Zalai Összetartás, 1945. január-december (2. évfolyam, 1-63. szám)

1945-01-09 / 6. szám

1945- január 9. ZALAI ÖSSZETART* niüBfiiHr ittrtiüiTmü» Eszményeinknek nemcsak őrzői, honéin korbácsai is leszünk A nemzetvédelmi propagandaminisztérium vasmegyei felvilágosító körútja alkalmával Pá- pócon, ahol nincs még jelenleg nyilaskenesztee helyi szervezet, a község körjegyzője Benkő Gyula várta a kiküldötteket. Megjelent a gyű­lésen a katonai parancsnok is, valamint a le­venték teljes számmal. Dr. Kemény Zoltán a hungarizmus politikai, társadalmi és gazdasági elrendezéséről, a nem­zetfenntartó parasztság, a nemzetépítő mun­kásság és a nemzetvezető értelmiség hi\áfásá­ról, Sallmayer Imre testvér pedig az ifjú­ság kötelességéről, a feltétlen hűségről és a minden áldozatot vállaló harcról beszelt. Az ünnep második napján Körmendet és Nagycsákányt keresték fel a minisztérium ki­küldöttei. Mindkét helyen dr. Kerekes Béla államtitkár és Sallmayer Imre testvérek be­széltek. Körmenden, amelyet aznap angolszász bom­batámadás ért. csak késve lehetett a nagy­gyűlést tartani. A várakozás ideje alatt dr. Kerekes Béla államtitkár kiment a rombolás színhelyére és megszemlélte az azonnal meg­indult mentési munkálatokat. Vigasztaló sza­vakat intézett a bombakárosultakhoz és uta­sításokat adott a mentési munkálatok vezetői­nek. „ Vállaljuk a székely lármafák sorsát“ Közben elmúlt a riadó és az Orion Mozgó zsúfolásig megtelt nézőtere előtt Horváth Imre járási propaganda-vezető testvér megnyitója után dr. Kerekes Béla államtitkár emelke­dett szólásra. — A karácsonyi . csöndbe — kezdte beszé­dét — belehasított a művelődés-pusztító an­golszász aljasság. Hazaárulóitflc által kilopott magyar milliókat bombákban fizeti vissza a hadtörténelem legembertelenebb háborúját vívó angol, zsidó plutokrácia. Tetemre hívok min­denkit — éroesedett a hangja a teremben — ide, a zsellérsorsban élt emberi roncsok elé. Tetemrehívom azokat, akik felelősek a múltért, felelősek azért, hogy a magyar a magyaron inkább rúgott egyet, semhogy segített volna egymáson. Mert így nevelték a talmudi emlőn nevelkedett rendszerek, amelyek tunyaságot, békét hirdettek ahelyett, hogy harcot, riadót fújtak volna. — Aki látta a történelmi távlatokat, annak tudnia kellett, hogy ez a nemzet a végzete felé rohant. Rengett a föld. De aki erre a szörnyű katasztrófára figyelmeztetni merte a hatalom rabtartóit, azt megdobálták sárral. Azt internálótáborba, börtönbe vetették. A szu- ronyelmelet berencei elárulták minden magyar legszentebbjét, a Hazát! Juda fizetett bér­gyilkosai zsellérek és munkások otthonait pusz­títják. Alig serdült zsidó párttitkárok szem­beállították egymással a parasztot, a munkást, az értelmiségit, mert jaj lett volna nekik és csatlósaiknak, ha ez a három erőtényező egy­szer egymás mellé áll és visszaüt. — Nézzünk egy kicsit látnoki szemekkel. Lássuk meg a szibériai hómezőket, ahol most hajszolt magyarok százezrei, kancsukától ösz­tökélve vonszolják szomorú magyar sorsukat a biztos pusztulás felé. A hatódik háborús ka­rácsony nagy tanítást adott a nemzetnek. Lás­suk be végre, hogy félre kell tennünk az önzést és nekünk, maréknyi magyaroknak meg kell tanulnunk végre magyarul élni. Beszélt még az államtitkár az anyaságról, a parasztság, a munkásság és az értelmiség űj helyzetéről, a menekültek szomorú sor­sáról és azokról a szent kötelességekről, ame­lyek ezekkel a sorsüldözött magyarokkal szem­A nagyhatású beszédei »űr(ín szakította félb» az éljenzés, a senkii* rá nem parancsolhat« lelkesedés. Nagycsákányon a jegyzőség'épületében ha­sonló sikerrel tartotta meg felvilágító gyű­lését