Zalai Összetartás, 1945. január-december (2. évfolyam, 1-63. szám)

1945-02-27 / 45. szám

KEDD, 1945. febmrfr 27. Felelős szerkesztői Cvordás J^iaos H Szerkesztőség: Tompa-ute© 4. Teleíosa: 213. Világosan látni, helyesen ítélni, gyorsan cselekedni.“ (Szálasi) —-'-szkjks ttKaaBBKeaettwss. ssasssxaa Törökország a lejtőn I (csj.) A béke uto-aó üélkeleteuró- j pni szigetét is elöntötte a háború j hűl lám a s a Kelet Kapujában ört- áiió Törökország, Europa egyik teg- irígylésreméitóbb s még tekinté.y-. neic örvendő középhatauna angol­szász-szovjet vazaiiusáílama sü.y- ivedve, Hegyiért kényszerüli fogni, s ezzel a cselekedetével éli aduit egy olyan sötét és kiszámíthatatlan jövendő felé, amelyet ma még 'Tö­rökországban csak nagyon kevesen láthatnak. Angol sajtójelentések és ÍT-hiva­talos körök, mint erről tegnapi szá­munkban már hírt adtunk, inkább kicsinyben nyilatkoznak Törökor­szág háborúba lépés erői s sokka. ta jobban a sau-franciskói kerékasz­talhoz irányuló béke-táj futárnak te­kintik, mint a szövetségesek felé irányúm komoly geszciónak. S va­lóban, ha ennek a békés ország­nak legújabb lépését vizsgáljuk, mi is erra a megállapításra juthatunk, mint Törökország szövetségeseinek hírmagyarázói, hogy ez valóban c: ak tájfutás a békeasztal felé, amely­ről mi nem hisszük, hogy azt ép­pen San-Fianciskóban fogják körül­ülni. A nélkül, hogy a háború j égének közeli időpontjáról jósolgatnánk, nyugodtan megái.apíthatjuk, hogy az oiy szemiü.es és remek török diplomácia ezúttal meg. ekei ősén el­számította magát. Törökországban azt liitték, hogyha ott kibicelnek a bábom szörnyű és véres já s. májá­nak asztalánál, s ha látják is- a közeli lépések egyikét-másikát, ér­tékes és megdönthetetlen következ­tetéseket vonhatnak le e nagy játsz­ma végső eredményét illetőleg. E megái,api. ás számunkra csak annyi­ból fontos, hogy e háború folya­mán mindig őszinte aggódás tökölt el bennünket minden nép iránt, amelyik a nyugati szövetségesek szekerének rúdjára ült. így most Törökországért is. Ugyanakkor azonban nem érünk rá érzelegni s nincs időnk senkit sem e siratni. Kötelességünk azonban, mégha sza­vaink nem is jutnak el a török néphez és vezetőihez, rámutatnunk Törökország végzetes elhatározásá­nak következményeire. *** Törökország az első \Tágháború­ban velünk harcolt s akkor sem katonáinkon múlott, hogy a nagy fölényben lévő szövetségesekkel szemben elveszítettük a háborút. A bukásnak morális okai voltak, s nem utolsó sorban az, hogy dinasz­tikus érdekekért kellett véreznie Európa népeinek. Ennek a fe»isme­Szovjet katonák holttesteinek ezrei a garami szovjet hídfő megsemmisülését Sziieziában tovább tombol a nagy elhárító csata — Kelet-Poroszország déli arcvonalán a súlyos harcok ellenére a németek tartják állásaikat Nyugaton Goch térségében az ellenség súlyos rohamaival szemben a németek megtartották a foliar eltér séget A vezéri főhadiszállásról jelenti a német védőerő főparancsnoksága: Amint már jelentettük, a keleti arcvonal déli részén, a Garamon át nyugati irányban előrenyomult el­lenségei a hadsereg és a fegyveres SS kötelékei lendületes támadási k- kai szétverték, vagy pedig a ío:p\y keleti partjára vetették vissza. A bolsevisták ezekben a harcokban 4000 halottat és több, mint 700 foglyot vesztettek. Megsemmisítet­tünk, részben pedig zsákmányol­tunk 90 páncélost és 304 különböző űrméretű -Jö veget. A szlovák Érc- hegység völgyeiben a bolsevisták erős csapatokkal támadásra indul­tak. Ez a kálómmal Zólyomtól délre cs keletre sikerült némi terület- nyereségre szert tenniölc. A sziléziai elhárítócsata eddigi ú ypoutjain Zohtentői északra, Go'dbergtől délre és Laubatmál teg­nap is meghiúsultak az ellenség át­törési kísérletei páncélosaink és grá­nátosaink makacs ellenállásán. A Neisse-folyó lausitzi részén saját tá­madásaink az ellenség szívós véde­kezése ellenére, a folyó nyugati partján két ellenséges hídfőállást vertek széjjel. Torst és Guben já­rőrök szóién igén sok