Zalamegye, 1882 (1.évfolyam, 1-27. szám)

1882-07-16 / 3. szám

nem foqja rosz néven venni a mélyen tisztelt olvasó kö­zöméi], ' hogy lapunk legközelebbi számat már csak a tény­lei/ előfizetőknek, vagy azoknak küldjük meg, kik szívesek lesznek levelezési lapon velünk tudatni, hogy o lapnak előfizetői akarnak, lenni. A lap kiadó hivatala. Jótékonycélú mulatság. A magyar tűzoltók VI. országos közgyűlésének vigalmi bizottsága ezen közgyű­lés kiadásainak fedezésére 1882. évi julíu- hó 23-án a kaszáliázi kertben tánccal egybekötött tekeversenyt ren­dez. Belépti-dij személyenkint 60 kr., tekejegy 3 dobásra ;;() kr. Felflltizetések köszönettel fogadtatnak s hirlapilag nvugtáztatnak. Kezdete d. u. 4 órakor. Köszönetnyilvánítás. A magyar tűzoltók VI. or­szágos közgyűlése alkalmával a zala-egerszegi ölik. tüz­oltó-egvlet betegsegélyző alapja javára rendezendő' sors­játékhoz nyeremény tárgyak bevásárlására méltóságos < ílavina Lajos megyei főispán úr 10 irtot, nagyságos Skublics Zsigmond megyei főpénz tárnok úr 10 ftot aján­dékozni kegveskedvén, a nagylelkű adományozóknak ez uton is hálás köszönetét fejezi ki a magyar tűzoltók I'/. országos közgyűlésének központi rendező bizottsága. Eljegyzés, esküvő- Dr. Benezik Ferenc, a nagy­kanizsai ügyvédi kar egyik tehetséges tagja, a napok­ban jegyezte e| K]m rjessv Sándor nagy-kanizsai tekinté­lves ügyvéd szellemdús leányát Gizellát. Egeraljai Boncz Endre nagy-kanizsai postatiszt f. hó 12-én vezet­te oltárhoz Pécsett vizeki Talián Sarolta kisasszonyt. Krosetz Gyula gyógyszerész s a várpalotai gyógyszer­tár tulajdonosa <• hó 2-án tartotta esküvőjét Kőrösy Ma­riska kisasszony nyal. Zavartalan boldogság koszorúzza frigyüket! — Kóborló cigányok. Bucsú-Szent-Lászlóról vettük a következő sorokat: Becses lapja f. é. 2-ik számában „Zala-Szent-Györgyről közölve" olvasom a kóbor eigá­gánvok garázdálkodását. Községünk is junius 17. óta valóságos középpontja e csavargó seregnek, hol még azt is megengedik maguknak, hogy a falu kellő közepén levő vendéglőben órákon keresztül dorbézolnak éspedig magának a vendéglősnek oltalma alatt, aki midőn az elöljáróság a rakoncátlankodókat el akarta parancsolni, az elhajtás ellen tiltakozott s azt meg sem is enged­te. . . y. A zala-egerszegi teke-egylet által f. hó 9-én ren­dezett és tekeversenynyel egybekötött mulatságra díszes közönség sereglett egybe s vidám hangulat között folyt kitartóan a tánc késő éjjelig. A tekepályán is nagy volt az élénkség s a kibocsátott 400 jegy már 10 óra felé teljesen elfogyott. A mulatság az egylet részére szépen jövödelmezett. — Tözolto zaszló-avatás. A nagy-kanizsai önkéntes tűzoltó-egylet zászlóavatási ünnepélye f. é. august. 15-én tartatván meg, tisztelettel felkéretnek a hazai tűzoltó társegyletek meghívóink szives válaszolására, különösen, hogv hányan jönnek, hogy a jegyeket eleve megküld­ik ssiik. Akik pedig meghivót bármi okból eddig nem kaptak volna, azoknak egyszerű értesítésre póstafordul­tával küldünk. Mielőbb intézkedést kérünk, hogy zász­ló-avatási emlékkönyvünkbe a társegyletek képviselőinek nevei lehető híven felvétessenek. Hazafiúi tisztelettel. N.-Kanizsai julius 12. 