Zalai Összetartás, 1945. január-december (2. évfolyam, 1-63. szám)
1945-02-27 / 45. szám
KEDD, 1945. febmrfr 27. Felelős szerkesztői Cvordás J^iaos H Szerkesztőség: Tompa-ute© 4. Teleíosa: 213. Világosan látni, helyesen ítélni, gyorsan cselekedni.“ (Szálasi) —-'-szkjks ttKaaBBKeaettwss. ssasssxaa Törökország a lejtőn I (csj.) A béke uto-aó üélkeleteuró- j pni szigetét is elöntötte a háború j hűl lám a s a Kelet Kapujában ört- áiió Törökország, Europa egyik teg- irígylésreméitóbb s még tekinté.y-. neic örvendő középhatauna angolszász-szovjet vazaiiusáílama sü.y- ivedve, Hegyiért kényszerüli fogni, s ezzel a cselekedetével éli aduit egy olyan sötét és kiszámíthatatlan jövendő felé, amelyet ma még 'Törökországban csak nagyon kevesen láthatnak. Angol sajtójelentések és ÍT-hivatalos körök, mint erről tegnapi számunkban már hírt adtunk, inkább kicsinyben nyilatkoznak Törökország háborúba lépés erői s sokka. ta jobban a sau-franciskói kerékasztalhoz irányuló béke-táj futárnak tekintik, mint a szövetségesek felé irányúm komoly geszciónak. S valóban, ha ennek a békés országnak legújabb lépését vizsgáljuk, mi is erra a megállapításra juthatunk, mint Törökország szövetségeseinek hírmagyarázói, hogy ez valóban c: ak tájfutás a békeasztal felé, amelyről mi nem hisszük, hogy azt éppen San-Fianciskóban fogják körülülni. A nélkül, hogy a háború j égének közeli időpontjáról jósolgatnánk, nyugodtan megái.apíthatjuk, hogy az oiy szemiü.es és remek török diplomácia ezúttal meg. ekei ősén elszámította magát. Törökországban azt liitték, hogyha ott kibicelnek a bábom szörnyű és véres já s. májának asztalánál, s ha látják is- a közeli lépések egyikét-másikát, értékes és megdönthetetlen következtetéseket vonhatnak le e nagy játszma végső eredményét illetőleg. E megái,api. ás számunkra csak annyiból fontos, hogy e háború folyamán mindig őszinte aggódás tökölt el bennünket minden nép iránt, amelyik a nyugati szövetségesek szekerének rúdjára ült. így most Törökországért is. Ugyanakkor azonban nem érünk rá érzelegni s nincs időnk senkit sem e siratni. Kötelességünk azonban, mégha szavaink nem is jutnak el a török néphez és vezetőihez, rámutatnunk Törökország végzetes elhatározásának következményeire. *** Törökország az első \Tágháborúban velünk harcolt s akkor sem katonáinkon múlott, hogy a nagy fölényben lévő szövetségesekkel szemben elveszítettük a háborút. A bukásnak morális okai voltak, s nem utolsó sorban az, hogy dinasztikus érdekekért kellett véreznie Európa népeinek. Ennek a fe»ismeSzovjet katonák holttesteinek ezrei a garami szovjet hídfő megsemmisülését Sziieziában tovább tombol a nagy elhárító csata — Kelet-Poroszország déli arcvonalán a súlyos harcok ellenére a németek tartják állásaikat Nyugaton Goch térségében az ellenség súlyos rohamaival szemben a németek megtartották a foliar eltér séget A vezéri főhadiszállásról jelenti a német védőerő főparancsnoksága: Amint már jelentettük, a keleti arcvonal déli részén, a Garamon át nyugati irányban előrenyomult ellenségei a hadsereg és a fegyveres SS kötelékei lendületes támadási k- kai szétverték, vagy pedig a ío:p\y keleti partjára vetették vissza. A bolsevisták ezekben a harcokban 4000 halottat és több, mint 700 foglyot vesztettek. Megsemmisítettünk, részben pedig zsákmányoltunk 90 páncélost és 304 különböző űrméretű -Jö veget. A szlovák Érc- hegység völgyeiben a bolsevisták erős csapatokkal támadásra indultak. Ez a kálómmal Zólyomtól délre cs keletre sikerült némi terület- nyereségre szert tenniölc. A sziléziai elhárítócsata eddigi ú ypoutjain Zohtentői északra, Go'dbergtől délre és Laubatmál tegnap is meghiúsultak az ellenség áttörési kísérletei páncélosaink és gránátosaink makacs ellenállásán. A Neisse-folyó lausitzi részén saját támadásaink az ellenség szívós védekezése ellenére, a folyó nyugati partján két ellenséges hídfőállást vertek széjjel. Torst és Guben járőrök