Zalamegye, 1883 (2.évfolyam, 26-52. szám)

1883-11-18 / 46. szám

II. évfolyam. Zala-Egerszeg, 1883. november 18. 45. szám. Előfizetési díj: Egészévre 4 ft., Félévre 2 ft.. Negyedévre 7 ft. Hirdetmények: • ') hasábos petitsor egyszer 9 kr., többszöri hirdetésnél 7 kr., Hélyegdij 30 kr. Nvilltcr petitsora 12 kr. J_ A lap szellemi és anyagi részét illető közlemény« k a szerkeszi iséglicz küldendők. Bérinentetleu leveleket csak ismert kezektől fogadunk el. Kézir.it-okat nein kiiltliiiik vissza. -U A „Zalamegyei gazdasági egy esti let Megjelenik minden vasárnap. I es a „Zalaegerszegi ügyvédi kamara" hivatalos közlönye. Zala-Egerszeg- szentiváiii vasntügy. A zala-egerszeg- szentiváni szárnyvasút iigvében a végreliajt(') bizottság Háczky Kálmán úr elnöklete alatt f. hó 13-án délután ülést tartott a gazdasági egyesület helyiségében. Elnök úr a megjelent bizottsági tagokat üdvözölvén, a gyűlést niegnyitottnak nyilvánítja s előadja, hogy a déli vaspálya társaság vezérigazgatósága választ küldött a végrehajtóbizottság ama megkeresésére, váljon a társulat hajlandó-e kiépíteni és minő feltételek alatt a zala-egerszeg- szentiváni szárny vasutat ? Szigethy Antal úr, mint a végrehajtó bizottság jegyzője felolvassa a társulat levelét, mclv szerint a déli vaspálya társaság a szentiváni állomástól Zala-Egerszegig létesítendő szárnyvasut építését sem pénzbelileg támogatni, sem pedig az építést önkezelésbe átvenni nem szándékozik, Hogy azonban a vállalat létrejötte megkönnyittessék, késznek nyilatkozik a déli vaspálya társaság: 1) a nyom jelzést és a tervezetnek s a költségelőirányzatnak szerkesztését önköltségi áron elvállalni; 21 a déli vasúti vágányba való betorkolást díjtalanul megengedni és 3) a/, tizemet annak idején lehetőleg kedvező feltételek mellett átvenni. Elnök úr ezután kérdést intéz a végrehajtó bizottsághoz, váljon nem tartják-e célirányosnak más társasággal érintkezésbe lépni? Szigethy Antal úr hangsúlyozza, hogy okvetlen a déli vaspálya társasággal kell érintkezésbe lépni ; mert ez a nyonijelzési munkálatokat a legjutányosabban t. i. önköltségi áron szám itj a s hogy a betorkolást dijtalanul megengedi. Az előmunkálati költségeket illetőleg tájékoztatásul kérdést lehetne intézni a társulathoz, bár felemlítheti, hogy a néhány évvel ezelőtt tervezett boba-csáktornyai vasút előmunkálati költségei mértföldenként 500 frtba kerültek s miután a jelenben tervbe vett szárnyvasút. egv mértföldnyi sincs, az előmunkálati költség 500 írtnál több nem leend. Mivel e vasút létre hozatalánál legfőkép Egerszeg vau érdekelve, joggal elvárható a várostól, hogv az előmunkálati költségeket elő fogja teremteni. Dr. Czinder István úr felemliti, hogv az előmunkálati költségekre nézve a gvüjtés a városban már folyamatban van ; de ha gviijt s utján az egész összeg nem lesz előteremtve, úgy a hiányzó összeget a város hajlandó fizetni. Nézete szerint szükségtelen a társulatot a nyonijelzési munkálatok költségeinek nagysága felől megkérdezni; mert ha az önköltségi áron teljesíti, úgy számíthatunk arra, hogv a lehető legjutányosabb áron lesz teljesítve. Arvav István úr kijelenti, hogv a városi képviselő testület már hozott határozatot atekintetben, hogy a nyonijelzési költségeket viselni fogja. A déli vaspálya társulat ajánlatát kedvezőnek tekinti; inert az a hidat használat végett átengedi. Szent-Ivánon épitkezní nem kell s a