Zalamegye, 1883 (2.évfolyam, 1-25. szám)

1883-01-07 / 1. szám

A szent mihályi póstarablás végtárgyalása A zala-szent-mihályi vasúti állomáson még 1878 évi május hó 19-én egy 4300 fttal terhelt pénzes zacskó nyomtalanul elveszett. — , A zala-koppányi plébánosnak Salamon Józse fnek 1882. évi januárban történt elhunyta után annak végrendeleti örököse Touper Örzsébet és légközelebbi rokonai úgymint nővére Zobó Istvánné született Salamon Anna" s' ennek gyermekei között a hagyaték iránt felmerült viszály következtében, a bíróság véletlenül az elveszett pénz hovájutásának nyomára vezettetett. A megejtett vizsgálat folytán Zobó .József lopás büntette miatt, Zobó Istvánné, Zobó Sándor, Zobó István, Salamon Károly és Touper Örzsébet orgazdaság büntette miatt vád alá 'helyeztettek és ezen ügyben a végtárgyalás a zala-egerszegi kir. törvényszék előtt 1882. évi augustus hó 31-én és folytatólag 1882. évi december hó 14-én tartatott meg. Első rendű vádlott Zobó József beismerte, hogy a kérdéses pénzes zacskót a vasúti állomáshoz vezető országúton találta; előadja továbbá, hogy a pénzt anyának özvegy Zobó Istvánnénak adta át, a ki azt a kertben elásta és később onnan egy részétt Zobó Sándorral Salamon Károlyhoz küldötte, egy ezerest pedig Jelváltás végett Salamon József volt zala-koppányi plébánoshoz vitt el. — Zobó Istvánné tagadásba veszi, hogy ő a pénzt fiától Zobó Józseftől átvette, és hogy annak egy részét Zobó Sándor fiával Salamon Károly zala-egerszegi lakóshoz köldötte. — Zobó Sándor vallomásában azt adja elő, hogy a talált pénz egy részét bátyja Zobó József lepecsételte egy levélbe és általa elküldte Salamon Károlyhoz, de valótlannak állítja bátyja azon állitását, hogy édes anyja csomagolta volna be azon pénzt, melyet ő Salamon Károlyhoz vitt; - előadja továbbá, hogy ő is Zala-Koppányban volt akkoriban, midőn bátyja és anyja a plébánosnak felváltás végett egy ezerest adtak át. — Touper (>rzsébet beismeri vallomásában, hogy a plébános neki egy ezerest mutatott azon megjegyzéssel, hogy azt, Zabóék találták. — Előadja továbbá, hogy rövid időre reá a plébánossal Szombathelyre utazván, az ezeres bankót ott felváltották és nagyobb bevásárlásokat tettek. — A kii-, ügyész véginditványában lopás és orgazdaság büntette iránt vádját fentartotta, avval indokolván azt, hogy Németh János kihallgatott tauu vallomása szerint — a ki azon időben posta küldönc volt lehetetlenség volt, hogy a kérdéses pénzes zacskót ő a vasúti állomáson kivül vesztette volna cl, inert a zsákot, melyhím a posta küldeményekot haza szokta vinni, vagy beszokta kötni, vagy pedig felső nyilasánál kezébe össze tartotta. — A kérdéses pénzes zacskót tehát vagy a lerakódásnál, vagy a harmadik osztályú váróteremből kellett valakinek elvinnie. De különben is ha Zobó József a kérdéses csomagot az indó házon kivül találta volna is, cselekménye mégis lopás bűntettét képezi, mert maga beismerte, hogy felismerte a pénzes zacskót, miszerint az posta küldeméy volt, ezenkívül pedig azon hely, hol Zobó József előadása szerint a zacskót megtalálta, még vasúti birtok volt és igy a pénzes zacskót birtokon kividinek nem tekinthette. Első rendű vádlott cselekménye lopás bűntettét képezvén, a többi vádlottak cselekményei a bt. 370-ik 4?