Zalamegye, 1882 (1.évfolyam, 1-27. szám)

1882-12-17 / 25. szám

kólát magyar érzelmű, hivatásuknak élő tanitók vezetése alatt s ugy hiszszük, hogy az uj generatió nem fog a tudatlanság sötét éjjelében vakoskodni, hanem a kor követelte műveltség színvonalára fog emelkedni s emellett magyar hazafiság, magyar szellem fog ott honolni s magyar daltól fognak Muraköz helységei viszhangozni. Ha valahol, ugy itt nem szabad fukarkodnunk. Nem kidobott pénz lesz ez, hanem mely a magyar nemzetiség számára gazdag gyümölcsöket fog teremteni. A jelenlegi állapot tarthatatlan. Fél óvszer a bajon mit sem segit, gyökeres javitó szer alkalmazandó. A bizottsági jelentés a vészharangot mogkonditotta. Ne nézzük a veszedelmet tétlenül! Legyen bennünk szilárd akarat, s törekvésünk sikert arat. A közig, bizottság 1882. évi dec. hó 12. tartott havi rendes ülése. y

\ A bizottság ülése Glavina Lajos főispán ur által megnyittatván, mindenek előtt felolvastatott s tárgyaltatott a november havi alispáni jelentés, mely a megye közegészségi és közbiztonsági viszonyait, az előfordult nevezetesebb eseményeket és az azok által igényelt hatósági intézkedéseket tüzetesen előadja, s közhelyesléssel vétetett tudomásul. Az alispáni jelentésben előadottak kapcsán a közigazgatási bizottság két tisztviselő ellen a fegyelmi eljárás megindítását rendelte el, t. i. a keszthelyi járás-orvos ellen, ki a nov. hó elején a keszthelyi járásban fellépett vörheny és dyphtehritis járvány eseteket csak dec. 2-án s az alispán távirati rendeletére jelenté fel, s ezen kivül is a szabályszerű kórfelvételi és heti időszaki jegyzőkönyvek felterjesztését a fennálló szigorú rendeletek dacára már több izben elmulasztotta; továbbá a perlaki járási orvos ellen, ki az orvosi segélynyújtást, bár arra a beteg gyermek anyja által felhivatott, elmulasztotta. A megyei árvaszéki elnök előterjesztése folytán a belügyminisztérium feliratilag felkéretni határoztatott, hogy az árvaszéki irodában a felhalmozódott irodai hátralékok feldolgozására a tartalék alap terhére a folyó év végéig engedélyezett 2 napidíjas állomást a jövő 1883. év végéig újból engedélyezni méltóztassék. Pölöske község folyamodványa, melyben megengedtetni kérte, hogy az ottani árvák pénzeit továbbra is maga kezelhesse, a belügyminisztérium által elutasittatott, mert a tárgyalás alkalmával kiderült, hogy Pölöske községben a gyámpénztári teendők ellátására képes egyén hiányzik, s mert a körjegyző esetleg a tanítónak a községi gyámpénztári teendők ellátásával való megbízása, mint azt a nevezett község tervezte, helyt nem foghat. Szalay Sándor nagy-kanizsai községi tanitó az iránt folyamodott, hogy neki a „Zalai Közlöny" című társadalmi lap szerkesztése megengedtessék. A közig, bizottság azonban a u.-kanizsai községi iskolaszék véleménye alapján a kért engedélyt megtagadottnak találta. A kir. adófelügyelő havi jelentése szerint október hó végén az összes adó tartozás 1.307,129 frt 55 kr. volt; erre november hóban 308,694 frt 22 '/

2 krrajcár fizettetvén be, nov. hó végével maradt 998,435 frt 33 kr. hátralék. Összehasonlítva a múlt évi november havi befizetési eredménynyel, kitűnik, hogy a mult hóban 7005 frt 59 krral több folyt be. Bélyeg és közvetlen illeték, s egyéb tartozások fejében nov. hóban 329,797 frt 33 kr. folyt be, tehát 52,181 frt 03 krral több, mint az elmúlt év hasonló havában. A süiiieghi államilag

