Zalamegye, 1882 (1.évfolyam, 1-27. szám)

1882-08-13 / 7. szám

Községi fa-iskolák. h>yszer már valahol elmondtam, <i de nem árt azt ismételni, miszerint a népnek legnagyobb jótevője az lesz, ki vele a gyümölcsfa tenyésztést megkedvelteti. Ezen állítás helyességét nemcsak azon köriilménv igazolja, liogv ;i gyümölcs-termelésből közvetve és közvetlen tetemes hasznot húzhatni, mert eladásnál a nemes gyümölcs kapós cikk, és azt jól meg is fizetik; hanem a gyümölcstermelés közvetve is nagy előnyt nyújt az által, hogv a szegény ember a gyümölcscsel sok kenyeret megkímél, s ennek folytán valamivel több gabonát képes eladni. — Arról szólni is felesleges, hogy egészségi tekintetben a gyümölcs mennyire szükséges, sőt nélkülözhetlen. De meg kell még érintenem azt, miszerint én a gyümölcsfa tenyésztést a népre nézve erkölcsi tekintetben is előnyösnek tartom, mivel azon fin, ki a gyümölcsfa tenyésztésre lett serkentve, abban a kellő oktatást megkapta, és a nemesítési, nevelési módozatokat elsajátitotta, az a fának barátja lett, az másét bántani, pusztítani soha sem fogja, mert ki a fának barátja, az embertársának ellensége nem lehet, pedig szégyenünkre be kell vallani, hogy habár a gyümölcsfának férgek, állatok, elemi csapások gyilkos ellenségei, de mind ezeken felül áll az emberi rosz akarat, a fa tenyésztésnek ezen legnagyobb ellensége, megsemmisítője. Nem látjuk-e napinkint a legnagyobb szomorúsággal, és boszúsággal, hogy a kiültetett fiatal gyümölcs, sor és egyéb fákat csupán kedvtelésből, és romboló gonosz ösztöntől vezéreltetve, miként pnsztitják, senimitík meg emberi kezek, s e képpen nem csak hogy magok e téren mit sem tesznek, de tönkreteszik mások szorgalmának eredményét, az oktalan pusztításnak többszöri ismétlése által végre elölik mások buzgóságát, vagy annak sikerét lehetetlenné teszik. Azért mindenek felett oda kell törekednünk, hogy a növendékek már az elemi iskolákban a gyümölcsfa tenyésztés haszna, és előnyei iránt fel világosi ttassanak, abban oktattassiinak, a fáknak barátjaivá neveltessenek. Sajnos, hogy e részben is nagy akadály az öregebb nemzedéknek csak nem általános indolentiája, mert ;i volt földes urak által községi faiskolának kiadott területet szivesebben fordítják saját használatukra; épen ezért be nem keritik, s ha itt, ott egyes ügvbarátnak buzgó és erélyes fellépése folytán a bekerítés - nagy küzdelmek után — s a terület megmunkálása meg is történt, a beleültetett csemetéket letördelik, kitépik, levagdalják, a faiskolának szakszerű kezelését minden kitelhető módon lehetetlenné teszik, ugv annyira, hogv a néptanitók között buzgóságtikkal feltűnt gviimölcslá-tenvésztők is elkedvetlenednek, a hálátlan. sikertelen munkával felhagyni kénytelenittetnek. A községi faiskolák elhanyagoltságát nagy részben az is okozza, hogy a néptanitók között kevesen vannak, kik azon téren annyi jártasságon! birnak, hogy növendékeiket sikeresen oktathassák. és ezen okból inulasztliatlan szükséges volna a gyümölcsfa tenyésztést oly tokig, mint az egv néptanítónál nélkülözhetetlen, a pedagógiai tantárgyak közé felvenni, a vizsgálatot erre is kiterjeszteni, mert hisz különben azon szegény néptanítótól, ki a napi szükséggel oh" keservesen küzd, kívánni sem lehet, hogy sikeresen tanitsa azt, a minek megtanulására néki alkalom nem nyújtatott, — s a minek saját szorgalma utján való megtanulásához megkivántató könyveket sovány jövedelméből megszerezni nem