-ának első bekezdésében körülírt orgazdaság bűntetteit állapítják meg. Első rendű vádlottt védője Szalay Ferenc ügyvéd véd beszédében azt állítja, hogy Zobó József cselekménye nem a bt. 333-ik §-ban körülirt lopás bűntettét, hauen a bt. 305. §-ában körűiirt jogtalan elsajátítás vétségét képezi. Weisz Izidor zala-egerszegi ügyvéd mint Zobó Istvánné védője előadja, miszerint védence büntethető cselekményt nem is követett el, mert ő a talált pénzből nem részesült, ő reá nézve a legroszabb esetben a bt. 375. §-ban körülirt bűnpártolás volna alkalmazható, de tekintve, hogy ő mint Zobó Józs fédes anyja a bt. 378 és 78 fcj-ai értelmében a fia által elkövetett büntetendő cselekménynek feljelentésére nem kötelezhető, kéri védencét felmenteni. Negyedrendű vádlott Touper Erzsébet védője Hajik István" védelmét ara fekteti, hogy védence büntethető cselekményt nem követett el, mert ő a Zobó Sándor által talált pénzben nem részesült, ha a volt zala-koppányi plébános neki ruhát vásárolt, az teljesített szolgálataiért történt. — 1 Ő közre nem működött a plébánoshoz hozott 1000 frt elrejtésében, legfeljebb abban hibázott, hogy föl nem jelentette azt, a miről a plébános utján tudomást szerzett. Ám de bt. csak is a felség sértésnél teszi a feljelentést, a polgárok kötelességévé büntetés terhe mellett, egyéb esetben nem. — Hivatkozik továbbá ara is, hogy ha Touper Erzsébet ugyancsak büntetendő cselekményt követett volna is cl, a bt. értelmében a bűnvádi eljárás megindítása elévült volna. — . Harmad rendű vádlottnak Salamon Károlynak védője Boschán Gyula zala-egerszegi ügyvéd volt, kinek véd beszéde itt következik: Tekintetes kir. törvényszék! A kinek szivében gyökeret vert azon hit, miszerint az emberi cselekmények föliitt az isteni gondviselés őrködik; a kinek keblében fogékonyság van a jog iránt és a ki azon meggyőződésnek hódol, hogy nem követhető el a jog rend ellen cselekedet, mely boszulatlan maradna : az a mai végtárgyalással befejezett vizsgálat eredménye felett valóban belső lelki megnyugvást érezhet, mert ismét uj bizonyítékát nyerte annak, hogy minden merénylet, mely a személy vagy a vagyon bátorság ellen követtetik el, előbb utóbb napfényre kerül. — 1878. évi május hó 19-én a zala-szt.-mihályi vasúti állomáson egy 4300 irtot tartalmazó pénzes zacskó nyomtalanul elveszett, a rendőri és közigazgatási közegeknek minden erélye, a bíróságnak minden fáradozása dacára nem sikerült kipuhatolni, hogy e pénzes zacskó hová került. Majdnem 4 év telt el azóta, a zala-koppánvi plébánosnak, Salamon .Józsefnek kellett elhalnia, annnak hagyatéka felett végrendeleti és törvényes örökösei közt viszálynak kellett keletkeznie, hogy a bíróság ugy szólván véletlenül nyomára jusson annak, hogy a 4 évvel ezelőtt elveszett 4300,forint kinek kezei közé került. De bár mily megnyugtató legyen is a hit, hogy a bűn e földön büntetlenül nem maradhat; bármilyen örömöt is érzünk a félettt, hogy a társadalmi rend ellen elkövetett cselekedetek előbb utóbb nap-fényre kerülnek: e feletti örömünkben sohasom engedtessük magunkat tul, buzgóságunk által annyira ragadtatni, hogy bűnöst keressünk ott is, a hol bűnös nincs és büntetendő cselekményt törekedjünk kikutatni ott, a hol ilyen nem létezik; mert különben igen könnyen megtörténhetik, hogy a jog jogtalanná, az igazság igazságtalansággá vállik. Már pedig tekintetes kir. törvényszék ha szabad saját egyéni nézetemnek kifejezést adni, inkább óhajtom a társadalmi rend érdekében, hogy