1 segélyzett alreáliskola 25 éves fennállásának jubileuma. A sümegi alreáliskola 1882. évi december 6-án tartá ünnepélyes megnyitásának 2f> éves évfordulóját. A családias ünnepély délelőtti 10 órakor kezdődött az l.-ső osztályú tágas tanteremben. Igazgató Ft. Adátn Iván szívélyesen fogadván a megjelent vendégeket, az ifjúság a „Szózatá nak eléneklésével megkezdé az ünnepélyt. Ennek végeztével Ádám Iván felolvasá az intézetnek történetét; szóllott első sorban az intézet megalapítása s fennállásának biztosításáról.*) „Hazánkban páratlan eset, — ugy mond — hogy I egy középiskola fölállítására igénytelen helyen iparos férfiú egy magában vállalkozzék, mint Sümegen történt, midőn 1855. évi ápril 14-én Ramezetter Vince 20.000 (husz ezer) frtnyi alapítványt tett azon kikötéssel, hogy Sümeg városa is megteszi a kellő s lehetséges támogatást." A föunebbi összeg sarkalta az érdeklő férfiakat annak nagyítására: igy aláírási ivet bocsátottak ki, melyre egyesek hat ezer forintot irtak alá, 1858—1861. iskolai bál lókat rendeztek, melyből tiszta haszonképen 2885 frt öli kr. jött he, egyévre átlag 721 frt 39 kr. esett. Hozzá járulván ehhez még a zalamegyei nemesi pénztár által 10 évre megajánlott 100 frtos adomány, végre 1857. dec. 6-án megnyillott a 2 osztályú reáliskola 3 tanárral, 11 tanitványnyal. A következő évben még egy tanárra lévén szükség, a városra került a sor áldozatot hozni. S bár kezdetben ezzel ellenkezőleg azt határozta az iskolaszék, hogy az aláírási iven begyült összegnek felét normáliskolája javára elvonja, később ezen határozat-elejtetvén, 500 frtot megajánlott addigameddig nem „kötelesség hanem méltányosságból". Szerintünk talán mégis kötelezettségről lehetne szó, ha tekintetbe veszszük, hogy a város Ígéretet tett s hogy az iskola nem másnak, hanem a sümegi közönségnek nyújt legolcsóbb neveltetési módot. — A második tanév elteltével azonban ilyen anyagi viszonyok miatt a tanárok bucsut vettek Sümegtől egyet kivéve, kit Ígéret s szép szóval maradásra birtak. Ezen anyagi vajúdás tartott 1X72. évig, midőn a magas kormány 4000 frtnyi segélyt adott a városnak azon kikötéssel, hogy 4 osztályra emelje intézetét, tanárait ugy fizesse, mint az államiak vannak; szóval a város intézetét az állami e nemű intézetek niveau-ján tartsa. A város elfogadta a feltételeket s teljesítette is oly mértékben, hogy minél kevesebb pénzáldozatába kerüljön. Igy tanárainak soha sem adott annyit, mint az állam, hanem 1100 frtot, sőt az ily fizetéssel való rendfeutartás jelenleg is vajúdó állapotban van amiatt, hogy a városnak 1872-től fogva nem teljesített, de a kormánynak akkor megígért pénzbeli hozzájárulása beváltandó volna 10 év után, jelenleg. Hiába fizetni nem előnyös ! Felolvasó azzal fejezte be az intézet anyagi zavarait, hogy bizik a város intelligens felfogásában s haladási törekvésében s a jelenlegi tanárok fizetési kérdését oly módon oldja meg, mely az intézet felvirágzását mozdítja elő. A történelmi felolvasás második részét képezte a tanárok és tanítványokon való áttekintés. A népesség gyérnek mondható: a 70-es évek végén legkisebb 48, *i Az igen terjr&eSJmes felolvasásokat csak vázlatosan közlöm. Orhán az elején legtöbb 112 tanuló volt. Legutóbbi időbeli