Zalamegye, 1883 (2.évfolyam, 26-52. szám)

1883-11-25 / 47. szám

II. évfolyam. Zala-Egerszeg, 1883. november 25 47. szám. a ss <i li A „Zalamegyei gazdasági egyesület" és a „Zalaegerszegi ügyvédi kamara" hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Zalamegye erdőségei gazdasági szempontból. < Nem uiii) vun inoxf, mint volt régen. Nem az o nap süt az égen. Miután a közelebb megtartandó megyei gyűlésen határozott szándékom megyénk pusztulásnak indult erdőségei érdekében felszólalni, engedje meg tekintetes szerkesztő úr. hogy becses lapjának hasábjain annak állapotát egyelőre csak rövid vonásokban is feltüntethessem. Zalamegvét a boldogult Slnnerling és Bach időszakban még rengeteg erdőség borította óriási bükkös, tölgyes erdeivel, átláthatlan állományával, melvben az ismeretlen és járatlan, mint tömkelegben veszhetett el, vagy számtalan mérföldeken mehetett keresztül, mignem épen ott találta magát, a honnét kiindult. De itt is felhangzik a nép szava, nem úgy van most, mint régen ! Ha kedve jönne a t. olvasónak egy kis kirándulásra és meglátogatná a megye belsejét, nagyon is meggyőződhetnék a mondottak igazságáról. A rengeteg erdőségek helyett kopár térek-, és hegyoldalokra fog akadni, átszőve itt ott kevés csalitossal és remishez hasonló erdő-parcellákkal. A nagv erdőségeknek vége, a viharokkal dacoló óriási fák, melyek a vidéknek enyhet, boldogabb és inegelégedettebb szinezetet, de egyszersmind jólétet kölcsönöztek — már majd mind elenyésztek, nem állhatván ellen a fejsze csapásainak, városaink tüzelésére és a vasutak tova robogtatására — vándoroltak, nem kis hátrányára a megye termékenységének. Vagy tán az erdők szertelen pusztítása és pusztulása nem foly be a talaj termékenységére és átalán vagyonosodásunk mérlegére? A tapasztalásból merített adatok ezt elég szomorúan igazolják. Neinzetgazdászati alapeszme, hogv a termőföld a nép között birtokarán vlag legyen felosztva. Ez tehát a nagyterjegvehníí uradalmak megszűnésében látja valamely ország és nép vagvonosodásának előmozdítását. lg\ van Hollandia-. Belgium-, Német- és Angolországban. A sorsnak valamely sújtó szelleme lephette meg szegény hazánkat, hogy ezen államgazclászati bölcselet elve nálunk a gyakorlatban nem tudott még az elismerés fokára sem emelkedni. Az 1848-ik év a népet nemcsak önállósággal, de birtoktulajdonjoggal is felruházta, me<rszüiítetvén az urbériségi kötelmet. Ez által a föld és birtok arányosítás megkezdetett, a kiterjedt birtokok és uradalmak lényeges változáson mentek át. nagy részök a nép kezébe esvén. Az urbériség megszűntével , — nem lévén nagyobb gazdaságaink a kellő beruházásokkal ellátva, s így önállókig és önerejükkel nem bírván a földet egész belterjében mivelni, következtek a tömeges bérbeadások és a távoleső részeknek eladásai. Ez ismét egy lépcső vala a birtokaránv megközelítéséhez, ismét egv lépcső a nagy jószágok — széthullására. Ez után következett a tömeges comassatio. — Ezen művelet is igen nagv mérvben hatott a nagfy birtokok meímvirbálására és az elhullott (DJ O ^ részeknek a nép kezeibe jutására. Voltak ugyan törvényeink — ép úgy mint ma - - melyek az erdőségek pusztítását korlátozták, ilyenek a már 1807-ben keletkezett 20. <s 21. t. c. és az 1840. évi 9 trveikk. Később az 1852. é. kiadott erdőtörvény a községi és magánbirtokéi erdők kezelésére tüzetes szabályokat sorol elő, — de gyakorlati eredményre már csak azért sem vezetett, mert kényszerrel hatol be a tulajdoni jogokba és így vagyunk ma napig is. A mint a nép belépett a tulajdoni jogokba, a mint a comassatio feltétlen urává tette az erdőségeknek, következett a pusztítás, az erdők zúgtak a fejsze csapásoktól, — s ma már a megyében számtalan helységnek egy talpalatnyi erdeje sincs.