Zalai Összetartás, 1945. január-december (2. évfolyam, 1-63. szám)

1945-03-10 / 55. szám

H945. március 10. ZALAI Ö98ZBTAETA« 3. SZÁLASI FERENC: „Az 1945-ös esztendő fordulatot jelent a Duna-medencében is. — Meggyőződésem, hogy ez a fordulat hadseregünket elviszi a Kárpátok gerincére. — Meggyőződésem, hogy a fel­szabadítás előbb következik bef mintahogy egyesek gondolják“ A nemzet szeretete fogadja a Nemzetvezetőt országjárásán — Komárom és Nyitra-Pozsony falvait látogatta meg a Nemzetvezető— „Lesz még kikelet!“ „ Nincs kegyelem a katonaszökevények számára !u A hungarizmus nagy riadóját »Ut ' Céi« című alapvető munkájában Bzálasi Ferenc Vörösmarty Mi­hály örökszép soraival adta meg: »Szép vagy', óh hon, bérc sj vö gy változnak gazdag öledben. Téridet országos négy folyam árja szegi, Ám természettől mindez lel­ketlen ajándék, Naggyá cTak fiaid szent aka­ratja tehet.« A Nemzetvezető négy esztendő áSta járja az országot, útja végig­vezet e gyönyörű hazában, bér­ben és völgyön át, kis falvakban és nagy városokban, a természet gyönyörű ajándékait, ezt a tejjel- anézzel folyó országot szemléli bol­dogan. Csodásán boldog életet le­heteti volna varázsolni erre a íö die, derűs, vidám, életerős népet, fal­vakat, városokat, jólétet, életbizton­ságot, mindent, mindent, ami di­csőséget, nagyságot és boldogságot jelent. De úgy van — ahogy a költő mondja —, lelketlen ajándék volt ez régi, hitvány urainknak, gaz ve­zetőink szemében. Ezzel az isteni adománnyal kicsi maradt az oi'szá- gunk, mert nem tudták naggyá tenni és mivel nem volt akarataink a harcra, el is veszett csaknem egészen. Most a hungarizmus nagy­riasztással járja az országot, élén ha ad mindenütt a Nemzet vezető, hogy erősítse akaratukat, tettre ser­kentsen, munkára késztessen és harcra tüzeljen, mert naggyá fogjuk tenni országunkat, erőssé és verhe­tetlenné. Járjuk az országot, sok kicsi akaratot nagy egységbe fo­gunk és akaratunk súlya, lendülete a:att összeomlik az edenség, újra megépül, szépnek, gyönyörűnek és nagynak az országi Lehet szervezni nemzetünket A Nemzetvezető, miután Győr j és Zala megyékben meglátogatta a juúá okát, lefektette a nemzetveze- tés a apjait, vázo.ta a jogokat és kötelességeket, ismertette a hely­zetet és megerősítette a hitet, most folytatta országjárását. Komárom és Nyilra-Pozsony megyékbe látoga- i lőtt el, hogy az arcvonalszakaszok- \ hoz közei fekvő járások népével be- $ gzélgessen. A Nemzetvezetőt útjára ®zúuai is elkísérte He nney Árpád altábornagy, a Nemzetvezető sze- jrnélye körüli miniszter, vitéz E n d r e László államtitkár, a had­műveleti terület pogári közigazga­tásának vezetője, Baky László ál­lamtitkár, a Nemzetbiztonsági Iroda vezetője, dr. Jancsuska Gábor országgyűlési képviselő, pártvezetői megbízott. Mészáros István ez­redes, a testőrség parancsnoka és : Csonka Emil, a Nemzetvezető íródeákja, a Pártifjúság országos | vezetője. A Nemzetvezető a hadsereg, a í közigazgatás és a Párt vezető té- í nyezői e.