Zalai Összetartás, 1945. január-december (2. évfolyam, 1-63. szám)
1945-03-06 / 51. szám
1945. március 6. ZALAI ÖSSZETARTÁS a. Szálasi Ferencnek el kellett jönnie — Amikor tíz év vel ezelőtt Szálasi Ferenc megkezdte munkáját, a legszörnyűbb remónyteenség, kétségbeesés, a iegszömyúüb erkölcsi fertő uralkodott a nemzeten. — Szila i Ferenc már 1920-bun látta art, hogy a volt rendszernek iiítézkodé ei, irányzatú végi i r.„«sz átra tered a nemzetet. Ezért küzdő t, dclgozot, míg végű is 1944. október i5-én átvehet e a halaimat. Két C3 fél évtized telt el kemény munkában a zsidó libcraüz- imis lélekö ő tevékeny égével szemben, mert a múlt rendszer minden volt, csak nem nemzeti és nem szociáis. — A zsidóság elválasztotta a magyart a magyartól, kü ön osztályba sorolta a nemzetfenntartó parasztot, a nemzetépítő munká t és a nemzetvezető értelmiségi ró.eget, bogy ezek a rétegek soha meg ne ismerhessék egvmást. EJiiníet.ék annak az erkö.csteen gondolatnak a mag- vát, hogy ha például egy föidműv es gyermeke nagynehezen bejutott a nagyon is elzárt középosztá yba, akkor már nem ismerte meg az apját és az anyját, mert az egyik csizmát hordott, a másik meg kendőt viselt. A magyar tehát e.len- sége volt a magyarnak és ezt nem okozta más, mint az örök zsidó, a mindig más nemzetek vérén élősködő talmudi zsidó. — Hatezer éve soha nem tudott önálló ál amot teremteni magának a zsidóság, mindig c~ak más népek erkölcsi szmvona'ának lesüllyesztésével tudta az életét fenntartani. Ezeket a vérszívókat ve te. te ki országunk közösségéből Szálasi Ferenc. — A hungarizmus, aimak szocializmusa és naciona.izmusa győzött 1944. október 15-én. Akkor azonban már az utolsó periódusához jutottunk a nagy vi.ágnézeti háborúnak, amelynek el kell döntenie, hogy ki jut ura.ómra Európában: A templomgya ázó, fosztogató, gyilkos, Krisztust mindennap megfeszítő, a csa.ádi életet láobal tipró barbár ke.eá horda, vagy ped g az európai ku.túrnépek akará a, vágya, életösztöne, erkö.csi iránya és ereje. — Aki már járt az oroszoktól ismét visszafoglalt magyar területeken, az nemcsak az őr üst kegyetlenkedéseket v eszi észre, hanem valami szörnyű tervszerűséget. Nemcsak az ázsiai hordák állati ösztönének nyomait, hanem azt a szörnyű tervszerűséget is észreveszi, hogy a magyar népet mindenáron ki kell irtani. Ezt különösen az látja jól, aki még jól emlékszik a tehe.áni megái.apodásokra. — Ta.án három évvel ezelőtt összegyü.tek Teheránban a nyugati zsidóság képviselői és a zsidók által pénzelt vörös szakemberek és ott ítéletet akartak mondani Magyarország sorsa felett is, a nemzeteltartó panaszt, a nemzetépítő munkás és a nemzetvezető értelmiségi felett, minden magyar lélek felett is! Sztálin véres keze Teherántót-Debrecenig A teheráni ítélettel Id akarták pusztítani a magyarságot, mert szerintük nincs he.ye azon a földön, amelyet ezer éve megszerzett. Teheránban egy nemzetközi, világ- uralmi törekvés képvise.