Zalai Összetartás, 1944. január-december (1. évfolyam, 1-42. szám)
1944-11-11 / 3. szám
1944. mutrmbrt II. ZALAI ÖS0ZÄ1 A1TM.S SL He üljünk fel az ostoba rémhíreknek! Ftlhívon a vára* * közönség Inak a figyelmét, hogy ne flljeaek fal azaknak a kósza, kszag, gálád kiraknak, amelyek tegnap este óta elterjedtek a váráéban. Aki rémhírterjesztőkkel találkezik, szennai jelentse. Városvezető testvér. göcseji képeskönyv Pillanatképek az ezerarcú Göcsejről (gyalogosan, görbe bottal a kezünkben és pár darab pogácsával a táskánkban — mint a mesék szegénylegényei —. indultunk el a Jankáról. A Mazdán keresztül vezető kényelmes országút helyett a Yakaros-h.égy és a Gálafeji erdőn vágunk keresztül. A gyümölcsösök lúmnattól síkos füve és a csapások bokáig érő sara cseppet sem lelkesít, de nem baj, mindezért kárpótol az a leírhatatlan, illetve megfesti) eteden kép, amely a Gálalapon tárul a szemünk elé. A Mihály i-féle erdő féiköralak- Lan veszi körül a völgyet és most is így, a levelek szinte-tobzódásával feldíszítve, olyan, mint egy hatalmas, félbemaradt koszorú, vagy mint egy óriási diádéin. Az erdőben csend van. Nem hallatszik a harkály jól ismert kovácsolása, sem a ka kuk távoli kiáltása, csupán * már lehullt és összezsugorodott levelek sarlódé nesze a lábunk alatt az egyetlen zaj. Az erdőből kiérve a mezőre jutunk, amely szépségében semmivel sem marad el az előbbi mögött. Talán kevesebb a kirívó szín. de változatosabb, mint az erdő. A búza- és rozs- vetések. mint eldobott, de egyenesre húzott zöld szalagok nyújtózkodnak a barna, tavaszi alá váró szántók közt. A zsenge szikeken a reggeli harmat, mint megannyi csillogó gyöngyszem. A mezőről erdőbe, az erdőből új mezőre érünk, csak azért, hogy egy másik erdő állja utunkat. Olyan ez az istenáldotta göcseji dombvidék. mini egy nagy képeskönyv, amelyben a lapok egyik oldala barna, a másik zöld-és a falvak csak azért vannak, bog) az képekkel legyen kirakva. Közvetlenül a falu előtt térünk rá a gondozott: országúira, vagy ahogy Göcsejben nevezik »postaútra«. Cipőnk alatt szinte bántóan csikorog a nedves Idavics, ellentétben a puha levélszőnyeggel. A falu előtt, az árok-parton, barnára festett és korhadt léckerítéssel körülvett fakereszt áll, lefeszített bádog-Krisztussal és összekulcsoltkezű bádog-Máriával. c Ritka az a göcseji falu, ahol a végeken ne állna egy-egy kő-, vagy fa- kereszt. Via az ember a faluba ér, »nekik« köszön először. Ali is tisztességtudóan kalapot emelünk. Ezzel máris feljogosítva érezzük magunkat arra. hogy a faluba belépjünk. Fehérre meszelt, alacsony és keskeny, de annál hosszabb házak közt vezet az utunk. Az elsőnél mindjárt egy fekete kutya dühös ugatása fogad bennünket. Bizonyára érzi, hogy idegenek vagyunk. Emberekkel találkozunk, akiknek arca se- hogysem illik bele a göcseji környezetbe. Ha köszönünk nekik, még a fülüket sem billentik meg. Messziről látszik, hogy pesti menekültek. Az egyik udvarban fát fűrészel két fiatal leány. Máskor, ha fiatalemberek mentek el az úton, ugyancsak rájuk csodálkoztak és utánuk összekuncogtak. Most, a kutyába sem vesznek bennünket. Megszokták az idegeneket. öreg bácsi ballag el mellettünk. Pipájából vastag iüstfelhőket ereget. Már éppen a dohány7 eredete felől akartunk érdeklődni, amikor a szél felénk bajt egy íüstfelhő-rongy ot. Napraforgó és dióíalevél-keverék — állapítjuk meg majdnem olyan keserűen, mint amilyen keserű lehet a bácsi »dohánya«. Hat-hét év körüli, mezítlábas, maázatosareú kölyök bámészkodó tinót hajt az útszélen. Buta marha lehet, mert minden udvarra be akar menni. Ilyenkor aztán a kis emberke megesördíli az ostorát és a nyomaték kedvéért oda is mondogat a tinónak: — Hogy a rosseb a /.anyádba, Gyöngyös! nem tudod hun lakó ? Malac visít az árokban, mert egy sereg lúd — nyilván