Zalamegye, 1883 (2.évfolyam, 1-25. szám)

1883-02-25 / 8. szám

építkezések következtében a í. évi májusi köz­gyűlésnek a nagv megyeház termében leendő megtartása akadályoztatnék, a közgyűlés a me­gyei szállásháznál levő teremben tartassék meg. Cserfán Károly bizottsági tag indítványozza, hogy tekintettel arra, miszerint a földadó katasz­teri 'munkálatok folyamán az e megyebeli köz­ségekben, osztályozási vidékeken és járásokban, összehasonlítva a szombathely i kataszteri kerü­lethez tartozó más megyékkel, a fokozattételek aránytalanul magasra vannak felvéve: ezeknek a tényleges földjövödehnéhez képest történendő kiigazítása végett a közgyűlés a nmlgú pénzügy­minisztériumhoz intézzen felterjesztést, melynek kimunkálásával a megye alispánjának elnöklete alatt az e megyebeli járási kataszteri bizottságok elnökei bízassanak meg. Tekintve, hogy a tiszta jövödelmi fokozat­tételek aránytalanul magas megállapítása az annak alapján kivetendő magas föladót vonja maga után, miáltal az érdekelt birtokosok hosszú időre érzékenyen sújtatnának, ami az 1875-ik évi VII. t. cikknek a földadó szabályo­zására s ez által az arányos megadóztatásra irá­nyuló célzatával ellenkezik; mivel továbbá a felhozott sérelem orvoslása csakis a törvény által kijelelt uton és módon eszközölhető, e szerint pedig a földadó szabályozási munkálatoknál köz­reműködni főleg s ezen ügyben elsőfokúkig in­tézkedni egyedül a járási kataszteri bizottságok hatásköréhez tartozik, melyekhez az 187ö. évi VII.t. c. 42 §-a szerint a kerületi bizottság által megállapított járási fokozatok és osztályozási munkálatok megkiildetvén. az általuk a közsé­geknek kiküldött ezen munkálatok helyessége iránt úgy a községek, mint netán egyesek által beadott kifogásokat ép legközelebb fogják tárgyal­ni s így azon helyzetben lesznek, hogy az esetleg tényleg létező sérelmeket és aránytalanságokat megállapítván, azok orvoslását, illetőleg kiigazítását eszközölhetik; sőt a netán létező sérelmek és aránytalanságok kiderítése, megállapítása és azokra nézve észrevételeiknek megtétele illetőleg ez uton a törvényszabta orvoslás eszközlése a járási földadó bizottságoknak hivatásszerű közvetlen főfelada­tában is áll és pedig annyival inkább elmidaszt­hatlanúl, mert épen a járási bizottságok meg­állapítása képezi azon törvényszerű alapot, me­lyen a létező sérelmek érvényesítése illetőleg orvoslása eszközölhető, más részről a közgyűlés is a megye érdeke szempontjából elengedhetlen feladatának ismeri azt, hogy a járási bizottságok által tényleg létezőknek megállapított sérelmek és aránytalanságok orvoslására részéről is meg­tegye mindazt, mit tennie lehet: mindezek alap­ján a közgyűlés elhatározta, hogv a járási ka­taszteri bizottságokat felhívja, miszerint a járási fokozatok- és osztályozási munkálatokra nézve netán fenforgó észrevételeiket, az ezeknek alapját képező részletes adatok beterjesztése mellett a megye alispánjával is közöljék, aki az érintett adatok felhasználásával és az illető járási katasz­teri bizottságok elnökeinek közreműködésével a tényleg létező sérelmek és aránytalanságok or­kukben elmosódtak vonásaim. Megneveztem magam s Ilonka hollétét kérdeztem. Fájdalmas sóhaj s az égre tett jel adta tudtomra a rettentő csapást, hogy Ilonka meghalt. Képtelen voltam uralkodni magamon s ken­dőmbe rejtettem zokogó arcomat. A szülők fájdalma bánatommal egyesűit s jó ideig csak néma zokogásunk volt hallható. Végre az atya szólalt meg; mint sirból jövő szó hangzott beszéde, megtörten adta tudtomra, hogy Ilonkájuk már évek óta szemlátomást hervadt, a szülők kérdésére határozott választ nem adott: csak azzal szo­morította őket, hogy élte rövid ideig tart; egv év előtt következett be a szomorú idő, mely a szenvedőt új hó­nába szállította. Kérdeztem a szülőket, nem beszélt Ilonka senkiről, nem