Zalai Összetartás, 1945. január-december (2. évfolyam, 1-63. szám)

1945-02-03 / 27. szám

tf. iYftWaiM. 27. c/áiM. HÉTFŐ, 1945. február %. Felelős sz«rk»3ztő: Di*. Pssihy Páti Főmunkatix^: „Ellensége vagyok minden szocializmusnak, amelyben nincs nacionalizmus“ (Szálasi) Széljegyzet egy szégyenteljes okmányhoz Moszkv a magyar bérencei tehát aláírták azt a szégyenteljes okmányt, amelyet ok fegyver­szüneti egyezménynek neveznek. A debreceni bábkormány részéről valószínűleg Vörös János írta alá az okmányt, bár erről a moszkvai jelentés nem számol be. Ö volt ugyanis az, aki alig egy héttel megelőzőleg teljesen fele­lőtlen emberre valló kijelentéseket tett az Associated Press tudósítójának. Nem kétséges, hogy ez a fegyverszüneti szer­ződés, ha kivitelezésre kerülne, Magyarország ha hí! át j elentené. Az egyes pontok olyan tág lehetőségeket biztosítanak a szovjet számára, hogv ez egyenlő az ország teljes kifosztásával. Elég csak a támaszpontokra vonatkozó fel­tételek elolvasása, hogy láthassuk, a moszkvai egyezmény érte mében Magyarország önállósá­ga megszűnne. Ez nem jelent kevesebbet, mint az orszá.gvédelmí lehetősé«' minden hadászati pontjának egy idegen «hatalom katonapolitikai kény:3-kedvének való kiszolgáltatását. Azt je­lenti, hogy a mindenkori bolsevista magyaror­szági kormány nem volna egyéb, mint a tá­maszpontokat birtokló idegen katonai szer­vek a ar onyrendű közigazgatási segédeszköze. A Szovjet volna a bíró, a magyarországi báb­kormány pedig az ügyész és egyben a baké szerepét töltené be egyszerre. Ha ezt a fegy­verszüneti szerződést összehasonlítjuk a com- piegnei erdőkben megkötött német-francia fegyverszüneti megállapodással, akkor teljes mélységében megmutatkozik az a hatalmas el- lentét, amely a nemzetiszociaÜsta és bolsevista világnézet között fennáll. Pedig akkor —■ ahogy mondták — Németországot a »bosszú« ve­zette. Németország akkor győzelmi csúcspont­ján állt, Franciaország lába előtt feküdt, meg­alázhatta volna, de nem ezt tette. Berlinben nagyon jól tudták és tudják ma is, hogy a v ak bosszútól vezetett béke már magában rejti az elkövetkezendő háború csíráit. Es tudták Londonban is, hogy Versailles okozta a mos­tani háborút, mégsem tanultak. Miklósék békét akartak és a félrevezetett magvar néptömegek is ezt hitték. A félreve­zetett magyarság azonban nem kapott békét, hanem újabb, még borzalmasabb háború ju­tott neki osztályrészül, mint amiben eddig része volt. A politrukok korbácsa, géppisztoly a kergeti ezután rohamra a félrevezetett magyar honvédet, akinek még az sem adatik meg, hogy nemzeti múltjához híven, becsülettel men­jen a küzdelembe, hanem árulóként lesz a szovjet' martalócok ágyútölteléke. Nem a saját hazájáért harcol ezután a félrevezetett magyar katona, hanem a szovjet érdekeiért és ott, ahol ezt a moszkvai hadvezetőség célszerűnek látja. Ami pedig a hadseregnek a háború utáni békcáílományra való leszállítását illeti, az nem más, mint a teljes megalázás és a fegyveres nemzet megsemmisülése. Miklós Béláék könnyelműen le tudtak mon­dani Erdélyről, a Felvidékről, Bácskáról. Kö- te’ezi magát a debreceni bobcNsto bábkor­mány, hogy a nemzetiségekkel — értsd a1 atta a zsidókat — úgy bánjon, mint saját ma­gyarfajií polgáraival. Miklós Bélának és tár­sainak ma sem fáj a magyar nép sorsa, ők ma is kezébe nyomják a magyar parasztnak, a magyar munkásnak a vándorbotot. A lényeg az, hogy megmaradjanak a nagybirtokok és, hogy a zsidók a jogaikba visszahelyeztessenek. Moszkvának ugyanis csak a zsidó fáj. A ma­gyar paraszt és a munkás sorsa érdektelen. Fontonként lehet taglalni a szégyenteljes fegyverszüneti szerződést. Csupa magyar fáj­dalmat jelent annak minden pontja. De a A vezéri főhadiszállásról jelenti a német védőére főparancsnoksága: Magyarországon az ellenség a Balaton és a Velencei-tó között számos páncélos támoga­tásával megkísérelte arcvona unkát benyomni- A támadó bolsevistákat ellentámadásokkal vé­dekezésre kényszerítettük és e közben elpusz­títottunk 26 páncélost. Budapesten a hősiesen küzdő védők makacsul