szóién igén sok bolsevista támadás omlott össze elhárítóíü- züsikben. Breslau és Giogau \édő- őrségei e*keseredett utcai harcokban megtartották állásaikat s így az ellenség emiítésreméltó eredményt nem.tudott elérni. Keietpo- ro. zország déli arcvonalán súlyos elhárító harcokban megtartottuk állá. ablkai. A Sam-földön a hadsereg kötelékei Gollnick gyalogsági tábornok vezetése alatt, a légierő cs a haditengerészet egységeitől haSzálasi Ferenc mondotta: A magyar pap szeresse Istent, Istenen keresztül pedig nemzetét, hazáját, fajtáját. Legyen magyar pap. Mint pap, túlmehet országunk halárain, mint magyarnak, itt érnie, tudnia kell. Legyen papja és testvére minden magyarnak cs hite parancsolatai szerint magyar testvéreit hozza közeiebb "'istenhez. Magyar nemzeti zoeiaTstarendszerünk keresztény magyarokat teremt. V iszonzásui megköveteljük, hogy a haza papjai magyar keresztényeket neveljenek, nemzetiszocialista er- ko csi életünk biztos megalapozása érdekében. , tásosan támogatva, 6 napos támadó i csatában két szovjet hadser eg nagy - | részéi megverték, az ellenséget határozott es lendületes támadással északkeleti irányban visszavetették cs ezzel a kőnigsbergi erőd tengeri-, országúti- és vasúti összeköttetését újra helyreállították. \ bolsevisták véres vesztesége több- ezer fő, 550 foglyot ejtettünk, elpusztítottunk és részben zsákmányoltunk 59 páncélost, 490 löveget, 110 jránátvetőt, azonkívül rengeteg kézifegyvert. Libautóí délkeletre a a tegnapi nap folyamán is meghiúsul lak az ellenséges áttörési kísérletek, kipróbált külföldi hadosz- tá yaink szívósságán. Nyugaton Clevetől délkeletre erős ( ellenséges készenléti állásokat, tü- i zérségi és vető tűzzel szétmorzsol- tunk. Goch térségében csapataink önfeláldozó kitartá sai megtartották a főharcitérséget az ellenséges ro- liamokka* szemben és ki őttek 23 eSienséges páncélost. A Roer-menti csata hevessége fokozódik. Linich és Düren között, de különösen Jülich térségében, az amerikaiak jelentős páncélos erőket vetetlek harcba. Csapataink az ellenséget a második vonalban megáhították, v agy pedig ebem ámad á okkal visz- szavetették. Egyedül Jülich térsé- I gében 14 páncélost vesztettek az résnek nyomán, a nemzetközi szociáldemokrácia búj lógat ásainak hatására összeroppant a be.so elien- ádó erő. Az utóbbi -veszély növelésére ma is mindent elkövetnek az ellenkező oldalon, azonban majdnem teljesen eredménytelenül. A nagy szövetséges konferenciák, amelyeket minduntalan világgá km tőinek, csak arra jók, hogy még elszántadban folytassuk a harcot. Törökország, mint semleges állam azonban bedőlt ennek a propagandának s megpróbál ki.íDani a háború véres deszkáira. Úgy véü, hogy elég lesz egye.lvn gépfegyver el kattanása, s könnyedén leülhet a san-franciskói kerékasztalhoz. Hogy mit hozhat számukra ez a béke-asztal, arra aligha gondo hátiak eléggé világosan Törökországban. Mielőtt azonban valamit id nyújthatnának neki a szövetsége e:., elveszítette a Dardanellákat, elveszítette a Földközi-tenger keled felében folytatott kereskedelmi hajózásának jövendő lehetőségeit s megnyitotta kapuit az elkerülhetetlen boUevizá'ás előtt. Nemcsak a ma élő török nemzedékek jövendője sötétír t el, de méginkább megkomo- rodott az ezután születő nemzedékeké. Az Idő malmai lassan, de biztosan őrölnek. Törökország egy leendő I Szovjct-Euiópa vazallus-államává síp süllyedt akarva-akaratlanul is, csupán azért, hogy meghódoit a csillogó angolszász diplomácia udvarlásának, holott ez a diplomácia ma mar nem i nagyon lelkesedik Törökországért. De ha már minden kötél szakad Angliában, s ha már a sír kész, gondo lák a kalmár szigetországban, minél több államot rántsunk magunkkal. Hogy ez mennyire így van, mi sem bizonyítja jobban, hogy Amerikában és a Szovjet-Unióban — amennyire ezt sikerült ellenőriznünk a hírszolgálatok útján —, még csak em í est sem tettek Törökország végzetes elhatározásáról...
