Zalamegye, 1883 (2.évfolyam, 1-25. szám)

1883-02-25 / 8. szám

építkezések következtében a í. évi májusi közgyűlésnek a nagv megyeház termében leendő megtartása akadályoztatnék, a közgyűlés a megyei szállásháznál levő teremben tartassék meg. Cserfán Károly bizottsági tag indítványozza, hogy tekintettel arra, miszerint a földadó kataszteri 'munkálatok folyamán az e megyebeli községekben, osztályozási vidékeken és járásokban, összehasonlítva a szombathely i kataszteri kerülethez tartozó más megyékkel, a fokozattételek aránytalanul magasra vannak felvéve: ezeknek a tényleges földjövödehnéhez képest történendő kiigazítása végett a közgyűlés a nmlgú pénzügyminisztériumhoz intézzen felterjesztést, melynek kimunkálásával a megye alispánjának elnöklete alatt az e megyebeli járási kataszteri bizottságok elnökei bízassanak meg. Tekintve, hogy a tiszta jövödelmi fokozattételek aránytalanul magas megállapítása az annak alapján kivetendő magas föladót vonja maga után, miáltal az érdekelt birtokosok hosszú időre érzékenyen sújtatnának, ami az 1875-ik évi VII. t. cikknek a földadó szabályozására s ez által az arányos megadóztatásra irányuló célzatával ellenkezik; mivel továbbá a felhozott sérelem orvoslása csakis a törvény által kijelelt uton és módon eszközölhető, e szerint pedig a földadó szabályozási munkálatoknál közreműködni főleg s ezen ügyben elsőfokúkig intézkedni egyedül a járási kataszteri bizottságok hatásköréhez tartozik, melyekhez az 187ö. évi VII.t. c. 42 §-a szerint a kerületi bizottság által megállapított járási fokozatok és osztályozási munkálatok megkiildetvén. az általuk a községeknek kiküldött ezen munkálatok helyessége iránt úgy a községek, mint netán egyesek által beadott kifogásokat ép legközelebb fogják tárgyalni s így azon helyzetben lesznek, hogy az esetleg tényleg létező sérelmeket és aránytalanságokat megállapítván, azok orvoslását, illetőleg kiigazítását eszközölhetik; sőt a netán létező sérelmek és aránytalanságok kiderítése, megállapítása és azokra nézve észrevételeiknek megtétele illetőleg ez uton a törvényszabta orvoslás eszközlése a járási földadó bizottságoknak hivatásszerű közvetlen főfeladatában is áll és pedig annyival inkább elmidaszthatlanúl, mert épen a járási bizottságok megállapítása képezi azon törvényszerű alapot, melyen a létező sérelmek érvényesítése illetőleg orvoslása eszközölhető, más részről a közgyűlés is a megye érdeke szempontjából elengedhetlen feladatának ismeri azt, hogy a járási bizottságok által tényleg létezőknek megállapított sérelmek és aránytalanságok orvoslására részéről is megtegye mindazt, mit tennie lehet: mindezek alapján a közgyűlés elhatározta, hogv a járási kataszteri bizottságokat felhívja, miszerint a járási fokozatok- és osztályozási munkálatokra nézve netán fenforgó észrevételeiket, az ezeknek alapját képező részletes adatok beterjesztése mellett a megye alispánjával is közöljék, aki az érintett adatok felhasználásával és az illető járási kataszteri bizottságok elnökeinek közreműködésével a tényleg létező sérelmek és aránytalanságok orkukben elmosódtak vonásaim. Megneveztem magam s Ilonka hollétét kérdeztem. Fájdalmas sóhaj s az égre tett jel adta tudtomra a rettentő csapást, hogy Ilonka meghalt. Képtelen voltam uralkodni magamon s kendőmbe rejtettem zokogó arcomat. A szülők fájdalma bánatommal egyesűit s jó ideig csak néma zokogásunk volt hallható. Végre az atya szólalt meg; mint sirból jövő szó hangzott beszéde, megtörten adta tudtomra, hogy Ilonkájuk már évek óta szemlátomást hervadt, a szülők kérdésére határozott választ nem adott: csak azzal szomorította őket, hogy élte rövid ideig tart; egv év előtt következett be a szomorú idő, mely a szenvedőt új hónába szállította. Kérdeztem a szülőket, nem beszélt Ilonka senkiről, nem