tartják a számbelileg nagy fölényben lévő ellenséggel szemben a várat és az attól délre és délnyugatra fekvő városrészeket. A Nyugati-Beszkidek és az Odera felső fo­lyása között heves bolsevista rohamokat hiú­sítottunk meg. Az Odera-arcvonalon liatibor és az Odera kiszögelés között az ellenségnek a hídfők kiszélesítésére irányuló minden kísér­letét meghiúsítottuk. Közben Glogaunál 21 páncélost, legnagyobb részét közel harci esz­közökkel semmisítettünk meg­A bolsevistáknak Frankfurt an der Öder tői délkeletre, valamint a Küstrin előtt lévő ál­lásaink ellen indított támadásai eredményte­lenek maradtak. Sneidemühl és Pózén hely­őrsége a tegnapi nap folyamán is elkeseredett elhárító harcokat vívott. A pomeraniai arcvonalon. ugyancsak heves harcokra került sor. Pyritz, Arnswalde és Jas- trovíó! északkeletre, Thorn védőőrsége a ka­pott parancs értelmében saját vonalainkig ál- küzdölte magát. Schwedtztől nyugatra ^pán­célosok és páncélgránátosok mélyen benyomul­tak az ellenség oldalába, a bobé', istáknak nagv veszteségeket okozva. Marienburg es Eihing város védői számos szovjet támadást hárítot­tak el. Kelet-Poroszországban Kőniffsberedől észak- nyugatra, a danzigi-öböl irányában a bolse­visták némi teret nyertek, azonban ellentá­madásaink folyamatban vannak. A Külföldön az ellenség újonnan Jbevetett- gyalogos- és páncélos kötelékekkel folytatta támadásait Lilian irányában. Frauenbiirgtól délre azonban támadásaiknak hevessége csők­ái*a 20 fillér legszörnyűbb az, ami kimaradt belőle. Vájjon elképzelhető-e, hogy a megszállt területen tel­jes katonai hatalommal rendelkező szovjet nem azt viszi el, amit akar, nem úgy fosztja ki az országot, amint csak egyáltalán lehetséges? \ aj jón • elhiszi-e valaki azt, bogy a szovjet! lemond arról a másfélmillió magyar szak­munkásról és más munkásról, akiket már Ro­mániában is igénybevett és igénybevev ésüket Moszkva már megelőzőleg Magyarország szá­mára is kilátásba helyezte? (S) kent. Mindkét harctérségben 4L) páncélos ki­lövése után hadosztályaink makacs ellenállá­sán megtört az ellenség rohama. A nyugati arcvonalon a Röhrmondtól délre lő harcvonalunkat áttörni készülő angol pán­célos erőket tüzérségünk szétverte. A Bőr kö­zépső folyásánál az élénk ellenséges tevékeny­ség tov ább tart. Monschauíol északkeletre az ellenséges tá­madások eredményíelenek maradtak, a várostól keletre azonban heves harcok után sikerült az ellenségnek csapatainkat Schleiden és attól északra lév ő térségben visszaszorítani. Az ame­rikaiaknak a koimári szakaszon indított tá­madásait visszavertük. Mülhausentől északra és északnyugatra lévő térségben csapataink erős elhárító harcokban állanak. Az ellenséges utánpótló forgalom főtámasz­pontja, Antwerpen, állandó távolsági tüzünk alatt áll. Február 3-án a birodalmi fővárosi volt egy angolszász terrortámadás célpontja. Főleg a belvárosban keletkeztek a lakónegye­dekben és középül etekben károk és a polgári lakosságnak veszteség i voltak. 49 angolszász repülőgépet, köztük 43 : égymotoros bombázót a léget hárító tüzérség lelőtt. London jmegtorlótüzünk alatt van. (PK) A Hőmet Távirati Iroda |sleniléie“a helyzetről A Bíeslautól északnyugatra fekvő Lissaba benyomultak a bobevikiek. A város "helyőrsége v isszaverekedte magát a német fővonalba. bemühen elszántsággal és bizalommal néz­nek az események elé. A védelmi rendszabá­lyok folyamatban vannak, ellenállásra készül­nek, nem a íovaros kiürítésére. Pánik sehol sincs. A hangulat komoly, de nyugodt. A ma­gyarországi arcv onalakon a német-magyar csa­patok véresen visszaverték a bolsevikjeidnek helyileg elhatárolt előretöréseit. A Duna és a Balaton között lévő harcokban az ellenség 23 ezer foglyot és halottat, 1465 páncélost és rengeteg járóművet veszített. Buda hős védői makacsul helytállnak a számbelileg nagy fölényben lévő ellenséggel szemben Eredménytelen szovjet támadás az Odera mellett lévő Frankfurttól délkeletre — Német ellentámadás a danzigi öböl irányában Féiszáz angolszász repülőgép fizott® iss&gg Berlin bombázását

Next

/
Oldalképek
Tartalom