Zalamegye, 1883 (2.évfolyam, 26-52. szám)

1883-12-23 / 51. szám

II. évfolyam 39. szám. A „Zalamegyei gazdasági egyesület" és a „Zalaegerszegi ügyvédi kamara" hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap. megye közönsége által reá ruházott hivatalos tiszti megbízatása ezen év, végével lejár, a vezetése alatt működött tisztikarnak uj választás alá eső hivatalos állásáról 'való együttes leniondá sát a közgyűlésnek bejelentette. A közgyűlés Svastits Benó alispán uruak a megye ügyei vezetésében szerzett kitűnő érdemei elismeréseid s az összes tisztikarnak teljes odaadással s a megye közönsége osztatlan megelégedésére teljesített fáradhatlan hivatalos buzgalma 'rt méltán megérdemelt köszönetét a lelépett tisztikar élénk éljenzése kíséretében jegyzőkiinyvileg kifejezte. A választás megejtése céljából szükséges törvény es intézkedések tekintetéből főispán úr őméltósága a választás tartamára jegyzőül Szigethv Antal és tiszti ügyészül Hertelendy Béla urakat helvetesítette s a kijelölő választmányt elnöklete alatt a bizotság által választott Tolnay Károly, Nagy Károly és Skublics Gyula s az általa megbizott Inkey László, Nóvák Ferencz és Eperjessy Sándor bizottsági tag urakból megalakította s tekintettel a megjelent bizottsági tagok nagyobb számára, a szavazások felvételére három küldöttséget nevezett. A tapolczai, sümeghi, keszthelyi és pacsai járásokra Besenyei Ernő úr elnöklete alatt Skublics Jenő és Isoó Alajos, — a Nagy-Kanizsa városra, a nagy-kanizsai, perlaki és csáktornyai járásokra Szabó Imre úr elnöklete alatt Kovács János és Hajós Mihály, — a zala-egerszegí, novai, letenyei és alsó-lendvai járásokra Bogyav István úr elnöklete alatt Skublics István és Szily Dezső bizottsági tag urakat nevezte ki a szavazat felvételét teljesítő küldöttségekbe. Mivel továbbá a közgyűlés tárgyát képezte még a közigazgatási bizottságból az év végével kilépő öt tag helyett s a betegség folytán megüresedett egy tagsági helyre uj tagok választása, továbbá a megyei központi választmány megbízatási idejének letelte folytán az új központi választmány megalakítása a törvény által elrendelt szavazatok felvételére a közgyűlés kivánata szerint is egy szavazatszedő küldöttséget nevezett ki Háczky Kálmán úr elnöklete alatt Gózony László és Hajik István s ez jelen nem lévén, Ebenspauger Lipót bizottsági tag urakból, kimondatván, hogy mig a kijelölő bizottság feladatában működik, a központi választmány és közigazgatási bizottság megválasztására a szavazás egyszerre történjék Ennek megtörténtével felhivaiván azok, akik a betöltendő tiszti állomásokra kijeleltetni kívánnak, hogy e végett a kijelelő választmány előtt jelentkezzenek, a kijelölő bizottság működése tartamára a közgyűlés felfüggesztetett s a közigazgatási bizottság és a központi választmány tagjai megválasztására a szavazás megtartatott. A kijelelő bizottság a kijelések megállapítását elvégezvén, a felfügge ztet.t közgyűlés folyta ttatott s a választások sorrendjére nézve elhatároztatott, hogy előbb azon központi tisztviselői állomásokra történjenek a választások, melyekre nézve egynél több nem jelentkezvén, a választás szavazás nélkül történik. Ezen határozat értelmében megválasztatott a megye alispánjává Svastits Benó, aki is az 1870 évi 42 t. c. 71 §-a szerint az esküt letevén, alispáni hivatalát a közgyűléshez intézett kovettkező, több helyen zajos éljenzéssel kisért beszéddel foglalta el : „Megválasztásomat az irányomban tanúsított és lelkem mélyéből kitörölhetlenül élő hálával fogadott bizalomnak tekintvén, ettől áthatva érzem annak kiváló becsét, amit a megye első tisztviselői állásába helyezni kell, valamint jól tudom azt is, liogy feladatomnak sikeres és megyénkre üdvös