őtt tartott értekezleten is- ! ölét rögzít t e az á.lamve. e és leg­fontosabb alapjait. Az egész or­szágban egységesíti ezáltal a fel­fogást, Zata megyében éppúgy is­merik a hungarizmus elveit, mint Érsekújváron, minden vezető té­nyező az ország bármelyik részé­ben tisztában van a teendőkkel és az egységes szemlélet alapján az egész országban egységes lesz a vi­lágnézet és az akarat is. bizonyítják ezek az értekezletek, hogy nemzeiünket meg lehet szer­vezni. Az eroskezu ura kódúk min­denkor egységbe tudták fogni a népet és az mindenkor szervezési Zsenialitásunknak volt köszönhető. Ahogy Száiasi Ferenc értekezik a falu bíráival, jegyzőivel, hadsere­günk tagjaival, ahogy boái.hja a jpárt hivatását, megmagyarázza a teendőket a kis- és nagy kérdések­ben egyaránt, határozót.an meg át- szik, hogy a Nemzeti ez^tő járni tanítja az évtizedeken, évszázado­kon át elhanyagolt, kihasznált, de semmibevett népet, az egész nem­zetet. A régi, rossz vezetők e hírcsz- fceiték, hogy a magyar nem szervezhető nép, nem olyan nemzet vagyunk, szeretjük a »szabadságai«. E , a hamis? bű­nös. és ostoba beá Ltás meg­dől a Nemzetvezető munka iá­val "" N és kiderül, hogy a régi vezetők csak önmaguk tudatlanságát, szer­vezési képte.enségüket vagy tehe­tőt enségkü. t, kény e.műkéi. akarták leleplezni azzal, liogy nemzetünkre fogják a. tehetetlenséget. Ennek a ha. ug beá lúásnak egy szersminden- korra végre. Hungarista ifjú akaiok lenni... I A Nemzetvezető február 24—25 es 26 -án Komárom és Nyiíra-Po- zsony megyékben: Nyékvárkony, Nagylég, llh.a kürt, Deáki és N.ágy- m egy er községekben tartott érte­kezletet. Felloíxjgózott falvakon ke­resztül vezetett útja. A községben végig mindenütt kivonult eléje a nép, s meghaló cs felemelő, erőt- auó és biztató volt a látvány, amint a házak kapujában,' utcák során végig, mind-lnind emelkedtek fel. a karok, büszkén hangzott a kö­szöntés: Kitartás! Éljen Szálast! Él­jen a Vezér! isméi eléje járult az ifjúság, a gyermekhadsereg. Mi­csoda hallatlan erő feszül ezekben a tíz—tizenöt esztendős ifjú ka­rokban, milyen csodálatos a harci vágy a serdülő nemzedékben! Ezer apró, gyönyörű jelenetekben nyil­szágának ifjúsága! Mert az ifjúság vi.ága már a hungarista Magyar- ország. fia sokan, az öregek kö­zül, még nem értik meg, vagy már nem érthetik meg a mi igéinket, annál inkább és rendületlenül vallja azt és éli az ifjúság, az ifjú nem­zet. Egyetlen alkalommal sem mu­laszthatja el a NemzetvezetŐ, hogy; meg ne látogassa a községben lé\ő hadikórházat. Nyékvárkonyhán is meglátogatta honvédségünk sebe- sü.tjeit, betegeit. Minden szobába betért, szinte minden egyes beiegael kü.ön elbeszélgetett. Érdeklődött mindegyik á: lapot a iránt, kérdezte, tadnak-e szeretteikről? Külön me­legséggel beszélgetett el azokkal, akiknek hozzá adózói Budapest vé­delmében harcoltak, vagy pedig a megszólt területen maradtak. »Visszamegyünk, testvérek, egész biztosan visszamegyünk!« — mon­dotta meggyőzően és minden or­vosságnál erősebb volt az a hit, amit a betegeknek adott. Láttuk a régi vi.ágban, amikor hivatalos tényezők kórházat látogattak. Hideg és fe­szes, »hiva a os« volt az a látoga­tás, merőben más, mint Szá asi Fe­rencé. Ö szívvel és szeretettel be­szélgetett a sebesültekkel, hossza­san és örömmel órákat töltött kö- rükben. Az egyes községek előtt katona­ság díszsorfa at áht az érkező Nem- zet\ ezetőnek és mindenütt ha.a.más diadalkaput ácsoltak tlsz.e elére, »isten hozott!« — köszöntés fo­gadott bennünket, de mennybe más vo.t ez a fogadás, mennyire őszin­tébb ez az »isten hozott!« — mint mikor a régi, gőgös urak felé hiába fordult szeretettel és bizalommal a nép. Szá.asi Ferencet valóban az Isten kü.dte, hogy visszarántsa és megmentse nemzetét a pusziu.ás szélén. És ezek a szívyeí-iélekkel ácsolt diadalkapuk bizonyí ják, hogy rövidesen eljön az idő, amikor a Nemzetvezető országjárása megin­Nines kegyelem ... cselekszenek! Élősködőket és gaz­embereket nem fogunk etetni a magyar nép verejlékes munkájával megteremtett kenyérből.