Zalai Összetartás, 1945. január-december (2. évfolyam, 1-63. szám)
1945-01-19 / 14. szám
1945. Január 19. ZALAI ÖSSZETARTÁS 3. A magyar nemzet érdemes a jobb életre, mert fiai nem ijednek meg a háború borzalmaitól Kassai Ferenc miniszter beszéde a Budapest felszabadításara induló hungarista légió katonaihoz Kassai Ferenc m. kir. nemz-etvédeimi propaganda miniszter egyik dunántúli városban a Hungarista Légió katon i.ioz inté e t beszédében többek kö öct a következőket mondotta: — Bizonyára sokan vannak köztelek olyanok, akik messzire kerültetek a szülői háztól, szeretteitektől. Minden bizonnyal álmatlan éjiszakáitok közben sokszor gondoltatok reájuk és felelevenednek benn© ele a hazai emlékek. Bizonyára felvetődik sokszor bennetek m az érzés, vájjon mi van velük, élnek-© még? Azonban mi harcba induló fiatal férfiak vagyunk és el tudunk magunkban fojtani minden olyan érzést, ami elérzékenyítene akkor, amikor az események drámai mozzanatait látjuk lés amikor ezeknek a drámáknak magunk vagyunk a részesei. — A fronton általában azt tapasztaltaim, hogy mérhetetlen keserűség ömlik ki a bolsevisták által megszállt községek lakóiból, akik könnyek között beszélik azdkat a rettenetesi embertelenségeket, fosztogatásokat és kegyetlenségeket, áliatiasságokat, amiket a bolsevisták kivétel nélkül minden községben véghez- vittek. Mi már sokszor mondottuk népünkr tnelc, hogy ébredjenek fel saját sorsuk meglátására és vegyék fel a küzdelmet a zsidóság eizüllött bércsordáival szemben. Sokan nem hitték el ezt nekünk, s úgy gondolták, hogy) csupán a nyilasok nyugtalanító propagandájáról van szó, hogy ezáltal lázadásra uszítsák fi békés lakókat. Most azonban, amikor már ennyi minden rémséget tapasztaltak, felhördülnek és érzik, hogy mennyire igazunk volt. — Amikor a német-magyar csapatok visszafoglalták a községeket, az ott maradt lakosság könnyes lelkesedéssel fogadta katonáinkat. Érezték, hogy most a községükbe költözött a biztonság és a nyugatom. Moct látják már a nagy különbségéé, ami bennünket elválaszt a bolsevizmustól. — Ti bizonyára nem pa o árban szütotte ek. A hétköznap emberei vagytok, a dk vé őkkel és szerszámokkal dolgoztok. S meg vagyok győződve, hogy egyiketek sem várja a botoeviz- mus felszabadítását. A bo’sevisták azt állítják magukról, hogy »felszabadítok« és meg akarják Szüntetni a szegénységet és a szocializmusnak hazudott rendszerükkel akarják boldogítani népünket. Népünk azonban már érettebb és felvilágosultabb ahhoz, semhogy ezeknek a magyarul beszélő bolsevista bérenceknek szólamait elhiggye. Hiába erőlködik Debrecenben az árulók együttese, hiába fuvoláznak Szta'in orgonáikon a magyar nép fee, nem fog sikerülni megtéveszteni a magyar népet. — 25 évi rendszernek most látjuk a fekélyeit, és most tapasztaljuk keservesen a nagyi hanyagságokat. A múlt bűnös vezetői semmit sem tettek arra, hogy etoteremtsek mindazokat la feltételeket, amelyek a háború viseléséhez szükségesek. Ilyen körülmények között kell felvennünk a harcot; Fáj nekünk ez az állapot, de talán tanulságot meríthetünk belőle. Ezzel a nagy drámai fordulattal megtanultunk lenni és merni, megtanultunk küzdeni és kemény emberekké