Zalamegye, 1883 (2.évfolyam, 26-52. szám)

1883-07-22 / 29. szám

Közegészségügyünk érdekében. A város azon lakói, kiknek csaknem szomszédságában van az orvos megveti s roszszalja a falusi lakóknak azon szokását, hogy betegségükben a falu egyik másik öreg asszonyához fordulnak tanácsot, sőt sokszor gyógyszert is kérni. Hogy azomban e megrovás nem egész alapos és hogy a szegény, földhöz ragadt nép mintegy kényszerítve van a betegséget inkább súlyosbító, mint orvosló javasasszonyokhoz fordulni, az alábbiakban leli magyarázatát. Mint falusi lakos s mint a falusi körülményeket teljesen ismerő, mondhatom ezeket, s mondhatom pedig különösen Zalamegyére. Ugyanis több megyében megfordulván, azon szomorú tapasztalatra jöttem, hogy a kuruzsolókhoz legtöbb egyén fordul Zalamegyében. A körorvosi állomások felállítása által gondoltak ennek gátat vethetni s vetettek is sok helyen, a hol a legszebb rend uralkodik ez ügyben, mint pl. Veszprém megyében, bol a körorvos minden héten a működéséhez tartozó községeket mind meglátogatja, ott a községi birónál előre bejelentett betegeket megnézi s a beteg ezen egy látogatásért 50 krt fizet. Ugyan ezen heti látogatása alkalmával a tanítótól a gyermekek egészségi állapotáról tudomást veendő, az iskolában néhányat meg is vizsgál. Ha sürgős körülmények között érte fogatot küldenek, ugyan csak a rendes látogatási díját kapja. Miután a községi körorvosok fizetése a legtöbb helyen 300 frt s ezen összegből — több község egye sülvén — egyre-egyre rendszerint évenkint 40—50 frt esik s így azon kérdés merül fel, váljon miért fizetik a községek ezen 40—50 frtot megyénkben a körorvosnak ? Azért-e, hogy a község körorvosát talán 3 évig sem látja (csak fizeti)"? vagy azért-e, hogy esetleges betegség alkalmával, ha érte fogat küldetik, a látogatásért 5 frtot vegyen? Az iskolás gyermekek között uralkodhatik bármily ragályos betegség; ha csak a község ugy szólván meg nem idézi ezen egészségügy őrét, kinek fizet, de soha sem lát, egytől-egyig meghalhatnak a gyermekek. (? szerk.) Miért veszi itt fi i a községektől a körorvos a fizetést? Talán épen csak azért, hogy a címet viselje! Azért a kis cím viseléséért pedig kár annyit fizetni. Nem lehetne-e Zalaniegyében is elrendelni, hogy a körorvos községeit minden héten saját fogatán meglátogassa. Akkor méltán volna nevezhető körorvosnak, méltán venné fel a fizetést s méltán volna nevezhető az egészségügy őrének. Legyen pl. egy szegény napszámos ember beteg. Ha az most szekeret fogad az orvosnak és magához viteti s egy látogatásért 5 frtot kell fizetnie, még pedig azonnal, néhány ilyen 5 frtos látogatás, hozzászámítva a mindenkori fuvarilletéket, a szegény nyomorral küzdő embernek fél évi jövedelmét is elviszi. Mindez másképen volna, ha a/, orvos minden héten meglátogatná községeit saját fogatán, a község betegeit megtekintvén, egy-egy ily látogatás a szegény embernek csak 50 krjába kerülne. Ne kárhoztassuk tehát a szegény falusiakat, ha javasasszonyokhoz fordulnak, hanem segítsünk a bajon úgy, bogy körorvosaink a fizetést, ne csak a címért tegyék zsebre, hanem látogassák meg minden héten községeiket s őrködjenek az oly fontos közegészségügy fölött. (Közöltük e jóakarat sugalta cikket; bár megválj tik, alapos tudomásunk van arról, miszerint a már tényleg núiködő körorvosokat erre kötelezni nem lehet. 