Zalamegye, 1882 (1.évfolyam, 1-27. szám)

1882-09-03 / 10. szám

27. Dr. Mangin Károly megyei főorvos Trebitser Erzsébet szülésznő, tiirjei lakós szülésznői oklevelét ki­hirdetés végett felterjeszti. 28. Csesznák József perlaki járási szolgabíró Kol­vay Jármi Antónia szülésznő, perlaki lakós szülésznői oklevelét kihirdetés végett felterjeszti. Zala-Egerszeg, 1882. augusztus 14. Lapunk f. é. aug. 13-án megjelent T-ik számában a zsidó ügyben Tapolczán tartott értekezleten „jelenvolt Cz. K." úrnak nyilatkozatát készséggel közöltük, mert abból iizon következtetést véljük levonhatni, hogy a .jelen­volt Cz. K. u úr bizonyosan, de valósziniileg több .jelenvolt úrak" ís már megbánták, restellik, hogy „jelenvoltak­és „jelenlétükben", tehát beleegyezésükkel, hozzájárulá­sukkal a tudvalevő resolutiok hozattak. A megbánás a megtérés első jele, s mikéut ennek őszintén örvendünk, ugy más részről Cz. K. úr nyilat­kozatát, ne hogy annak tartalmát elfogadni, helye­selni látszassunk egyszerűen tudomásul nem vehet­jük, mert el nem fogadhatjuk azon indokolás jogosult­ságát, melyet nyilatkozó ('/.. K. úr az értekezlet össze­hívása állítólagos szükséges voltának, s még inkább az értekezleti határozat hozatalának igazolásául felhoz. Azt mondja ugyanis a -jelenvolt Cz. K." úr, hogy a tapolezai „kis összejövetel" .,békés villámhárító akart lenni é.s lett is", miből az következnék, hogy Tapolczán és vidékén oly jelek mutatkoztak, hogy a vihar kitö­rése megakadályozására „villámhárítóra" volt szükség, s hogy „az is íett", mert mint mondja: „ha a nép lát­ja, hogy honoratiorai igy mozognak, még nyugodtabban várja" a kérvénynek eredményét, hogy tehát csak is a tapolezai értekezlet mint „villámhárító" akadályoz­ta meg, hogy a vihar ki nem tört, a villám le nem csapott. Mint a sajtó szerény kezelői nemes kötelességünk­nél fogva tartozunk a való tényállást a nagy közönség­gel megismertetni, a tévútra vezethető mystificatiokat leleplezni, és a közönséget s minden illetőt a gyanúsítá­sok s álhírek ellenébe megnyugtatni. 11a a tapolezai értekezlet összehívása nem indo­koltatik azzal, hogy „villámhárító akart lenni s lett is" s ha nem indokoltatik azzal, hogy „ha a nép látja, hogy honoratiorai igy mozognak, még nyugodtabban várja az eredményt", nem tartottuk volna érdemesnek az érte­kezletről megemlékezni, azt elfogult egyének faj- és vallási ellenszenvből eredt manifestatioinak tekintvén , de midőn ennek elpalástolására és a közönség mystifi­catiojára az hozatik fel, hogy az villámhárító akart len­ni s lett is, — midőn tehát egy város és vidék, lappan­gó lázangás kitörésre mutatkozó jeleivel gyanusíttatik Tapoloza mezőváros és vidéke tiszteletre méltó lakossá­ga jó hírneve érdekében kötelességünknek tartjuk ha­tározottan kijelenteni, miszerint sem Tapolczán s vidé­kén, sem általában Zalamegyében zsidó kérdés nem létezik, nem is létezett még csak parányi tünete sem a zsidók elleni valamely ellenszenv, vagy izgalomnak, az értekezlet megtartására tehát ez okot épen nem adha­tott, sőt ezen felhozott iiriigv semmiféle beigazolható va­lóságon nem alapul; - Tapolczán és vidékén, miként általában Zalában, az izralitáknak polgári és politikai jogok tekintetében a keresztényekkel lett égyenjogosítá­sát oly bevégzett ténynek tekinti mindenki, a melyet megszüntetni akarni annyi lenne, mint a társadalmi rend fel forg<itásá ra törni. Igen jól tudja ezt az „értekezleten jelenvolt Cz. K." úr és „jelenvolt társai" is, de ha visszaemlékez­ni akarnak, tudják azt ís, hogy már a negyvenes évek­ben a tapolezai járás nemessége volt az, mely a