Zalamegye, 1883 (2.évfolyam, 1-25. szám)

1883-02-04 / 5. szám

II. évfolyam. Zala-Egerszeg, 1888. február 4. (>. szám A lap szellemi és anyagi részét illető közlemények a szer­kesztőséghez küldendők. Bérmentetlen leveleket csak ismert kezektől fo­gadunk el. Kéziratokat nem küldiink vissza. UyUiniJlcsészet. I. Kit a sors azon szerencsés helyzetbe jutta­tott, hogv egy termőképes gyümölcsös birtoká­ban van, vagv ki ilyest szorgalom, kitartás és szakismeret mellett létesíteni bírt: csak az képes megbírálni egv okszerűen rendezett és kellőleg gondozott gyümölcs-telep mily sok oldalú hasz­not és élvezetet nyújt. S mégis hazánknak a gviimölesfa tenyésztésre minden tekintetben al­kalmas. sőt előnyös tulajdonságait figyelembe véve, nem lehet eléggé sajnálni, de egyszer­smind a felett bámulni is, hogy különösen a köznép a gyümölcs tenyésztést természetszerű ösztöne alapján is fel nem karolta, csak annyira is nem fejlesztette, mint a közel szomszédos Steyer­országban létezik, honnét évenkint roppant mennyiségű almával árasztják el vidékünket, s elijesztő összegű pénzt visznek ki tőlünk oly cikkért, a melyet mi jobb minőségben és na­gyobb mennyiségben valószinüleg olcsóbban is állíthatnánk elő; kiadás helyett azt nevezetes jö­vedelmi forrássá változtathatnánk. Tekintsük meg akár mely kisbirtokosnak, vagv zsellérnek belsőségét, száz közül talán egyet sem fogunk találni, kinek udvarán, vagy kert­iében több, kevesebb gyümölcsfának hely nem volna, s hol jelenleg dudva, gaz és szemet bur­jánzik. Az ily haszontalan parlag részecskéket országszerte összeszámítva, bizonyosan egy kis takaros birodalom kerülne belőle. Képzeljük már most. ha mindezen használatlan teriiletecs­kék kellő számú gyümölcsfával beültetve volná­nak, hány millióra menne ezeknek száma, s mennv irc rúgna az ezekből vonható évi jövö­delem. A gv ilmölcsészet terén dicséretes buzgalom­mal és sok szakismerettel működő szak férfia­ink a gyümölcsfa tenyésztés tekintetében igen sokat tettek, fáradságaik örvendetes eredményt idéztek elő, de még mindig igen messze állunk attól, hová hazai gyümölcsészetünk emelhető. A hatéiságoknak törvényszerű kötelessége e részben kénvszeritőleg is hatni; a gazdasági egyesületek pedig csak ugv felelnek meg hiva­tásuknak, ha a gazdászat ezen jövedelmező ágát is figyelemre méltatva, azt buzdítással, anyafák­nak. és jobb fajú oltó ágaknak kiosztásával, gyakorlati oktatással is előmozdítani törekednek. Igen szépen és találóan mondta B. Nyáry Gvula „a kertészet a mezei gazdaság­nak költészete" — s mert valósággal így van, bátran állítjuk, hogy a költészet ezen ne­mével foglalkozók még erkölcseikben is szeli­o ~ dűlnek, nemesülnek. Ha tehát a gyümölcsészet­ből oly roppant anyagi haszon nem mutatkoz­nék is, ezen erkölcsi nemesebb imlok elégséges arra, hogy a gyihnölcsészet terjesztésére, emelé­sére az állam, a hatóságok, arra hivatott testü­letek és egyesületek kitelhetőleg hassanak, de minden egves honpolgár is teljesítse mindazt, mit a közjó, felebarátjának, de önmagának ér­deke és haszna is megkíván: annyivalinkább mert nincs a gazdászatnak ága. mely hasonló területen oly nagy jövedelmet hozna, mint a gyíimölcsészet. A községi faiskolákról szóló cikkeinkben elmondtuk, miszerint a gyümölcsfa tenyésztés­nek a nép körében leendő megkedveltetésére legelső és legszükségesebb teendőnek tartjuk, hogy az elemi iskolai tanoncok abban szakszerű oktatást, gyakorlati útmutatást, nyerjenek, nem­csak azért, hogy ez által alkalmuk legyen azt elsajátítani, de legfőképen azért is, hogy a nép ez által a gyümölcsfának barátjává váljék, s a növendék fákon gyakorolni szokott pusztítási vad hajlama kiirtassék. Ezt most is mindenek felett hangoztatjuk, a felhozott indokokból, de közerkölcsiség tekin­tetéből is. — A tárgy fontossága, anyagi és erkölcsi te­kintetek alá eső jelentősége miatt is kell, hogv a legfőbb hatóság is azt felkarolja, kitelhetőleg előmozdítsa; e