Zalamegye, 1883 (2.évfolyam, 1-25. szám)

1883-05-13 / 19. szám

II. évfolyam. Zala-Egerszeg, 1883. junius Ii. 19. szám. Előfizetési díj: Egészévre 4 ft., Félévre 2 ft., Negyedévre I ft. Hirdetmények : 3 hasábos petitsor egyszer 9 kr., többszöri hirdetésnél 7 kr., Bélyegdij 30 kr. Nyilttér petitsora 12 kr. I társadalmi, közművelődési és gazáászatí hetilap A lap szellemi és anyagi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Bérmentetlen leveleket csak ismert kezektől fogadunk el. Kéziratokat nem kiildtink vissza. A Zalamegyei gazdasági egyesület hivatalos töz 1 önye. Megjelenik minden vasárnap. Zalamegye rendes közgyűlése. 1883. május hó 7-én. Fői.spán ur őméltósága üdvözölvén a bizottsági tagokat, röviden jelzi a közgyűlésen felveendő fontosabb tárgyakat s a közgyűlést megnyitja. Felolvastatott Svastits Benó alispán ur jelentése a hatásköréhez tartozó közigazgatási ágaknak a múlt évi szept. hó 1-től f. é. május hóig terjedő állapotáról és a megye területén előfordult nevezetesebb eseményekről. A közgyűlés a nagy gonddal szerkesztett s a, megyei közigazgatás minden részletét felölelő alispáni jelentést, elismeréssel fogadván elhatározza, hogy az kinyomatva az összes bizottsági tagoknak megküldessék. o o Az alispáni jelentés tárgyalása folytán a következő határozatok hozattak: Az alispáni jelentéssel előterjesztett számadatokból kitűnvén, hogy a. zalaegerszegi járás 8388. frt 52 kr. közmunkaváltság tartozásából a f. hó (i-ig csak 1285 frt 2 kr. folyt be, s igy a hátralék 7103 frt 50 krra rug; a letenvei járás 5951 frt 26 kr. közmunkaváltság tartozásából pedig a fentemlített határidőig csak 992 frt 88 kr. fizettetett be, hátralékban pedig *4!if)8 frt 38 kr. maradt, - az illető járási szolgabiró urak fölhivatnak, hogy a közmunkaváltság erélyesebb behajtását s az év hátralevő részében kedvezőbb eredmény elérését eszközöljék. Tapasztaltatván, hogv a megyei utakon igen sok helyen a ineghordott kavics kellő időben nem teríttetik el, miáltal az őszi esős időszak alatt nem csak a fedanyag tetemes része vesz kárba, hanem az utak is nagyobb mérvű rongálásnak vannak kitéve; továbbá pedig, hogy az utak felárkolása az utépítészet tetemes hátrányára szintén több járásban elmulasztatik, — Svastits Benó alispán ur megbizatik, hogy jövőre akként intézkedjék, miszerint a megyei utakra hordott kavics minden év szeptember haváig elteríttessék ; továbbá, hogy a megyei utak felárkolását a szükségesség mérvéhez képest esetleg az előirányzat mérvén felül is, pénz vagy kézerő pótlása által teljesíttesse. Felhozatott, hogy ámbár a keszthelvi járásban a Zalafolyón levő kustáni hid újból építésére az illető vállalkozó f. évi jiúius hó 15-ig szerződésileg kötelezve van, mindazáltal dacára az épités teljesítésére kitűzött határidő közellétének, a hid megépítésére semminemű előmunkálat nem történt. Nehogy tehát ezen fontos közlekedési műtárgy elkészítése a vállalkozó esetleges késedelmessége folytán halasztást szenvedjen, Göde Lajos szbiró ur felhívatik, hogy az illető vállalkozót szerződésileg elvállalt munkájának azonnali megkezdésére és a kitűzött határidőben okvetlen leendő befejezésére utasítsa. A sümegi járási szolgabiróságnál a közelmúlt időben elkövetett tolvajlás, melynek tárgyát jelentékeny mennyiségű közpénz képezte, különösen felkelté a közgyűlés figyelmét azon veszélyre, melynek a szolgabirói hivatalhoz esetenkint érkező közpénzek és értékek kitéve vannak a miatt, hogy a szolga bíróságok tűz- és betörésmentes pénzszekrényekkel ellátva nincsenek. Minthogy pedig ugv a közpénzek csonkítatlan megőrzésének elve/ mint a hivatalos pénzkezelés iránti bizalom egyaránt követelik, liogv a járási szolgabirákhoz érkező s ott habár csak rövid időre átmenetileg elhelyezett közpénzek, ugy tűzveszély, mint betörés ellen kellő biztosságban őriztessenek addig, mig rendeltetésük helyére jnttattathatnak, a közgyűlés elmulaszthatlanul szükségesnek találja és elhatározza, hogy az összes