1882. Oroszváry Gyula ügy­véd, egyleti elnök. Halál mérges gomba evése következtében. (Vas­ról irják lapunknak: Kocsis Gergely f. hó 2-án délután az erdőre ment gombát szedni. Haza jővén, a szedett gombát azon kéréssel adta át fiatal feleségének, hogy azonnal készitse meg. — A gondos nő sietett férje kí­vánságának eleget tenni s csakhamar az asztalon volt a gomba. Az asztal körül jó kedvvel foglalt helyet a férj, a feleség, karján kis csecsemőjével és egy tizenhá­rom éves szolgáló-leány s víg beszélgetés között fogyasz­tották el a gombát. A gazda meghagyásához képest va­csora végeztével azonnal lefeküdtek, hogy másnap reg­gel annál korábban foghassanak a napi munkához. Hétfőn a hajnal hasadtával a szőlőhegyre siettek, hol azonban már a délelőtti órákban gyomorfájásról kezdtek egymásnak panaszkodni. E baj mindinkább erőt vett rajtok; végre annyira elgyöngültek, hogy kénytelenek voltak a munkával fölhagyni és haza tértek. A betegeken naponkint észrevetőbbé vált a levert­ség és bágyadság. S noha betegségük okát ismerték, óvakodtak azt másokkal közölni, orvosi-segélyre meg épen nem gondoltak. Nem tulajdonítottak ugyan is a gom­ba evésnek komolyabb következményt a gyomorfájásnál, melyet magától megszünhetőnek hittek. A negyedik nap éjjelén (csütörtökön) az asszony és a tizenhárom éves rokon leány, kit a háznál szolgálóul alkalmaztak, a hosszú szenvedés áldozataivá lettek. Az orvos, kihez már csak a legutolsó pillanatban fordultak, későn érke­zett. — A leányt halva, az asszonyt a legnagyobb kinok­kal küzdve haldokolva találta. A férjnek, ki erősebb testi szervezete folytán a fájdalmakat jobban kibírta, az orvos által rendelt gyógyszer adta vissza egészségét. A kis csecsemő életben maradásához azonban, ki baját édes anyja tejével szopta, nagyon kevés a remény. A szerencsétlenül kimúltakat az egész község részvéte mellett kisérték f. hó 7-én örök nyughelyükre. —th. Phyiloxera Keszthelyen. A meszcs-györki hegyben a phyiloxera által fertőzött terület mintegy hat. kata-szt. holdat tesz. - llykép a kiirtás lehetséges és remélhető, hogy az legközelebb állami költségen foganatba vétetik. Névvaltoztatas. Grűnbaiun Miksa zala-egerszegi illetőségű ugyanitteni lakós. valamint Simon, Regina és József nevű kiskorú gyermekei Fenyves i-re változ­tatták vezetéknevüket. — Beküldetett. Ne a kanász kürtölés megszün­tetésévek —"ir-nleni a korkivánalmaínak megfelelő át­alakítást komolyan sürgető, a város lakóit pedig a reg­gel hat óra utáni nyugalmas alvásnál jobban érdeklő dolgokon kezdjük a reformatiot. Ha valamikor városunkban bel- és külváros lesz. — majd akkor parancsoljuk meg a kanásznak, hogy csak a külvárosban kürtöljön; vagy ha jobban tet­szik, ugy németesen, tehát trombitáljon. A rendhez szokott katonákat és tűzoltókat fel és összetrombitálják. Nem szásszor szükségesebb a lusta, rendetlen szolgálók fülébe trombitálni; akik még igv is sokszor itthon feledik a disznókat ?'??! i Az olyan tűzoltó pedig — aki a dsznó alarmot a tűzoltó ébresztőtől nem tudja megkülönböztet­ni . . . . ? nem érdemli meg, hogy valaki e-otleges csalódása miatt nyugtalan éjjeket töltsön. Szükségesnek tartjuk megjegyezni, hogy közlött programmunkhoz híven szent kötelességünknek ismerjük városunk minden egyes ügyét tüzetes megbeszélés tár­gyává tenni s a korszellem által hangosan követelt át­alakítások foganatba vétele mellett erőnktől kitelhetőleg küzdeni. Ez azonban nem zárja ki azt. hogy egyesek nézeteinek kifejezést ne adjunk, babái azok kisszerűek­nek látszanak. Hisz háborúkban is nem kerül mindjárt döntő ütközetre a sor, hanem ezt rendszerint ap­róbb csatározások szokták megelőzni. Ily értelem­ben