szép emelkedés vehető észre, mert mig más reáliskolában országszerte fogy a tanuló ifjúság, addig a mi intézetünkben 1880. évtől kezdve 58-ról 86-ra emelkedett s az emelkedés egészségesnek is mondható, mert mindig az 1-ső osztályra esik a szaporodás; jelen tanévben az első osztályban 42 tanuló van beirva. Igen helyesen rámutat felolvasó népünk általános hibájára, midőn igy sóhajt fel : „Bár csak belátná a közönség, hogy nem csak az íz ur, ki néhány száz frtos hivatalt visel, hanem az iigyes iparos, a számító kereskedő, a rationalis gazda is; szóval az üres ezim és czifra nyomorúságnál többet ér ÍI független reális ismeretekkel bíró közép osztály!" Véleményünk szerint pedig erre a szellemi s értelmi nagyobb fokú képzettség, melyet első sorban a polgári iskolák, de ezután a reáliskola képes nyújtani. Az elsőt hangsúlyozni kötelességem, mert azoknak létcéljok épen ;iz értelmes középosztály nevelése, mig a reáliskola ezen kivül a műegyetemre készít elő. Érdekes a tanulóság vallás szerint: intézetünkbe járt 1249 tanuló (kezdetben két osztálya volt) közül 790 keresztény, 416 izraelita; ami az itteni népességi arányhoz képest annyit tesz, hogy inig 100 keresztény-re 1 keresztény tanuló, addig 100 izraelita lakosra 36 tanuló esik. Sőt a jelenlegi tanévben - 3 részénél több az izraelita tanuló. Természetlesen, mert mig az izraelita családok mind taníttatják gyermekeikét, sőt Rendekről gyalog egy sereg jár be napszámos, fuvarozó, rongyszendőnek fia, addig a sümegi 5000 lakóssal bíró város évenkint az első osztályba 5—6 keresztény tiut küld. Azután még panaszkodni mernek iparosaink, hogy nem boldogulnak. Nem hát, mert hiányzik az értelmi képzettség, mely ügyes speculatióra képesitne; hiányzik a jó izlés, mely tetszetős munka készítésre segítne s ezt mindkettőt középiskolában (polgári, reál, gymn.) megszerezhetni, hiányzik a mesterségbeli tökélyesség, melynek összefüggését az előbbi két tényezővel nem tagadhatni. A tanuló ifjúság szorgalma, fegyelme, egészségi állapota kedvező 10 °/

u bukottból 3—5 ° „ még javító vizsgát is tett, 17 % pedig dicséretes eredményt mutatott fel, kettő lett csendesen eltávolítva s kettőt ragadott el a kíméletlen halál 25 év óta. Érdekes a tanárokon való átpillantás: 2f> év óta működött 31 tanár: Czeiner 15 évig, Exner 25 évig; 5 évnél kevesebb ideig 1(5, a halált pedig csak egv ismeré meg Sümegen Kiss, ő is amerikai párbaj által; a többi pedig viruló egészségben eltávozott Sümegről. Mondani is felesleges, hogy e nagy tanár forgalomnak a sümegi csekély fizetés volt a létrehozó oka. Azt pedig még kevésbbé szükséges hangsúlyozni, hogy a tanárok gyakori változása az intézet felvirágzására nincs olyan hatással, hogy ellehetne mondani: Varietas delectat. Ezen és Szigethy István reáliskolai tanárnak „a gymnasium és reáliskoládról tartott felolvasását elválasztá egy ének s egy szavalat. Szigethy kiindulva az emberi léleknek érzelmi s értelmi nyilatkozataiból az összes tudományokat két csoportra sziv s értelem képzőre osztá. Azután kimutatá, hogy mind a gymnasium, mind a reáliskola e kettős ezélt törekszik megvalósitni, azon látszólagos különbséggel, hogy a gyimiasium nagyobb súlyt ÍI sziv képzésre, jellem fejlesztésre — a reáliskola az értelem képzésre, a reális a mindennapi életben szükséges ismeretekre