bolsevista támadás omlott össze elhárítóíü- züsikben. Breslau és Giogau \édő- őrségei e*keseredett utcai harcok­ban megtartották állásaikat s így az ellenség emiítésreméltó ered­ményt nem.tudott elérni. Keietpo- ro. zország déli arcvonalán súlyos el­hárító harcokban megtartottuk ál­lá. ablkai. A Sam-földön a hadse­reg kötelékei Gollnick gyalogsági tábornok vezetése alatt, a légierő cs a haditengerészet egységeitől ha­Szálasi Ferenc mondotta: A magyar pap szeresse Istent, Istenen keresztül pedig nemzetét, hazáját, fajtáját. Legyen magyar pap. Mint pap, túlmehet országunk halárain, mint magyarnak, itt érnie, tudnia kell. Legyen papja és test­vére minden magyarnak cs hite parancsolatai szerint magyar test­véreit hozza közeiebb "'istenhez. Magyar nemzeti zoeiaTstarendszerünk keresztény magyarokat teremt. V iszonzásui megköveteljük, hogy a haza papjai magyar keresztényeket neveljenek, nemzetiszocialista er- ko csi életünk biztos megalapozása érdekében. , tásosan támogatva, 6 napos támadó i csatában két szovjet hadser eg nagy - | részéi megverték, az ellenséget ha­tározott es lendületes támadással északkeleti irányban visszavetették cs ezzel a kőnigsbergi erőd ten­geri-, országúti- és vasúti össze­köttetését újra helyreállították. \ bolsevisták véres vesztesége több- ezer fő, 550 foglyot ejtettünk, el­pusztítottunk és részben zsákmá­nyoltunk 59 páncélost, 490 löveget, 110 jránátvetőt, azonkívül rengeteg kézifegyvert. Libautóí délkeletre a a tegnapi nap folyamán is meg­hiúsul lak az ellenséges áttörési kí­sérletek, kipróbált külföldi hadosz- tá yaink szívósságán. Nyugaton Clevetől délkeletre erős ( ellenséges készenléti állásokat, tü- i zérségi és vető tűzzel szétmorzsol- tunk. Goch térségében csapataink önfeláldozó kitartá sai megtartották a főharcitérséget az ellenséges ro- liamokka* szemben és ki őttek 23 eSienséges páncélost. A Roer-menti csata hevessége fokozódik. Linich és Düren között, de különösen Jü­lich térségében, az amerikaiak je­lentős páncélos erőket vetetlek harcba. Csapataink az ellenséget a második vonalban megáhították, v agy pedig ebem ámad á okkal visz- szavetették. Egyedül Jülich térsé- I gében 14 páncélost vesztettek az résnek nyomán, a nemzetközi szo­ciáldemokrácia búj lógat ásainak ha­tására összeroppant a be.so elien- ádó erő. Az utóbbi -veszély növe­lésére ma is mindent elkövetnek az ellenkező oldalon, azonban majd­nem teljesen eredménytelenül. A nagy szövetséges konferenciák, ame­lyeket minduntalan világgá km tői­nek, csak arra jók, hogy még el­szántadban folytassuk a harcot. Tö­rökország, mint semleges állam azonban bedőlt ennek a propagan­dának s megpróbál ki.íDani a há­ború véres deszkáira. Úgy véü, hogy elég lesz egye.lvn gépfegyver el kattanása, s könnye­dén leülhet a san-franciskói kerék­asztalhoz. Hogy mit hozhat számukra ez a béke-asztal, arra aligha gondo hát­iak eléggé világosan Törökország­ban. Mielőtt azonban valamit id nyújthatnának neki a szövetsége e:., elveszítette a Dardanellákat, elve­szítette a Földközi-tenger keled fe­lében folytatott kereskedelmi hajó­zásának jövendő lehetőségeit s meg­nyitotta kapuit az elkerülhetetlen boUevizá'ás előtt. Nemcsak a ma élő török nemzedékek jövendője sö­tétír t el, de méginkább megkomo- rodott az ezután születő nemzedé­keké. Az Idő malmai lassan, de biztosan őrölnek. Törökország egy leendő I Szovjct-Euiópa vazallus-államává síp süllyedt akarva-akaratlanul is, csu­pán azért, hogy meghódoit a csil­logó angolszász diplomácia udvar­lásának, holott ez a diplomácia ma mar nem i nagyon lelkesedik Tö­rökországért. De ha már minden kötél szakad Angliában, s ha már a sír kész, gondo lák a kalmár szigetország­ban, minél több államot rántsunk magunkkal. Hogy ez mennyire így van, mi sem bizonyítja jobban, hogy Ame­rikában és a Szovjet-Unióban — amennyire ezt sikerült ellenőriz­nünk a hírszolgálatok útján —, még csak em í est sem tettek Török­ország végzetes elhatározásáról...

Next

/
Oldalképek
Tartalom