képes. A inegvei gazdasági egyesület e téren is megtette azt, mit korlátolt körülményei között tehetett. Évenkinti versenyt és jutalmazást alapított azon néptanitók számára, kik a gyümölcsfa tenyésztésben, a községi faiskolák kezelésében magokat kitüntetik, valamint növendékeiket is e téren buzgón, és sikeresen oktatják. S mi lett ennek eredménye? Kezdetben a legörvendetesebb; évenkint jelentkeztek néptanitók, kiknek buzgósága, sikeres működése örömmel töltötte el a szemlélőt, kik az egyesület által kiadott díjakat annyira megérdemelték, s kiket a gazdasági egvesfílet méltóknak tartott arra is, hogv őket tiszteletbeli tagjainak sorába felvette, de volt oly kitűnő is a pályázók között, kit az egyesület nemcsak első rendű díjjal, és tisztelet tagsági oklevéllel tüntetett ki, hanem azon felül illő jutalmazás, és néptanító társainak sikeres buzdítása céljából a magas minisztériumnak is felterjesztett, honnan szintén jelentékeny jutalmazásban részesült. — A növendékek is több népiskolából jelentkeztek. kikkel az egyesület küldöttei által a helyszínén megtartott vizsgálat a legörvendetesebben tanúsította, hogy az illető néptanító e részbeni feladatát is helyesen felfogta, növendékeit e téren buzgósággal, és sikeresen oktatván. De ezen örvendetes eredmény alig néhány évig tartott; több év óta a búzgóság elaludt. Néptanitó sem faiskololájávál, sem növendékeivel nem jelentkezik, az egyesületnek jó szántloku buzdítása eredmény nélkül marad. / Es ez elégséges bizonyíték arra, hogy szép szó, kérés, díjjazás melletti ösztönzés rövid időre fellobbanthatja ugvan a jó és hasznos iránt való érzés lángját, de az ismét hirtelen lelohad, állandó nyomot maga után nem hágv. Kell tehát a hatóságnak, a rendelkező hatalomnak parancsolólag közbe lépni, s olvkép intézkedni, hogy a népiskolákban a gyümölcsfa tenyésztés, és nevelés kellőleg oktattassék; iránta a búzgóság a növendékek keblébe eltörölheéjen kényszerült menekülni belőle. A nép levett föveggel és keresztvetéssel ment el a kastély mellett; a fehér barátok nem lakhatták, pedig naponkint tizenkét misét szolgáltak a kisértetek távoltartása végett. Nem használt semmi. Voltak, akik a kastély termeiben éjfélkor a meggyilkolt Kanizsay Balázst látták tévelyegni, kezében véres karddal. A vidék népe borzadályos dolgokat mesélt a kastélyról. Minden évben egy el jegyzett hajadon tiint el a környékről. Azt regélte a nép, hogy a megátkozott kastélyba vitték, Folkus Ida helyett . . . Végre Donáth, a hébeci remete, vállalkozott a rémes kastély elpusztítására. Ajánlatát mindenki örömmel fogadta. Régi balhite a magyar népnek, hogy december hónap 13-án, szent Luca napján nem szabad lúgozni.— 11a valaki mégis merész azt elkövetni, kővé meredve sttlyed el házastól, mindenestől. Donáth remete összeszedte a vidéken mindazon gúnyát, melyet harcban vagy párviadalban elesettek vére festett meg. Ezeket egy öblös katlanba helyezte Luca napján, vizet forralt, de tovább nem folytathatta, mert amint az Ave Máriát elharangozták a fehér barátok templomában, a megátkozott kastély rémületes zúgás kíséretében sülyedni kezdett, maga Donáth is csak a szentelt vízzel meghintett uton menekült ki abból. A Folkusok ősi kastélya egy kővé meredve sülved a földbe, úgy, hogy csupán födele maradt ki, uielv inai uapig is látható Szántón. Jellemző, hogy a katlan nem sülyedt el a kastélylyal együtt; kivetődött a ház födelére s még mai napig is véres meleg viz