1 le a körorvosok választásánál maguk a községek köthetik ki közös egyezségül, hogy az orvos minden héten, vagy minden két-három héten tartozik minden egyes községet meglátogatni. Egyébként a községeknek minél sűrűbb látogatását maguknak a körorvosoknak anyagi érdeke is követeli; mert egy-egy nap két-három főleg egymáshoz közel fekvő — községet meglátogathatnának, mely községek mindegyikében akadna kétségkívül mindenkor betegük, míg így ha a községekbe kivételesen mennek, azon 50 kr. fejében a kuruzsoló dugja el az ajándék lisztet, füstölt szalonnát, akik azután mindezekért nem döbbennek vissza a legirtóztatóbb tanácstól sem. Szerk.) Egy falusi tanító. Gleichenberg, 1883. julius 12. Gleichenberg! milyen rémséges gondolatok fűződnek e névhez! Hányszor sóhajtottam magamban, csak ehhez az utolsó menedékhez ne kellene folyamodnom! Mindig úgy tekintettem, mint utolsó próbát. S mégis mily vérmes reményekkel indul ide a legnagyobb mellbeteg is; erőt, élethosszabbodást, sőt teljes egészséget, egy szóval csudát vár a gleichenbergi kúrától! De a csudák nem a mai világban teremnek. — S így történik, hogy a ki a következő fürdő-évadig el nem pusztul, hát újra eljön Gleichenbergbe gyógyulni. Van is itt fürdővendég szép számmal; a„Curliste" tanusága szerint julius 5-ig, 1594 vendég fordult meg és van Gleichenbergben. És ezek legnagyobb részben betegek; úgy hogy én egészen megvagyok nyugodva; lévén itt igen nagy számmal olyan jeles köhögök, kiknek én még nyomába sem léphetek. A köhögés minden fajtáját lehet itt tanulmányozni; valami zenész helyesen összeválasztva gyönyörű hangversenyeket rendezhetne belőle. - Valóban a pusztán szórakozást keresők száma enyészőleg csekély. Mind a mellett van néhány előkelő vendég is, mint az orosz Dolgorucky hercegnő, Eszterházy herceg huszár őrnagy s itt volt néhány napig Hidassy püspök őméltósága is. A vendégeknek legnagyobb része majd fele - - magyarországi A vendégek fölszaporodását — s ennek folytán néhány napig teljes lakáshiányt a kedvező időn kivid előmozdította ő felsége legmagasabb látogatása Gleic-henbergben julius 9-én. E látogatásra már hetekkel előbb megtették a készületeket; s valóban ki is tettek magukért a steirok. A „Mailand" vendéglőnél pompás diadal kaput állítottak ; a villák, honnan csak látható volt a király vonulása, gvünyörüen voltak földiszítve, mindeniken óriási lobogók lengtek ; fekete-sárga, zöld-fehér (steier), és piros-fehér. A zöld-fehér és piros-fehér sok villán véletlenül úgy csoportosultak, hogy a magyar ember igen könnyen nemzeti zászlajának tekinthette. »— A „Kurhaus- zászlókkal, fenyügaly - fonadékokkal, cimertáblákkal díszítve volt kívül', az előcsarnok pedig pompás növényekkel ékeskedett. Julius 9-én 9 óra tájban érkezett meg a császár 1 már nekem csak király) s az ut két felén összecsoportosult nép élénk üdvözlése között hajtatott fel TlmrnTaxis herceg gyönyörű fekvésű villájához, megtekintette az ott közelben levő „Waldhaus"-t, mely katonatisztek ingyen lakásául szolgál. Innen a „Kurhaus" megszemlélésére indult, az ide vezető ut mindkét felét nagy embertömeg fogta el. mely ő felségét dörgő „Hoch"-okkal fogadta, mely azonban beleveszett a magyarok viharos él j önzésébe. Itt-ott lehetett hallani egy-egy elkényszeredett „z s i vi o"-t is szeretetre méltó horvát testvéreikntől, de biz az nem juthatott el ő felsége füleibe. Egy mulatságos tréfát is hallottam erre vonatkozólag. I "gyanis