egy elkövetett bűntény büntetlenül maradjon, sem hogv egy vélt bűnös, a ki ellen talán a külső látszat fenn forog, ártatlanul szenvedjen. Midőn Salamon Károly védencein mellett szót emelek, bátor vagyok a tekintetes kii-, törvényszéknek az éppen elmondottakat különös figyelmébe ajánlani. Mielőtt a védencem ellen a tekintetes kir. ügyészség által emelt vád bővebb vizsgálatába bocsátkoznám tekintve hogy a neki imputált cselekmény az első rendű vádlott által elkövetett cselekménynyel szoros összefüggésben áll kénytelen vagyok az első rendű vádlott által elkövetett tényt részletessebben kifejteni. E tekintetben csak a legszükségesebbre fogok szorítkozni, mert ellőttem szólott t. kartársaim e kérdést amúgy is eléggé kifejtették. Valóban nem titkolhatom el meglepetésemet a felett, hogy a tekintetes kir. ügyészség a végtárgyalás befejezte után is Zobó .József ellen lopás bűntettére irányuló vádját fenntartotta. — Ugyanis is btkvüuk 333-ik §-a szerint „lopást követ el, a ki ideijén ingó dolgot másnak a birtokából vagy birlalatából annak beleegyezése nélkül azon célból vesz el, hogy azt jogtalanul elsajátítsa." — Mint minden ugy a lopásnál is az elkövető szándéka a mérvadó; constitutio elemeihez pedig tartozik, hogy a tettes a birtokot vagy birlalatot támadja meg, vagyis más szóval lopás csak oly ingó dolgon követhető el, mely másnak birtokába i'agy birlalatában van. — Hogy a kérdéses pénzes zacskó azon percben, midőn Zobó József azt magához vette, valakinek birtokában vagy birlalatában lett volna, azt sem a vizsgálat, sem a végtárgyalás folytán beigazolni nem lehetett; az egyedüli tanú Németh János, kinek vallomása némüleg terhelő lehetne, figyelembe nem vehető, mert ő Merkly Antal károsult félnek anyagi kártérítési kötelezettséggel tartozik; figyelembe, nem vehető továbbá azért sem, mivel a mai napon tett vallomása homlok egyenest ellenkezik azon vallomásával, melyet 1878. évben "tett. —• Ugyanis akkoriban azt adta elő, hogy lehetetlenség, hogy valaki a pénzes zacskót akár azon helyről, a hol a lerakódás a vasúti kocsiból történt, akár a harmadik osztályú váró teremből ellophatta volna, mert ugymohd ő a váró teremben senki sem volt, a vasúti állomáson pedig az állomás ellentétes pontján Zobó József az áruk lerakódásával volt elfoglalva, azon kivül pedig a vasúti váltók megigazitása és a szükséges liarangozás teljesítése annyi időt vett igénvbe, hogy lchetetetlén volt Zobó Józsefre nézve a harmadik osztályú váró terembe bemenni s onnét valamit elvinne és ismét munkájához vissza mennie. — Németh János ezen előadása megerősítve van Kron Simon állomás főnök és Spitefler jelenlegi vasúti szolga előadásával. — Ehhez járul még azon körülmény is, hogy a lámpa a pósta lerakódási helyet kellő képpen megvilágítja, és hogy ezen helytől a harmadik osztályú váró terembe alig van 20 lépés távolság. — Németh János azon vallomásával megnem egyeztethető a mai napon tett ezen vallomása, hogy a pénzes zacskót vagy a lerakódási helyről, vagy a harmadik osztályú váró teremből kellett valakinek elvinnie. Ellenben azon előadása, hogy ő a posta küldeményeket egy zsákba össze rakva szokta a faluba bevinni, mely zsák általa néha beköttetett, néha nem, éppen Zobó Józsefnek azon állitását látszik igazolni, miszerint a kérdéses pénzes zacskót a vasúti állomáson kivül a kocsi uton vesztette el; ezen feltételeit