párolog benne. . . . * * Által ánosan elismert dolog, hogy mihelyt az ember nem képes valamely tüneményszerű jelenségnek indító okait fölismerni, egy általán azokat következményeikkel a megnyugtató viszonyba állítani: rögtön a phantasiaszülte mesés motivouiukban keres magának megoldást. Hátha még egy-egy kis adag históriai jeleggel is rendelkezik! — Tagadhatlan, hogy így születtek meg a legszebb mondák, regék, legendák sbt, melyeknek kellő értékökre szállítását az idők folyamának purifikáló hatásától várják a nemzedékek. A szántói sülyedt ház máig is ott meredez az országút mellett fekvő Szántó hontmegyei helységben. Az utazó figyelmét mindenesetre magára vonja a liázfödélforma mészkőszíkla, tetején a meleg ásványos forással, melynek medencéje meglepően hasonlít egy jókora rézkatlan öbléhez. Mi kell több egy népregéhez? . . . Mai napság mind kevesebb azok száma, kik a szántói sülyedt ház regéjét elődeik traditiói nyomán ismerik. A jelenkor pedig nagyon is kíméletlen a szájhagyományok iránt; az olvasás mesterségének általános ismerete mind szűkebb térre szorítja azokat. Méltók tehát a toljegvzésre. Kis szőkéhez. Kék nefelejts szemed bájos ragyogása Gyujtá fel szíremet ismét lángolásra. — Elbűvölt egészen szép szemednek fénye, N hallgatag szivemnek gyorsabb lett verése. Csendes magányomból száműzetve vagyok, Andalgásaim közt — csak mindig sohajtok. — I)e forrt') szerelmem tenger súlya alatt, Boldogság reménye mindig velem marad. Remény, te égi üdv, óh légy kalauzom! .1 mig e kis lánynak szivét nem bírhatom. Míg forró szerelmem virágos kertjébe, — Legszebb ékességül varázsolhatom be. P-r. tétlenül beoltassék, mert csak igy remélhető az, hogy midőn az ily módon oktatott nemzedékre kerül a cselekvés sora, nem fognak felmerülni olv vandal fa pusztitási törekvések, boszantó és pótolhatatlan rosz akaratú károsítások, melyek egyeseknek e téren kifejtett szorgalmát elölik, hazánkban a hasznos és oly nagymérvben pangó gyümölcs termelést most a boszúság forrásává teszik. Megyei élet. A közigazgatási bízottság f. éri aug. 8-án tartott havi rendes ülése. A közigazgatási bizottság ülését Glavína Lajos főispán úr megnyitván, hivatalosan jelenti a bizottság egyik tagjának, Horváth Mórnak múlt hó 17-éu történt gyászos elhunytát, s részvétteljes szavakban előterjesztett indítványára elhatározta a közigazgatási bizottság, hogy az elhunytnak a megyei közszolgálat minden terén, s különösen a közigazgatási bizottságban teljesített buzgó működése által szerzett érdemei elismeréséül, a bizottság részvéte a szomorú esemény felett jegyzőkönyvbe iktattassék. Az 1878. V. t. e. 43. §-a értelmében alakított felügyelő bizottságban Horváth Mór elhalálozása által megüresedett helyre Hátzky Kálmán választatott meg; s az erdei másodfokú biróság keblében sziutén ezen elhalálozás folytán üresedésben jött rendes tagsági hely Eperjessy Sándor eddigi póttag, a póttagsági hely pedig Thassy Miklós megválasztása által töltetett be. Az alispáni havi jelentés szerint a közegészségi állapot általában kedvező, a közbiztonság is normális, mely különös intézkedéseket nem igényelt. A jelentés részletes előadását tartalmazza a meszes-gvörki phylloxera infectio állapotának. Az eddig alkalmazott részleges irtás, és általános gyéritési eljárás nem bizonyult célravezetőnek, mert a tőkében kétszeri gyérítés után is nagy menynyíségű phylloxera maradt, holott a teljesen kiirtott területen phylloxera