megoldhatása sok tényezőtől függ; azonban ami abból a megye érdekeinek hiven szentelt buzgóságra, a tántoríthatlan kötelességérzetre és a lelkiismeretteljes odaadásra esik. abban én csak vetélytársakat ismerhetek, de olyant, aki felülmúlna, — nem. Es amig ezt azon bensőséggel, mint eddig éltem, folyamán érezhetem, mindaddig a megye közönségének bizalma reám nézve oly rendelkezés leend, melynek tőlem telhetőleg megfelelni létem legfőbb feladatát és egyedüli dicsvágyát „Zalamegye" tárcája. A nagy bajuszu bácsi. — Iíarezolat Irta: Jenvay Géza. Soha sem feletlem el, hogy mennyire téltem én kis leány koromban a Muki bácsi hosszú nagy bajuszától ! Meg nem csókoltam volna egy világért sem nagybaj usza miatt. S ha néha-néha mégis elkövette velem a bácsika ezt a gonosz tréfát, napokig ott égett arczomon az a csók — az a nagy bajusz! Jaj; de milyen csodálatos nagy bajusz is volt ez! Hosszú nagyon hosszú, mely sudarasra kipödörve, ott díszelgett a' bácsika orra alatt s olyan forma kinézést kölcsönzött egész arczának, mintha fecskét nyelt volna, melynek szárnyai kin maradtak a szája szélén. Azután még az se ment sehogy sem a fejembe, hogy hogyan lehet valakinek ilyen csudálatos bosszú nagy bajusza, mint ennek az én bácsimnak? Mert hát iszeu, a papának is csak volt bajusza, olyan rövidre vágott, szürke szinbe játszó torzon borz, öreg uras kis bajusz, azután meg a tanitó urnák is, azé meg olyan felteié kunykorodott, kezdő bajuszocska volt. Csakhogy, mik voltak ezek Muki bácsi hosszú, sudaras bajuszához mérten! mely bár képes volt folytonosan rettegésben tartani; de a melyet — noha téltem tőle — gyerekes kíváncsisággal mégis órákon át eltudtam bámulni. Erre pedig volt alkalmam elég; mert a bácsika, ki a mamának unoka testvérje, egyébként pedig magán-tanár volt az egyetemen, a nagy vacátiót minden évben nálunk töltötte s esténkint, mig a papa újságot olvasott, ő meg a mama, rendszerint, a kártyával iizték az unalmat s igy kártya mellet elég alkalmam volt megbámulni ott, a Mttki bácsi orra alatt, azt a csudálatos nagy bajuszt, melyet minél többet néztem, természetesen annál jobban félteni tőle! Pedig hát maga a bácsika éppen nem volt valami ijesztő, sőt ellenkezőleg, a fiatal asszonyok, meg a „nagy leányok," nagyon is szerették s csakis ugy beszéltek róla, mint nagyon is elegáns, csinos, kedves fiatal emberről. Azután még velem is eldiscurálgatott volna szívesen, mint akár csak valami „nagy leánynyal," sőt igyekezett is magához édesgetni azzal a sok-sok ezttkedlival, melvlyel egész vacátión át elhalmozott; de hát én csak nem tudtam megbarátkozni vele sehogy sem -- féltem nagy bajuszától! S ez a csudálatos bajusz azután később annyira fejembe vette magát, hogy még éjeleken át is erről álmodtam s nem egyszer kaptam - ugy félálomban ijedten orrom alá, hogy nem nőtt-e nekem is olyan nagy bajuszom, mint aMuki bácsinak ? Mikor azután a vacatió végével ismét vissza vittek a zárdába, azt hittem hogv itt majd csak elfeledem ezt az egész bohóságot a bácsikával együtt. Hanem csalódtam! — A nagy bajusz itt is csak ugy kisértett, mint otthon, kerestem mindenki orra alatt, sőt — nagyon jól emlékszem rá — egv izben még a francia leczke közben is folyton csak ez volt fejemben, minden „aceentot" a Muki bácsi bajuszának néztem. Persze hogy nem tudtam semmit, amiért azután le is korholt a „Schwester" Mártha. Szégyenlettem i- magamat nagyon, ugv hogv felsem mertem pillantani, de bár fel se is pillantottam volna, mert amint igv könnyes szemekkel rá nézek a „ liebe Sehwesterre", hát nagy csodálkozva látom, hogy az ő orra alatt is olyan vékony fekete kis pihe forma valami setétedik. — Magam sem tudtam hogvan, de egyszerre az az ostoba ötletem támadt, hogy