némileg megerősíti még azon körülmény is, hogy Németh János azon kérdéses éjjel, midőn a pénzes zacskó elveszett, mielőtt a vasúti állomásra ment, a korcsmában borozott. Egyébiránt mind ettől eltekintve, miután Zobó József ellen beigazolva nem lett, hogy ő a pénzes zacskót ugy lopta volna el, ennélfogva az általa tett azon beismerés, hogy ő azt megtalálta, lesz valónak elfogadandó. — A tek. kir. ügyészség által felhozott azon érv, hogy Zobó József e cselekménye még akkor is lopás bűntettét képezné, ha a csomagot ugyancsak az általa kijelölt helyen találta volna, mert azon hely a vasúti társaság tulajdonát képezi és mert Zobó József maga beismerte, hogy az általa talált csomagot, pósta csomagnak ismerte fel; — mondom ezen érve a kii-, ügyészségnek teljesen tarthatatlan. A törvény világosan szól, ahhoz kétség sem férhet; ugyanis a bt. 365, §-a szerint „a ki idegen dolgot talál és azt 8 nap alatt a hatóságnak vagy annak, a ki elvesztette, át nem adja, a talált dolog joqtalan elsajátításának vétségét követi el." — Ezen szakasz értelmében a hely, a hol a dolog találtatik, mi befolyással sem bír, egészen közönbös tehát, váljon azon kocsi ut, a hol Zobó József a pénzes zacskót, magtalálta, a vasúti társaság tulajdonát képezi-e vagy sem, annyival is inkább, mert a. vasúti társaság a pósta leadás perczében azon pénzes zacskónak sem birtokosa, sem birlalója nem volt többé. Azon körülmény, hogy Zobó József tudta, miszerint az általa talált csomagot a posta küldönc vesztette el, hasonlóképen nem minősítheti cselekményét lopás bűntettévé, mert az idézett 365-ik §-ban ezen szavak is benfoglaltatnak „vagy annak, a ki elvesztette, át nem adja" — ezen szavak világosan mutatják hogy a törvény intentiója szerint jogtalan el más célja, minthogy megválasztasson S'ittyon-berekbe szolgabírónak, hogy aztán te meg az ó ked ves leányát választhasd meg életed örökös társául. Szóval, ha már egyszer a házasulandó fiatal emberek categoriá jába soroz az asszom i közvélemény, akarod, vagy nem, százszor is megtesznek vőlegénynek, főleg ha még a mamák ehorusa „jó partidénak" is deciaráit noha talán magadnak még eszed ágában sincs, hogy megválj a legény élet gyönyörűségeitől. De ha azután végre mégis beié unsz a virágról virágra szálló pillangó sivár életébe s mindinkább erősebb gyökeret vernek szivedbe azon paradicsom igék, hogy „nem jó az embernek egyédűl lenni" s ha végre az álmodott eszményképet a valóságban feltalálva komolyan házasodni készülsz 'no! akkor aztán igazán rád zúdul a szó-beszéd árja s az előbb csak suttogó pletyka hangos szavakban tör ki, hogy pusztító orkánként mindent magával söpörjön, maga alá temessen! Multad, jövőd, jelened, jellemed, származásod, szokásaid, hivatalod, jövödelmed, adósságod, előbbi „viszonyaid," jó és rosz tulajdonaid, mind mind szőnyegre kerül s még örülhetsz ha a harmadik öreg-apádnak békét hagynak. — Mosdatnak, szapulnak, dicsérnek, gyaláznak, rágalmaznak, oktatnak, óvnak, intenek, tanácsolnak és a mi a fő — mindnyájan csupa jó szándékból, barátságos indulatból ! Otthonodban, a easinóban, női- vagy férfi társaságban, kávéházban, hivatalban, szóval mindenütt a hol látható vagy, csak ugy özönlik feléd a sok gratulatió, természetesen mindannyi kiilönbfclo jóakaró megjegyzések, figyelmeztetések kíséretében. — Gratulálok pajtás! — kiált rád az utcán egy „jó barát.