*) Az erdő pusztulásnak hasonló tényezői voltak az uradalmak eladása és bérbeadása. A vevők nagyobb előnyt véltek húzni és tényleg *j Kívánatos voln . ha megyénkben is, a szomszédos Somogy és-Veszprém megyék példájára, megyei crdofelúgyelök állíttatnának fel. S z e r k. „Zalamegye" tárcája. A „tekintetes u rí' — Karcolat. — Irta: J e ii v a y <« é z a. Hogy Árkus Máté tetőtől talpig tekintetes úr, az már elvitázhatlan dolog. - Sőt többet mondok: egész joggal viseli ezt, a sokak által bitorolt, titulust; mert tudni való dolog, hogy Máté a halomvárosi királyi törvényszéknél Írnoki minőségben szolgálja a hazát. Már pedig, ha a törvényszéknek .dukál" a tekintetes cini, úgy nagyon természetes, hogy megilleti ez a titulus a törvényszéket alkotó hivatalos urakat és igy Árkus Máté iktató urat is. Legfelebb csak az elnökre van e tekintetben egy kis külömbség, a ki — Máté nézete szerint — csak egyedül azért nagyságos úr, mert a többi tekintetes és törvényes urakat dirigálja. Még ped

;g hogyan dirigálja! Szegény Máténak reggeli nyolc órától esti hatig ott kell körmölni a hivatalban az igazságszolgáltatásnak azt a nagy bibliáját, melyet hivatalos nyelven úgy neveznek, hogy: „iktató" s a melynek köszönheti Máté: hogy iktató urnák titulálják, a mi azután az irnoki cini és rang mellett körülbelül olyan formán veszi ki magát, mint mikor holmi tudós féle urak, közönséges állásuk és foglalkozásuk megjelölésén kivül még azt is oda bigyesztik a nevük után, hogy —- aeademiai tag. Az igaz - és ezt Máté is készséggel beismeri, hogy az iktató cini. az aeademikus rangnál, valami csekélységgel alacsonyabb méltóság, hanem hát azért Árkus Máté teljesen meg van elégedve azzal, sőt vannak pillanatok, mikor még büszke is rá s esak az szomorítja el néha-néha szívét, hogy a fizetés, — annak a sok körmölésnek a jutalma - sehogy sem áll arányban az iktatói eimmel — a tollnoki ranggal. Mert szó a mi -^zó. az a negyvenegy forint tili krajcár, a mit az adóhivamegérdemelné, hogy ne iktató péz ügy mi ni szter I egy e n tálnál havonkint stemplis nyugtára kifizetnek, bizony vajmi kevés arra, hogy abból meglehessen élni úgy, a mint egy tekintetes urnák, egy törvényszéki iktató urnák élni kell. Hiszen, ha kifizeti az ember ebből a néhány forintból a „Vörös-Okör"-ben a kosztpénzt, meg a lakást, reggelit, mosónét, füttést, hát alig marad egy két garas. Tessék azután ebből egy álló hónapig uraskodni! Az olyan ember, a ki még ezt is meg tudja cselekedni, ' anem egyszerre valami valami deficites orszagban. Ks Máté ezt is megcselekedte! Adta az urat, sőt el lehet mondani, hogy gavallér volt a maga nemében s télen úgy, mint nyáron a hónap elején úgy, mint a végén egyforma megelégedettséggel fújta a füstöt illatos, vagv a legrosszabb esetben két krajcáros szivarjából. Ezt a füstölést is csak azért említem, mert tudni való dolog, hogv az irnoki, tollnoki és dijnoki jólétnek ez a legcsaIhatatlanabb eriteríuma, sőt mi több, valósá gos kalendárium ez, a mely után ép úgy meg lehet mondani, hogv a hónap hányadika van, mint akár a komáromi ki> képe- naptárból, csak érteni kell a módját s tudni, hogy a britanika a hónap elsejét, a pipa, meg a cserobi dohány pedig az utolját jelenti. Árkus Máténak azonban soha sem volt hónap utolja, már tudni illik a szó oly értelmében, hogy az ő szájában valamikor pipát láthatott volna emberi halandó: mert hát nagyon jól tudta azt Máté úr, hogy a mai modern felfogás sz rint a gavallérság meg a pipázás egymást kizáró fogalmak. Dehogy is ne tulta volna, hisz nem volt ő olyan egyszerű, közönséges • szii ember, mint a többi collegái, a kik közül különben uiég a származásánál fogva is kimagaslott, tudni való dolog lévén, hogy Máté az Istenben boldogult tekintetes, alsó-és felső bálványoskuti Árkus Márton úr több nemes vármegyék tábla-birájánák és kis-kereki nagv-kereki Kereki Zsuzsánna asszonyságnak egyetlen sarjadéka volt. El lehet tehát képzelni, hogy menny ire szerette a tekintetes úr, meg a nemzetes asszony ezt az egyetlen nagyobb hasznuk is volt bí/.onvos ideig az irtott földekből, minek folytán a külön állt vagr nem * , ~ * könnyen kezelhető részerdők pusztulásnak estek áldozatul. Ezen kezelés természetesen minden erdőgazdálkodás nélkül történt, legkisebb figyelmet st mi fordítván a jövőre, vágások helyett mindenütt és örökösen csak az irtás szerepelt, elannyira, miszerint ma már a megyében 7.. 