rokonok — a régi jó barátok nyakán. Hanem hát végre'ezek is csak megsokalták a barátságot s hogy ne lógjon örökösen náluk, bedugták a vármegyében valamiféle iró-diáknak — legyen neki is mindennapi kenyere. Innét, a vármegyétől került az után Máté a többi törvényes urakkal együtt mostani „állásába," akkor midőn a tekintetes törvényszékek a megyei titulust felcserélték a hangzatosabb királyival. Ez idő óta szolgálja tehát Máté a magas államot. S meg is volna elégedve „sorával", a mint hogy ő vele meg a nagyságos elnök úr vau megelégedve, — mert hát iszen Máté „jó gyerek", nem vét cz a világon senkinek s azóta, hogy a bálványoskuti „just" elprédálta, talán nem is cselekedett egyéb hibát, mint legfelebb egy két „disznót" az iktatóban csak egy bántja, egy szomorítja el néha-néha szivét hogy nem tudott megházasodni. Igaz ugyan, ha végig nézi a collegáját, azt a sovány, vékony kis emberkét, ki egész nap ott körmöl mellette s a kit otthon egy egész sereg siró-rivó éhes gyerek vár, ha össze hasonlítja az ő divatos szabású pantallóját, ennek a szegény embernek zsíros, pecsétes fekete nadrágjával s az ő finom regatta cipőjét collegája ferdére tiport sarujával, elegáns blousját az iktató urnák a nagyságos elnök úrtól ajándékba kapott bizonytalan színű hosszú, kopott köntösével, hát el megy a kedve a házas élet gyönyörűségétől, hanem azért mégis „vannak pillanatok", mikor Máté szive is meg-meg dobban egyet s fáj neki, hogy az ő részérc nem teremtett a sors egy csinos kis feleséget. Pedig hát egyszer ő is csaknem megházasodott! Történt pedig ez a dolog olyan formán, hogy ez előtt mintegy két évvel, egy vándor színész csapat vetődött Halom városra és — Máté halálosan belebolondult a társulat primadonnájába, az „isteni" Laurába. Ez ugyan magában véve még nem lett volna olyan különös s feljegyzésre méltó eset, mert hisz tudva levő dolog, hogy az ember szive nagyon hamar fellobban a tüzes szemek pillantásától, különösen ha ezek a szemek még hozzá egy szép kis színésznő szemei, azután meg Halom város egész fiatalsága csak ép úgy bomlott a bájos kis Lauráért, mint akár maga Árkus Máté, csakhogy mig ezek beérték a puszta imádással s egy-egy édes mosolylyal, addig Mátét nem elégítette ki az ideális szerelem — ő még többet akart! És, mert szive csordultig volt az édes szerelemmel, egyik este, mikor az „isteni" Laura, épen a Serpolette-ot adta, az a gondolat támadt gyötrő érzelmektől lázas agyában, hogy hát ez a „kisasszony feleségem" senki másé nem lesz ez életben, mint az övé. Ettől az estétől, vagy jobban mondva, ettől a gondolattól kezdve azután nem is látta többé senki Mátét a néző téren bérelt zártszékében, a hol ez előtt felvonások közben csupa udvariasságból a szomszédját, az adószedőnét szokta mulatni - elköltözött onnét a coulissák közé, imádása tárgyának közvetlen közelébe. Hogy pedig mit jelent az, ha az érzelmektől áradozó szív már a szinész élet eme szentélyébe is szerencsés bejuthatni, azt úgy hiszem mindenki tudja, a ki valaha, vagy életében esak egyszer is udvarolt színésznőnek. Tudta ezt Máté is s nem is késett kizsákmányolni helyzetének előnyös körülményeit s egyik este, midőn szive bálványának épen nem volt szerepe, nagy dolgokra határozta magát. Feltárta érzelmeit a kis Laura előtt, bevallotta, hogy szereti, imádja, forrón, végtelenül, elmondta, hogy nélküle nem tud élni, hogy csak keze teheti boldoggá, igen boldoggá! Es a primadonna?! Hangos hahotára fakadt ezekre az émelgős szavakra s csak annyit jegyzett meg Máténak, hogy nagyon jól ismeri ő már az efféle üres phrazisokat, a melyekkel azonban legkevésbbé sem engedi magát az önfeledés sikamlós útjára csábítani. Mátét természetesen az első pillanatban nagyon is lehűtötte e nem várt, száraz, de érthető felelet; azonban csakhamar összeszedte magát, oda térdelt a kis színésznő lábai elé, megfogta puha bársony kezecskéit, az után újra elmondta, hogy szivébe a legtisztább, legnemesebb szerelem tüze lángol s hogv nincs egyéb vágya, óhaja, mint őt birhatni, magáénak, feleségének mondhatni. Es az igaz érzelmek ezen őszinte szavai Laurát is meglepték. Rá nézett azokkal a ragyogó szemeivel Mátéra, megfogta gyengéden kezeit, azután csak annyit mondott neki, hogy — már késő, öné nem lehetek soha, mert már fél éve — asszony vagyok! — Máté meg volt semmisülve. Dúlt szivvel rontott lakására. Egész éjjel nem tudott aludni s másnap búbánatában egyik disznót a másik után csinálta az actákon, s a keserű csalódás azt az elhatározást érlelte meg lelkében, — hogy sohasem házasodik meg.