Zalai Összetartás, 1945. január-december (2. évfolyam, 1-63. szám)
1945-01-27 / 21. szám
11. frfo’yttMu 31. COMBAT. 1<M5. január 27. «——wm muH tus» äWWWBPpiBBfe«« m Feléíős szerkesztő: S.-, Peetfej* P«-í Főm unka társ: C%oe*djt9 J^no« „Nagypéntek nélkül nincs feltámadás“ Töretlen utak Ha \ alakit a múltban személyi, vagy közösségi sérelem ért, mindig taráit arra utat, hogy fájó sebére gyógyírt ta.á.jon. Persze, ezek a »valakik«, akik tudtak orvoslást szerezni, nem a közönséges haandók közül kerültek ki, hanem mindig olyan emberek \ol- tak, akik mögött ott állt a protekciózók egész serege. Ezeknek az egyéneknek az útja sima, törött út volt, ahonnan a göröngyöket a pénz, a gondos, de bűnös kezek eihenge- rítették. Igen. Ezeknek a kivé telezetteknek még Istenük is más volt. Ügy kellett leírni, mert hisz a magyar parasztnál, a magyar munkásnál és nem utolsó sorban a magyar géniusznál, istenfélőbb ember aligha volt, és mégis: töretlen úton, ezer akadállyal el.átott ösvényen kellett menetelniük és bizony sokszor botoltak meg a láthatatlan akadályok szegesdrótjaiban, míg nagy útjuk egy-egv állomásáig, vagy céljukig elértek. Mióta a világ fönnáll, vagy, hogy szürkébb térre szorítkozzam — mióta ez a nemzet a kot- mányosan megszerveződött — mindig akadtak olyan feladatok, ame yek a megoldó ra váró dolgok között e*kallódtak, elintézetlenül ma- \ radtak. Mi magyarok, akik dicsekszünk azzal, hogy szeníistváni a kotmányunk a pont a.ban minden közös sorskérdés.e kiterjed, mi idén, a nemzeti közö: séget érintő dolgot letárgyal és közmegelégedésre elintéz, éppen mi voltunk azok, akik nem vettük észre, hogy bizony vannak kérdé ek, ame yekre nem ad u. k fele etet, és vannak töret ei utak, amelyek végén ott van a nagy kérdőjel. Igaz, kicsinyek és szerény e’enek voltak ezek a kérdőjelek, kicsinyek, akárcsak azok, akik az út végére' állították őket. Kicsinyek, de megérdemelték vo na, hogy járatlan ösvényen, tengernyi sok göröngyön keresztül is, de hozzájuk mentünk volna. És mi — mert okozini kell jelenlegi önmagunkat is —, a helyett, hogy kerestük volna az utat^ inkább sorompókat állítottunk e'ibük, amelyeken mindig ott volt a tilalomtábla. Pedig, ha jól meggondoljuk, rájöhettünk volna, hogy paraszt nélkül, munkás nélkül és géniusz nélkül ezt a nemzetet nem lehet felépíteni, mert ez a hármas erő az, amely nélkül minden nemzet elpusztul. Most ebben a nagy hazárdjátékban — ame'y játszmában fésztvesz az egész világ —, amikor a puszta letért és nem'étért folyik az elfajult harc, meg kellett mozdu'niok és meg is mozdultak a nemzetnek ezek a hármaserői. Megmozdultak, be’e akartak lcapcco'ódni a nemzeti életérbe, hogy sejtté, tápláló erőcseppé váljanak o‘t. Mondom, hogy csak be’é akartak kapcsolódni és még mindig csak akarnak, mert bizony még mindig ott állnak az út kezdetén, tétovázva, várva a szét, amely átsegíti őket az út nehézségein. Most alkalmunk van, testvérek, baráti jobbot, segítő kezet nyújtani az eddig mostohán kezelt parasztnak, munkásnak és géniusznak. Hozzánk fordu'á-uk önként vá’lalt út, amely I úton csak a mi szeretetünk, a mi hungarista, becsületes segíteniakacásunk tudja’ ’őket átsegíteni. A parasztkunyhókból, a munkás’akások odúiból és a géniusz titokzatos termeiből töretlenül futnak az utak hozzánk. Nekünk kell a henger szerepére vállalkoznunk, és nekünk (leéli a fele utat megtennük és ha az űt közepén találkozunk velük, igazi, hungarista testvéri ölelkezésre kell tárnunk a karjainkat. Mert ne felejtsük el, testvérek, hogy a most épülő, új, hungarista munkaállamban ők nem vendégjogot, hanem a birtokolás, az uralkodás jogát kapják: — csér — A vezéri főhndie zá!!císrol jelenti a német védőerő főpaiancsn< bsaga: Magyarországon a Duna és a Ba álon között, valamint a Vértes- és a pilisi hegyiekben, csapataink 