fekteti. Szerinte e különbségnek valósággal nem szabad létezni; nem szabad tehát azt gondolni sem, hogy a reáliskola nem törődik a jellem fejlesztéssel, a szivnemesitéssel, mert ha ezt tenné, igen téves uton haladna. Valamint műveletlen ember lenne az, ki a gőzgépet bámulja, csudának tartja, ugy műveletlen ember az is, ki felebarátjának bajában részvétet nem tud érezni, ki egy remek festmény előtt közönyösséget árul el, kit egy szép költemény nem gyönyörködtet. A reáliskola a humánus műveltséget a modern nyelvek (magyar, német, francia) alapján az ezen nyelveken irt remek müvek olvasása által teremti meg. A reáliskolának tehát a gymnasium felett való előnye kétségtelen, ha meggondoljuk, hogy ugyan azon ezélt nem holt nyelvek s müvek alapján, hanem élő, tehát a gyakorlati életben is használható nyelve

k segély

ével eszszas vita után a közgyűlés megszavazott a párisi osztrák-magyar egylet pénztárának gyarapisására ötven fran kot, hangsúlyozván, hogy ezt nem mint egy talán belépő tag ajánlja fel, hanem mint ajándékot nyújtja a magyar egylet az osztrákokból álló egyletnek, sem beleolvadni, sem abban tag lenni, sem önnállóságát feláldozni nem akarván. Cirják alelnök ur ezzel a közgyűlést befejezettnek nyilvánitá. Némelyek egyenkint haza mentek, mások ott maradtak még, néhányan pedig nem lévén még 12 óra, a mi egy párisi vasárnap nem is oly nagy idő, az Opera melletti Grand Caféba szándékoztunk menni. Gyalog oda ballagni a Szajna szigetről, nem a legkellemesebb, hanem elmentünk a Bastille felé, hogy ott majd felülünk egy társas kocsira. Egy Hatal festő kivételével, ki még csak egy hete vau Párisban, mindegyikünk fején cosmopolitikus sisakunk, a nagyratörő cylinder fénylett a boulevard Henri IV. lámpáinak világánál. Azt tartom, nem mondok uj dolgot vele, midőn reflektálok arra, miszerint különösen magyar gyűléseknek a java többnyire a gyűlés befejezte után jön. A mit kiki elharapott akkor szavából, azt most hozzá toldja a többihez, reflexiókat csinál ennek vagy amannak beszéde, nyilatkozata fölött, másik bírálgat és mind ennek meg van az a jó oldala, hogy kimondván itt mindenik azt, a mi az oldalát fúrja, haragját, mérgét egy-egy éle ellensúlyozván, komolyabb haragnak, nyilvánosság előtti esetleges sértegetéseknek és ezek következményeinek eleje vétetik. Mi is ilyen kedélyes hangulatban, vígan társalogva, tartottunk a julius 14-iki oszlop felé. A régi, mogorva vár, zsarnokok áldozatainak börtöne helyén egy 47 m. magas karcsú ércoszlop áll, mely a júliusi forradah mi alatt a barrik acloknál elesettek emlékére 1830—40-ig állíttat. itt fel. A hely mindig kiváló szerepet vitt Franciaország történetében, mióta a jogainak tudatára jutott nép 1789. julius 14-én lerombolta a Bastillet. Ennek kövei jobbadára a Concorde híd építéséhez lettek felhasználva. 1871 májusban az egész Bastille tér óriási barrikadok által volt elzárva és csak 25-én űzték ki innen is a communistákat. A minden évben julius 14-én megtartatni szokott nemzeti ünnepélynél a Bastille tér nagy démonstrátiók színhelye. Most 12 békés magyar megtámadott egy a Madeleinera menő és a Grand Café mellett elmenendő társaskocsit, felkapaszkodtunk tetejére és 3 sousért ott helyet foglaltunk. Véletlenül ugy eszembe jutott, ha e pillanatban haza helyeztetnénk cylíndereinkkel fejeinken