zala­megyei szabadelvű intéző férfiaknak, a szabadelvű esz­méknek, intézményeknek tántoríthatlan híve, hazafias küzdelmeikben kitartó harcosa s támasza volt. Hogy az egész járás jelenben is következetes híve múltjának, eléggé igazolja azon körülmény, hogy a „nagy dobbal" összehívott értekezlet a nyilatkozó úr szerint „kis össze jövetel "-re sűlyedt, mi legkiáltóbban bizonyítja, hogv az értekezlet nem a szükségesség ered­ménye volt, sőt attól a közvélemény, a nép elfordult, megjelenésére méltónak nem tartotta, sőt azt hatá­rozottan rosszalta és mellőzte. 11 v körülmények között az értekezlet, nem mondjuk, hogv célzatosan — de ha a Tapolcza és vidéke lakossága olv tiszteletre méltó józan értelmes és igaz hazafi nem volna, mint a minő a múltban minden­kor volt, és jelenleg is az, az értekezlet igen is alkalmas lett volna arra, hogy vihart, egy zivatart idéz­zen elő, mert oly bevégzett tényeket kíván kérvényé­ben feltorgattatni, melyekről a „jelenvolt urak" igen jól tudják, hogy Magyarországnak ezer éves múltját kellene megtagadni, ha e szégyenletes viszszalépést tör­vény hozásilag megtenné, a kérvény bevallott célja tehát elérhetlen lévén, — ha mint hinni akarjuk, egy elpalástolt más célja nem volt — nehogy t. i. szelet vervén vihart arasson — akkor a „jelenvolt úrak" Don Quixotte szerepre vállalkoztak, csakhogy ebben célt nem értek. — (Elhatározott szándékunk volt a fővárosi, úgy a vidéki sajtó által a legutóbbi időben annyira meg­vitatott zsidó-ügyet lapunk keretéből teljesen kizárni annyival is inkább; mert Zalamegyében a fennálló viszo­nyok alapján ezt nem is volt szükséges feszegetni. Mivel azonban a megyében történt eseményeket híven előadni kötelességünknek tekintjük, s mivel a 7. számban köz­zétett s Tapolczáról keltezett nyilatkozat a valóságnak nem felel meg, azon nyilatkozat reetificálása végett he­lyet adtunk a fentebbi cikknek, melyet térszűke miatt valánk kénytelenek a két utolsó számból kihagyni. Szerk. Helyi, megyei és vegyes hirek. Meghívó. A zalamegyei gazdasági egyesület f. 1882-ik évi szeptember hó 10-én d. e. 9 órakor s a szük­séghez képest folytatólag 1882-ik szeptember 11-én d. u. 4 órakor Zala-Egerszegen saját háza termében rendes közgyűlést tart, melynek kiválóbb tárgyát: az egyesü­letnek az igazgató választmány által beterjesztett módo­sított alapszabályainak tárgyalása, az 1881-ik évi pénz­tárnoki, s az 1881-ik évi május 1—3. gépkiállitási —s számadások vizsgálatával megbízott bizottság jelentése, továbbá folyó ügyek képezik, mely rendes közgyűlésre az egyesület t. tagjai minél nagyobb számban megjelen­ni kéretnek. Háczky Kálmán ni., k. elnök. — Meghívó. A zalamegyei gazdasági egyesület a f. 1882. évi szeptember hó 10-ére kitűzött rendes köz­gyűlést megelőzőleg f. 1882-ik évi szeptember hó 10-én d. e. 8 és fél órakor Zala-Egerszegen az egyesület saját háza termében tartandó igazgató választmányi ülésre az igazgató választmány tagjai minél nagyobb számban meg­jelenni kéretnek. Háczky Kálmán m. k. elnök. Hirdetmény. A zalaegerszegi ügyvédi kamara köz­hirré teszi, hogy dr. Arvay István zalaegerszegi ügyvéd, mint Arvay Lajos ügyvéd társa, e kamara ügyvédi lajstromába folytatólag felvétetett; továbbá dr. Róth Zsigmond szigetvári ügyvéd lakhelyét Szigetvárról — e kamara területén kivül Paksára tevén át a kamara ügyvédi lajstromából kitöröltetett. „Balaton Egylet- Legközelebb Balaton-Füre­den „Jókedv és bőség" jeligével „Balaton Egylet" ala­kult, melynek feladata a természet kincseivel olv bőven elhalmozott Balaton vidékét megismertetni. — E magasz­tos cél elérésére irodalmi, kirándulási, sport, gazdasági és gyógyászati szakosztályokra van az egylet beosztva. - Védnöke U Felsége a királyné lesz. Az egylet elnöke Eszterházy László gróf val. belső titk. tan., alelnök Nádasdy Ferenc gróf, titkár Sziklay János hirlapiró, pénztárnok Jalsovits Aladár b.