20 páncélos kilövése mellett, ellenséges ellentámadásokat hárítottak eh Budapest magyar-német védői a város nyugati részét továbbra is megvédlék az éjjel-nappal rohamozó bolsevistákkal szemben. A Nyugati-Beszkidek és a felsősziléziai iparvidék közötti elhárító arcvonalunkon, bár az ellenség helyi területnyereséghez jutott, áttörést sehol s>ém tudott elérni. Gleiwitztői délnyugatra heves páncélos csata kezdődő t. Koséi és Boroszló között kötelékeink a szovjetnek az Oderán át megkísérelt igen sok átkelését meghiúsította. Boroszlótél keletre és északkeletre az ellenség, védekező vonalunk irányában, tovább nyomult előre. Pocentől kétoldalt gyengébb szovjet páncélos kötelékek nyugat felé és északnyugat felé nyomultak. Posen, Bromberg és Thorn körül elkeseredett harcok folynak. A Visztula alsó folyásától délre csapataink ugyancsak súlyos harcban állnak a széles vonalon támadó ellenséggel. A keletporoszországi arcvona on, Wormditt és Ortelsburg között, az ellenségnek északkelet felé irányuló nyomása tovább tart. Az ellenségnek Pregelen és Deirnen át Königsberg felé irányított, erős gyalogos- és páncéos kötelékkel megkísérelt áttörését bátor hadosztályaink, nehéz harcokban, 82 páncélos ki.övése után, visszaverték. Ezzel a szovjet csapatok egyedül a keletporoszországi harcokban egyik hadseregcsoport harctérségében január 13-a óta az 1555. páncélosukat veszítették el. A kurlandi arcvonalon az ellenségnek Libau irányában, va'amint Frauenburgtól délre és Dob'entől északkeletre meglsméte t áttörési kísérleteit csapataink makacs ellená lása meghiúsította. Az ellenség itt 79 páncélost veszített. A légvédehni tüzérség és csatarepülők ugyancsak véres veszteségeket okoztak az ellenségnek, 4o páncélost és 47 löveget harcon kívül helyeztek és elpusztítottak 287 gép járómű vef. A nyugati arcvonalon csapataink Heinsberg- tői kétoldalt változatlanul heves harcokban! állanak a támadó angol kötelékekkel. Az El- senborn és a Sauer közötti arcvonalon újra fellángolt a téli csata. A tüzérség összpontosított tüzétől hatásosan támogatva, páncé osainld és páncélgtánátosaink a támadó ellenséges hadosztályokat, csekély kezdeti sikerek után, megállították és a német állások áttörésére irányuló minden kísérletüket meghiúsították. Az Elertől nyugatra fekvő kisebb betörési helyen még tartanak a kemény harcok. Wils- től keletre fekvő térségben az e’őrenyomu’d ellenséget ellentámadásainkkal újra visszavetettük. Álsó-Elzászban, Ingweiler térségében, csapataink rohammal elfoglaltak több községet. A Hagenautól nyugatra indított ellenséges ellen- támadások csak egy kis szakaszon tudtak csekélyebb tért nyerni, egyébként véresen összeomlottak. Felső-Elzászban az e'lenség Schlett- stadtól kétolda t igen sok támadást indított, amelyek azonban a várostól északra, számos páncélos elvesztése után, összeomlottak. A déli szakaszon az ellenfél jelentéktelen teret nyert. Az utóbbi három napon a nyugati arcvonalon több^ mint 100 ellenséges páncélost lőttünk ki. Közép-Olaszországban, Bolognától délre, az Etruszk hegyekben megerősödött az ellenséges tüzérségi tűz. Az angolszászok tegnap csak gyengébb kötelékekkel repültek a Rajna balparti területei fölé. Távolsági tüzünk Londoí ellen tovább tart. Az Angliába és Franciaországba irányuló ellenséges utánpótlási forgalomból tengeralattjáróink a legerősebb elhárítás mellett is elsüllyesztettek 3 tankhajót és 3 szállítóhajót, összesen 43.900 bruttó regisztertonna tar;a ómmal, azonkívül elsüllyesztettek 2 nagy rombolót. (PK) Ár*® 20 filiér Buda védői rendületlenül kitartanak az állandóan rohamozó ellensége]el szemben Elkeseredett harcok folynak a kefeti és nyugati hadszíntéren egyaránt — H - ram nap alatt száznál törb ellenséges páncélosat samiri&itstfek meg a férnetek a nyugati arcircnslon