méltóztassék venni lapunk ama közleményét is. Szerk.) Magyar állampolgári kötelekbe felvetek Az W.i évi L. t. c. értelmében Zalamegye területén a magyar állampolgári kötelékbe az 1*81. év folyamán Veissen­berger Mária bécsi illetőségű nevelőnő, türjei lakós vé­tetett fel. Ugyancsak a hivatkozott törvénycikk értel­mében a megye területén az 1881. év folyamán a ma­gyar állampolgári kötelékből elbocsáttattak: Eppinger József salomvári illetőségű cukrász, trieszti lakós. Líp­schitz Jakab csabrendeki illetőségű szőrárú kereskdő bécsi lakós, Malovetz Nep. János nagy-kanizsai illetősé­gű ércműkereskedő, bécsi lakós. — Elismerésre méltó intezkedés. A Körmenden szé­kelő Vas-Zalamegyei takarékpénztár tekintettel arra, hogy a régi öt forintosok a közforgalomból f. hó 1-én kimentek és már is akadtak egyesek, akik az ily öt forintosok beváltásáért díjat szedtek, határozatikig ki­mondotta, hogy a régi öt forintosokat ezután is minden levonás nélkül elfogadja. Midőn a nevezett takarékpénz­tár ezen humánus és a közönség érdekeit szem előtt tartó intézkedését a t. olvasó közönség értésére adjuk s maga a tény felett a nyilvánosság utján elismerésünket nyilvánítjuk: nem mulaszthatjuk el egyúttal a helybeli takarékpénztár t. választmányának becses figyelmét is hasonló üdvös intézkedés behozatalára felhívni. Távirat feladási lapok utan fizetendő dijak. A közmunka és közlekedési m. kir. miniszter, hogy a távirat feladási lapok mostani nagymérvű pazarlásának véget vessen, továbbá, hogy a távirat feladási és kiadá­si lapok előállításával járó költségeket a távíró hivatalt igénybe vevők fedezzék, rendeleti uton intézkedett, hogy f. évi augusztus hó 1-től kezdve a magyar korona területén fennálló valamennyi állami és nyilvános hasz­nálatú vasúti táviró hivatalnál a feladási lapok darabon­kint egy krajcárért adassanak ki és pedig az állami táviratok feladására rózsaszínű, a sürgős magán távira­tok feladására zöldszínű, a sürgős kivételével bármely más fajú magán tavirat feladására fehér szinti papírra nyomtatott feladási lapok lesznek használva. Műkedvelői előadásokra vonatkozó belügyminisz­teri rendelet. A belügyminiszter a magyar szinész egye­sület központi igazgató-tanácsának azon előterjesztése alapján, mely szerint a vidéki magyar szinészet fejlődé­se egyik akadályáúl az országban nagyobb mérvben elszaporodó azon műkedvelői, társulatokat jeleli meg, amelyek nem egyes jótékony célokra koronkint, hanem állandóan és pedig üzleti célra rendeznek előadásokat, felhívta a törvényhatóságokat, hogy a helyi hatóságokat utasítsák, miszerint azon idő alatt, amelyet egy színtár­sulat egy helyen tölt, műkedvelői előadásokra engedélyt ne adjanak, azonban kizárólag jótékony célra műked­velői előadások mindig tarthatók. Szini tudósítás. Mult hó elején érkezett városunkba ifjú Bokor Jó­zsef színtársulata, mely azóta a közönség oly pártalása mellett folytatja előadásait, hogy magát fentartani képes. Lapunk eddig megjelent számaiban tér szűke mi­att csak az előadott színdarabok sorozatát közölhettük, ezúttal pedig már meghaladott és hosszadalmas dolog lenne az eddig tartott összes előadásokról részletes kri­tikát irni, azért csupán a társulat eddigi működéséről általában véve, s annak elsőrendű tagjairól fogunk rö­vid kritikát adni. Igazgatója elismerésre méltó buzgalommal iparko­dik a mai napság nagyon felkapott s különös előszere­tetben álló