-füredi lelkész, ügyész Csepely Károly. Már az egyes szakosztályok is megalakultak és pedig az irodalmi szakosztály elnöke a magyar nép büszkesége, a magyar irók királya Jókai Mór, titkára Lévay Imre a „Veszprém" szerkesztője; a kirándulási szakosztály elnöke dr. Fenyvessy Ferenc országgyűlési képviselő, társelnöke Salamon Ádám, titk. Ecsv József fürdő igazgató és Komlódy Gyula hirlapiró; a sport szakosztály elnöke Eszterházy Mihály gróf, titk. dr. Némethy Ernő győri kir. ügyész; a gazdászati szak­osztály elnöke Bogyay István földbirtokos, titkára Keöd József hajós kapitány; a gyógyászati szakosztályelnöke dr. Huray István, titkára dr. Engel Gyula. A megyénk kebe­lében alakult ezen egyletet, melynek felvirágozásához az ügy élén álló férfiak országos jó hírneve a legnagyobb garantiát nyújtja, a legmelegebben ajáljuk t. olvasóink becses figyelnie é.s szives pártolásába annyival inkább, inert a tagsági dij — évi 2 ft. - oly csekély, hogy a belépés bárkire is meg van könnyítve és a tagság nagy előnyökkel bir, melyek közül toleg kiemeljük, hogy Jókai Mór koszorús költőnk által szerkesztendő Evköny­vet a tagok jutányosán kapják meg. Az egylet tagjai nők is lehetnek. — Kötelességünknek tartjuk t. olvasó­inkat az egylet alapszabályaival is megismertetni. Fenyes esküvő. Augusztus hó 30-án vezette oltár­hoz Baranyay Ödön hahóti földbirtokos Háczky Kál­mán csab-rendeki földbirtokosnak kellemdús leányát Gizella kisasszonyt. Az esketés d. u. 4 órakor történt a helybeli plébánia templomban. Az ünnepély a kelle­metlen esős idő dacára szép számú közönséget vonzott a templomba. Tanuk voltak: Szelestey Pál, Szily De­zső és Széli Ignác. A menyasszony fekete kalap- és szürke utazó ruhában, a vőlegény és a tanuk pedig frakkban jelentek meg. — Esküvő után a boldog pár a vőlegény birtokára Hahóira utazott. Krob Pa!, megyei tanfelügyelő úr f. hó 1-én este Csáktornyára utazott, hogy a csáktornyai tanító-képző intézetnél a f. hó 2-án tartandó felvételi vizsgálaton, úgy a f. hó 4-iki igazgató tanács ülésen jelen legyen. A szombathelyi püspöki szék betöltésére vonatko zólag egyik székes-fehérvári lap közleménye alapján úgy a fővárosi, mint provinciális lapok egy új, alig hitelt érdemlő liirt közölnek, melyet kuriósumként olvasóink gyönyörködtetésére szó szerint adunk: A szerencse for­gandó. Mihl Jakab székes-fehérvári kanonaknak szom­bathelyi püspökké való kinevezése elhatározott tény. A kinevezés közelébb a hivatalos lapban is meg fog je­lenni. - Ez alkalomból érdekesnek tartjuk felemlíteni, hogy még plébános korában úgy történt, hogy káplán­ját nevezték ki a szombathelyi káptalanhoz kanonokká, ő pedig még egy darabig plebánoskodott, mig kanonok lett. Most pedig, ha ugyan kinevezése ténynyé válik, ismét volt káplánja fölé kerül, csakhogy most már nem plébánosa, hanem püspöke lesz. — Így a bir. Eb­hez csak azt vagyunk mondandók, hogy a ki az egy­házi kinevezések menetét kissé ismeri, az előtt különös színben tűnhetik fel, hogy a káplánból egyszerre kanonok lett. — Örülnek biz ők egy jó plébániának is, és még álmaikban sem phantasiálnak holmi kanoniáról. Eljegyzés. Szentgyörgyi Dezső, Nagy-Kanizsán pénzügyi fogalmazó, jegyet váltott Csorbies Vilma kis­asszonynyal Csokonyán. A győri csonakazo-egylet balaton-fiiredí nemzet­közi evezési