társulat utóbb a kezelést átveszi s kilátásba van helyezve, hogy vasúti kocsikat is fog adni használat végett s legfelebb a kocsik romlására számított összeget kell megtéríteni. Indítványozza, hogy a társulatnak a szives ajánlatáért köszönet szavaztassék s egyúttal kéressék fel a nyomjélzési munkálatok mielőbbi f<>«anatba vételére. Skublics Jenő úr szerint a vidéki érdekeltség szívesen hozzá járulna az előmunkálati költségekhez, de azt szeretnék tudni, melyik iránv valósul meg t. i. Kaszaházán lesz-e az állomás, vagy a fehérképi utca .végén; mert Kaszaházán sokkal kevesebbe kerülne; Arvay István úy kijelenti, hygy ha az állomás Kaszalrázán leftz,' úgy a vasút továbbépítésének utja teljesen, el lesz zárva, mig ha a fehérkép utca végéi-e' téterik, úgy semmi sem állja útját az egv kor Csáktornya- felé tervezett vasút esetleges kiépítésének. Cserfán Károly úr a bizottság figyelmébe ajánlja ama körülményt, hogy a vasutak fordulatánál bizonyos görbületi nagyság, mint minimum van megállapítva s ezt szem előtt tartva lehetséges-e, hogy a szentiváni vasúti hídon túl a Henye hegy megkerülése nélkül a vasutat be lehet hozni. Elnök úr e részben ama felvilágosítást adja, hogy alispán úr eg\ alkalommal a szentiváni állomás főnökkel megvizsgálta ezt s az állomás főnök oda nyilatkozott, hogy a vasút a Zala hidon túl megteheti a fordulatot a Henye hegy megkerülése nélkül. Csertán Károly úr újból felszólalva, azon nézetének ád kifejezést, hogy jelenleg nem az a főcél, hogy mely irányban, hanem hogy minél előbb eszközöltessék a nyomjelzés. Keressük meg tehát e célból a társulatot és biztosítva lehetünk arra, hogv az egv praktikus mérnököt fog kiküldeni, aki a beható helyszíni szemle után azonnal hozzávetőleg megfogja mondani, melyik irány kerti 1 többe s azután nyilatkozzék véglegesen az iránvra nézve a végrehajtó bizottság. Ez irányban pár felszólalás történvén, végül a végrehajtó bizottság elnöke a következő határozatot mondta ki: A végrehajtó bizottság köszönetét fejezi ki a déli vaspálya sársulat iránt az engedvén vesek részére tett szives és a szárnyvasút létesítését nagyban elősegítő ajánlatáért. Felkéri egyúttal a déli vaspálya társulatot, hogy a nyonijelzési munkálatok teljesítése végett szíveskedjék mielőbb egy mérnököt leküldeni, aki lejövetelének napját a végrehajtó bizottsággal előre tudassa. A végrehajtó bizottság ezután a mérnökkel együtt a helyszínére megy a viszerálat eszközlése véO J O gett s a mérnök mindkét irányra általános számítást tevén, ezen számítás alapján fog a végrehajtó bizottság a vasút irányára nézve végleg határozni. Végül Zala-Egerszeg város képviselő testülete átiratilag felkéretik, szíveskedjék intézkedni, hogv a/, előmunkálati költségekre szükséges összeg készletben legyen. „Zaiamegye" tárcája. Azok a régi dalok. Unj! dr szépek voltatok ti, Elfelejtett régi dalok! . . . Oly jól esik, ha egy-kettőt, Közületek újra hallok. Csengéitek oh/ büvös-bdjos, Mint valami tündér ének: . . . Mintha onnan hilviláaról, Seráf hangok zengenének. S új világot alkot bennem Rét/1 szél) me/odia'tok, (•yennek szívvel, gondolattal Emlékezem vissza rátok. Mindinei/anni/i egi/igy édes Boldoy óra szép emléke, Rózsás álom, ifjú ábránd Elmosódott drága képe. Zeng jetek hát édes hangok! lladd lehessek újra gyermek, 1\! virágos rét ölében Koszorút köt, lepkét kerget. llndd lehessek újra ifjú Szent gyönyörrel