a nemzetvédelmi propagandaminisztérium. Itt ugyancsak dr. Kerekes Béla államtitkár és Sallmayer Imre osztályvezető tartotta meg nagyhatású előadását. „Ezerkilencszáznegyvennégy a magyar történelem csodája — Ez a győzelem — hangoztatta — a krisztusi erkölcs és tisztaság győzelme és ezért lesz időtálló és történelemalakító. Mi magyar ifjak ennek a krisztusi erkölcsnek és tiszta­ságnak a céljaiért hajlandók vagyunk életün­ket is feláldozni, de szétkiáltjuk, hogy ezek­nek a céloknak nemcsak őrzői, hanem kor­bácsai is leszünk. A lelkes beszéd után dr. Kerekes Béla állam­titkár beszélt. — Huszonöt év átkát kell leráznunk — mon­dotta — huszonöt évig csalták ezt a sokat szenvedett népet. Nemzeti érzésről beszéltek neki a nemzetköziek, a zsidósággal összees­küdött gyászmagyarok. Az osztalékelmélet aranyimádói föld teleimé tették a parasztot, do­hos, miazmás műhelyekbe süllyesztették a mun­kást, robot-emberré az értelmiségit. 1944 októ­ber 15-e történelmi nap. Alakítója, táplálója a jövendő valamennyi nagyszerű csodájának Ez a nap a haláibamenőkkel a győzelem, aa élet himnuszát énekeltette és eszméjét meg­fojtani immár nem lehet. A beszéd után könnyesszemű, lelkesedő test­vérek vették körül a kiküldötteket, hogy hi­tükről biztosítsák őket. Valamennyi gyűlésen részi vett Géza Otts is, az új világnézet erőshangú költője, aki | »Vesszen Anglia«, valamint »Fegyverbe ma- j gyarok!« című verseinek elsza válásával nagy- ; mértékben hozzájárult a gyűlések lelkes han­gulatához. ben mindenkit köteleznek. De lueszéit azok­ról a menekültekről is, akik nem érdemeltek semmi kíméletet — sőt — csak megvetést. Ezek azok, akik menekülnek a kötelesség- teljesítés elől, eldobva fegyvert és becsületet is és katonaszökevényekként mentik aljas éle­tüket. Azután beszélt arról a bomlasztó pro­pagandáról, amelyet a hadsereg tagjai között terjesztenek, amikor azt hirdetik, hogy a né­metek a magyar katonai alakulatokat rabszol­gák kényszermunkájára viszik ki Németor­szágba. Alja« rágalom ez, mert azok a magyar alakulatok, amelyek élve­zik a német fegyverbarátság vendégszeretetét, ott lelkileg megerősödve, katonailag pedig a lesmodernebb küzdelemre felkészülve térnek majd vissza, hogy a német bajtársak oldalán visszaszerezzék azt, amit az áruló politikusok és a félrevezetett, fegyvereiket eldobó csa­patok veszejtettek el. — Mi hungaristák lármafák leszünk a ma­gyar jajok ormain. Vállaljuk a tüzet, vállaljuk a hamubahullást, mert hitünk van és akara­tunk. Döntő események éve előtt állunk. ítélet jön és jaj lesz azoknak, akik könnyűnek talál­tatnak. Harcunkban nem megyünk egyedül. Velünk menetel a világ leghatalma­sabb. legfanatikusabb hadserege, élén vezérével, Hitler Adolffal. S mi, magyarok sem vagyunk árvák, mert 1944 történelmi tényét immár nem tagadhatja meg senki. Ha akkor nem lett volna egy mozgalom, ha nem lett volna egy Vezér, aki egyben a legigazibb magyar is, menthetetlenül elpusz­tult volna a nemzet. Nem megyünk egyedül, mert előttünk megy Száiasi F renc, akinek szava: immár a magyarság igéjévé, váltak: Vagy megsemmisítünk, vagy megsemmisülünk. f % Megrendülve, mély bánattal jelentjük, hogy szeretett Ügyvezető­elnökünket özv. Szirmai Miksánál elragadta tőlünk a kérlelhetetlen halál. Fáradhatatlan munkásságának lett áldozata, nem ismerve pihenést a maga által kitűzött kötelességben. Január 8-án, párnapos szenvedés és a halotti szentségek ájtatos jelvétele után visszaadta nemes lelkét Teremtőjének. Áldott lüsgyan emléked I Imádkozunk, hogy J,§ztis Szív© választottjai közé felvegyen! Szociális Missziótársulat és a Hölgykongregáció. i

Next

/
Oldalképek
Tartalom