ői ítéltek felettünk és az íté.ejet Moszkvából diktálták. — Csak rajtunk múlik, testvéreim, hogy Sztálinnak, a véreskezű cárnak ítélete ne teljesedjék be rajtunk. Emlékezzetek Sztain mondására, hogy a magyar-kérdés csak vagon-kérdés. Jussanak eszetekbe azok a szörnyű hírek, amelyek a megszállott Cegléd, Szeged, Debrecen városokból kerültek ide. Elmentek a fiúk, a lányok iskolába, hiszen a jó Szovjet, az erkölcsös Szovjet megnyitotta az iskolákat, templomokat. De egy napon a fiúkat, lányokat hiába várták vissza szüleik, mert akkor azok már va- gonbarakva útban voltak Ázsia ha- láltlehe'ő kényszermunkatáborai felé, hogy onnan soha többé vissza ne térhessenek, vagy janicsárjai legyenek a Szovjet rendszernek. Meri ezt valaki még tagadni? Nem lehet! És mégis, mindennek ellenére, sokan vannak, akik most is hisznek a legbom asztóbb, a legrettenetesebb propagandának, akik azt hiszik, hogy amit a megszádt területeken történtekről mondanak, az mind hazugság, hogy mindez csak propaganda, akik még mindig azt hiszik, hogy a Szovjet lesz a mi »felsza- díiónk«. — Testvéreim! A megszállt területekről érkező jelentések szerint a szov jet nem volt tekintettel a munkásokra csak azért, mert azok szociáldemokratáknak, vagy kommunistáknak vallották magukat. Sokan azt gondolták, hogy utóvégre a Szovjetnek is szüksége van parasztra, munkásra és értelmiségire. Az oroszok ezzel szemben elv ették először a munkásnak a jószágait, aztán ingóságait, házát, gyermekeit, végül saját magát is elhurcolták, hosszú menetben útnakindí tolták Ázsia felé. így vitték el aztán a munkást és az értelmiséget is. így Tellett ennek megtörténnie, mert a magyarság útjában van a nemzetközi imperialiiztilois törekvéseknek. Ezt a háborúi már megnyert Ilk Budapesten és Berlin előtt Testvéreim! Iszonyú jaj, hatalmas sírás rázza meg az egész megszállt magyar területet, ahol a véreskezű vörös hadsereg jár. Ma- , gyár nők, magyar anyák zokognak 1 a megbeestelenítés szégyenétől és fájdalmától. Vakok* szörnyen vakok j azok, akik még mindig nem veszik észre ezt, akik még mindig a Szovjet irgalmában reménykednek. Megüzenem azonban ezeknek, hogy hiába reménykednek benne, mert a Teheránban hozott ítéletet könyörtelenül végre akarják hajtani rajtunk. A megszállt területeken tovább fo yvatják kegyet.enkedéiüket. A vörös hadsereg azonban már nem sokáig fogathatja művét. Azt ked mondanom testvéreim, hogy mi már megnyertük ve.ük szemben a háborút Budapesten és Berlin előtt. (Éljen!) Megnyertek Budapest hős védői, Lakosai, az aggok, a gyermekek, a férfiak, a nők, akik egy emberként harcolva a külvárosokban, a romoki n, megái itatták a ha almas bolsovis a hordát, mlndadd g f eltartcz attak, amíg mögöttük egy új, erős védővonal alakult ki. Áldott legyen emlékezetük mindörökké azoknak a magyaroknak, akik gyönyörű fővárosunknak csak romjait védték már, de utolsó csepp vérükig védték. Gondoljunk megbecsüléssel azokra a munkásokra, akiket azelőtt kommunista érzel- műeknek tartottak, de akik fegyverrel a kezükben védték a fővárost és így megakadá yozták a bolsevista horda e.őreíörését. — A német hadsereg a hat éves háború tapaszta.atai a.apján közelebb, egyre beljebb engedte az ellenséget, közben hata.mas ember- és anyagveszteséget okoztak az ellenségnek, fe.morzsolják őket a küzdelemben. így az e fenség hadereje egyre csökkent, úgyhogy nem tudja már nagy lendülettel folytatni támadásait. Mi is példát vehetünk a hősiesen küzdő német katonától, aki az egész vi.ággal szemben szinte egyedül á 1. Gondoljunk arra, hogy a német katona e.