-'Mindent a hadseregnek adunk, bogy a végső győzőimet kivívja. De könyörtele­nül végzünk mindenkivel, aki S, végső győzelmet akármilyen for­mában akadályozza. —- »És nem tréfálok senki ked­véért — mondotta Száiasi Ferenc a katonaszökevények iö.ött hozott halálos ítéletnél -—, mert életem minden percében csak nemzetemért dolgozom, és nem engedem cser­benhagyni, vagy meggyilkolni nem­zetünket, ameiy készülődik a ro­hamra. Meggyőződésem, hogy az 1945-ös esztendő fordulatot jelent a Duna-medencében is. Meggyőző­désein, hogy ez a fordulat hadse­regünket elviszi a Kárpátok ge­rincére. Meggyőződésem, hogy a felszabadítás nagy művét előbb kezdjük el, mintahogy egyesek gon­dolják!« Megindulunk tehat kelet felé! lesz m -g kikeletI Megke lő ük a' c'sza- badíiás és biztos lesz a győzelem* ha a hon fiaiban cl a szent akarat A házak, paloták és városok le­rombolva várnak odaát, a falva­kat felgyújtották, kirabolták. De fi bércek és völgyek megmaradlak. vánul meg ez a csodálatos tény. Egy a sok közül: I Nyék\ árkony községben a gyer- j mekhadsereg sorfa a között lepett el Szá.asi Ferenc. Lehajolt a gyer­mekekhez, megtámogatta őket és az »engedjétek hozzám a kisdedeket« rajongó szeretetével vonja őket ma­gához. Egy pöttömke gyereket meg­kérdez : — Levente vagy már? — Még nem, de az leszek! Hun­garista ifjú akarok lenni, harcolni j a Légióban! Aztán meg honvéd le­szek! A bátyám katona, én is az akarok lenni! Így beszél és így cselekszik Szá- lasi Ferenc hungarista Magyaror­Diadalkapu lesz egész Magyarország... dúl kelet felé, amikor újra vissza­térünk a megkínzott országrészbe. ' Mert akkor újra hatalmas diadal­kapu lesz az egész ország, a Duna vonala vcgigT Diadal.al köszönti majd Szá;asi Ferencet a szenve­déseitől megszabadított nép, mert mindenki tudja út és odaát, hogy Szá asi Ferenc nélkül most végleg elbuknánk, örökre megsemmisülünk és szem edéseink, megkínzásainld örökké tartót.ak volna. És Szálasi Ferenc nélkül magyar nemzetünk Nagypéntekére és keresztrefeszíté- sére soha, soha nem jött volna fel— j támadás, csak a sír sötétsége! A Nemzet vezető szereti népét, és í ahogy kije.enlette: »Nemzetem első | szo.gája vagyok!« A nemzet szol- I gá a áoan fáradhatatlanul dolgozik. ; De megmutatkozik tetteiben és sza- 1 vaiban a kemény, szigorú á.lamíő ! is, a könyörtelen és igazságos ítélet- , osztó. Az országjárás során egyes I esetekben, visszaélések!)en, ame.yek í tudomására jutnak, a helyszínen i vizsgá.atot indít és ítéletet mond. I Több katonaszökevény nyerte el | méltó büntetését a Nemzetvezető ; személyes ítélete folytán. A Nemzetvezető komolyan íigyel- ; meztetett mindenkit, hogy nemze- I tünk nagy r.arcát senki ne sza- ( botáija, irr aki nem dolgozik, az mégha'. k iden erőnket latba keil ve- i -nappal í'ár ad halai­j lanul doigo ... a megtorlás sikere és a i eiszabauitoct ország ujjacpiiesc- j ben. Különösen nagy gondot kell j fordítanunk a tavaszi .rnezőgazda- ) sági munkaiatok elvégzésére. A ; megmaradt országrésznek keií c’~ ’ látnia majd az egész fclszabadí- ! tolt országot. Egyetlen talpa'attnyi ■ íö)d sem maradhat megnvűvelet'e- 1 nül ebben az országban. Bitang föl-. | det nem tűrünk! Kiirtjuk nemze­tünk életéből azokat a csirkefogó- . kai, bárhol álljanak is, akik a nagy vajúdások idején nemzetünk kárára

Next

/
Oldalképek
Tartalom