nem találtatott. A gyérítés tehát csak oly palliativ óvszer, mely a baj terjedését egy kissé hátráltatja, azt azonban meg nem akadályoztathatja, hogy néhány év alatt inértföldekre terjedő szőlőket pusztítson kopárrá a phylloxera. Itt csak heroicus gyógyszer, az inficiált terület teljes kiirtása segíthet. Mindezeket az alispán a helyszínén személyesen is tapasztalván, azonnal a földmivelés ipar és kereskedelmi miniszter úrhoz utazott, ki az ügy előterjesztése után kijelenté, hogy Zalamegye érdekében hajlandó kivételes intézkedést tenni, s nevezetesen a 11 cat. hold inficiált területen és az ahhoz vett 2 hold biztonsági övön a teljes irtást államköltségen foganatosíttatni az esetre, ha az illető szőlőtulajdonosok kártalanítása a megye és az érdekeltség részéről hozzájárulás utján elintéztetnék. Az e célból f. hó 5-re Keszthelyre öszszehivott értekezlet megállapodásait az alább közölt jegyzőkönyv tartalmazván, itt csak annyit jegyzünk meg, hogy a miniszter ur az értekezlet eredményéről az alispán által táv iratilag értesíttetvén, azonnal érkezett távirati válaszában megelégedését fejezi ki, és tudatja, hogy a teljes irtás azonnali végrehajtására Dr. Csanády Gusztávot utasította. A kártalanítás kérdésében a f. hó 14-re összehívott megyei közgyűlés lévén hivatva intézkedni, a közigazgatási bizottság elhatározta, hogy a közgyűléshez ez érdemben pártoló előterjesztést intéz. Ezen intézkedések által Zalamegye valóban a helyzet magaslatára emelkedik, mert erélyesen és késedelem nélkül ragadja meg az egyetlen eszközt, mely bár áldozatok árán, de egyedül kecsegtet a siker reményével, hogy a megyei közgazdaságunkat beláthatlan vészéi vlyel fenyegető bajt elháríthatjuk. A megyei árvaszék julius havi tevékenységi kimutatása szerint az elmúlt hóban beérkezett és az előadók között kiosztatott 2071 iigydarab; elintéztetett 2222, tehát a hátralék lói drbbaffogyott. A kir. tanfelügyelő által előterjesztett ügyekből felemlítendő a zalatárnoki községi iskolaszék kérvénye, melyben az ottani községi iskolát az állam által átvétetni kérik; a kérvény a vallás és közoktatási minisztériumhoz pártolólag felterjesztetik. —- Továbbá Pölüskefő község elöljárósága az ottani r. kath. felekezeti tanító ellen panaszt emelt és annak elmozdítását kérte; a kérvény a panaszok megvizsgálása és további eljárás végett az egyházi főhatósághoz határoztatott áttétetni azon megkereséssel, hogy az eredmény a bizottsággal közöltessék. — A kir. adófelügyelőnek julius hónapról szóló jelentése szerint junius hónap végével az összes tartozás 1.530.700 frt. erre befolyt jul. hóban 64.410 ft 68 kr. marad hátralék julius végével 1.466.290 frt 30 kr. Összehasonlítva a f. év julius havában befolyt 64.410 frt 68 kr összeget az 1881. évi julius hóban befolyt 6t).127 frt 46 kr. mutatkozik, hogy ez év julius hónapban 716 frt 78 krral kevesebb folyt be mint tavai. Bélyeg és közvetlen illeték és egyéb követelések fejében julius hónapban 154,176 frt 23

1 2 kr tehát 30805 írttal több, mint a mult év hasonló hónapjában. A kint levő egyenes adó és egyéb kincstári hátralékok behajtása iránt a járási szolgabirák és a nagykanizsai városi tanács erélyes eljárásra utasíttattak nem csak, hanem a kir. adófelügyelő előterjesztésére több oly község elöljáróságai ellen, hol a hátralékok az elöljáróság mulasztása miatt maradtak behajtatlanok, az 1876. évi XV t. e. 62 {J-a értelmében a mulasztási felelősség kimondatott.