Zalamegye, 1883 (2.évfolyam, 26-52. szám)

1883-09-16 / 37. szám

IL évfolyam Zala-Egerszeg, 1883. szeptember 16 37. szám. Előfizetési díj: Egészé vre 4 ft., Félévre 2 ft., Negyedévre I ft. Hirdetmények: .'» hasábos petitsor egyszer 9 kr., többszöri hirdetésnél 7 kr., Bélyegdij 30 kr. Nyilttér i>etitsor:i !>» kr. társadalmi, Welisi és gazdássati hetilap. A lap szellemi és anyagi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Bérmentetlen leveleket esak ismert kezektől fogadunk el. Kéziratokat nem kiildiiiik vissza. A „Zalamegyei gazdasági egyesület" és a „Zalaegerszegi ügyvédi kamara" hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Néhány szó a tűzkár biztosítás érdekében Zalaniegye gazdasági egyesülete illetve annak iigybuzgó elnöke Háczky Kálmán ur által a Keszthelyen 1883. julius 8-án tartott ülésbe beterjesztett és ott felolvasott és a Zalaniegye 32-ik számában közlött indítványt átolvasva, kell hogv ezen mozgalom üdvösségéről elismeréssel nyilatkozzunk. Az indítvány szerint Zalaniegye területére egy általános tűzkár biztosítás javasoltatik, még pedig akként, hogv e megye területén létező összes épületek és azok eléghető részei ezen a megyében létesítendő biztosítási intézetnél biztosíttatván, lehetővé tétessék, a más hason magán intézetek által biztosítási járulékul szedett " „ összegnek .leszállítása által a fizető közönség helyzetét enyhíteni. Nem hiszem, hogy legyen oly elfogult egyén e megye területén, aki az intézet felállitásának ne örülne, és azt készséggel ne pártolná, de bármennyire üdvösnek és szükségesnek látjuk az eszme valósítását, mind amellett annak keresztül vitelére aggódva pillantunk, mert a kölcsönző pénz intézetek, mint e tűzbiztosítási ín. tézeU'k fő megbízottjai, ezen minőségben már hosszú évek során át működnek s mint ilyenek az intézetükből ingatlanra kölcsönt kapott felek épületeit a tűzkár ellen biztosítják, tehát az itt kötelezett obligót egy oldalukig fel oldani nem lehet, igy tehát e téren is a javaslat készítésével megbízott férfiak ügyködése kiterjesztendő lesz, hogv ezekkel az általános biztosítás esetére mi alapon legyen a kiegyenlítés. — De vannak más intézetek is. hol a gazda közönség épületeit több évre egyszerre biztosította, van ki a biztosítási összeget egyszerre előre lefizette, van aki az évi rátákról váltót állítván ki, mint ilyen az intézettel kötelezettségben áll, kell tehát hogy az ilv állapotok felderíttetvén, ezek is megoldást nyerjenek. — Ez pedig akkor puhatolható ki. ha az általános felvétel foganatosítva lesz, mert hogy az általános biztosítás kötelezettséggel még a tetemesen leszállított biztosítási ,,-al nevezetes töke alap létesíthető, az figyelemmel a közlött indítványban kimutatott és Zalamegye területén az árva vagyon biztosításából tblvó jövödelemre feltétlenül' igazolt, ha tehát majd az évek során tőkésített , nyereménv összeg gyíimölcsözés végett a gazda közönségnek kölcsön adatik, az itt leszállitbtt kamatláb fogja ismét hatékonyan a gazdaság gyarapítását elősegitni. A felvétel községohkint és pusztánkint lesz eszközlendő, mely felvételi táblás munkálatban kitüntetendő lesz a jelenben ís biztosítás alatt álló épületek száma, az intézet elnevezéssel a biztosított tőke és ezután fizetni kötelezett évi járulék, egy külön rovatban a még biztosítandó épületek becsértékük szerint, — az ekként összeállított táblás kimutatás fogja azon statistieai adatot kitüntetni, mely alapul szolgálhat az évi fizetendő jutalék megállapításához. Most az a kérdés, ki fogja ezen vállalat kezelését foganatosítni ? A megye mint törvényhatóság ezt nem teheti, mert felügyelő és kezelő egy személyben nem lehet; az állam azt nem teheti, mert országos intézmény nem levén, mint ilyen a kezelésbe közegei által be nem folyhat, de az intézmény mint nyereményre alapított, az 1875. évi XXXYI1. törvény szabványa alá esik, ezen oknál fogva is a megye törvényhatósága válalkozni íVllást nem foglalhat el. Más azt, mint a gazdasági egyesület nem teheti — és