Zalamegye, 1883 (2.évfolyam, 26-52. szám)

1883-08-19 / 33. szám

II. évfolyam. Zala-Egerszeg, 1883. augusztus 19. 33. szám. Előfizetési díj: Egészévre 4 ft., Félévre 2 ft., Negyedévre I ft. Hirdetmények: .'! hasábos petitsor egyszer 9 kr.. többszöri hirdetésnél 7 kr., Bélyegdij 30 kr. Nyilttér petitsora 12 kr. 11, i es A lap szellemi és anyagi részét illető közlemények a szerkesztőséghez k ii ldendők. Bérmentetlen leveleket esak ismert kezektől fogadunk el. Kéziratokat nein küldünk vissza. A „Zalamegyei gazdasági egyesület" és a „Zalaegerszegi ügyvédi kamara" hivatalos közlönye. NIegjeleni k 111 inden vasárnap. Szt. István jubileum. A magyar kath. egyház holnap ünnepli szt. István első királyunk jobb keze feltalálása és szentté avatásának 800 éves jubileumát. A világtörténelem ezen kimagasló alakját dicsfény nyel övedzi körül az egyház, melynek lángbuzgalnm apostola volt; bálás kegyelettel emlegeti a magyar nemzet, melyet a keresztény vallásra térítvén, európai színvonalra emelt. Éles ész, államférfiúi tapintat, teremtő cselekvési erő, szilárd jellem és vallásos buzgóság, mely ily roppant vállalat sikeres foganatosításához mulhatlan feltétel, — benne teljes mértékben megvolt. Századokra kiható müve által nemzete történelmének u j fordulatot adott; a rendezetlen népcsoportból, mely a Duna és Tisza vidékét elfoglalva tartotta, keresztény államot alkotott, nagyot és hatalmast, mely századok múlva, mint a civilizátió őre, súlyos csapásokkal szabott határt az Izlam terjedésének, s megbecsülhetlen szolgálatot tett Európának. Mivé lett volna az ország, ha gondviselésszerű fejedelme népének életérdekét fel nem ismeri ? Vagy beolvadt volna azon keverék népcsoportba, mely közé mint ék fúródott, vagy függelékét képezné valamely közép-európai államnak, vagy Konstantinápolyival osztaná a balkán népeinek sorsát. Szt. István mentette meg az országot e végzetes sorstól. Átlátta még jókor, hogy nemzetének csak ugy lehet itt történeti hivatása, ha az európai viszonyokhoz alkalmazkodik. Azért maga is felvette, népe között is buzgalommal terjesztette a keresztény vallást. Mozgásba hozott minden eszközt, mely céljának sikeres keresztül vitelére alkalmasnak látszott. Papokat és hittérítőket küld az ország minden tájára, maga is közéjük áll és személyesen oktatja népét, szóval, a hol arra van szükség, erélylyel a hol máskép nem lehet. Koppány a tar Zirind fia, Gyula erdélyi vezér megkísértik ugyan vissza állítani a régi rendet, megakasztják egyelőre a térítés munkáját. de a király hadai szétszórják az ellenkezést szítok seregét; s a ker. fejedelem nent kegyetlenséggel vesz erőt ellenein, hanem bűnbocsánatot hirdet mindazoknak, kik a béke és szelídség igéit befogadják. Most azután buzgalmának melegével s tekintélyének egész súlyával azon volt, hogy a szerencsés kezdetet jó végre vezesse. Püspökségeket alapít, kolostorokat s papnevelő intézeteket állít fel bennszülött ifjak kiképzésére. A megyéket és azokban a közigazgatás gépezetét rendezi, a főispánokat a törzsfőktől függetleníti és a trónhoz csatolja. Összes népét rendekre osztja, még a nagyszámú szolgákról sem feledkezve meg, kiket szabadon bocsát, hogy a földet műveljék, az erődítvényeket gondozzák és városokat alapítsanak. És egv századnegyed alatt minden nagyobb válság nélkül végbe megy a nemzeti átalakulás csodálatra méltó nagy műve, melyhez hasonlót keveset mutathat föl a világtörténelem, s mely neki, a lángbuzgalmu apostolnak örök dicsőséget, mint keresztény fejedelemnek erőt és tekintélyt, a magyar államnak pedig létjogot és függetlenséget biztosított Európa előtt. Hosszú viszontagságteljes időszak tűnt cl a semmiségbe a nagy király halála óta, de müve, melyet lángszelleme alkotott, máig is fenn áll. Nevének fénye túlragyogja a századok sorát, melyek azóta elteltek. Enyészetlen jobb keze, mely életében annyi áldást osztott, mint a magyar kereszténység legdrágább ereklyéje, az ország fővárosában őriztetik; ugyan ott a honalapítás ezer éves jubileumára szobrot emelnek neki a hálás unokák, hogy a szent király emléke a nemzet országos ünnepélyén elfoglalja azt a helyet, melyet régen megérdemelt! A zala-egerszeg • szent-iváni helyi érdekű vasút ügyben. A zala-egerszeg - szent-iváni helyi érdekíí vasút ügyben a végrehajtó bizottság t'. 