érdeklődött valaki után, s tán viszonzatlan szerelem döntötte kórágyba s szüntette meg ifjú életét. Mit sem tudtak róla, csak arra emlékeztek, hogy utolsó pillana­taiban Béla nevet sóhajtott s pár percre megszűnt élni. Elszorult szívvel vádoltam magam, hogy én levék Ilonka gyilkossá. O nem feledte eskünket s inert én a világ zajában megfeledkeztem róla, hervadt el mint a hévütött virág. Elmondtam a szülőknek az elmúlt idők eseményeit s azok fájdalmát még jobban fölizgattam: szemrehányó hangon értesítettek, hogy jelenlétem fájdalmas nekik s én fájó kebellel távoztam egyenesen a temetőbe, hogv imámmal békítsem ki a hű leányka emlékezetét. A síron diszlett virágokból egyet letépve, magam­mal vittem s ma is legszentebb ereklyéim közt őrzöm azt. Ez volt első szerelmem. Az idő sajgó fájdalmamat enyhítette, de hű Ilonkám emlékét kiirtani képtelen volt. Most is, a mikor az idő viszontagsága megritkította már a fő egykori ékességét s dérrel vonta be a dúshaj­zat gyér maradványait: fel-fel tűnik előttem Ilonkám feledhetlen alakja s köszönni látszik, hogy megtartám eskümet s egyetlen szerelmem emlékét. vosoltatása, illetőleg kiigazitása végett a nmgú pénzügyminisztériumhoz és az országos katasz­teri bizottsághoz intézendő feliratokat és ugyan ezen ügyben a szombathelyi kir. kataszteri igaz­gatósághoz intézendő megkeresést kidolgozván, azokat a megye nevében illető helyeikre felter­jeszti. Ezen ügygvel kapcsolatban felemlíttetvéu, hogv a kataszteri bizottságba a megyebeli járási kataszteri bizottságok által választott tagok a kerületi bizottságok ülésein csak ritkán s ekkor is olv kis számban jelennek meg, hogy a me­gyebeli birtokosok érdekei ezen nagy fontosságú ügyben kellően képviselve nincsenek, ennélfogva a közgyűlés felhívja a kataszteri bizottságokat, hogy az általuk a kerületi kataszteri bizottságba beválasztott tagokat a kerületi kataszteri bizott­ság ülésein való pontos megjelenésre s általában elvállalt fontos és hazafias feladatuknak a me­gyebeli birtokosok érdekében lelkiismeretesen eszközlendő teljesítésére oly figyelmeztetéssel utasítsák, hogv ha fontos oknál fogva a kerületi bizottság ülésein nem jelenhetnek meg, akadá­lyoztatásukról a szombathelyi kir. kataszteri igazgatóságot kellő időben értesítsék, hogy az helyettük a szükséges szánni póttagokat idején behívhassa. — Zalamegye részvétirata méltóságos gróf Festetich Tassilo úrhoz, mint néhai idősb gróf Festetich Tassilo ürüküséhez, valamint gróf Festetich György özvegye őnagyméltóságához. Azon helyzetben vagyunk, hogy a mély érzéssel és fenkült szellemben irt s a megyének a nagy vesztes­ség feletti fájdalmát liiven visszatükröző ezen részvéti­ratokat egész terjedelmükben közölhetjük. Méltóságos Gróf és cs. kir. kamarás ur! Mély fájdalommal és részvéttel vettük hírül Mél­tóságod nagybátyja, nagyméltóságú Festetich Tassiló gróf ur () Excellentiájának gyászos elhunytát. Büszkén vallottuk őt a miénknek, mert ő szerette Zalamegyét. Résztvevőleg karolta fel minden törekvésün­ket, s nagylelkű áldozat készsége első sorban tündöklik minden jótékonysági és közmivelődési intézményünkön. A trón és haza iránt szerzett érdemekben gazdag élete alkonyán pedig, Keszthely kies vidékét választotta pi­henőül, hol egyik dicsőült ősének nagy nevét maradan­dó alkotások hirdetik; s halála utána kegyelet egy he­lyével gazdagította c megye földjét, melyben örök ál­mait aluszsza. Ezért táj nekünk annyira, hogy Őt elvesztettük! bár a fájdalom boruján átdereng a remény, hogy Mél­tóságodban, mint a dicsőült ürükösében, örökösét fogjuk ünnepelhetni azon rokonszenvnek is, melyet 0 Zalame­gye irányában mindig tanúsított, s melyért Ót életében a megye közönségének osztatlan tisztelete és szeretete környékezte, elhunyta után pedig mindnyájunk őszinte bánata kiséri sírjába. Fogadja Méltóságod ismételten