váltunk. Tudatosítsátok ezt a sorsszerű rendeltetést. Bármilyen nehéz körü'mények közé kerültünk, vagy fogunk kerülni, soha ne fe ejtsük e', hogy mi nragasabbrcndüek vagyunk, meri európaiak és nemze iszoci i isták vagyunk. É3 lehetnek pillanatnyi erőkülönbségek', lehetnek anyagiakban százszorosán nagyobbak, mint mi, de bármilyen nehézségek adódnak, mi küzdeni tudunk, mert a mi célkitűzéseink magasabbrendűek. — A bosszú legyen himnusztok, ez adja A Nyilaskeresztes Párt Hungarista Mozgalom hírei: Jelen* itez arenek azok a Hungarista hadirokkant testvérek, a ik a belügyminiszteri tisztviselői szolgálatra alkalmadnak érzik magukat, írás« ba i a Nyilaskere« ztes Párt Hungarista Mozgalom ta'amegyei Munkarend V zélőjénél Nagykanizsa, Csenyeri-u'ca 6 szám alatt. — Ezen jelenik <?z ^sb n jelenteni kell a személyi sdalobat, a rövid elettörté« netel ás tagság: igazolvány számot. Kitartás S Éljen §zal*si! Megyei Munkarend Vezető. do a ha i, ame’y nem ismer e fáradást, hanem csak a győzelmi akaratot és amely megsemmisíti az ellenséget és teljesen kikapcsolja még a lehetőségét is annak, hogy ellenségeink valaha is erre a földre léphessenek. — Abban a reményben bocsátalak el benneteket, hogy a ti alakulataitok fogja Budapest népét felszabadítani és a ti iekesedé*- tek lesz az, amely belekiáltja a világba, hogy) a magyar nemzet érdemes a jobb é.etre, mert fiai nem ijednek meg a háború borzalmaitól és nehézségeitől. S ezért győzni is fognak. (S) Komáromtól délre a Vertes-hegységet átszelő országutak, amelyeken a német csapatok f elvonultak és amely ek men lén a német páncélos egységek a bolsevistákat megverték és visszaszorították, még élénken magukon hordozzák a közelmúltban lefolyt harcok nyomait. Ezek a falvak a meggyötörtség, a szenvedések, kínzások és a halál borzalmait tárják a bevonuló német és magyar csapatok, valamint a német haditudósítók szeme elé. A PLÉBÁNOS S A BÍRÓ BORZALMAKRÓL BESZÉL Az első élő kép, ami a haditudósító ele tárul, egyenesen kétségbeejtő. Egy* szegény asz- szony a föidrerogyVa fényképet szorongat. A fia fényképe, akit a bolsevisták hosszas kínzás után kivégeztek. Hogy miért? — a szegény asszony nem tudná megmondani. A körülötte álló fiatal lányok arcáról is az átéltj izgalmak, szenvedések megtörísége rí le. Amíg a német haditudósító e látomásnak is borzalmas képet szem é.i, e őlép Welsh Ferenc községi bíró és Preg'er Márton, a falu plébánosa, s néhány asszony követi őket. A községbíró az e ádatiasodott katonák rémuralmáról tesz jelentést. Ezek december 27-én törtek( be a községbe, a déli órákban, s ezzel megkezdődött a lakosság keserves kínszenvedése. A férfilakosságot, aggokat és gyermei eket egyaránt össze, e. e'ték, s aki engedet; c . éget tanúsított, a t rövid úton kivégezték. így összeterelt embertömege aztán puskás ö és más fenyítékkel kényszerítették a kö,. . elhagyására, természetesen zárt sorokban nehogy va aki is meg épbe en kö ü ük. Amikor a férfi akosságot kitere ték a faluból, megkezdődött a lakások fos tóga ása, majd amint alkonyodni kezdett, megindult a vadászat az asszonyok és leányok u á i. Ane’yik nő vonakodott a bolsevista ka'o ákn k megadni magát, arra