1883. augusztus 14-én ülést tartott, melven felolvastatott id. Ozinder István úr Zala-Efferszeg nie< O /.őváros birájának Háczky Kálmán úrhoz intézett levele, a melyben értesíté, hogy a nmgú közmunka és közlekedési kir. minisztérium a zala-egerszeg - szent-iváni helyi érdekű vasút előmunkálatai teljesítésére az engedélyt egy évre megadta, s közli egyszerű másolatban az enge< O, r*> (lélyt is. Minthogy ezen engedély „id. Ozinder István városbíró urnák és társainak, mint Zala-Egcrszeg mezőváros meghatalmazottjainak" van címezve, Háczky Kálmán és Skublics István urak előadták, hogy e cimezés téves, mert mint a f. évi julius 22-iki bizottsági tanácskozásban elhatározva lett, ők, mint a vi d é k i é r tl e k e 1t e k k ö r é b ő 1 m e g b i z o 11 a k, k é r e 1 in e z t é k az engedélyt s ily minőségben is írták alá magukat, a mely nyilatkozatuk igazolására a kérvény szövege is felolvastatott: ezek tóivtárt kijelenté a végrehajtó bizottság, miszerint a nmgú közmunka és közlekedési kir. minisztérium által 1883. augusztus 3-ról "2(>0!)4. sz. a. „egy a cs. és kir. szab. déli vaspálya SzentIván nevű állomásából kiágazó és Zala-EgerszeO O gig vezetendő helyi érdekli vasút vonalra egy évre adott előmunkálati engedély" nem egyedül Zala-Eger szeg mezőváros, hanem ezen város és a vidék érdekeltjei részére kiadottnak tekintendő, s annak minden következményei az összes érdekeltséget, — tehát Zala-Eger szeg mezővárost csak mint egyik érdekeltet illetik. Tekintve pedig, liogy ezen helyi érdekű vasút kiépítése nemcsak az érdekelt város és vidéke, de a cs. és kir. szab. déli vasút társaság részére is előnyös és nagy fontosságú, s hogy a kiépítést az érdekeltség a déli vasút társaság együttes közreműködésével kívánja teljesiteni. a végrehajtó bizottság felkérte és megbizta az érdekeltség engedményeseit, hogv a cs. és kir. szab. déli vasút társaság igazgatóságát keressék meg, miszerint az előmunkálatokat sa ját „Zalamegye" tárcája. Csak egy pár szóra. --- Falusi freskó. — Irta: Nóvák M i li á I y. Kata néni! aztán ne adja ám tovább, mert nem akarom, hogy más is tud ja, csak magának mondtam ám meg, tudja ? csak magának ám! azért még egyszer mondom : ne adja ám tovább, mert akkor — Jaj. galambom gyerekem dehogy adom! dehogy adom ! Ments meg uram ettől, az Isten őrizzen meg a pletykaságtól! Hiszen ismersz már engen, hiszen tudod, hogy a mit nekem mondasz, az már annyi, mintha eltemetted volna. Isten veled édes leányom ! Igaz. kitől hallottad ? Nem merem, megmondani . . . Ej! de magának mégis meg súgom, hanem meg ne mondja másnak, tudja? Éppen ebben a pillanatban volt itt a szomszéd aszszony, az mondta, de a lelkemre kötötte, hogy el ne mondjam másnak, mert akkor így meg úgy lesz, de hát magának még is megmondtam. Köszönöm ragyogó csillagom, köszönöm. Oh, az a . . . Jaj! sietnem kell. mert még sok dolgom van. Isten veled gyönyvirágom , Isten veled! Igaz, majdnem elfeledtem megmondani: mi újság? No, de majd máskor, lsteu veled! futok, szaladok, mert nem puhul meg a leves délre; pedig tudod, hogy az én uram az Isten büntesse meg! — milyen kriminális egy embere az Istennek. Jaj, már 11 óra, aztán még tüzet sem raktam; de most már még is: Isten veled! Csak egy szóra még Kata néni! hát az a bizonyos . . . hiszen tudja? Tudom tudom galambom, miközben hamis kásán hunyorított szemeivel Kata néni, — gyere közelebb