részben hasznosnak, sőt mellőz­hetetlennek véljük: nevezzen a kormány min­den egyes megyére biztost, ki a helyi viszonyo­kat jól ismeri, de egyszersmind a gyümölcsé­szetben is oly elméleti és gyakorlati szakavatott­sággal bir, hogy a megyét annyiszor amennyi­szer beutazva, a községi faiskolákról a helyszí­nén szerezzen magának tudomást, a tapasztal­takhoz képest intézkedjék, vagy jelentsen; a kezelő tanítókat oktatással, utbaigazittással tá­issa. Talán a megyei közigazgatási bizottság mellé kinevezett gazdászati előadókat lehetne ezen megbízással felruházni, amennyiben képesek ezen feladatnak is megfelelni. Hogy a terjesztésre méltó nemes gyümölcs fajoknak beszereziletését könnyítsük, tudatjuk a közönséggel, miszerint az alábbjegyzett fajokból oltó ágokat kaphatnak mind azon megyebeli nép­tanítók, — a mennyire kerül mások is, — kik február hónap végéig e lapok szerkesztőségénél a végett jelentkezni fognak, világosan kitéve ne­vüket, lakhelyet, utolsó postát, ugy a kívánt mennyiséget. — Az oltóágak ingyen adatnak, a csomagolásért dij nem szá­míttatik, a megrendelő e g v e d ii 1 a p ó s­t ab ért fi i z et i. — Almafajok. Aranyka (gulderling) sárga, hunyadi. Borsdorfi csikós ananas eper zamattal, Brazíliai, Calvil sárga, fehér, piros téli, virág. Csíkos rózsa alma. Eper alma, Impe­rial magnifique. Málna alma. Masáncki-nemes. Oszi-bor­alma. Pogácsa piros. Pepping angol arany, London, Val­iisi citrom. Reinette Ananás, Arany, Angol kórodai, Breda, Canada (nagy angol), Deák Ferenc egyszínű, kor­mos, 1 )iadalmas (R. triomphante), I )iel, Francia kormos nagy, Francia nemes, Gyöngy, Hollandi arany (Gold­mohr), Muscat, Orleans, Orosz (R. Rousse), Szegedi, tündöklő. Tafota fehér. Téli arany Parmén. Török Bálint. Körték. Aári fontos (konyhai faj), Arany körte (Ducaten­hirni), Bergamotte Crassange, hollandi, keweron párat­lanja, pünkösdi, téli piros. Colmar manna, tüskés, passe musque. Hermán körte zöld, csikós. Esperest téli. La Comparette. Nyári tü.skönc (Sommerdorn). Saliburg. Si­mon Bouvier. Szép és jó. Vadász körte. Vadonc Chau­monteli, mottei. Vajoncz: Argenson, Bretouneau, Capiau­mont, Császár körte. Diel, Ferdinánd korona örökös i Hardenpont), Isembart, Napoleon, Sándor orosz czár Bosc kobak). Cseresnye. Büttner ropogós fekete. Groll fekete. Lauermann, Májusi fekete. Xat/y sárga ropogós. Szép molnárné. Tar­ka hólyagos. Meggy. Spanyol. Kora királyi kesernye (amarelle). Szilvák. Coé arany cseppje. Mirabella apró sárga, nagyobb sárga. Reine Claude zöld, pettyes sárga, kék. Kajszi szilva sárga (apricosen pflaume). Jövő számunkban közlendjük a közelgő ta­vasz kinyiltával szükségessé válandó teendőket. A Muraköz ünnepe. Mikor Vuchetieh zágrábi kanonok és horvát kép­viselő a magyar országgyűlésen elmondta nevezetessé vált. de különös fontosságot nem igénylő beszédét: nem is sejtettük volna, milyen derék következményeket rej­teget az magában; pedig ma már elmondhatni, hogy az az egyszerű, s a felszólalóra egy kis vihart előidéző szó­uoklat Muraköz történetében epochalis értékű marad, s hogy a muraközi népiskolák ügyének új, régtől fogva óhajtott korszakát szenteli fel. A felidézett vihar nem volt ugyan vehemens természetű, úgyszólván esak egy pohár vizben dühöngött, mindazonáltal megtisztította noha egyelőre esak részben — a muraközi légkört, mely a magyarul sőt magyarán érzők mellét úgy kínozta, akár esak a bűntudat. Hát miért is ne szíhatna az em­ber magyar kenyér mellé egy kis iiditő, éltető magyar levegőt? — Köztudomású dolog, lapunk is többször emiitette, hogy a vallás- és közoktatásügyi miniszter úr ő exelleu­tiája egy országos bizottságot küldött ki a muraközi népiskolák ügyeinek megvizsgálása céljából, melynek élére Gönczy Pál miniszteri tanácsos úr ő méltóságát szemelte ki, s hogy ebbeli tapintata kitűnő volt, igazol­ják az eredmények is. A bizottság ülésezését január 29-én kezdte ugyan meg, de annak tevékeny