érdeklődött valaki után, s tán viszonzatlan szerelem döntötte kórágyba s szüntette meg ifjú életét. Mit sem tudtak róla, csak arra emlékeztek, hogy utolsó pillanataiban Béla nevet sóhajtott s pár percre megszűnt élni. Elszorult szívvel vádoltam magam, hogy én levék Ilonka gyilkossá. O nem feledte eskünket s inert én a világ zajában megfeledkeztem róla, hervadt el mint a hévütött virág. Elmondtam a szülőknek az elmúlt idők eseményeit s azok fájdalmát még jobban fölizgattam: szemrehányó hangon értesítettek, hogy jelenlétem fájdalmas nekik s én fájó kebellel távoztam egyenesen a temetőbe, hogv imámmal békítsem ki a hű leányka emlékezetét. A síron diszlett virágokból egyet letépve, magammal vittem s ma is legszentebb ereklyéim közt őrzöm azt. Ez volt első szerelmem. Az idő sajgó fájdalmamat enyhítette, de hű Ilonkám emlékét kiirtani képtelen volt. Most is, a mikor az idő viszontagsága megritkította már a fő egykori ékességét s dérrel vonta be a dúshajzat gyér maradványait: fel-fel tűnik előttem Ilonkám feledhetlen alakja s köszönni látszik, hogy megtartám eskümet s egyetlen szerelmem emlékét. vosoltatása, illetőleg kiigazitása végett a nmgú pénzügyminisztériumhoz és az országos kataszteri bizottsághoz intézendő feliratokat és ugyan ezen ügyben a szombathelyi kir. kataszteri igazgatósághoz intézendő megkeresést kidolgozván, azokat a megye nevében illető helyeikre felterjeszti. Ezen ügygvel kapcsolatban felemlíttetvéu, hogv a kataszteri bizottságba a megyebeli járási kataszteri bizottságok által választott tagok a kerületi bizottságok ülésein csak ritkán s ekkor is olv kis számban jelennek meg, hogy a megyebeli birtokosok érdekei ezen nagy fontosságú ügyben kellően képviselve nincsenek, ennélfogva a közgyűlés felhívja a kataszteri bizottságokat, hogy az általuk a kerületi kataszteri bizottságba beválasztott tagokat a kerületi kataszteri bizottság ülésein való pontos megjelenésre s általában elvállalt fontos és hazafias feladatuknak a megyebeli birtokosok érdekében lelkiismeretesen eszközlendő teljesítésére oly figyelmeztetéssel utasítsák, hogv ha fontos oknál fogva a kerületi bizottság ülésein nem jelenhetnek meg, akadályoztatásukról a szombathelyi kir. kataszteri igazgatóságot kellő időben értesítsék, hogy az helyettük a szükséges szánni póttagokat idején behívhassa. — Zalamegye részvétirata méltóságos gróf Festetich Tassilo úrhoz, mint néhai idősb gróf Festetich Tassilo ürüküséhez, valamint gróf Festetich György özvegye őnagyméltóságához. Azon helyzetben vagyunk, hogy a mély érzéssel és fenkült szellemben irt s a megyének a nagy vesztesség feletti fájdalmát liiven visszatükröző ezen részvétiratokat egész terjedelmükben közölhetjük. Méltóságos Gróf és cs. kir. kamarás ur! Mély fájdalommal és részvéttel vettük hírül Méltóságod nagybátyja, nagyméltóságú Festetich Tassiló gróf ur () Excellentiájának gyászos elhunytát. Büszkén vallottuk őt a miénknek, mert ő szerette Zalamegyét. Résztvevőleg karolta fel minden törekvésünket, s nagylelkű áldozat készsége első sorban tündöklik minden jótékonysági és közmivelődési intézményünkön. A trón és haza iránt szerzett érdemekben gazdag élete alkonyán pedig, Keszthely kies vidékét választotta pihenőül, hol egyik dicsőült ősének nagy nevét maradandó alkotások hirdetik; s halála utána kegyelet egy helyével gazdagította c megye földjét, melyben örök álmait aluszsza. Ezért táj nekünk annyira, hogy Őt elvesztettük! bár a fájdalom boruján átdereng a remény, hogy Méltóságodban, mint a dicsőült ürükösében, örökösét fogjuk ünnepelhetni azon rokonszenvnek is, melyet 0 Zalamegye irányában mindig tanúsított, s melyért Ót életében a megye közönségének osztatlan tisztelete és szeretete környékezte, elhunyta után pedig mindnyájunk őszinte bánata kiséri sírjába. Fogadja