járási szolgabirák tűz és betörésmentes Wertheim-féle pénzszekrényekkel láttassanak el ; minélfogva felkéretni határoztatott a nmlgu m. kir. belügyminisztérium, hogy a 11 szolgabirói hivatal részére beszerzendő pénzszekrény költségét engedélyezni kegyeskedjék; a mennyiben pedig a szekrények beszerzési költségét a íimlgu minisztérium javadalmazás utján engedélvezhetőnek nem találná, a közgyűlés elhatározza, hogy a beszerzés a megyei törszvagyon kamatai terhére eszközöltessék, mihez a nmlgu belügyminisztérium jóváhagyását már ezúttal ki kéri. Az ügy sürgősségénél fogva pedig megbizatik Sv astits Benó alispán ur, hogy a nmlgu minisztérium jóváhagyásának leérkeztével a szekrények bevásárlása iránt intézkedjék, s az eredményt annak idején a közgyűlésnek jelentse be. Az alispáni jelentéssel tudomására hozatván a közgyűlésnek, hogy a rendszeresített 11 gyakornoki állomásból egy, pályázó hiányában betöltetlen maradt, Svastits Benó alispán ur ezennel megbizatik, hogy ugy a jelenben üresedésben levő állomásra, mint a jövőben üresedésbe jövő közigazgatási gyakornokoki állomásokra a pályázatot mindenkor hirdesse ki s azoknak a szabályrendeletileg meghatározott módon való betöltése iránt járjon cl. A központi választmányban, Horváth László alsólendvai választókerületbe]! tay elhalálozása folytán megüresedett tagsági helyre a törvény értelmében megejtett titkos szavazás utján Isoó Ferencz ur alsólendvai lakos választatott me«\ Következvén a tárgysorozat rendjében az elhalálozás folytán megüresedett megyei árvaszéki ülnöki és a lemondás által üresedésbe jött nkanizsai járási segédszolgabirói állomás betöltése, főispán ur őméltósága a választás eszközlésére hivta fel a közgyűlést, mivégből az őmlt. elnöklete alatt Nagy Károly, Gyömöre) Vince, Skublics Jenő, Nóvák Ferencz, Arvav István és Háczkv Kálmán urakból alakított kijelölő választmány a közg-yiilés időleges fclfiiííííesztése . O J o O O mellett félrevonult és a jelentkezésre kitűzött rövid határidő leteltével főispán ur Őmlga által a közgyűlés előtt kihirdettetett, miszerint a választás alá eső állomásra egyedül Zarka Zsii>„Zalamegye" tárcája. E m © 3? © & & g 45 i T © äs. — Beszély — Irta • Tomka Géza. (Folytatás.) A rettenetes pillanatban a cigányleány előtt világos lett minden; a gróf szerelme ... édes anyjának iránta való viselete, minden, minden; hogy mért engedte meg azt is neki, hogy a grófot szerethesse. O balga gyermek ebben is jóságát látta. Nyomorult, hitvány pénzért kész volt feláldozni saját gyermekét! A rettenetes pillanatban belátott, megtudott mindent; megtudta azt is, hogy ő örökre elveszett. A rettenetes pillanatban egy borzasztó gondolata támadt, fejökre zúdítani a vészt e kigyó fajzatokuak. halált kiáltani rájuk! S a rettenetes pillanatban egy végtelen vigasztaló godolata támadt: megmenteni egy szegény leány becsületét, a kit szintén e kigyófajzatok vittek a veszedelembe* a kinek miattok itt kellett hagynia faluját, ősz atyját s a ki most miattok tudja Isten merre bujdosik. Kikiáltani a világnak azt, hogy Juliska ártatlan! Ezt csak amazok vesztével teheti . . . E gondolat olyan jól esett lelkének. Hiszen ő annyi hálával tartozik Juliskának! llogy szerette őt. a lenézett, a megvetett, szegény cigány leányt! Már akkor tehette volna azt de nem tudta elárulni a grófot, kit oly végtelenül szeretett, nem volt ereje bajba, veszedelembe hozni édes anyját, a kinek ő leánya volt . . . VIII. A gróf megkövesült, hideg szíve tel sem vette azt, a mi pár perccel előbb előtte történt. Csakhogy végre megszabadulhatott, lerázhatta magáról azt az akadékoskodó, akaratos cigányleányt! . . . Szivarra gyújtott, s ledőlve nyughelyére, tovább merengett a megszakított kedves álomképeken. — Ragyogó álmokban ringatá magát . . . mig egyszerre a lugas felé közelgő léptek ismét megszakították azokat. Egy sugár-növésü, csinos, fiatal alak közeledett feléje . . . En Bozóki Imre hadnagy vagyok szólt a fiatal ember. A gróf