Zalamegye, 1882 (1.évfolyam, 1-27. szám)

1882-09-24 / 13. szám

I. évfolyam. Zala-Egerszeg, 1882. szeptember 24. szam. i \ Klofizetési díj: Féjévre 2 ft., Negyedévre 1 ft. Hirdetmények: • :i hasábos petitsor egyszer 9kr., többszöri hirdetésnél 7 kr. Bélyegdij 30 kr. Nyílttól- petítsora lá kr. A lap szellemi és anyagi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Bérmentetlen leveleket esak ismert kezektől fogadunk el. Kéziratokat nem kiililiink vissza. TÁRSADALMI, KÖZMŰVELŐDÉSI és GAZDÁSZATI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Megyei űt-építészetiink. Ezen cim alatt jelent meg becses lapjában eV cikk, a melyhez tekintetes szerkesztő úr szives engedelmével kívánnék kiegészítésképen hozzá szólni, sajátlag felhozni az út-építés azon ágozatait, melyek az említett cikkben nem érintettek. Teljes szivemből osztom szeretve tisztelt alispánunk, ugv a megyei építészeti hivatal főnöke iránti elismerés és köszönet nyilvánítást, s határozottan tudom, hogy a hiba, melyet figyelembe ajánlani akarok, nem tőlük ered, hanem azoktól, kik a megyének e részbeni rendeletét kellő szigorral nem foganatosítják. — l't-épitészetiinkre felettébb hátrányos, hogy a megyei utak sorába néha talán mellék tekintetekből is — oly utvonalak s ezekkel költséges hidak vétettek tél, melyek épen nem bírnak azon forgalmi fontossággal, hogy miattok az ugv is igen korlátolt és oly sok oldalról igénybe \ett ut-építészeti alapot csonkítani kellene. Ez azonban a megyei bizottság határozatának szüleménye, s bajos dolog lenne magára a bizottságra nézve is a már felvett utat a sorozatIá')! kihagyni, de a közmunka beosztásnál lehet úgy alkalmazni, hogy az ily jelentéktelenebb vonalok tatarozása néhány évig szüneteljen, vagv épen csak annyi fordíttassák reájok, menynyit a fontosabb vonalok kára nélkül ezektől elvonni lehetséges. Mindenek felett pedig óliajtandónak tartjuk a megyei utak számát egy nieternyivel sem szaporítani. A mai kor viszonyainál és körülményeinél fogva UÍÍ'V liiszsziik — sokkal előnvösebb N R>.< J a hidakat kőből, téglából építeni, mint fából, mert ha a kőhíd talán kétszer annyiba kerül is, mint a fahíd, de ha egyszer megkészült, az örökös, és íiein kell időszakonkint a javításra, 10— lő. év múlva pedig az újból építésre költeni. De a tégla liid építéseknél azon gonosz és népünknél kiirthatatlan szokást tapasztaljuk, miszerint alig készült meg a híd. már is annak párkányzatáról a téglákat lopdozzák, ugv annyira, hogy pár év múlva a párkányzatot újra kell építeni, mi ismét az ut-építészeti alapot csorbítja, és pedig mások gonoszsága miatt. — Törvény, de megyei rendelet szerint is a községeket terheli a határbeli ludaknak felügvete, s hogy ha azokban rosz akaratú rombolás történt, ez a község által, saját költségén heh re állítandó. — Foganatosítsák szolgabiráink ezen rendeletet szigorúan, s a megyei ut-ápítési alapnak éven kint nevezetes kiadása megszűnik, melv összeget más hasznos építkezésre lelic-t fordítani. Az állami, de megyei utakra nézve is áll a törvénynek, ez utóbbiakra különösen a megyének azon rendelete, miszerint azoknak a községbe eső szakaszát egy harmad részben a községI/ o tartozik kiépíteni, azon felül kötelessége a kiépített utat fenntartani, arról a sárt, port lehúzni, az árkokat annyiszor, mennyiszer kitisztogatni. Foganatba vétetik-e ez? Nem liiszsziik, ellenkezőleg szomorú tapasztalásunk van arról, hogy némely község az utcát valóságos szemét lerakó helynek tekinti, szobájából, udvarából, vagy a gyalog járdáról lesepert szemetet az utcára dobja: mi — a pornak, sárnak le nem húzása hozzájárulván, — annak idejében feneketlen sárt okoz, a méhen hogy egyik sorról a másikra átmenni lehessen, pozdorjából, kukorica szárból, s egyéb szemétből az utcán keresztül töltést csinálnak, ilyképen a megye által nagy költséggel épített