van itt több lengyel zsidó, ezek között egy igen gazdag is; ki az itteni drága világban is folyton kócsikáz; állítólag ekkor is erre vetődött és büszke megelégedéssel fogadhatta a hódolatteljes „z s iv i o"-kat. A „Kursalon"-ban fogadta a király a helyi polgári és egyleti tisztviselőket, a fürdőorvosokat és az itt idéző papságot, melynek élén Mayer István vál. püspök, esztergomi kanonok állott. Ezután a forráshoz ment a király kíséretével együtt s innen a sétányon gyalog ment végig az odagyiilt fürdővendégek által a leglelkesebben üdvözöltetve. ••— Itt is elnyomta az „éljen" „hoch"-ot, a „zsivio" — no az meg nem is számít. Egy magyar társaság háromszínű szalagcsokrokat készíttetett s a bevonulás előtt osztogatták a magyar embereknek, sőt szemtanuja voltam, midőn egy fiatal magyar gavallér német hölgyeknek ajánlotta magyarul s midőn azok nem értették, megmondta németül és ők feltűzték és hordozták egész délelőtt a magyar trikolort. A király ezután még csak a fürdő alapítójának fiát Wickenburg grófot látogatta meg; azután kíséretéPista meggyőződvén Zsófi hűtelenségéről, föltámadt keblében a bosszú, s egy pillanat alatt lángba boritá a kunyhót. A náddal fedett tető csakhamar a lángok martaléka lett, már az ajtót, ablakot, a padlást tartó gerendát nyaldosták a lángok. A szobába tóduló füst mármár a megfulladással fenyegette a benn lévőket, midőn a csábító hirtelen, minden erejét össze szedve, a szabadba rohant. De alig tett néhány lépést a füzesbe, hátulról egy erős kéz megragadja, s irgalom nélkül döngeti. Zsófi is, a hűtlen kedves megkisérlé a szabadulást. Már a tető teljesen leégett, a szénné vált rag darabok egyenkint hullottak a padlásra azt beszakadással fenyegetve. Zsófi e végső pillanatában majdnem eszmélet nélkül a beégett ajtónak rohan s a lángtengeren keresztül a szabadba jut s egyenesen a Tisza partja felé sietett oda, lud a csónakot rejtegették a menekülésre. Gyorsan a csónakba ugrik, de azt üresen találva, nem tudta elgondolni, hová lett kedvese. Jő végre az is, össze-vissza verten, beütött fejjel, vérreborított arccal, félájulva veté magát Zsóti lábaihoz e szavakat suttogva: „Siess! nyomunkban az üldöző!" . . . Zsóti mindkét kezébe lapátot ragadva, teljes erejéből elkezdett evezni: de alig tett néhány evező-csapást, már hallható volt a parton a ló közeli dobogása. Pista észrevevén a menekülést, lova oldalába vágta lábát, s a Tisza hullámai közé ugratott. De lova teljesen ki volt merülve, nem bírt dacolni a szemközt jövő árral s folyton nőtt köztök a távol. Majd az erős roham elbuktatá a lovat lovasával együtt, s a bűnösök már biztonságban vélték magukat, midőn Pista felszínre került. Egy gondolat villan meg agyában, leoldja válláról karikás ostorát, kiereszti a csónak felé, s ismét vissza húzza... A hold épen ekkor rcjté ragyogó arcát egy felhő alá, talán nem akarta látni a borzasztó valót. Midőn Pista ostorát vissza húzta, nagyot locscsant utánna a Tisza. Megelégedéssel fordítá meg lovát s a partra úsztatott. A hold már igen halványan világított az égen, a csillagok pedig ezrével enyésztek el a láthatárról. A magasba felszáló pacsirták, a hajnalt kezdték hirdetni. Pistát rémes gondolatok nyugtalanítják: „Gyilkos vagyok, Isten ember tudja, most azt nem tudom, kinek a gyilkosa?! El is bujdosom ugv e vidékről, hogv soha híremet se hallják!" Elvágtatott a messzeségbe s mire a nap felkelt, túl