mivel a gazdasági egyesület ezen nemes és üdvös eszmének megpen ditője, mint erkölcsi mint anyagi garantiával rendelkező testület vállalhatná át az intézmény kezelését, még pedig úgy, ha a törvényhatóság, mint a megye területén a vagyonbiztonság első őre, ezen a tüzesetekből károsodások ügyét is a vagyonbiztonsági rovatába felvéve a. kárpótlás érdekében kimondaná, hogy a tűzkár biztosítás kötelezőleg a megye összes épület birtokosaira kimondatik. épületeik hivatalból leltároztatnak és értékük szerint a biztosítás alá vonatnak, az ezen leltár alapján kitüntetendő tőke összegtől a törvényhatósággal egyetértve megállapítandó összeg az illető ház épület tulajdonos adó kiskönyvében e cimen „Tűz biztosítás" bevezettetvén, az év négy szakába beszedetik s az adónak beszállifásakor e rovat alatt beveendő pénz összeg szintén a gazdasági egyesület pénztárába szállitandó lészen. Igen természetes, uiikép községenkint külön külön a birtokok száma szerint, mig a gazdasági egyesületnél csak is községenkint nyitandó főkönyvbe lenne a követelés összege és annak részleges törlesztése bevezetve és elkönyvelve. — Igaz ugyan, mikép ez nem zárja ki azon lehetőséget, hogv a gazdasági egyesületnél is vezethető a részletes és községenkinti elkönyvelés, csakhogy akkor az évenkinti előírás szintén ott ugy mind a községnél keresztül viendő — mert a történt változások nyilvántartása a községnél vezettetvén, a nyilvántartási napló a községek által évnegyedenkint bemutatandó lesz s igy a netáni fogyaték és esetleges szaporulat szintén keresztül vihető — de hogy a történt törlesztés is számba vétethessék, a beszedési naplók egy példányban az intézetnek is beküldendők, és ott a lerovási lapra bejegyzendők. Az ily kölcsönös ellenőrködés által csakis fokoztatik a bizalom, és ez által az eredmény sikere biztosíttatik. Midőn tehát e megindult mozgalmat örömmel üdvözöljük és a dolog élén álló férfiaknak kitartást kívánunk, egyúttal kérjük őket, hogy a közcél elérésében kövessenek cl mindent, mikép az ige testté válván gazda közönségünk jóléte egv hatalmas lépéssel előmozdíttassék. Korács János. A szép élés taktikája. A mult nyár egyik gyönyörű délutánján a hires gieshübeli savanyúviz-forrás megszemlélése alkalmával ismeretséget kötöttem egy német tudóssal, ki magát tanárnak nevezé. Tudomására adván, bogy én is efféle pályán miiködöm, beszélgetésbe eredtünk és a forrástól egész Karlsbad hires fürdőhelyig kölcsönös eszmecsere mellett töltöttük az időt. Mindjárt az irodalommal kezdettük, még pedig a magyar irodalommal. En felmagasztaltam a lehetőségig irodalmunk fejlettségét, felemlíték minden jelesebb magyar irodalmi terméket és midőn ő azt kérdé tőlem, hogy tudományos irodalmunkkal hanyadán állunk ? itt egy kissé meghökkentem és némi ' szégyenkezési pir borítá el hirtelen arcomat. Legyőzni akarván zavartságomat, legnagyobb megelégedésemet fejeztem ki a magyar tudományos irodalom felett. A „Zalamegye" tárcája. Egy öngyilkos életéből. — Elbeszélés. — Irta: Pécsi Elemér. (Folytatás.) Végig mentem a falun, utam akaratlanul a kastély felé vitt, hol majdnem éltemet vesztettem s hol nyugalmam megzavartatott. A kastély teljesen helyre volt már állítva, az égés nyomai eltűntek; a megperzselt fákat ujjakkal cserélték ki, ini sem emlékeztetett már a szerencsétlenségre. Elkerültem a kastélyt, az azt környező csinos park mentében gondolatokba meriilten jártam föl s alá. Eszembe jutott a gyászos nap; hallani véltem a sistergő lángokat, a kétségbeesett jajkiáltásokat, majd feltűnt előttem a feledhetk »ti leányka halvány ábrázata. Oda szorítottam homlokomat a kerítés hideg vasához, s elgondolkoztam szomorú sorsomon, mely a megmentett leányka emlékét oly mélyen véste szivembe. ^ nekem nem volt szabad e nőt szeretni, mert családja hatalmas, maga gazdag s én szegény és szerencsétlen. Hangok ütötték meg füleimet. Felrezzentem merengésemből s kíváncsian a hang felé tekintettem. Két nő, ugyanazok, kik kocsijukhoz hivattak, közeledett. Félre