is legmélyebb rész­vétünk őszinte kifejezését! Kelt Zalamegye törvényhatósági bizottsága 1883 évi február hó 19-én tartott rendkívüli közgyűléséből. Zalamegye közönsége nevében SVASTITS BENÓ s. k. alispán. Nagyméltóságú (Jrófnő kegyelmes asszony ! Súlyos a csapás, megmérhetetlen a veszteség mely Excellentiádat és magas családját a forrón szeretett férj és atva, nagyméltóságú Festetich György ur Ő Excellen­tiájának elhunyta által érte. Magasan állott Ő közöttünk, mert erényei kihatottak a családi körből, melyet boldogí­tott; áldásos tevékenységének nyomait mindenütt ott ta­láljuk, hol a nemzet az utóbbi évtizedekben szépet, nagyot, s hasznosat alkotott, dicső nevét össze forrva látjuk köz­életünk minden nevezetesebb mozzanatával. Es ezért. Excellentiád és tisztelő családjának gyá­szában is, fájdalommal osztozik a trón, melynek a dicsőült liíí támasza, nemzete, — melynek egvik büsz­kesége volt, és osztozunk különösen mi, akik mindig kegyelettel fogunk emlékezni egykori szeretett főispánunk megyénknek szentelt működésére, s hálával fogjuk szemlélni jótékonyságának és áldozatkészségének müveit, melyekkel emlékét mindörökre szivünkbe véste. Fogadja tehát Excellentiád és a magas grófi csa­lád mély bánatunk és részvétünk e nyilatkozatát, s pó­tolhatlan veszteségük felett érzett fájdalmuknak legyen méltó vigasza a magyar nemzet osztatlan tisztelete és kegyelete, mely a drága halott emlékéről bánatos család­jára visszasugárzik. Fogadja Excellentiád. ismételten is őszinte részvé­tünk kifejezését! Kelt Zalamegye törvényhatósági bizottsága 1883 , évi február hó 19-én tartott rendkívüli közgyűléséből. Zalamegye közönsége nevében SVASTITS BENÓ s. k. alispán. A csendőrség felállítása megyénkben. A ni. kir. belügyminiszter a dunántúli kerületben az 1884. év január 1-én működését tényleg megkezdő I) számú m. kir. csendőrség felállítása érdemében Zala­megye t. közigazgatási bizottságához f. é. 8733. sz. a. a következő rendeletet intézte: A ni. kir. csendőrséget a ti csendőr kerületben az 1881. évi 111. t. c. alapján, akként szándékozom felál­lítani, hogy az hivatalos működését 1884. évi január hó 1-én tényleg megkezdje. A m. kir. !> számú csendőr parancsnokság szék­helye Székes-Fehérvár szabad kir. város, és 3 számú parancsnokból áll. Az első számú parancsnokság székhelye Székesfe­hérvár, — körlete Fehér-, Veszprém- és Tolna megyék területére terjed. Ezen szárnyparancsnokság ismét 3 sza­kaszparauesnokságra (Székes-Fehérvárott, Veszprémben és Szegzárdon állomással) és ez utóbbiak megfelelő számú őrsökre osztatnak. A második szárnyparancsnokság székhelye Sopron, körlete Sopron, Mosom Győr és Vasmegye területére terjed. Ezen szárnyparancsnokság ismét 2 szakasz-pa­rancsnokságra (Sopronban s Szombathelyen államással) s ez utóbbiak megfelelő számú őrsökre osztatnak. A harmadik számú szárnyparanc.snokság székhelye I'ées, körlete Barany i. Somogy és Zala megyék terü­letére terjed. Ezen szárny parancsnokság ismét •! szakasz parancsnokságra (Pécsett. Kaposvárott és Zala-Egerszegen állomással) és ez utóbbiak megfelelő számú őrsiikre osztat­nak. Zalamegye területére l.~> őrs esik. 92 gyalog csendőrrel. A csendőrségi őrsük állomás helyei nem lévén megállapítva, felhívom a közigazgatási bizottságot, mi­szerint a fenntebb jegyzett szánni őrsük állomás helyeire, valamint az egyes őrsük létszámára nézve egy tervezetet készítsen. Az őrsállomások tervezetének elkészítésénél a küvetkező irányelvek tartandók szem előtt: a) őrs min­den járási szolgabiróság székhelyén állítandó fel; továbbá b) oly kir. járásbíróságok székhelyein, mely a szolgabírói székhelytől jelentékeny távolságra esik: c) minden szab. kir. városban már csak azon célból is, hogy a várossal szomszédos községek határai kellőleg felügyeltessenek; d) a bányatelepek székhelyein; e) vasúti, valamint