őtt mindig egy német tábornok mondása az irányadó: Ezt a háborút végüíis az fogja megnyerni, akinek egy hadosz- tá ya marad. Éppen ezért a németek nemcsak a katonákat, hanem minden embert harcbaállítottak. Ott mindenki katona. Akik Debrecenben kormányosdit játszanak — Mindezt nem vették figyelembe, nem látták azok a tábornokok, akik a régi rendszer árulása után átszöktek a Szovjethez. Ezek a volt tisztek soha, egy pillanatig sem vállaltak közösséget a magyarsággal és ezek a tisztek sohasem tej esi tették a harctéren kötelességüket hazájukkal szemben, akik méltó követői voltak az elmúlt 25 év vezetőinek, ök azok, akiit Debrecenben úgynevezett kor- piányt alakítottak. Nem kormányt, hanem bűnszövetkezetet! És ez a bűnszövetkezet békeszerződést köpött a Szovjettel. Én ennek a szerződésnek csak egy pontját említem meg. Jóvátételt kell fizetnie a magyar népnek pénzben — az összeg nem érdekes, hogy mennyi —, a pont másik része fontos — anyagban és erőben! Testvéreim! Hát mióta jóvátétel a magyar anyag, # magyar erő? — Testvéreim! Gyáva és becstelen dolog, amit ezek az árnyéktábornokok cse.ekedtek. — Gyáva és kicsinyes, mert meg- hódolíak olyan hatalom e ott, ame.y többé már nem hatalom, mert nincs életerős hadserege, csak söpredéke, amely meghátrál az igazi, hősies életszemlélet és bátorság e őtt. Éppen ez a záloga annak, hogy győznünk kell és győzni fogunk, mert a hősies életszemlélet és bátorság a mi oldalunkon van. (Úgy van! Él- jen!) — Testvéreim! Nem elég azon- ban ceak a győzelemre gondolni, hanem cce ekednünk kell. Do'goz- nunk, küzdenünk kell a hungarista állam megvalósulásáért, Magyarország feltámadásáért. Ragaszkodunk a 20 milliós élettérhez — Győzni fogunk! De a győzelem előtt hatalmas küzdelmet kell folytatnunk, hogy a győzelem után megalkothassuk a mi 20 milliós életterünket. A 20 milliós élettérhez ugyanis ragaszkodunk! Fel kell építenünk újra a lerombolt magyar* házakat és a házakba millió és millió bölcsőt kell helyeznünk és a bölcsőkbe ríj magyar gene- , rációt, hogy biztosítva legyen a magyar nemzet jövője. — Testvéreim! Most azokhoz a magyar anyákhoz, magyar gyermekekhez és minden magyar emberhez szólok, akikét eddig a háború vihara még rd nem söpört, hogy mentsék át inagvar nemzetet a magyar jovo. a magyar elet szaj mára. — Testvér im! Mindenki kap- j csolódjék bele ebbé a hatalmas kiiz- | delembe és mindenki vegye parancsnak Szálasi Ferenc mondását: A kötelességteljesítésben meghalni lehet, de elfáradni soha. — Testvéreim! Szeretném, ha most olyan lehetnék, mint a székely nép lármafája.' Aki ismeri a 6zé~ kelység történetét, az tudja, hogy ha valami nagy veszedelem fenyegette a székelyeket, akkor a magas hegyek tetején meggyujtoltak égy- egy fenyőfát, így adták tudtára mindenkinek, hogy veszélyben van & székelység. És akkor a székelyek egy emberként összefogva küzdöttek az ellenség ellen. Szeretnék én is lármafa lenni, aki figyelmezteti ‘azsso uofSoj XoOtj ^oSbs.iüASbui e mert itt az ellenség, aki hazája, élete ellen tör. Ha utolérne is a lármafák sorsa, hogy lángolva égnék, elpusztulnék, de i megelégedett lennék, mert tudnám, hogy teljesítettem kötelességemet hazámmal, nemzetemmel szemben. Szeretném azonban azt is látni, hogy áldozatom nem volt hiábavaló, mert a magyar nép megértette kiáltásomat és egy emberként sorakozott a nemzetiszocializmus magyar gyakorlatának, a hungarizmusnak zászlója alá. Uj, friss erővel indul útnak és kivet magából minden áruló gondolatot. — Testvéreim! Igyekezzetek ti is ilyen lármafák lenni, figyelmeztessetek minden magyart, rázzátok fel a magyar lelkeket, de ne csald felrázzátok, hanem a szikrát szítsátok lobogó tűzze, áld pedig nem akarja megérteni a hungarizmusi gondolatát, aki hazája érdekei ellen szegül, azt ki keli vetnünk magunk közül, azt el kell pusztítanunk. — Mondottam már, hogy közösei»