vonultam, nehogy zavarjam őket. Elénk beszélgetésben voltak. A korosabb nő arca boldogságtól sugárzó. Az ifjabb, halavány arcú, méla tekintetű hölgy; sötét ruhája igézően emelte termete szépségét. Sárga szalmakalapja beáruyazta bájos arcát, mig szabályos ajkainak koronkinti mozdulata nagy lelki küzdelmet árult el. E nő szenved. Arca, járása, egész viselete ezt hitették el velem. Élesen szemügyre vettem, szivem belesen dobogott, ily közöl s mégis oly mérhetlen messze lenni tőle! Boldog lettem volna, ha lábai elé borulhatok s végtelen szerelmemet tudtára adva, meghalhatok ! Szerettem e nőt, bár még nem ismertem. A szerelem nem ismer időt s hosszú megfontolást, nem keres tökélyt s nem ismer hibákat; pillanat alatt működik s végtelen tartamú. A ki nem ismeri ez érzést, mely az embert méltóságának legfenségcsebb polcára emeli, a mely a többi, élettel biró lénytől oly élesen megkiilümbüzteti, a mely nem rabja az állati ösztönnek, hanem az isteni szikrának folyománya, — az nem képes felfogni, mily magasztos lény az ember! Észrevétlenül nem hagyhattam el helyemet, önkénytelenül is tanuja lettem tehát a lefolyt párbeszédnek. A korosabb nő folytatta a már megkezdett beszédet. Túlságosan epeszted magad, édes leányom; őszintén mondhatom neked, Tölgvessy Árpád ragadt ki a lángokból. Ajulásomból magamhoz tértem már, a mikor égett ruhájában, füsttől barnított arccal karjaim közé vezetett. Sokkal nagyobb hatással volt reám a jelenet. bogy sem feledni tudtam volna Tölgvessy arcát. Hálátlanság _volna tőlünk, érdemei iránt elismeréssel nem viseltetni. Ő szeret téged, rokonszenvét önfeláldozása csak megerősíti, kezedet megkérte tőlem. Mivel tudnók tehát elismerésünket iránta jobban kimutatni, minthogy neje légy annak, ki élted életét kockáztatta. Megrendültem. Tehát arra célzott Tölgvessy nyegle kérkedése s hazug állítása, hogy a dicső lényt, ki gondolataim minden részecskéjét elfoglalta, elragadja előlem ! Es ezen érzelem is a nemes érzelmek sorába tartozik, tán hathatósabb eredménye leend az én titkolt s igaz szerelmemnél! Kíváncsi voltam Laura válaszára. A leányka megszólalt. A kétségbeesett remény kíváncsiságával vártam feleletét. Képzeljen egy embert. ki ártatlanul szenved. A látszat ellene szól, mindenki bűnösnek tartja, halálra itélik. A fájdalom megtörte a szenvedőt, fásultan tekint az alkotmányra, inely kevés percek múlva éltét veszi el. (Csüggedten néz körül a tömeg kíváncsi sokaságán, elhaló reménye még parányi szikraként él keblében; egy nemtő válik ki aztán a tömegből, harsány szava túl zengi a zsibongó zajt : ez ember ártatlan, bizonyítékai kezeimben vannak ! A helyzet változik, az áldozat arcán örömkönny pereg végig, hálásan emeli éghez szemeit, mely megmentette életét. Igy voltam én, kétségbeesés szállt meg az anya szavára, elveszettnek hittem boldogságomat, mely éltein föltételévé vált, egy parányi szikrája élt csak bennem a reménységnek, hogy Laura lesz a nemtő, ki megvált szörnyű helyzetemből. S a nemtő fölemelte szavát: Bár a látszat a mellett szól, jó anyám, hogy éltemet Tölgvesynek köszönhetem, én mégsem hiszem azt. .Más alak volt, mely engem az égő romok közt fölkeresett. Mint Cherub jelent meg a lángok közt, feltörte ajtómat, melyben halkan imádkoztam s karjaiba kapott; én eszméletemet vesztettem s többre nem emlékszem. Szivem azonban azt súgja, hogy az ismeretlen, kit kocsinkhoz hivattunk, volt megmentőm. Láttad szemérmes arcát, láttad a küzdelmet szivében, mily nehezére esett eltitkolnia szép tettét. De nem akart azzal kérkedni s nem kivánt fölismertetni. Arcán csak alig hegedtek be az égés okozta sebek, a fájdalom még szemeiből tükrözött elő. Oh, mint szerettem volna leborulni fájdalma előtt, mint szerettem volna hálámat szavakkal közleni vele. I)e ő érzéketlen maradt. Eltagadta tettét! De mi oka lett volna tettét eltagadni, leányom. Más az ő helyzetében büszkének érezte volna magát Csermelyiék által megjutalmaztatni. Ismerettségünk nagy hasznára válandott volna; családunk befolyása szeren-