és amateur vitorla versenye augusztus hó 22 és 23-án a már közlött programm alapján nagy számú és díszes közönség jelenlétében tartatott meg. Legérdekesebb volt az evezési verseny „Harc a bajnok­ságért Magyarországon" versenyeimmel, mely díjért a győri csónakázó-egylet részéről Mihálkovich Tivadar „Sirály" nevű hajójával és a „Vindabona" nevű bécsi evező-egvlet részéről Grünfeld Emil a „Hedvig" hajón versenyeztek. Minden szem a -Sirály" hajóra van irá­nyozva, feszült figyelemmel várják a küzdelem kimete­lét és riadó éljen hangzik el mindenfelől, midőn „Hedvig"­et 20 méterrel megelőzve -Sirály" a célponthoz ér, meg­mentve a magyar név becsületét és elragadva a babért a legjobb bécsi evezős elől. — Ráth Zsigmond kitűnő baritonista hangversenye, melyet augusztus hó 22-én a balaton-füredi „Szeretetház" és Molnár Aladár emlékszobrának javára Balaton-Füre­den a gyógyteremben rendezett, kitűnően sikerült. A te­rem zsúfolásig megtelt a legelőkelőbb közönséggel. — Közreműködtek Gömüry Oszkárné őméltósága a jelen volt közönséget egészen elbájoló cimbalomjátékával, va­lamint Horánezky Emília úrhölgy és Krisztinkovich Béla ur, akik, mint a zenekirály, Liszt Ferenc legjelesebb ta­nítványai, zongorajátékukkal ragadták cl a közönségét. A hangversenyéé' Ráth Zsigmond úr, a fővárosi előkelő körökben előnyösen ismert énekes, nagy hatást keltett Verdi „Aida" románcából vett pár szakkal, Zimai „Ma­gyar míklala" és néhány magyar népdallal, melyeket művészi hévvel és bensőséggel énekelt. A balaton­füredi „Szeretetház" növendékei a közreműködött mű­vésznők mindegyikének díszes csokrot nyújtott át. A magyar tüzoltok VI. országos közgyűlése köz­ponti bizottságának augusztus 28-án tartott ülésén a fel­merült ügyek eliiü ízése után elnök előterjeszti az ünne­pélyességek alkalmával befolyt jövödehneket, nevezetesen a kaszaházi ismerkedési estélyen 54 ft 50 kr., a felső erdőn 348 ft 40 kr., tribűnjegyekből 234 ft., bálból Ilii ft 7(i kr., a népmulatságból 311 ft 00 kr., tekejegyek­ből t>4 ft 50 kr., a kiállítási helyiségnél 85 ft '50'kr., összesen 1215 ft 2l> kr. Ugyanezen gyűlés határoza­tából kifolyólag a bizottság felhívja mindazokat, akiknek kielégítetlen számlái vannak, hogy azokat nyolc nap alatt a bizottság elnökéhez adják be ; mert az ezen időn túl benyújtandó számlák figyelmen kivül hagyatnak. Nyilvános köszönet. A zalamegyei nemesi pénztár és alapítvány tekintetes választmánya f. ISS-J. év aug. hó 9-én Zala-Egerszegen tartott ülésén a zalamegyei ne­messég magán tulajdona és alapítványából „a zala-eger­szegi tanítói járáskör segélyalapja" javára, melynek ka­mataiból a tehetetlenségre jutott tanítók s ezek özvegyei és árvái fognak segélveztetni, 200 frtot volt kegyes se­gélyképen megszavazni. Ez okból alólirt a járáskör ne­vében szoros kötelességét véli teljesíteni, a midőn a fentnevezett tekintetes választmánynak eme valóban nemes cselek vényéért, illetőleg nagyszerű kegyadományáért itt a nyilvános téren is legmélyebb hálájának kifejezést ad. A járáskör hálás köszönetén kivül fogadja egyúttal a tekintetes alapítványi választmány a később segélyre szorulandó tanítók, ezek özvegyei és árvái részéről is a legbensőbb hála nyilvánulását, s legyen erős hitében, hogy mindazok, kik e jótéteménynek részeseivé lesznek, örömkönnyeik hullntása közt fogják áldani a nemesi pénztár létesítőit és kezelőit. Kelt Zala-Egerszegen, aug. hó 29-én 1882. Páukovich György járásköri elnök. (Utólag megjegyezzük, hogy a tanítói járás-kör nevében augusztus hó 31-én Páukovich György, Faller József és Steril Miksa urakból álló küldöttség