Méltóságod ismételten is legmélyebb részvétünk őszinte kifejezését! Kelt Zalamegye törvényhatósági bizottsága 1883 évi február hó 19-én tartott rendkívüli közgyűléséből. Zalamegye közönsége nevében SVASTITS BENÓ s. k. alispán. Nagyméltóságú (Jrófnő kegyelmes asszony ! Súlyos a csapás, megmérhetetlen a veszteség mely Excellentiádat és magas családját a forrón szeretett férj és atva, nagyméltóságú Festetich György ur Ő Excellentiájának elhunyta által érte. Magasan állott Ő közöttünk, mert erényei kihatottak a családi körből, melyet boldogított; áldásos tevékenységének nyomait mindenütt ott találjuk, hol a nemzet az utóbbi évtizedekben szépet, nagyot, s hasznosat alkotott, dicső nevét össze forrva látjuk közéletünk minden nevezetesebb mozzanatával. Es ezért. Excellentiád és tisztelő családjának gyászában is, fájdalommal osztozik a trón, melynek a dicsőült liíí támasza, nemzete, — melynek egvik büszkesége volt, és osztozunk különösen mi, akik mindig kegyelettel fogunk emlékezni egykori szeretett főispánunk megyénknek szentelt működésére, s hálával fogjuk szemlélni jótékonyságának és áldozatkészségének müveit, melyekkel emlékét mindörökre szivünkbe véste. Fogadja tehát Excellentiád és a magas grófi család mély bánatunk és részvétünk e nyilatkozatát, s pótolhatlan veszteségük felett érzett fájdalmuknak legyen méltó vigasza a magyar nemzet osztatlan tisztelete és kegyelete, mely a drága halott emlékéről bánatos családjára visszasugárzik. Fogadja Excellentiád. ismételten is őszinte részvétünk kifejezését! Kelt Zalamegye törvényhatósági bizottsága 1883 , évi február hó 19-én tartott rendkívüli közgyűléséből. Zalamegye közönsége nevében SVASTITS BENÓ s. k. alispán. A csendőrség felállítása megyénkben. A ni. kir. belügyminiszter a dunántúli kerületben az 1884. év január 1-én működését tényleg megkezdő I) számú m. kir. csendőrség felállítása érdemében Zalamegye t. közigazgatási bizottságához f. é. 8733. sz. a. a következő rendeletet intézte: A ni. kir. csendőrséget a ti csendőr kerületben az 1881. évi 111. t. c. alapján, akként szándékozom felállítani, hogy az hivatalos működését 1884. évi január hó 1-én tényleg megkezdje. A m. kir. !> számú csendőr parancsnokság székhelye Székes-Fehérvár szabad kir. város, és 3 számú parancsnokból áll. Az első számú parancsnokság székhelye Székesfehérvár, — körlete Fehér-, Veszprém- és Tolna megyék területére terjed. Ezen szárnyparancsnokság ismét 3 szakaszparauesnokságra (Székes-Fehérvárott, Veszprémben és Szegzárdon állomással) és ez utóbbiak megfelelő számú őrsökre osztatnak. A második szárnyparancsnokság székhelye Sopron, körlete Sopron, Mosom Győr és Vasmegye területére terjed. Ezen szárnyparancsnokság ismét 2 szakasz-parancsnokságra (Sopronban s Szombathelyen államással) s ez utóbbiak megfelelő számú őrsökre osztatnak. A harmadik számú szárnyparanc.snokság székhelye I'ées, körlete Barany i. Somogy és Zala megyék területére terjed. Ezen szárny parancsnokság ismét •! szakasz parancsnokságra (Pécsett. Kaposvárott és Zala-Egerszegen állomással) és ez utóbbiak megfelelő számú őrsiikre osztatnak. Zalamegye területére l.~> őrs esik. 92 gyalog csendőrrel. A csendőrségi őrsük állomás helyei nem lévén megállapítva, felhívom a közigazgatási bizottságot, miszerint a fenntebb jegyzett szánni őrsük állomás helyeire, valamint az egyes őrsük létszámára nézve egy tervezetet készítsen. Az őrsállomások tervezetének elkészítésénél a küvetkező irányelvek tartandók szem előtt: a) őrs minden járási szolgabiróság székhelyén állítandó fel; továbbá b) oly kir. járásbíróságok székhelyein, mely a szolgabírói székhelytől jelentékeny távolságra esik: c) minden szab. kir. városban már csak azon célból is, hogy a várossal szomszédos községek határai kellőleg felügyeltessenek; d) a bányatelepek