operetteket szirtre hozni, s a legújabb szín­darabokat adni, mi által a közönség azon előnyben ré­szesül, hogy szinírodalmunk legújabb termékeit itt a vidéken is megismerheti. Dicséretet érdemel azért is, hogy állandó zenekart tart, mi a kevésbé alkalmas zon­gorát és cigányzenét mellőzhetővé teszi. A zenekarnak ő a karmestere, s elmondhatjuk, hogy azt igen ügyesen és nagy szak avatottsággal tanitja be és vezeti. Elisme­rést érdemel még azért is, hogy Ujházy Edét, a buda­pesti nemzeti színház közkedveltségben álló művészét vendégszereplésre hivta meg, s ez által alkalmat adott városunk közönségének a kiváló színművész megisme­résére, a kiről szólva, bár jeles tehetségét és kitűnő já­tékát készséggel ismerjük el, nem hagyhatjuk megjegy­zés nélkül, hogy azon belhiedelemben látszik élni, hogy a közönség van a színészért és nem ez amazért, s eb­"ből kiindulva azt tartja, hogy a közönségre nézve oly rendkívüli szerencse ha őt láthatja és hallhatja, hogy az az iránt köteles tiszteletről is néha-néha tnegfeledkez­hetik. — Berzsenyi Júlia, az első énekesnő, különösen ope­rettekben, a melyekben a jó hang nem elég, hanem szükséges, sőt fontosabb a technica, meglehetősen jól is­kolázott hanggal birván, szép sikert aratott. Hangja kel­lemesen eseng és jó, játéka ügyes, kellő routinnal bir, szerepébe többé-kevésbé beletalálja magát, s azt mindig jól betanulja, csak az oly improvisatiók elhagyására fi­gyelmeztetjük, melyek a jó ízlést sértik. — Itju Bokor Józsefhé, énekesnő, igen csinos nő, de hangja nem képesiti őt énekes szerepekre, s azért más szerepkört ajánlanánk neki, ezenkívül éneke s előadása kissé vontatott és életnélküli, a minek okául szivesen tekintjük azt. hogy a magyar nyelvet nem érti tökélye­tes n s ezért kiejtése idegenszerű, a színpadon nem eléggé otthonos. - többnyire mint szobor áll, s ha tag­lejtéssel kiséri is játékát, az sem egészen correct. Álta­lába i véve látszik rajta, hogy újonc, különben elisme­rés- 1 kell lennünk azon páratlan szorgalomért, melylyel a magyar nyelvet elsajátítani igyekszik. — (íálossx né Uussay Clarisse ügyes, jó színésznő, a színpadon nagyon otthonos, de folyton izeg-mozog, túl­ságos a hév benne s ezért fordulatai, mozgásai és tag­lejtése. a melynél különösen kifogásolható, hogy az egész kart használja, nem a legszerencsésebbek, minden szerepben a naivot adja, s ezt a tulságig viszi, és ezért majd azt lehet felőle mondani, hogy a ki egy szerepben látta, minden szerepben látta őt; hibája még az, hogy a komolyságot, hol kellene, nem birja megtartani. Id. Bokor Józsefné szerepét mindig igen jól vá­lasztja. jól betanulja, átérzi és jól is játsza, de gyakran nem állhat ellent annak, hogv kisszerű és ízléstelen szi­nészi fogásokkal csináljon hatást. Győrfyné P. E. a mellékszerepeket jól betölti, szorgalmáért dicsérhető. Gálossy János az első énekes, hangja jól isko­lázott, de kivált az alsó hangoknál gyenge s kissé tom­pa és fátyolozott, szerepét többé-kevésbé betanulja, a színpadon otthonosan érzi magát, de szintén azon hibá­ban szenved, hogy játéka mindig ugyanaz, a különböző szerepekben egyugyauazt személyesít, s tőle komoly fér­fias hangot a színpadon még nem hallottunk, hanem mindig a magával gyámoltalan és félénk embert állítja elő minden szerepében. — Id. Bokor József bariton, eltekintve attól, hogy roppant termete miatt legkevésbé sem szinpadi alak, a mi az illusiót még kiváló nagy