tisztelgett főispán úr őméltóságánál, mint a nemesi pénztár elnökénél, kö­szönetük nyilvánítása végett, kérve egyúttal őméltóságát, hogy a hazafias és nagylelkű adományért a tek. választ­mány előtt szíveskedjék bálaérzehneiket tolmácsolni.) A zala-egerszegi önk: tűzoltó-egylet augusztus hó 28-án tartott választmányi ülésén Seltenhoffer Frigyes soproni gyárosnak a hydrophor vásárlása által a szerző­dés értelmében szeptember hóban járó 300 frtos részlet folyóvá tétetett. — Ör. Horváth József kőmívesnek, ki az ünnepélyek alkalmával a Hohl-féle anyaggal tett kí­sérletnél kezén oly sérülést szenvedett, hogy az egyleti orvos jelentése szerint 20 —30 napra munkaképtelenné lett, a betegsegélyző alapból 25 frt megszavaztatott. Több rendbeli számla kifizetése folyóvá tétetett azon megjegyzéssel azonban, hogy a szertárnok, úgy a pa­rancsnokság mind az újonnan beszerzendő tárgyakra, mind a javításokra nézve előbb a választmánynál tegye­nek jelentést s csak annak határozata alapján intézked­jenek. Egy elveszett tömlő a csapat egyik tagjánál meg­találtatván, a választmány felhiyja a tisztikart, tartson ez ügyben vizsgálatot s annak eredményét a választ­mányhoz terjeszsze be. A tisztikar felszóllittatik, hogy a ruhára való részletfizetések iránt a választmány által küldött végzés értelmében intézkedjék. A teskándi tüz­eset alkalmával a csapat részére adományozott 9 írtra nézve főparancsnok felhivatik, hogy azon összeget a szolgálati szabályzat értelmében a betegsegélyézési alapra való beutalliatás végett a választmányhoz terjeszsze be. Lesújtólag hatott gyűlés végén a jelen volt választ­mányi tagokra Szeghő István elnök úrnak az elnökség ről való lemondása. Ezen lemondás egész váratlanúl ta­lálta a választmányt; akkor t. i. midőn az egylet elnö­ke fáradhallan tevékenysége és lankadkatlan ügybuzgó­sága által a lefolyt országos ünnepélyek sikerét első sorban biztosította. — Azon reményünknek adunk kife­jezést, hogy midőn a közvélemény oly hangosan nyilat­kozik mellette, akkor egyes gáncsoskodók semmit jelentő rágalom-szavait figyelmen kivül hagyja, s az egylet el­nökségét továbbra is meg fogja tartani. Csabrendeki bronc-lelet. Sümegen Dorner Kál­mán úrnak gyűjteményébe a csabrendeki leletből követ­kező értékes tárgyak kerültek: egy finom kidolgozású bronc-tű, gombján vonal diszítéssel, tömör lándzsa-töre­dék szárnyas díszítéssel, átlyukasztott szurony-részek; továbbá három darab tömör bronc-karperec, melyek külömböző nagyságnak, végük felé fokozatosan véko­nyabbak, függélyes és vízszintes vonaldiszítéssel vannak eilátva. Birtokosuk a magyar nemzeti muzeum igazga­tóságához az említett tárgyakat megtekintés végett fel­küldvén, onnan azon figyehneztést nyerte, hogy a tár­gyak a bronc-vas átmeneti korból valók s igy igen ritkák, mely körülmény értékességüket és fontosságukat nagyban emeli. — Köszönet nyilvánítás. A soproni torna- és tűzoltó egvlet Sanits Sándor helybeli asztaloshoz e következő iratot intézte. „A soproni torna- és tűzoltó egylet Rösch Frigyes parancsnokunk jelentéséből értesült azon ven­déglátó szives fogadtatásról és szeretetteljes ápolásról, melyben a zala-egerszegi országos tűzoltó ünnepélyen egyletünk képviselője, dr. Hauer Gyula ur, önnek uri házánál részesittetett. — A véletlen szerencsétlenség által sújtott szenvedőnek súlyos fájdalmai önöknek önzetlen nemes emberbaráti szivindulatból fakadó cselekménye által bizonynyal enyhülést nyertek és egyletünk ez in­dokból önök irányában mély bálára van kötelezve, — mi ennek készséggel adtunk kifejezést s önnek,

Next

/
Oldalképek
Tartalom