milyen volna, ha a „Schwester" Márthának is olyan nagy bajusza nőne, mint Muki bácsinak. Erre a gondolatra azután —- a helyzet minden komolysága daczára — sem tudtam megállani, hogy hangosan fel ne kaczag jak; no de keményen is lakoltam pajko.wágomért — megbűnhődtem — Muki bácsi nagy bajusza miatt. Hanem azután, mikor végleg odahagytam a zárdát s mint nagy leány tértem ismét haza, én nem tudom hogyan, de már nem találtam Muki bácsi bajuszát olyan ijesztőnek, olyan csudálatosnak mint egyébkor, sőt ugy tünt fel előttem, mintha az a bácsika simára borotvált, szép fehér arezához nem is állana valami nagyon rosszul. Azután meg azt is vettem észre, hogy a bácsika velem mintha sokkal szívesebben discurálgatott volna, mint a többi leányokkal. Neiu is féltem már bajuszától s lassan lassan ugy megbarátkoztam vele, ugy meg szoktam körünkben, hogy mikor a vacátió végén ismét a fővárosba szólhtották hivatalos te-imdői, szinte rosszul esett, hogy ott hagyott bennünket. Sehogy sem voltam képes most megbarátkozni azzal a gondolattal annál is inkább ; mert jól tudtam, hogv Muki bácsi most ismét egy egész évig nem lesz látható házunkban. Annál nagyobb volt tehát meglepetésem, midőn egvik farsang este, egész tudatlanul csak betoppant hozzánk. Jól emlékszem rá, éppen az első báli ruhámat készitettük. Koppant izgatott voltam eg^sz nap, azt hiszem érteni fognak, hisz tudják, mi egy tiatal leánynak az első báli ruha, az első bál!! Reszk tés, — sziv• lobogá-. — kéjes aggódásban mult minden perczem, Muki bácsi megérkezése pedig valóságos lázba hozott. A meglepetés első pillanatában nem jött ajkamra szó, csak azt éreztem, hogy arczom egyszerre lángba borult s hogy — Muki bácsi gyengéden szorította meg kezemet. De hát, ami ebben az egész dologban a legkülönösebbnek tünt fel előttem, az az volt, hogy a mamát egv cseppet sem lepte meg a bácsika váratlan Mai szamunkhoz van mellékelve a Franklin-Tarsulat kiadásaban megjelenő hírlapok előfizetési felhivasa. Tisztújító közgyűlés. Első nap (december 17.) Glavina Lajos főispán úr őméltóságának elnöklete alatt, nagy számú bizottsági tagok jelenlétében és élénk részvéte mellett tartatott meg megyénkben f. hó 17 és 18-án az általános tisztújítás. Főispán úr őméltósága a közgyűlés lelkes éljenzése között elnöki székét elfoglalván, mintán jelezte, hogy a közgyűlés kiváló nagy fontosságú tárgya a tisztújítás, vagyis választás utján megújítása azon tisztikarnak, mely hat éven át a megye iránti hőséggel és lelkiismeretes, fáradhatlan buzgalommal teljesítette kötelességét, s mely a megye bizalmát méltán megérdemelte, azon hitben, hogy a közgyűlés minden tagja úgy érezvén, legszebb és legfontosabb választási jogát és nemes kötelességét legjobb meggyőződése szerint igazságszeretettel és méltányossággal fogja gyakorolni, a közgyűlést megnyitotta. A közgyűlés tárgysorozatát kö^ etve, felolvastatott az igazoló választmánynak jelentése a f. évi november hó 26-án tartott bizottsági közgyűlés által a nemes-apátii és podhureni kerületekre nézve elrendelt pótválasztásokon megválasztott és igazolt, úgy a legtöbb adófizető bizottsági tagok sorából kilépett s az időközben elhalt bizottsági tag helyébe felvett ntóegyéneknek a névjegyzékbe bevezetésével a törvényhatósági bizottsági tagok névjegyzékének kiegészítéséről. A beterjesztett jelentés szerint a választás valamennyi választó kerületben megtörténvén s a választás alá esett bizottsági tagok igazolva lévén, a megyei bizottság megalakultnak kijelentetett, Megalakulván az 1884. évre igazolt tagokból a törvényhatósági bizottság s a tárgysorozat. szerint a megyei tisztviselők megválasztása következvén, ez alkalomból Svastits Benó alispán úr, minthogy a megye tisztikarának a