utat mintegy szándokosan megrontják, tönkre teszik. Mind ennek oka egyedül az, hogv a megyének e részbeni üdvös intézkedése teljedésbe nem megy. E három pontot kérjük erélyes, és az építés körül kiváló érdemeket szerzett alispánunk szives figyelmébe, kövessen el mindent, hogy a megyei rendelet egész szigorral végrehajtassák, mi által ludaknak, utaknak rohamos pusztulása, közvetve a megyei ut-építészeti alapnak illetéktelen csorbítása fog megelőztetni. Megyei élet. A közigazgatási bizottság f. évi szeptember hó 19-én tartott havi rendes ülése. A közigazgatási bizottság ezen ülésében, mely főispán ur őmlgának távolléte miatt Svastits Benó alispán ur elnöklete alatt tartatott meg, a folyó ügyeken kivül a következő általánosabb érdekű ügyek tárgyaltattak: Veszprémmegye alispánja a phylloxerának legújabban Yörösberénvben történt felléptéről és a veszély elfojtására teljesített intézkedésekről megyénk alispánját értesitvén, a közigazgatási bizottság örömmel gvőződött még arról, hogv a szomszéd törvényhatóság területén erélyesen tétetnek meg mindazon intézkedések, melyeket a mindnyájunkat fenyegető veszély komolysága igényel. A közigazgatási bizottság az eddigi értesítésekért Veszprémitíegye közig, bizottságának köszönetét fejezi ki, és kéri. hogy a phylloxera ügy állásáról és a lényegesebb védelmi intézkedésekről időnként ezentúl is értesítse. Felkéri továbbá, hogy miután a Veszprénnnegyéből fenyegető vész behureolása elleni intézkedések megyénk határszélén továbbra is és fokozott erélylyel foganatosítandók, az ebbeli intézkedésünk likere pedig a két megye határszélén hatóságaiiák egyöntetű és egymást támogató eljárásától is feltételeztetik: utasíttassék a veszprémi járás szolgabirája, miszerint a tapolcai járás szolgabirájával érintkezésbe lépve, a fennálló zár fen tartását és a helyzet által igénveit ujabb intézkedések megállapítását és foganatosítását folyton közös egyetértéssel eszközöljék. Végül e tárgyban felkéretni határoztatott a földmivelés-, ipar- és kereskedelmi minisztérium, hogy a balaton - vidéki szőlőkre nézve a veszély kútfejét képező vörösberénvi inficiált szőlőterület gyökeres kiirtását a Veszprémmegve által előadott kérelemhez képest azonnal elrendelni és keresztülvitetni méltóztassék. Az erdőrendészeti albizottságnak a f. é. augusztus hó 22-én tartott üléséről tett jelentéséből Hónapos szoba." (nntiseinitikiis sémita kareolat.) IRTA: JENVAY GÉZA. Ami a vén leányoknak a pletyka, az a garcon embernek a hónapos szoba: egyik sein élhet a másik nélkül. Azonban ne tessék félre érteni, ezzel nem azt akarom mondani, mintha a legény-emberek nem tudnának az aggszüzek nélkül megélni, sőt ellenkezőleg! amint a tapasztalás és a házassági statistika bizonyítja: nagyon is könnyen elvannak egymás nélkül. Hanem ezzel a fentebbi introduetióval csak azt az igazságot akartam Írásban megörökíteni, hogy a párta alatt maradt hajadonoknak a pletyka, a legény embernek meg a hónapos szoba az „elemen tunia." Hog-y az emberszólás mesterségében, - melyet a mai kornak e téren tett haladását szem előtt tartva, inkább művészetnek kellene neveznem mi gyönyörűség van, bár a szakértők erősen vitatják, — nem tudom; de hogy a hónapos szobák eseményei képezik a „szoba-ur" eharaeteristieurnát, azt már határozottan el merem mondani; mert e téren magam is szakértő : veterán legény-ember vagyok. Hónapos szoba! te vagy a garcon ember históriájának kiindulási pontja, honnét az élet regényének szálai szerte futnak a prózai világ tömkelegébe s ott nem egyszer ugy össze vissza kuszál ja azokat a sors keze, hogy az ember akarva nem akarva ..holtomiglan h oltod igla n" ben marad a hálóban, a honnét azután nincs menekvés, legfellebb esak a sóvárgó lélek szállhat vissza a gyerekszoba pokoli lármájából a te édes, csendes, zajtalan nyugalmadba, a hol mi sem zavar, ha