művészeknél is rontja, jó szinész, hangja jó és iskolázott, cotnicus szerepekben a közönséget nem annyira előadásával, mert gyakran a leghatásosabb kifejezések és szólamok a közönség emlékezetében nyomot nem hagyva hangzanak el ajka­iról, mint inkább arcjátékával nevetteti meg, de gyak­ran túloz, különben ügyes rendező, hanem sokszor van szüksége a súgóra. — Somogyi Antalról mindent megmondunk, ha a/.t mondjuk, hogy régi szinész, s ezért kellő routinnal bir, s több-kevesebb szerencsével eljátszik minden szerepet, de igazán átérezni és élethűen adni nem bir egyet sem; hajlama van a túlzásra, maszkirozása mindig rosszul si­kerül és szerencsétlen. — Komlósy József kezdő szinész, vagy legalább is annak látszik, nem tudja a színpadon hogyan álljon, ho­gyan üljön s hová tegye kezeit, különös szerepköre már t. i. olyan, a melyben otthonos volna, nincsen, hanem nagy buzgalommal igyekszik mindenféle szerepben sze­rencsét próbálni, különben szorgalmáért dicsérhető. Dancz Lajosról nem mondhatunk sok hízelgőt, ha néha hatást csinál is, az inkább szerepeinek érdeme, a melyekből színtelen és monoton játéka s előadása sokat leront. Nála nem hagyhatjuk megjegyzés nélkül azt a komédiásszerü ízléstelen módot, melylyel jutalomjáté­kát a közönség tudomására hozta. A társulat tehát általában véve olyan, mint a ván dor szinésztársulatok nagy része, nem a legjobb, de nem is rosz, sikerültebb előadásai élvezetet képesek nyúj­tani. — Törvényszéki csarnok. A Bogyay Antalon elkövetett gyilkosság és Hátzky Kálmán kárára megkisérlett rablás bűntettének vég­tárgyalása. (Folytatás.) Hatodik tanú Pávlovits József cseléd Hátzky Kálmánnál, a szakácsnéval és szolgálóval együtt a konyhában volt, midőn három rabló a konyhaajtóban megjelent és az uraság felől kérdezősködött; egyik rab­ló a konyhaajtóban maradt és fegyverének Csövét felé­jük tartotta, a másik kettő pedig a szolgáló vezetése mellett elment az uraságot felkeresni; nemsokára azon­ban mind a három rabló eltávozott; azt, hogy a fegyve­rek fel voltak-e húzva, tanú nem látta. — Hetedik tanú Hegyi Mári szolgáló Hátzky Kálmánnál. Ü is a konyhában volt, midőn a rablók megjelentek; kérdezősködtek az uraság után; azt mon­dották, hogy ők kéményseprő legények, egy kis figurát akarnak csinálni és felszólították a tanút, hogy őket vezesse be az urasághoz; azután kettő vele ment; az ebédlőhöz vezette őket, és kinyitotta nekik annak ajta­ját; midőn pedig ezek eltávoztak, ő bement a szobába és innét hallotta, midőn Bogyay Antal az ablak alatt nyöszörgött. Nyolcadik tanú Molnár Lizi szakácsné volt Hátzky Kálmánnál. Pávlovits Józseffel és Hegyi Máriá­val együtt a konyhában volt ő is, midőn a rablók annak ajtajában megjelentek; ennek elbeszélése szerint a rab­lók azt is kérdezték, hogy hányan vannak a nőcselé­dek ? egyébként ép ugy vall, mint Pávlovits József. Kilencedik tanú Farkas Vendel, Káplár Né­meth Józsefnek cselédje. Előadja, hogy a rablást meg­előzőleg Savanyu József, gazdájánál Káplár Németh .Jó­zsefnél volt és tanú az ablak alatt hallotta, midőn Sa­vanyu mondotta Káplár Némethnek: „Rendekre me­gyünk." Augusztus hó 31-én Káplár Németh József éjjel ment haza, és tanút elküldette lovát keresni. To­vábbá bemondja, hogy Káplár Németh Józsefnek neje arra kérte őt, hogyha kérdezik, csak azt mondja, hogv este 'J órakor Káplár Németh már otthon volt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom