Zalamegye, 1883 (2.évfolyam, 1-25. szám)

1883-03-18 / 11. szám

II. évfolyam. Zala-Egerszeg, 1883. március II. 10. szám. társadalmi, közművelődési és gazdászati hetilap A Zala megyei gazdasági egyesület hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap. öv üinölcsészet. VI. Határozottan nyilvánítottuk, s nyilvánítjuk ujabban is, miszerint a gyümölcsészettel való foglalkozás nemcsak legkellemesebb időtöltés, hanem szakavatott eljárás mellett a gazdászat minden ága között -- területének arányához képest legtöbb anyagi haszonnal i.s jár, mindenek fölött pedig a népnél leendő meghonosodás esetében erkölcsi tekintetben is a legjobb hatással lenne. Ily sok oldalú előnyénél fogva tehát az államnak nemcsak érdeke, hanem kötelessége minden kitelhető módon oda hatni, hogy a nép a gyümölcsfa tenyésztést megkedvelje; de kötelessége módot és alkalmat i.s nyújtani arra nézve, hogy a nej) azt megtanulhassa és gyakorolhassa. Nem teszünk tehát fölösleges munkát, ha — annak felemlítése mellett, miszerint az e téren teendőkből e korig még igen kevés történt kimutatjuk azon roppant hátrányt, mely a katasztralis munkálatnak jelenlegi módozatában leendő keresztül vitele esetében — tehát épen az állam részéről — a gyiimölcsészetre nézve felmerül. Szerfölött téves, káros és sem az igazsággal, sem a törvény szellemével össze nem egyeztethető a cat. bizottságoknak azon eljárása, hogv az úgynevezett szőlő-alja és föle kerti minőségben a legmagasabb tiszta jövedelemmel lett fölvéve, és ennek folytán súlyosabb adó alá esnék, mint a szántóföld és rét, holott a szőlő alatt és a fölötte lévő ezen területek épen a leghaszontalanabb részei a szőlő-birtoknak és pedig részint azért, mert azok szüreti és egyéb szőlő munkálatoknál lerakodási települ szolgálnak, tehát épen semmi, vagy a legcsekélyebb hasznot nyújtják, részint mint meredek, gödrös, kopár, homokos és köves talajok, ha részben kaszáló, vagy szántóföldképen miveltetnek is, silány minőségüknél fogva a legutolsó osztályú föld és rét birtok alatt állanak és még is a tervezet szerint a legsúlyosabb adó alá esnének, csupán azért, inert kerítés alatt állanak s mert felvétel alkalmával rajtok kisebb, vagy nagyobb számú gyümölcs-fák találtattak. Tehát ezen félig meddig haszontalanoknak általában elismert területek a legmiajjasabb adó alá O O esnének azon okból, mert a tulajdonos, hogv azoknak mégis némi hasznát vegye, gyakran nagy fáradsággal és költséggel azt né hám gyümölcsfával beültette. Minő ellentét, a gazdászati ipart teherrel sújtani, mig hasonló haszontalan területek, ha eredeti vadságukban, erdei fákkal és bokrokkal benőve hagyattak, erdő minőségben vétettek föl és alig esnek valamelyes adó alá ! — Ily eljárással az állam részéről a gyiimölcsészet nem támogatásban részesül, hanem épen az ellenkező történik, mert ezen cél- és törvényellenes eljárás folytán több szőlő-birtokos olv képen nyilatkozott, miszerint átkozza a pillanatot, midőn eszébe jutott egy darab gyümölcsfát ültetni, s kijelentette, hogy ha ezen különben haszontalan birtoka a rajta létező egy-két darab gyümölcsfa miatt a legmagasabb adó alá von auj O © tik, készebb termő gyümölcsfáit kivágni és ez által a szőlő aljnak kerti minőségét megszüntetni. Ez egy országos csapás lenne a gyiimölcsészetre nézve, különösen a jelenlegi szomorú borászati viszonyok között, midőn a hallatlan silány bor-ár, sőt lehet mondani a borforgalom teljes szünetelése mellett, a szőlőmivelés úgyis tetemes veszteséggel jár, és ki még azzal föl nem hagyott, egy két évig csak a jobb jövő reményében folytatja. Ily körülmények között a szőlő-birtokot közvetlen és mellesleg is ily