u — Valóban szerencsésen választottál, a kis mucuska nagyon derék kis leány, szép is, bájoló is, jó parthie is, hanem — — — Nos, mit hanem ? Hanem a mama, azaz pardon jövendőbeli kedves anyósod, az egy kiállhatatlan persona, valóságos hárpia! Talán csak nem gondolod, hogy azt veszem el, ? veted oda félig boszankodva, félig tréfásan. Tudom jól. tudom pajtás, de látod, te még tapasztalatlan vagy e téren, nekem már van praxisom, sőt mi több anyósom is, azért azt a jó tanácsot adom, hogy őrizkedj

1 az anyósoktól! Még füledben csengnek az alig távozó „jó barát" szavai s még alig léptél ötöt s már ismét egv ujabb gratuláló ütközik beléd szintén szerencsésnek tartja a válasz fást; de — — — — Ismét de ! ? Nos igen, csak arra akarlak figyelmeztetni pajtás, hogy légy óvatos! mert leendő menyasszonyod leány korában nagyon tetszvágyó, kacér hölgyecske volt, az ilyen leányokból ritkán válik jó asszony. No de különben hagyjuk ezt. Ez még nem volna valami nagy baj, hanem — már csak megmondom őszintén; mert bűnt követnék i'l barátságunk ellen, ha hallgatnék, midőn egész életed boldogságáról van szó — sokkal nagyobb bökkenő az, hogy választottadnak egy huszár-kapitánynyal — ki közben legyen mondva már nem is mai gyerek — még most is viszonya van. Sőt többet mondok! Saját szemeimmel láttam, hogy a tavali casino-bálban ez a katona Iluskádat mégis csókolta. Azután meg, a mint az a csacska pósta expeditor, a Guszti rebesgeti, még most is eorrespondeál a kis hamis a kapitánynyal. — No de servus! Sietnem kell. sürgős dolgom van. fogadd még egyszer őszinte szerencse kivánatimat. — Gratulálok! - Servus, servus! A széltoló ezzel azután odább áll s bár eleinte csak mosolyogsz össze-vissza hadart badarságain, lassan lassan azonban mégis feltámad lelkedben a kétkedés gyanúja, a féltékenység ördöge. — — Hát ha mégis igaz! ? A haraszt sem zörög szél nélkül! Hisz (Jsörgőné is ilyesmit rebesgetett előtted nem régiben, ő pedig mindenről a legjobban szokott értesülve lenni a városban. Eddig azonban nem hittél szavainak, azt gondoltad, hogy csak az érdek beszél belőle. Valamikor leányának udvaroltál, talán számított is rád s azért akar most konkolyt vetni a tiszta buza közé. Pedig dehogy! csak a tiszta igazságot mondta el, hisz már magad is kezdesz vissza emlékezni, hogy azt a katonát régebben többször láttad leendő apósod házánál. Miért ne lehetne tehát igaz, hogy menyasszonyodnak még most is viszonya van vele! V hisz a leány, az asszony mind hamis! O is csak olyan, mint a többi, ámított, Integetett, megcsalt! Legjobb volna, ha még most szakítanál vele, megtanulnál lemondani, feléje sem mennél többet! De nem ! felkeresed azért is, hogy keserű szemrehányásokat tehess neki. Mogorva arccal elmondasz mindent, kérdőre vonod és mindenre inkább el vagy készülve, csak arra nem, hogy ideálod kifakadásaidra hangos hahotával válaszoljon. — No persze, hogy megcsókoltam! — Vagv talán a maga menyasszonyának még a nagybácsiját sem szabad megcsókolni! ? —— Nagybácsiját! ? — akadoz szádon a szó. — Természetes! hisz az a huszár- kapitány, kire maga egyszerre olyan féltékeny lett, nem más, mint a mama testvérje: az én ked ves Károly bácsikám. — Szép is olyan öreg úrra is féltékenynek lenni! No persze hogy nein szép, hanciu hát, mikor az ember vőlegény jelölt, akkor rendszerint, vagy semmit sein hisz el, vagy nagyon is hamar készpénz gyanánt vesz mindent. — Egy elejtett szó képes boldogtalanná — s a legcsekélyebb esemény, leglényegtelenebb dolog legboldogabbá tenni. — (Vége köv.)