elnöke, Gönczy ő méltósága már 26-án megérkezett Csáktornyára, hogy az állami tanítóképezde építésének függőben maradt kérdését meg oldja, s alapos informatiókat szerezzen a viszonyokról. A d. u. 4 órai vonattal érkezett s az indóháznál a ké­pezde tanári kara, valamint a helybeli polgári és elemi iskolák igazgatói fogadták ő méltóságát, ki egész itt lé te alatt Samu József képezdei igazgatónak volt szívesen látott vendége. Megérkezte után azonnal fogadta a ké­pezdei tanári kar tisztelgését, s hoszszasabban társalgott a testülettel, melynek tolmácsa és vezetője Samu .1. igazgató volt, ki meleg szavakban üdvözülte ő méltóságát. Má snap megyénk ügybuzgó tanfelügyelője, tek. Krób Pál ur társaságában az előadásokat látogatta meg a magas vendég, s teljes elismerésének adott kifejezést a tapasztalt előmenetel fölött; majd az igazgatótanácsot hivta össze értekezletre, melyen az intézet magán ügyei kerültek tárgyalás alá; ebéd után pedig, melyre tanfelügyelő uron kiviil a képezde tanárai is hivatalosak voltak, az igazga­tótanács tagjait látogatta meg ő méltósága. 28-án d. előtt ismét értekezletet hivott össze, az igazg. tanácsesal és tanárikarral egyetemben vévén tárgyalás alá a m. köz­okt. kormánynak 1*82. január 1-én I sz. a kiadott nagyfontosságú rendeletét, melv a képezdei tanítás gya­korlati iránya felől intézkedik; a délután folyamában pedig a polg. iskola tantestületének tisztelgését fogadta és jelenvolt a tképezde által rendezett Deák-ünnepélyen, mely a „haza bölcse" halálozási évfordulója alkalmából tartatott, s melyen Samu József igazgató emelkedett szellemű és nagyszabású emlékbeszéilet tartott Zalainegye legnagyobb fiának dicsőitésére, Belányi Tivadar képezd, tanár pedig alkalomszerű felolvasást tartott a hazaszere­tetről, végűi a „Szózat"-ot énekelte el a képezdei ifjú ság négyes kara. Ugyanezen napon vizsgálták meg a megyei közi­gazgatási bizottság küldöttei a helybeli polgári iskola helyiségét is, s azt egészségi helyzetben célszerűtlennek constatálták. — Eme sajnos állapot az állami tképezde épületének küszöbön levő folemeltetése után lesz meg­szüntethető, midőn a Zrínyi-vár újból befogadhatja a polgári iskolát. Hétfőn. 29-én ült össze az országos bizottság a képezde tanácskozó termében Gönczy Pál min. tanácsos úr ő méltósága elnöklete alatt, hol megjelentek Zala­megye fő- és alispánja, a Muraköz két szolgabirája, Bessenyey, Urváry és Veszter orsz. gyűl. képviselők, Vuchetich zágrábi kanonok és orsz. gyűlési képviselő, Krób Pál kir. tanfelügyelő, végre Szele c. kanonok. Itt a megyei közig, bizottsághoz már benyújtott, s la­punkban is közlött jelentés vétetvén alapul, constatál­tatott, hogy a muraközi 8000 tanköteles gyermek közül 5000 nem részesül iskolai oktatásban, s az iskolába járó 300O tanuló igen jelentékeny része is csekély, vagy semmi eredményt sem tüntet fel. Az egész Muraközben, tehát 16—17 mfdön mindössze 5 jó iskola említhető. Az iskolai épületek ügyét tárgyalva, az adott informatiók után úgy találta a bizottság, hogy azok jobbára képtelenek a tankötelesek befogadására; miért elhatároztatott, hogy amint az időviszonyok kedvezőb­bekké válnak: a bizottság egyenkint meg fogja látogat­ni a muraközi iskolákat, hogy a helyszínén biztos meg­győződést szerezzen az orvoslandó hiányok, s illetve a helyi viszonyok felől. Egyelőre csak néhány község je­löltetett ki, melyeket azonnal meg fog látogatni Gönczv ő méltósága a megyei kir. tanfelügyelő úr, a zágrábi érsekség két képviselője és szolgabirák kíséretében. Miután a tanítók jelentékeny része nélkülözi a kellő képzettséget s a magyar nyelvet nem beszéli: ezek szá­mára a nagy szünidőben Csáktornyán magyar póttanfo­lyam tartása határoztatott el, melyre mindazok kötele­zendők, akik koruk által reményt nyújtanak arra, hogy még huzamosabb ideig működnek e pályán; ellenben az idősebb tanítók türendők mindaddig, mig elegendő

Next

/
Oldalképek
Tartalom