pisztolyt szegezte’: és úgy ‘-cnyszeri- tették őket állati vágyaik alá. Megtörtént, bogy® 70 éves öregasszonyt éppúgy meghers'e’ : ítettek, mint serdü’et’en, gyermek-leány« kát. A község bíráiának va' omását a plébános szavai is meserősí'-ették. E,rv f'i'al asszonv,' — mondotta a plébános —• akinek f' je két év óta a harctéren küzd, s aki éppen amiatt amúgyis meglehetősen megviselt és megtört, tehetetlenül nézte, amint a bolsevisták berontottak a lakásába, mindenét kiszórták aa ablakon, aztán mellének szegzett pisztollyal követtek el rajta erőszakot. A rabló és fosztogató katonák aztán még vagy egy tucatnyi részeg szovjet katona tért be a lakásba, a azok is meg becs te1 ení tették a szerencsétlen asz- szonyt. Hasonlóképpen vallott még sok asz- szony és leány is, akik minduntalan azt kérdezték a német haditudósítótól, hogy visszajönnek-e a még ezek a bestiák? Mert, ha igen, akkor inkább végeznek magukkal, de ezeket a borzalmakat még egyszer nem akarják átélni. TAR DOS FALU JEGYZŐJÉNEK VALLOMÁSA Berkó Béla körjegyző a következő esetet mesélte el: — Karácsony másnapján vonultak be hozzánk a bolsevisták, rettentő lárma és zaj közepette. Egy őrnagy volt a parancsnokuk, alá megnyugtatott, hogy senkinek sem lesz bántó- dása. Kis idővel később, mint a szabadjára engedett vadállatok rontottak a falura a bolsevisták. A férfiakat összeszedték és kitereltéK a faluból, aztán rabolni, fosztogatni és erőszakoskodni kezdtek. Számla'an nőt becste’enl- lettek meg. Ha va'amelyik nő menekülni akart előlük, utána lőttek s így végeztek vele. Mindazok, akik a borzalmak ezen napjait átélték, alig mernek a tudatára ébredni annak, hogy most már a szövetséges német csapatok oítahna alatt vannak. Csak soha többé ne jussunk ilyen borzalma* sorsra! Egyöntetűen ez volt a kívánságuk! C (PK) ■ - -iy~-yv Po'itSk.ai ’t*tó 1 : n a fj y y ű < é sa \s r ii'-'p, j au'!’ 25 én !miután félhárom ’■ aV.ot» a- wi «"gyfliái »er<uében a P5 ' k rés t Hunt?a**is1a ^lotg iont m gy : ver** ív- - ge poä?-.- Piai táj ék oxt^tn nagy* Bjjíá s * ri fii n tonttit fát a Vo* t- t6s Ki <■ ■ ' .íi ' '.-vV .i Újabb adatok arról, hogy rablás, fosztogatás, nők és gyilkosság jelzi a szovjet csizmáknak nyomát az újra visszafoglalt magyar területeken a tartalmat és értelmet harcotokban. És ha ezt végigcsináljátok, eljön az a nap, amikor megint összekerülünk, de akkor már felszabadulva és megtisztulva fogjuk ünnepe ni a magyar nemzet tényleges feltámadását. És akkor hozzáfogunk az új alapok megépítéséhez, hozzáfogunk a lerombolt városok felépítéséhez lés olyan új életet teremtünk majd, amelyért érdemes lesz a jövő nemzedéknek élni. Lehet, hogy addig sok nehézség merül még fel, lehet, hogy sokszor úgy érezzük, mintha minden elveszett volna, ekkor azonban gondoljunk mindig arra, hogy ez nem más, mint a történelem nagy próbatétele, amikor leméretünk, hogy7; vájjon érdeme; ek vagyunk-e és képesek vagyunk-e arra, hogy a holnap magyarságát boldogabbá tegyük és részükre egy! új, szebb é eíet épít ütik. Ne vesztísétek «1 soha a kedveteket és bízzatok mindig a hungarista gon•ft tik nm ír« at* <■> dm >iiaadfcaT>iifnmfiWii»fc«-m^Ti>i<¥MiriiitiTT>wrriili