székhelyein; e) vasúti, valamint más közlekedési csomópontokon, nemkülönben az ország határszélén, a fontosabb átjárásoknál; f) minden szakaszparancsnokság székhelyén s végre, g) a ként állítandó fel, hogy az őrsök egymástól 23 -24 kilométernél távolabbra ne essenek. Az ezen elvek alapján készítendő elhelyezési tervezet indokolt véleményes jelentés kíséretében hozzám legkésőbb március hó végéig felterjesztendő. Budapesten 1883. évi február 10-én. Tisza, s. k. Gróf Festetich Tassiló lovassági tábornok temetése Keszthelyen. Keszthely város minden rendű és rangú lakója fényes jelét adta elhunyt kegyura iránti kegyeletének. Már csütörtökön a temetés előtti napon gyászt öltött az egész város, kitűzvén ez alkalomra készitett gyászlobogóit. Pénteken, e hó 10-án, már a kora reggeli órákban roppant néptömeg hullámzott a város főutcáján: Az »• napra eső hetivásár elhalasztatott; 9 órakor az összes üzletek bezárattak, s 10 órakora grófi lak körüli tágas tért nagy szánni vidéki és helybeli közönség foglalta el. A grófi lak házi kápolnája, melyben a gyászravatal fel volt állítva, egészen feketével volt bevonva, számtalan gyertyával világítva és különféle dísznövényekkel ékítve. A gyászravatalon a nagy férfiú liült tetemei szebbnél-szebb koszorúkkal ékesített márványsziníí érckoporsóban nyugodtak. A gróf, kinek arcvonásai mit sem változtak, magyar táborszernagyi egyenruhába, vörös attilába s ugyan ilyen színű magyarnadrágba volt öltöztetve. A gyászszertartás, melyet Ambrus Mihály keszthelyi apát-plebános fényes segédlettel végzett, pontban fél 11 órakor vette kezdetét. A szokásos gyászénekek elhangzása után az impozáns menet, melyben mintegy 10,000 ember vett részt, a következő rendben indult meg: Legelői egy közkatona vitte a gyászfátyolos halotti keresztet; utána a tűzoltó egylet kettős rendekbe fejlődve ment Hoft'man Miksa h. főparancsnok és Pültz Pál segédtiszt vezénylete alatt; ezután jöttek az iparos testületek gyászlobogóikkal, az összes tanintézetek testületei az ifjúsággal egyetemben, a helyben állomásozó dragonyosok fél százada Br. Giihring százados vezénylete alatt, a temetési széttartást végző lelkészek, s a vidékbeli összes papság; ezeket követte a koszorúkat vivő díszkocsi, utánna egy négyfogatú díszes gyászkocsi a nagv halottal; e gyászkocsin gróf Festetich Tassiló és neje Hamilton Mária hercegnő, gróf Festetich Eugenia szül. nionyorókeréki és monoszlói Erdődy grófnő, gróf Festetich Jenő, az urodalmi tisztikar, Keszthely város közönsége (fehér moire szallaggal,) a keszthelyi önk. tűzoltó-egylet (fekete moire szallaggal) és a keszthelyi jótékony nőegylet (kék és fehér szallaggal) által küldütt diszes koszorúk voltak elhelyezve. A koporsó mellett mindkét oldalról (j katona kivont karddal és ti polgár a családi ciiuerrel díszített fáklyával lépdelt. A gyászkocsit a gyászoló család tagjai, nevezetesen: gróf Festetich Lajos, az elhunyt testvére, néhai gróf Festetich György főudvarmester fiai: Tassilo, Jenő és Pál, gróf Festetich ezredes a megboldogult ezredéből, gróf Festetich Antal és Pál; a megyei törvényhatóság részéről Glavina Lajos főispán, a n.-kanizsai kir. törvényszék részéről gróf Hugonay Kálmán; az urodalmi tisztség, a helybeli összes hatóságok, a jótékony nőegylet s átláthatlan néptömeg küvette. Az impozáns menetet félszázad dragonyos zárta be. Kevéssel 11 óra után érkezett meg a menet a helybeli r. k. templomba. A koporsó a tűzoltók által képezett sorfal között vitetett be a feketével bevont templomba s itt a család tagjai és testületek jelenlétében az ezen alkalommal készitett sírboltba tétetett örök nyugalomra. A koporsó sírba tételénél fél század dragonyos disztüzet adott, melylyel a példás rendben végbement s a boldogult nagyérdemű pályájához méltó gyászünnepély véget ért.