8 sőt 10 frtal kell fizetni a fának ölét. A most elmondott körülmények a gazdászatra hárított akadályoknak és a vagyonosodás siilyedésének lényegesen össze forrott okai, nielvlyek közvetlen az erdők pusztításából következnek. Ide tartozik először is. a már is érezhető fa hiány és ebből kifolyólag- a iának drágasága és drágulása egyes vidéken. IIa a fának magas ára a nép életére és giizdászatára figyelmen kivül nem hagyható tényezőként szerepel, annál szomorúbb állapotban jutott az erdők ritkulásával a sertés gazdálkodás úgy, hogy ezen jövedelmi forrás lényegesen alábbszált. Mig ugyanis az előtt a niakkoltatás kiváló helyt foglalt éi a gazdászat ezen neménél, addig napjainkban alig találunk nyomára ; mert az imitt-amott hatályban levők alig érdemesek a megemlítésre. Az erdők fogyásával felette csökkent sertéstenyésztésre még egy más baj is hozzá szegődött és ez a sertés álladalmat gyakran pusztító vértálvog, melynek oka a hűvös delelők hiányában keresendő. Meg kell végre említenem az erdők fogyásával beállott gubaes hiányt is, mely dús jövödelmi forrást nyújtott a/, erdő tulajdonosnak. Az elmondottakból láthaja a t. olvasó, hogv nem úgy van, mint volt régen. Százados erdőink lasanként egészen elpusztulnak úgy, hogy megyénk az igazi erdőket nem sokára csak hirből fogja ismerni és nincs messze az idő, midőn tüzelő fánkat távol vidékről kell majd nagv költséggel szállítanunk. Itt az ideje a bajt gyökeresen orvosolni! N. I. magzatot, (,'supa szeretetből három esztendős koráig még a szobából sem eresztették ki, ne hogy nyáron megázzék, télen megfázzék, őszszel megfújja a goromba szél, tavaszszal meg lesüsse a nap. Mikor azután a kis Máté ilyen gondos ápolás mel lett életének tizedik évét elérte, a tekintetes Árkus Márton úr egy „nagy-fejű" nevelőt vett a házhoz, ki hivatva volt a kis Árkust a tudományok rögös országába kalauzolni. Mert hát csak nem járhatott ez a finom kis úrfi a bálványoskuti falusi iskolába, oda a sok piszkos gveiv k közé. Dehogy! Isten ments! ott még mégis üthetné valaki s talán az a goromba praeceptor még a gyenge kis fülét is megcibálhatná. Különben i- úgy gondolkodott az öreg Árkus úr - nem akar ő, az ő gyönyörűséges kis tíábál, holmi éhes tudóst nevelni. Minek is hát az iskola, legjobb iskola az élet, csak jó gazda, lieg jó hazafi legyen belőle, a többi azután magától jön s bú nélkül megélhet a bálványoskuti eorapossesorátusból. Hanem hát azért —habár tekintetes Árkus Márton úr ilyetén formán gondolkodott is, - mégis az apai büszkeség bizonyos neme töltötte el szivét, midőn hosszú tizenkét esztendői kínlódás és szellemi vergődés után Máté úrfi a tudományokban odáig vitte a dolgot, hogy egvik szép napon a premontrei papok neki is a kezébe nvomták a testimonium maturítatist. Éppen huszonöt esztendős volt az ifju Árkus, midőn ez a csoda megtörtént vele. Más közönséges ember talán kétségbe esett volna, ha csak ily késő korban (ledarálják hivatalosan érettnek. De nem úgy Máté! O meg volt elégedve magával s bizonyos fenhéjázó gőggel lépett nagy horderejű diplomájával az iskola porából a nagy világba, vagy mint a poéták szokják mondani a ..lét háborgó tengerére" s ezer féle tervek főitek fejében, mikor elgondolta, hogy ő ezzel a keservesen szerzett, roppant tudománynyal mily sokra viheti az életben. Talán még vicispán is lehet belőle. De hát miért i> ne lehetne'? gondolta magában az öreg Árkus Márton úr is, hisz a szép apja is az volt