csak megvénült, elfásult szived monoton ketyegése nem, nyugodtan elmélkedhetni tehát garcon életed eseménydús múltján, melynek egyes episodjai habár még olv kedvesek, még oly érdekesek is, bizonyára nagyobb részt ott kezdődtek, hogy utcáról-utcára járva, kerested a falra mázolt, vagy a kapura szegezett, jelentőségteljes cédulákat, melyek hivatalosan elfogadott stylusban jelentik, hogy „ezen házban, egy kényelmesen, vagy elegánsán, Ízlésesen, csinosan bútorozott hónapos szoba, minden órán kiadó. Bővebben értekezhetni a földszinten, vagy az emeleten a tulajdonosnál, házmesternél, vagy — ha ugy tetszik — a portásnál is." Már azután az ilyen „bővebb" értekezésnek is meg van a maga érdekessége. Tág tered 11 vilik phisiognomiai ismereteid bővítésére, meggyőződést szerezhetsz arról, hogy némely embernek milyen fogalmai vannak a csinosan, kényelmesen bútorozott szobáról s a comfortról, láthatsz érdekes és kevésbbé érdekes negligeket, borzas fejű dámákat, civódó házaspárokat, prózai — vagy ha tetszik — költői rendetlenséget; mert hisz a cédula feljogosít, hogy az értekezés titulusa alatt ..ezen házban" minden néven nevezendő ajtón bekopogtathass, keresve a kiadandó lakást, illetve a kiadó tulajdonost.— Mikor azután ennek személyében ráakadsz egy nem kellemes külsejű kisasszonyra, savanyu képet vágsz a „kalandhoz"; de azért csak megadod magadat a sorsnak s példás türelemmel hallgatod végig az elfonnyadt ajkakról elreppenő fuvolaszerü hangokat, melyek az egyszer nem szerelemről susognak, hanem a kiadandó lakás előnyeiről zenegnek. Tiszta, világos, száraz, elegáns, kényelmes, külön kijárata van, csandes, gyerek nincs a házban! Ha azután hölgyed, oly édes mosolylyal, minővel csak egy elhervadt arc, barázdái dacára, rendelkezhetik, beszámol a szoba minden jó tulajdonaival, te is fellélekzel, dadogva néhány udvarias szót is; de azután okul adva, hogy nem tetszik a „bútorzat", szépen ajánlod magadat, hogy a másik pillanatban már ismét másutt folytasd a tárgyalást, a bővebb értekezést, mely ha végre eredményre vezet, keresztül estél a „bevezetésen" s kezdődik a „bonyadaloin." — Hej! hisz magam is a hónapos szobák utján s a megtelepedés révén bonyolódtam abba a mélységes szerelmi viszonyba, melyből még máig sem sikerült ki bontakoznom. I)c nem csuda! hisz a .szép Rachel házi-kisasszonyom volt. Azután meg azok az éj sötét szemek ! ah de milyen szemek i.s voltak azok, melyek, olyan mélyek, hogy a lelkem is szédült, ha beléjük pillantottam. Hát még azok az üde, ingerlő, piros szamóca ajkak! lelkem üdvösségét is oda adtam volna szívesen egy csókjáért s készséggel eltagadtam volna azt is, hogy valaha antisemita érzelmeket melengettem keblemben. — De különben is, abban az időben, mikor a szép Raclielt megismertem, még nem volt olyan hires ember a tisza-eszlári sakter, mint manap, azután meg a 12 röpiratot sem olvasta a nagy érdemű közönség oly lázas mohósággal, mint most s igy nem is volt olyan nagy hiba, ha az ember zsidó! Engem legalább legkevésbbé sem genirozott a szép Rachel vallása, hisz ha szivemre szoríthattam pihegő keblét, ha hallhattam zengzetes hangját, én magam sem tudom mit éreztem, valami különös, szokatlan melegség nyilait szivembe, melytől egyszerre lángba borult minden csepp vérem! A szép nyári estéket rendesen együtt töltöttük a kert árnyas fái alatt s mig az ezüstös hold, édes csókot lehelt a virágok szűzi kelyhére s a langyos szellő, a csalogány s az egész mindenség csak a szerelemről suttogott, mi is csacsogtunk, csevegtünk, sokat sokat, sok mindenről és semmiről, miről csak a szerelmesek tudnak oly sokat beszélni. Sokszor elmondta azután ilyenkor, hogy mily kedves virág előtte a szerény kis ibolya, és hogy a liék nefelejtset mennyire szereti. S mást még soha sem szeretett? — kérdém tőle egy ily alkalommal, gyengéden megfogva pici bár-