roppant teherrel sújtani annyit tesz, mint a nép körében azt és vele a gyümölcsészetet megsemmisíteni, mert — általában elmondhatni — a mennyire a nép yviimölcsfatenyésztéssel foglalkozik, az csaknem kizárólag a szőlők alatti kopár kaszálókon és szántóföldeken történik. És hogy a gyiimölcsészetre nézve általunk jelzett veszély mérve nem is valami csekély, mindenki meggyőződhetik felőle, ha megtudja, hogy Zalamegyében kerti minőséggel 24 ezer hold ily nemű birtok vétetett föl. Igénytelen nézetünk szerint tehát a teves es káros hatású osztályozás, a tiszta jövedelemnek minden képzeletet meghaladó magassága megszüntetendő s oly intézkedés teendő, mely a haszontalan területeknek gyümölcsfák ültetése általi hasznosítását a tulajdonosra nézve kívánatossá teszi, e téren kitüntetett szorgalmát nem sújtja, hanem ellenkezőleg némi kedvezésben részesíti. Es ilyszerü eljárás nem is volna valami szokatlan és eddig nem létezett újítás; mert hisz az 1879. évi 31 -ik törvény cikk azon területekre nézve, melyek fekvésük és a talaj minőségénél fogva a véd-erdők sorába tartoznak, nem csak parancsolólag rendeli el a befásítást, hanem azoknak az állam részéről többrendbeli kedvezést is nyújt, t. i. adómentességet és a befásításra állami segélyezést. És mind ezt azon indokból, hogy azon területeken a vízmosásoknak keletkezése megakadályoztassák, az aljban fekvő rét és szántóföldnek, mint hasznos birtokoknak eliszapoltatása megelőztessék. Tehát ha a véderdők fönntartása, alakítása állami szempontból segélyeztedk, előmozdíttatik, miért nem részesíthetné az állani hasonló kedvezményben a gyümölcsészetet, mely állami szempontból tekintve is a véderdőknél sokkal fontosabb érdekű. — Ha sikerült igénytelen felszólalásunkkal az intéző körök magas figyelmét e tárgyra irányozni, azt hiszszük, hasznos szolgálatot tettünk vele a gyümölcsészetnek. Zalaegerszeg, 1883. március 1G. Tekintetes Szerkesztő ur! Becses lápjának f. é. 10-ik számában fölszólalás történt a zala-egerszegi takarékpénztár igazgató választmányának azon intézkedése ellen, mely szerint a takarékpénztár a betétek után f. é. február 1-től kezdje 4'/í százalék kamatot ád; ellenben ugyan azon naptól kezdve a 10° „ adót a betevő helyett megfizeti. Felszólaló urnák figyelmét elfutotta azon körülmény, hogy a jelzett naptól számítva a betevők az élvezett kamatok után 10° „ adót tartoznak fizetni, melyért az „Zalamegye" tárcája. Bodorné ozsonája Böjti karcolat — Irl a J e n v a y (J é z a. Bodorné ozsonát ád. Mert hát, tessék elhinni, rettenetes unalmas igy böjtben ez a kisvárosi élet. Farsangon még csak megjárja. Akkor még is csak van egy két bál, piejuenique, estély, koncert s igy valahogy csak elmegy az idő. Hanem azután, mikor a Carneval herceg beadja lemondását, ha vége vau a farsangnak, — ha elhangzik a zene csábító hangja, ha a kedv és mámor rózsaszín felhőit tova űzik a kíméletlen böjti szelek s ha már csak a csillogó kotilion ordók, rongyos keztyűk, tépett uszályok, híven őrizett bouqetteok, fizetetten kontók emlékeztetnek az elmúlt farsang tündérországára, szóval, ha a kalendáriumban a hamvazó szerda következik s vele együtt a „saison 111 orte", 110 ilyenkor azután már egyáltalában nincs semmi, öli az embert az unalom! Ilyenkor legtöbbet ér egy jó kis ozsona! Mert hát, ne méltóztassék azt gondolni, hogy egy ilyen kisvárosi ozsonna csupán csak abból áll, hogy az ember megiszik egy csésze mocca-, kuba-, menado- vagy doniingó kávét s megeszik egy papír vékonyságú sonka szeletet, vagy három szem kompotot. Korán sem! a tő s a legérdekesebb az ilyen ozsonnákon az „eszmecsere". Ah! és Bodorné különösen él-hal az ilyen