akkor, midőn egy, a nemzet dicsőségét és hőseit, a magyar népnek erényeit és egyszerű szokásait megénekelt koszorús költőnk emlékére állítandó szobor költségeinek fedezése végett rendezendő mulatság módozatainak meghatározása feletti hazafias gyűlésből jövünk, nem nevetnének-e ki bennünket? Pedig itt nem lehet cylinder nélkül lenni diszes társaságban. A boülevardok habár a nyilvános pneumatikus órák már éjfélt mutattak vasárnap is lévén csak oly népesek voltak, mint nappal. Számláiba tlau magán, köz és társaskocsi, boülevardok keresztezésénél roppant tolongás, lárma, még nagyobb embertömeg, teljes nappali sürgés-forgás, mely néhol erősödött, midőn esetleg színházak mellett mentünk el, honnan akkor jött ki csak a közönség, mint Théáter du (4ynina.se, Variétes, Nouweautés. A többi már be volt zárva. Mire az Opérához értünk, előtte még égtek a villamos lámpák, belül azonban már csend hom >lt. Éjfél után kevéssel megérkeztünk a boulevarde des Capucinen lévő Grand Caféba, Páris legelső és legnagyobb kávéházába. Mivel egy idő óta az ott közelben lakó magyarok este társaságban ott összejönnek, azért a kávés a „Budapesti Hirlap"-ot járatja. Kedélyes társalgás után elváltunk, kiki haza felé indult. Én egyenesen neki vágtam az Avenue de l'()péra-n keresztül a Louvre-nak, melynek 8 villamos lámpa által megvilágított és nappali szép fehér fényben uszó udvarán áthaladva, a Szajna partjához értem. Ekkor már a lárma és forgalom teljesen megszűnt; egyes, velem együtt megkésett emberek és éjjeli szolgálatot végző rendőrök jártak csak a parton. Szerinteni ez Páris egyik legszebb része. Jobb parton a rengeteg Louvre, távolabb pedig a balparton illetőleg a Cité nevíi szigeten a törvényszéki palota. A pont des Ártson inegálltairi és kis ideig gyönyörködtem e nagyszerű látványban. Ép a/, azon időpont volt, midőn Páris már csendes és zajtalan. A folytonos esőzésektől megáradt Szajna habjai sebesebben hömpölyögtek tova, a kivilágított part és a befelé mindig setétedő, majd ismét világosodó Szajna, jobbra tőlem a Louvre, balra a pénzverde, távolabb a palais de Justice mind ez igen festői helyzetet a hídról lejövén is bámultam volna, ha egy „s'il vous piait" ki nem zavar. Adjak neki egy kis tűzet a mint a francia mondja. Akarom kínálni a nem épen koldus kinézésű embernek szivarom tüzét, mire azt mondja: adjam neki az egészet, igen fázik. Megsajnáltam és oda adtam. Most arra kért, fizessek neki valamit enni és inni, mert ma még sem nem evett, sem nem ivott. Ejnye gondoltam, inkább bemegyek vele együtt egy korcsmába, mintsem itt előtte pénzemet vegyem ki. Kerestünk egy kis munkás kocsmát úgynevezett caverne, barlangot, és oda bemenénfe. Adattam neki valamit és megnéztem a díszes társaságot. Kék zubbonyos munkások voltak mind, k-ik nekem jóformán kiteszik a szűrömet, ha nem hozok clienset. Itták az absinthet pohárszám, látszott is hangjukon, durva vad nevetésükön. Na gondoltam magamban, nem megfejthetetlen lélektani rejtvény előttem a communismus, ha ezek hatalomra vergődnének, mit nem várhatnánk tőlük. Gondolható, hogy nem igen jól éreztem magamat közöttük és épen akartam szabadulni, midőn felhangzott egy szinte részeg vén asszonynak a hangja: „cloture" ! nem búcsúzva el tőlük, ott hagytam a tisztes társaságot és haza siettem. Szigetlu Zoltin. Megyei élet.