kezével intett vendégének, hogy foglaljon helyet; el nem tudta gondolni, mit kereshet itt nála ez az ember, a kit ő soha életében nem ismert. Lovagias kötelesség hozott engem ide — folytatá a jövevény — hogy öntől, gróf, elégtételt kérjek. Engem illet e szomorú kötelesség. Én lelkemből, szívem mélyéből szerettem egy leányt; egy szív, egy lélek voltunk ... A kegyetlen sors elszakított bennünket egymástól. Kitört a háború s nekem mennem kellett. Nehéz volt válnom, de a mi megkönnyítette még fájdalmamat, hogy le ne roskadjak alatta, az a viszontlátás édes reménye volt, hogy egykor ismét visszatérek, s örökre enyénimé tehetem őt . . . Megjöttem, itthon vagyok, de őt, ki mindenem volt e világon, sehol sehol nem találom. Hogy megjöttem, azt beszélték a faluban, hogy az édes apja előzte a háztól, mert megérdemelte. Ma tudtam csak meg, hogv a szegény leány az ármány, a gonoszság áldozata lett és hogy ördöge, csábítója senki sem volt más, mint maga a gróf. . . . Pár percnyi kinos szünet állott be, mialatt Imre szemei folyton a gróf arcára voltak szegezve, mintha annak nagyon is észrevehető színjátékát tanulmányozni igyekezett, volna. Én a grófhoz e tettéért — folytatá Imre elégtételt jöttem kérni . . . vívni életre-halálra! Kifogadom a kihívást — szólt a gróf mély, tompa hangon — én hibás, bűnös ember voltam. De ne feledje, hogy bár magaménak kívántam a leányt, de bántani nem bántottam, s erre becsületszavamat adom, esküszöm! Imre megköszönve a leány emlékében a gróf ez utóbb mondott világosító szavait, távozott. Imre a grófi kertből távozva a cigányasszony háza felé tartott ... A cigányasszony töredelmet, bánatot színlelve bevallotta minden bűnét, miről őt leánya, Manczi vádolta. Elmondotta azt is, hogy hogyan édesgette, csalta le a leányt a gróf kivánatára éjjel a kertbe. A cigány asszony Imre előtt térdre hullt, sírt, könyöigött, liogy bocsás'sa meg neki, hogy ne árulja el őt. És sietve-sietett a vén cigányasszony a kis arany-keresztet előadni, mit Juliska még édes anyjától kapott emlékbe, s azóta mindaddig nyakán hordozta, mig azon éjjel a cigányasszony felhasználva Juliska eszméletlen állapotát — azt nyakáról leoldotta . . . Imre keblébe rejtve a kis keresz tet, örök emlékül magával vitte.. IX. Még azon napon, hogy ezek történtek, midőn már a nap rég leszálla, a cigányasszony kis kunyhója körül egy fekete alak mozgott, fel s alá járt. t 'sendesség az egész tájon . . . Az esti szellő is már nyugalomra készül; de mielőtt nyugalomra térne, felkeres még utoljára minden rejteket, lombot, oly sejtelmes, titokteljes hangon beszél vágyról, szerelemről, boldogságról . . . Azután az is elhallgat ... Az a mozgó fekete alak meg-niegállt... belenézett a sötét éjszakába . . . isten tudja, mi minden lehetett gondolatában . . . Benn a kis házban halál némaság .. . csendesség. Az a fekete alak végre az ajtó felé közeledett, azt csendesen becsukta . . . valamit a nádtető alá dugott, azután elszaladt, elrohant onnét, s a fekete alak elmosódott a sötét éjszakában . .. .. . Tűz van! tűz van! hangzott egyszerre benn a faluban . . . sietett mindenki a napnyugat felé vezető útra; onnét pirosodott be a láng a faluba. Kiérve a faluból, akkor látták csak, hogy a rozzant cigány-kunyhó ég, a Czuprák Bábi háza, a mit akár a szél is elvihetett volna. Ezért ugyan nem volt érdemes kifáradni sem. Mit mentsenek rajta? — — A kis kunyhó porrá, hamuvá égett. Később tudták csak meg, hogy a gazdája, a Czuprák Bábi is benne égett. Másnap reggel, korán, két holttestet találtak a kastély lúgosában. A fiatal gróf volt az egyik, a másik a szép cigány leány. Egy kéz, egy kés vetett véget mindkettőjük életének . . . Manczi egyik kezével átölelve; erősen magához szorítva tartá a fiatal grófot, mig a másikban egy hosszú kés hevert . . . Ajkai az ő ajkain, szája az ő száján . . . ínegiivegesedett nagy fekete szemei a gróf szemeibe néztek. Megcsalva, eltaszítva, elhagyatva is oly forróu szeretett! (Vége köv.)