a határon barangolt pejparipáján. Az öreg halász a rémes éj óta csak leégett háza romjai körül járkál; várja elmenekült leánvát. Hisz Zsófi nem lehet oly elvetemült, hogy elhagyja ős;-, atyját, majd esak megbánja tettét, s vissza jön édes atyjához bocsánatot kérni. Tudja ő jól, hogy az ő édes atyja nem tud leányára megharagudni; ha szép szelíden rá néz, megvallja hibáját, keblére borul, s csókjaival árasztja el redőkkel borított arcát. Két nap mult már el ily bizonytalanságban; de Zsófi még mindig nem jött. Hogy bánatát eloszlassa, letér hálójával a Tisza partjára. Csuda-e, ha a folyton veszteségen tűnődő öreg hálóját mindig üresen találja. Tovább megy s a Tisza egyik kanyarulatánál megállapodva, ismét kiveti hálóját. Munkaviselt karjai csak nagy nehezen birják kiemelni a hálót. Feje szédül, szemei megiivegesednek, midőn a hálóban egyetlen gyermekének iszaptól eléktelenített tetemét meglátja. Ájultan rogy össze s a háló terhével a Tiszába esik. * * * A falubeliek másnap a szerencsétlen leány testét a Tisza hullámaiból kivevők. Nem tudták kitalálni, mint veszett a hullámokba s a falu legszebb lányának fényes temetést rendeztek társai. * * * Az öreg halász megőrült. Szüntelen a Tisza partján guggol, a kanyarulatnál lesve a pillanatot, midőn a bősz folyó a partra veti kedves gyermeke hulláját. vei együtt elhajtatott. - Az ünnepi hangulat hamar eltűnt s csak a közeli steier falvak ide csődült nagy közönsége emlékeztetett még a nap nevezetes voltára. Igen kellemes és élvezetes estéket szerzett a magyar közönségnek a napokban itt járt Munczy, kitűnő bandájával; úgy szintén a mi érdemes zenekarunk Csicseri vezetése alatt; lelkes tapsokat is kapott, sőt a „hogy volt"-okban sem volt hiány. — Nem csuda, mikor az a nvavalás „Kur-Capelle" örökös trombitálásával a zenét az emberrel képes megunatni. Zala-Egerszegen úgy látszik, nem sokan vannak kik a köhögés ezen nagy concertjében részt kívánnának venni., Es ez ígv nagyon jól vau; sokkal jobb abban csak műkedvelőnek lenni, vagy annak sem! Sok minden féléről lehetne még írni, de untatni azt hiszem ennyi is elég. Ha azonban a tek. szerkesztő úr szivesen venné, úgy egy más alkalommal, készséggel szolgálnék egy kis unta tóval.*) Kiváló tisztelettel: z.—e. Az arankairtásról. A földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi ni. kir. miniszter tekintettel ama károkra, melyeket a lucerna-, lóher- és egyéb herefélékben az azokban levő aranka (kosz) nevü élősdi növény okoz, f. évi 16422 sz. alatt kelt és valamennyi törvényhatósághoz intézett rendeletével felhívja az illető hatóságokat, hogy a gazdaközönséget az arankának kiirtása iránt lehetőleg hatályosan figyelmeztessék, Minden gazda és község hasson oda, illetőleg saját földjein intézkedjék, hogy az aranka a szántóföldeken, legelőkön, réteken, utszéleken, árokpartokon, vasúti és egyéb töltéseken a tulajdonosok, illetőleg a bérlők vagy haszonélvezők által kiirtassék. Főleg olv gaz dáknak teendő ez erkölcsi kötelességévé, akik lucernát vagy lobért magnak és eladásra termelnek, miután ezek, ha a magot arankás területen termelik, arankamaggal vegyes lóher- vagy