megsúgom. Az anyja azt mondta, hogy nem bánja, ha menye lész. De mennyit kellett beszélnem neki. s téged égre, földre kellett magasztalnom, hogy ilyen meg olyan jó leány vagy, minthogy igaz is, míg végre az lett belőle, hogy azt mondta : no, hát majd lesz lakodalom. Jaj, Kati néni, — súgta a leány, — az Isten áldja meg: ne mondja olyan hangosan, mert meghallja valaki. Oh, de milyen jó asszony maga Kata néni. Jöjjön esak! itt a kosara? No, de nem tesz semmit, várjon csak egy pillanatig. Ekkor a szentem kapja a kulvesokat, beszaladt a kamrába, felnyitotta setétben a lisztes-ládát, s egy szakasztó finom búzaliszttel sompolygott elő a kis teremtés; előbb azonban körülnézett, ha nem látja-e valaki, azután hirtelen a konyhában termett, hol Kata néni várt rá, s a csekélységet feléje nyujtá. — Itt van Kata néni. — súgta a galambom, jó lesz ez majd otthon, süssön belőle az urának pogácsát, hogy ne haragudjék; aztán pedig . . . hiszen tudja ? — Tudom, egyetlen gyerekem, tudom, hiszen majd leszek rajta. Az Istenem áldjon meg ezért a szép ajándékért! No várj esak, megszolgálom még én ezt neked. Hanem most már igazán elmegyek. Pá, galambom gyerekem. Es a kis Vica gyöngyöm kitekintett az ajtón, ha ha nem jön-e valaki, aután a Kata néni gyorsan már a mint negyven éves lábaitól telhetett — elsietett. Otthon megrakta a tüzet az ebédfozéshez, aztán kapta a vizes korsót, ment a kútra, mely a szomszéd háza előtt volt. Ott letette a korsót s befutott a szomszéd asszonyhoz csak e</y pár szóra, a hol Agnes néni. a szomszédasszony, neki gviirőzkedve gyúrta a tésztát. Agnes! szólt Kata néni a konyhaajtón besompolyogva. — itthon vagy? Nem hallottad? Jaj Istenem! hogyan is tud valaki olyan lenni? — kerepelt egymás után lélekszakadva Kata néni. Isten hozta édes Katám. Mi az? mi baj? Jaj, alig merem megmondani. Elkárhozom az az istenverte asszony, jujha, még ilyent nem értem, nem láttam, nem hallottam. < >h, a tüskére való! Nézd csak nézd! Hát tudod: Vieáékhoz betekintettem egy pár szóra, s ott a galambom gyerekem beszélte. Hanem Ágneskám: i szép! talán meg ne mondd senkinek, hogy én beszéltem neked, mert nem szeretném, nem akarnám, hogy az a galainbszívü Vica hírbe jöjjön, s valami letyefityélő kereplőnek tartsák. Csak is ugy mondom el. ha tovább nem adod. Ments Isten édes Katii néni! hiszen tudja No jól van, jól Agneskám. Jaj, most jut eszembe, hogy a kútnál vár rám a korsóm és otthon a tűz, ebédet kell főznöm. Isten áldjon meg! I)e 'iszen most csak nem megy el! Naca leányom, eredj hozd be. a Kata néni korsóját a kútról! Sok az újság Kata néni ? De sok ám szentem, déi lesz mire elmondom, pedig akkor ebédet sem főzhetek. Isten veled ! Ejnye! mi dolog ez? még az voln nem tudok én ebédet adni magának és az urának ? lássa meg az ember! talán csak van szívem? Üljön le édes Kata néni! úgy! Naca, eredj a kertbe, gyomláld ki azt az ágv zellert! Csúnya dolog a kis leányoknak hallgatózni, ugy-e Kata néni ? De ugy ám, szentem! a leányoknak nem jó mindent tudni., Ezután Agnes szomszédasszony helyet foglalt Kata néni mellett a lócán, az ebéd pedig főhetett, ha akart. * Jaj galambom, — folytatá gyors kerepeléssel Kati néni, azt sem tudom: hol kezdjem? de csak kezdem elülről. Hogyan is tud az a Böske olvan lenni! A Kacér líöskéről beszélek. Alig pár hete, hogy a férje ura alól kirántották a gyékényt, s tolták föld alá, s az az aszszony már ilyen istentelenséget követ el. Oh! hogy nem fél az Isten haragjától. Gondold el: az a tüskére való szeretőt tartogat magának. Mit mond Kata néni?! szörnyűködik és csapja össze kezeit Ágnes néni, - oh-oli! ki hitte v< Ina? No Iám-Iám az ájtatos szenteskedő! De mondja csak tovább Kata néni! Az ám ! milyen romlott a mostani világ ugy-e Ágneskám? De hol is hagytam? Jól van, már tudom. Hát az a Biezóék gyereke a Gáspi járogat hozzá.