ébren-alva. Kinek még a csalódásról, Lemondásról nincs fogalma. Hadd lehessek mind mi voltain Szerelmes, hívő és boldog . . . l'gy sem leszek már én többé Mig e földi pályán bolygok. Oly jol esik énnekem, ha Szép danátok hullom, érzem. Sokkal könnyebb elfeledni Megsiratott üdvösségem. Zengjetek csak, zengjetek ti Elfelejtett régi dalok, — Míg fülembe csengtek, addig Hívó boldog gyermek vagyok. Mnroslialmi. Akiknek nem szabad szeretni. Alig volt tizenuyolez esztendős. Fehér pontocskás kék ruhája ugy illett neki, mint liliomnak a harmat. Szemei szebbek voltak a nefelejtsnél, piezi piros ajka beillett volna szamóczának, hangja csalogány dalnak. S most? -—- — — azok a szép szemek behányva örökre, az a drága ajk nem nyílik meg soha többé, nem szedhet róla epret soha senki. Pedig csak egy bűne volt: szeretett. De hát olyan nagy biin-e szeretni ? Kérdezzétek meg a rózsát miért nyilik, miért illatozik, ha kikeletre hajlik az idő; kérdezzétek meg a dalos ajkú madárkát, miért csattog, miért cseng, ha lombköntösét felölti a berek: aztán mondjátok meg, szabad-e szeretni? Es kérdezzétek meg a pásztortüzet, nem akkor lobog-e legjobban, mikor a szél lángjaiba csap; kérdezzétek meg a csillagot, nem akkor lobog-e legszebben, mikor legsötétebb az éjszaka: aztán mondjátok meg, bün-e szeretni. .... Mikor utoljára láttam Mariskát, már akkor menyasszony volt. Menyasszonya annak, kit utált, gviilölt. Maga sem tudta miért. Talán, mert le kellett inon dania arról a _másikról", aki szivének még mindig az „első." Gondolata ébren, álma ha elszunnyadott. Akit megszeretett, mikor először megpillantotta és akit szeretett. egyedül szeretett akkor is, mikor megtudta, hogy ó't nem szabad szeretnie . . . Hányszor mondta néki az a „másik": „Jer, mén" jünk innen . . . Apád megtagad, de én áldani foglak; nem lesz hazád, de emelt homlokkal járhatsz az emberek között . . . Jer, menjünk innen!" Mily örömest ment volna! De a gyermek végzete: engedelmeskedni. Es Mariska apja nem gondolta meg, hogy a szerelem virág, mely mélyen a szivben gyökerezik, s ha kitépjük, felszakítjuk vele együtt a földet is, melyből életét vette; nem gondolta meg, hogy a szerelem szikra, mely lángot fog a szivben s o:ak akkor alszik el, ha már a szivet is elégette, ha már a sziv is elhamvadott. Ocsak arra gondolt, hogy gyermeke zsidót szeret . . . Engedhette-e hát, hogy gyermeke törvénytelen férjet szoritson kebelére, bűnös boldogságot élvezzen és hogy unokái törvénytelen nevet viseljenek? 11a mindez máskép volna . . . talán? De igy!? Es ebben igaza volt neki. * * * ... Késő őszre járt az idő. Az utolsó virágok is lesóhajtottak már az ágról, haldokoltak, pihenni vágytak. De beillettek még koszomnak. Nász- vagy sirkoszorunak, nékik az mindegy: kellett akkor mind a kettő. Mikor Mariskát a templomba kisérték, ugyanakkor tették koporsóba azt a boldogtalan fiút, a ki ő nélkül nem élhetett. Szegény fiú! Megpróbált felejteni; nem tudott. Korcsma lett a patikája, bor az orvossága. Es jó orvosság a bor; - nem gyógy it, de legalább közelebb visz ahhoz a hat láb hosszú, két láb széles kis gödörhöz, amelynek neve: sir. Orvosai azt mondták, „légváltozásra" van szüksége. Elutazott. Itt hagyta szülőföldjét, hazáját. Mit is várhatott volna még e hontól, mely már úgy is „mindenétől" megfosztotta. Hiszen ha más ég alatt születik, ha más földnek gyermeke . . . heh másként volna minden!