más közlekedési csomópontokon, nemkülönben az ország ha­társzélén, a fontosabb átjárásoknál; f) minden szakasz­parancsnokság székhelyén s végre, g) a ként állítandó fel, hogy az őrsök egymástól 23 -24 kilométernél távo­labbra ne essenek. Az ezen elvek alapján készítendő elhelyezési tervezet indokolt véleményes jelentés kísére­tében hozzám legkésőbb március hó végéig felterjesztendő. Budapesten 1883. évi február 10-én. Tisza, s. k. Gróf Festetich Tassiló lovassági tábornok temetése Keszthelyen. Keszthely város minden rendű és rangú lakója fényes jelét adta elhunyt kegyura iránti kegyeletének. Már csütörtökön a temetés előtti napon gyászt öltött az egész város, kitűzvén ez alkalomra készitett gyászlo­bogóit. Pénteken, e hó 10-án, már a kora reggeli órákban roppant néptömeg hullámzott a város főutcáján: Az »• napra eső hetivásár elhalasztatott; 9 órakor az összes üzletek bezárattak, s 10 órakora grófi lak körüli tágas tért nagy szánni vidéki és helybeli közönség foglalta el. A grófi lak házi kápolnája, melyben a gyászrava­tal fel volt állítva, egészen feketével volt bevonva, szám­talan gyertyával világítva és különféle dísznövényekkel ékítve. A gyászravatalon a nagy férfiú liült tetemei szebbnél-szebb koszorúkkal ékesített márványsziníí érc­koporsóban nyugodtak. A gróf, kinek arcvonásai mit sem változtak, magyar táborszernagyi egyenruhába, vö­rös attilába s ugyan ilyen színű magyarnadrágba volt öltöztetve. A gyászszertartás, melyet Ambrus Mihály keszt­helyi apát-plebános fényes segédlettel végzett, pontban fél 11 órakor vette kezdetét. A szokásos gyászénekek elhangzása után az impo­záns menet, melyben mintegy 10,000 ember vett részt, a következő rendben indult meg: Legelői egy közkato­na vitte a gyászfátyolos halotti keresztet; utána a tűz­oltó egylet kettős rendekbe fejlődve ment Hoft'man Mik­sa h. főparancsnok és Pültz Pál segédtiszt vezénylete alatt; ezután jöttek az iparos testületek gyászlobogóik­kal, az összes tanintézetek testületei az ifjúsággal egye­temben, a helyben állomásozó dragonyosok fél százada Br. Giihring százados vezénylete alatt, a temetési szét­tartást végző lelkészek, s a vidékbeli összes papság; ezeket követte a koszorúkat vivő díszkocsi, utánna egy négyfogatú díszes gyászkocsi a nagv halottal; e gyász­kocsin gróf Festetich Tassiló és neje Hamilton Mária hercegnő, gróf Festetich Eugenia szül. nionyorókeréki és monoszlói Erdődy grófnő, gróf Festetich Jenő, az urodalmi tisztikar, Keszthely város közönsége (fehér mo­ire szallaggal,) a keszthelyi önk. tűzoltó-egylet (fekete moire szallaggal) és a keszthelyi jótékony nőegylet (kék és fehér szallaggal) által küldütt diszes koszorúk voltak elhelyezve. A koporsó mellett mindkét oldalról (j katona kivont karddal és ti polgár a családi ciiuerrel díszített fáklyával lépdelt. A gyászkocsit a gyászoló család tagjai, nevezete­sen: gróf Festetich Lajos, az elhunyt testvére, néhai gróf Festetich György főudvarmester fiai: Tassilo, Jenő és Pál, gróf Festetich ezredes a megboldogult ezredéből, gróf Festetich Antal és Pál; a megyei törvényhatóság részéről Glavina Lajos főispán, a n.-kanizsai kir. tör­vényszék részéről gróf Hugonay Kálmán; az urodalmi tisztség, a helybeli összes hatóságok, a jótékony nőegy­let s átláthatlan néptömeg küvette. Az impozáns menetet félszázad dragonyos zárta be. Kevéssel 11 óra után érkezett meg a menet a hely­beli r. k. templomba. A koporsó a tűzoltók által képe­zett sorfal között vitetett be a feketével bevont temp­lomba s itt a család tagjai és testületek jelenlétében az ezen alkalommal készitett sírboltba tétetett örök nyuga­lomra. A koporsó sírba tételénél fél század dragonyos disztüzet adott, melylyel a példás rendben végbement s a boldogult nagyérdemű pályájához méltó gyászünnepély véget ért.

Next

/
Oldalképek
Tartalom