eszme-cserékért ! Az igaz, hogy Bodor ur e tekintetben egészen másként gondolkozik s határozott ellensége minden ilyen téle lármás „sokadalomnak", csak hogy ez nagyon keveset változtat a dolgon; mert Bodoréknál rendszerint az szokott megtörténni, a 1111t — Bodor ur nem akar! Hiában áll a városban a legügyesebb fiskális hírében, hiába nyeri meg mindenki pőrét, a magáét rendesen elszokta veszteni — feleségével szemben. Mert; szó a mi szó, Bodorné ő nagysága nagyon jól ért a replikákhoz s ha már azután épen ki fogy minden argumentumból, oda vágja a fiskális ur elé azt a fogas kérdést, hogy: Hát ugyan ki eszi meg akkor azt a tenger sok kompótot ott a spáizban, ha még ozsonát sem tarthatok. — Megeszszük magunk ! — dünnyögi a fiskális ur. - Persze! azért vesződtem, fáradtam a nyáron annyit, hogy magunk együk meg ! Hát akkor adja oda a vörös kereszt-egyletnek! — A vörös kereszt-egyletnek ? 'iszen nincs most liáboru. — Majd lesz! nem olvasta a „Pesti Napló"-ban, hogy a galiciai határon — — — Ugyan hagyjon föl kérem az ilyen unalmas dolgokkal, mi köze van a galiciai határoknak az én ozsonámhoz. Jobb volna bizony ha inkább egy kis édes ürmös után nézne a pincében. Tudja, hogy a doktorné mennyire él-hal az ilyen édességekért. — No de ott van ni! — szólt azután, gyémántos gyűrűkkel megterhelt ujjaival az ablak felé mutatva — hisz már jön is a lelkem. — Isten hozott kedvesem! Isten hozott. — Bizony már azt hittem, el sem jösz. Megfeledkeztél ígéretedről. — Jaj, dehogy feledkeztem kedvesem — sopánkodott a doktorné — férjem, a Máté oka mindennek. Képzeld csak, már plain paradé indulni akarok hozzád és ő — — képzeld csak, ez hallatlan! rám támad, hogy mi asszonyok egyebet sem tudunk, mint örökösen csak vizitelni, ozsonnálni. Oh, oh ezek a férfiak! kontrázott Bodorné. No, hát mondd csak lelkem, nem égbe kiáltó méltatlanság ez!? Égbekiáltó! — erősité a íiskálisné; de a másik pillanatban már vendége uj kalapján akadt meg a szeme s igy nagyon természetes, hogy a thenia a férfiakról csakhamar a kalapokra tért át s alaposan meg lőn vitatva, hogy a Clarisse, Angela, Bella, Dora a vagv a Lolla, Viola, Bernhardine, Heloise kalapok szebbek-e? divatosabbak-es mindez oly uagy hangon, oly tűzzel történt, hogy a fiskális ur füleinek dobhártyáit veszélyeztetve látván, jobbnak gondolta odább állni a nagy lárma elől. Pedig hát ez még csak mind semmi volt ahhoz képest, a mi akkor keletkezett, midőn Bodorné ő nagysága többi vendégei is megérkeztek, ugy hogy Bodor ur utóvégre is kénytelen volt megszökni saját házából a — kaszinóba, ezerszer és ezerszer megátkozva minden ozsonát vizittet és különösen Szarvay urat, mert hát. nézete szehogv Bodorlakon as asszonyok egy idő ó,ta egyebet sem tesznek, mint ozsonnát és pletykáznak. Es szó a mi szó, a fiskális ur méltán is tarthatta minden baj okozójául Szarvay urat. Mert ez a Szarvay — ki egyébként rangjára és foglalkozására nézve a város első adonisa fölt, más teendők hiányában abban találta minden gyönyörűségét, hogy, mint szorgalmas méh, faradhatlan buzga ' lommal gyűjtötte a városban azon érdekes adatokat, melyeket a közönséges nyelven pletykának neveznek. Szarvay figyelmét ki nem kerülhette semmi, nem történhetett a városban olyan, mit ő még azon frissiben meg nem tudott volna. Ma azzal lepte meg az egyik mamát, hogy Flóra nagysád kiadott régi imádóján s hogy a szép Nináért a Buga Laci meg a Fertály Pista duelláltak, holnap Szombathyné uj selyem ruháját dicséri, majd meg az öreg Mukí bácsi kalandjáról mesél. Szóval mindig készen áll nála egy kis friss újság, valami érdekes pletyka s igy nem csuda, ha az asszonyok előtt különös gráciában áll.