7 lucernamagot nyernek és igy öntudatosan és szándékosan károsítják a vevőket. Ugyancsak a magas minisztérium a szakértők által ajánlott hatályosabb eljárásokat tájékozás végett a következőkben közli: Az arankától meglepett növényeket az aranka vi rágzásuak indulása előtt ki kell kapálni vagy ásni és a gyökérnek felső részével együtt kiásott vagy kikapált növényeket a rajtuk levő élősdivel együtt el kell égetni, mely célra szalmát kell odahordani; a szalmát célszerű petróleummal megnedvesíteni. A kiégett terület újból csak akkor vethető be herével, ha meggyőződtünk, hogy az aranka teljesen elpusztult. A talált araukafoltok, ha épen kezdődnek s még csak egy vagy néhány arankaszál található, azonnal lesarlózandók s a foltocska talaja is felkapálandó s az ily módon kitakarított föld közepére az arankával együtt levágott zöld növényzetet kis halmocskába összerakjuk és jól megtapossuk s ott hagyjuk a teljes elrothadásig, vagy a levágás után a növényzetet azonnal zsákba rakatva eltávolítjuk. A támadt és kitakarított foltokat utóbb szemmel tartjuk s ha a folt szélén arankaindák mutatkoznának, az irtást és eltakarítást folytatjuk. Jelentékenyebb foltokon az irtási eljárás a következő: Az arankalepett foltokon a növényzetet lehetőleg alant kaszáljuk, biztosság okáért egy kaszavágással tovább vághatunk, mint meddig az aranka indáját találtuk. Ezután a levágott arankás zöld takarmányt egy araszos rétegben behintjük szalmával az egész arankalepett folton s a szalmát meggyújtván a folt felszínén levő növényzetet elégetjük. Égetés után a foltot felásatjuk vagy jól felkapáitatjuk s a felásott vagv felkapált foltot újra behintjük szalmával és felégetjük. Az égetés után néhány napra a foltot átgereblyéztetvén, jó maggal behintjük. Hol az aranka csak szórványosan, csekély kiterjedésű foltokban fordul elő, ott kiirtását legcélszerűbben ugy eszközöljük, ha arankás foltot minél előbb, de ok vetlenűl a virágzás beállta előtt éles kaszával, még inkább sarlóval, amennyire csak lehet alacsonyan, azaz közvetlenül a föld színe felett levágjuk és pedig olv kiterjedésben, liogy egyetlen egy arankával ellepett ta karmányszál se maradjon kaszálatlanul vissza; a lekaszált arankás takarmányt gondosan összegereblyézzük és kosárban vagy lepedőben óvatosan az útra, illetőleg a kocsihoz viszsziik vigyázva, hogy belőle egv szálacska se hulljon le. Erre a kikaszált foltot egv legalább 30 em. vastag szalmaréteggel beborítjuk s azt elégetjük. Értékes lucernásoknál akiégetett foltokat felkapáitatjuk és arankamentes lucernamaggal bevetjük és meggereblyézzük. — Hogy intézkedésünknek biztos sikere legyen, nagyon tanácsos az arankairtásával egv bizonyos egyént, kerülőt megbízni és neki szigorúan meghagyni, hogy minden aranka foltot azonnal égessen el. Hol az aranka annyira elharapódzott, hogy a fentebbi eljárás költség szempontjából alkalmazható nem volna, ott az aranka-kosz terjedése némileg az arankafoltok gyakori és alacsony megkaszáltatása és gondos meggereblyéztetése áltál gátolható meg. A Zalamegyei gazdasági egyesület hivatalos Értesítője. Jegyzőkönyv, mely felvétetett a keszthelyvidéki gazdakör által 1883. junius 30-án tartott rendes közgyűlésen. Jelen voltak: Bogyay Máté helyettes elnök, Ambrus Mihály, Baán Kálmán, Bessenyey Ernő, Csanády Gusztáv, Csesznák László, Hertelendy Ferenc, ííertelendy József, Koller Ferenc, Kránicz Kálmán, Nóvák Ferenc, Svastits Gyula stb. és Szüts Dezső h. jegyző. *) Szive seri veszszük, bár legkellemesebb meglepetés tenne reánk, ha tisztelt munkatársunk mielőbb meggyógyulva, a gleiehenbergi ! folytatólagos reflexiókat itthonn állítaná egybe. "Szerk.