a legelőt féltve — csipkedni kezdte. Önkénytelenül is a régi közmondás jut eszünkbe ... Az ég, amely' reggel óta többször volt borús is, derűs is, most végleg elbúsulta magát. A falu közepére érve, már érezzük is köményeit ... — Most aztán hova, merre? — kérdezzük egymástól tanácstalanul. Beállni sehova sem érdemes, mert az eső nem ma, de tahin még holnap sem fog elállni. A megerősödött szél jött segítségünkre. Lekapta a kalapomat és elkezdett vele visszafelé karika zni. Vagy száz métert futottunk utána ée ha már úgyis visszafelé jöttünk, egyet gondoltunk, és a nyakunkat behúzva, arra vettük az irányi, ahonnan jöttünk. Gerencsér István Megszüntette a honvédelmi miniszter a kard viselését A Honvédségi Közlöny november 9-i »zárnia közli azt a honvédelmi miniszteri körrendeletét, amely szerint minden alkalommal és kötelezően menetöltözetként, díszöltözetként és mindenkor, amikor az egyöntetű öltözetet külön elrendelik, ernyős tábori sapkát, tábori barna zubbonyt, tábori lovagló barna nadrágot, csizmát, vagy' fűzős csizmát, köpenyt, zöld- inget és gallért, barna bőrkesztyűt és derékszíját pisztolytáskával kell viselni a honvéd- tiszteknek és tiszthelyetteseknek. Társasági, egyszerű és kényelmes öltözet a következő: tábori barna pantalló, fekete cipő, feke'c bőr lábszárvédő, fehér vagy világosbarna i> «raliér és fehér kesztyű. (1944. december !-ig ilyen alkalmakkor viselhető társasági >ka, a fekete tiszti és tiszthelyettesi.) Á fel été pantallót 1946. december 31-ig szabad viselni. A kard viselését azonnali hatállyal megszüntette a miniszter. Ne halassza holnapra, ami ujdon°ágot már ma olvashat a Zalai összetartás-ban A Nyiíashsr eazlss Part Hungarista mozgalom hírei: Báj ány István helvettes megyevezető testvér a minap tisztelgő látogatást végzett a zalaegerszegi pénzügy igazgató testvérnél, valamint az államépíté3zéti hivatalfőnök testvérnél és mérnöki, karánál. Meglátogatta az egvik legrégibb keresztény kereskedő céget, Fangler Gyulát is. Mindenütt nagy örömmel és szeretettel fogadták. Bárány István helyettes megyevezető testvér zalaegerszegi látogatásait váratlanul megszakította. Eltávozását a nemzetiszocialista pártvezetők és párttestvérek nagyon sajnálják. Elutazása előtt ígéretet tett, hogy rövidesen újra ellátogat a megye székhelyére. Nagykanizsai megyei pártvezetőség november 12-én, vasárnap, Keszthelyen és Sümegen pártértekezletet tart. A párt Zalaegerszeg Város Női szervezete 10-én este 7 órakor a párt helyiségben toborozó ülést tartott. A városvezető testvér és a női szervezet vezetőnő testvére ismertették a mrmkatervet. A sajtó útján adják hívó szavukat a város valamennyi nemzetesasszonyához, leánytestvéreihez, hogy álljanak soraik közé minden rang, rendkülönbség nélkül. Erős magyar asszonyok, leányuk a Hungarista államért álljatok küzdő sorainkba. Nemcsak a párttagokat várjuk, hanem mindazokat, akiknek magyar asszony-szívük minden dobbanása ígéret, erő a harcos, de áldott jövendőhöz. Legközelebbi szervezési ülés 14-én. kedden és 17-én, pénteken délután 6 órakor lesz a párthelyi ség ben. Felhívom az összes párt te st véreimé t, akik a párt szolgálatában működtek közre, valamint azon testvéreket, akik a pártnak nem tagjai, de a munkában részt kérnek, vasárnap, folyó hó 12-én délelőtt a párthelyiségben 10 órakor feltétlen jelenjenek meg. Megjelenésre várom az ifjúságot, leventéket is! Színház (Mozi hftlyivég) Igazgató: Károlyi János Száz piros rózsa. Kovács Kálmán, a claral* szerzője, nem akart és talán nem is tudott újat mondani. Régi mese, régi hangok, amelyek ma még szórakoztatni tudnak, de irodalmi jelentőségük már nincs. Az ember örül ég érdekes kibontakozást vár, amikor az első felvonásban Bodnár István, a zsellérből lett képviselőjelölt csendes, higgadt szavakkal a meg nem alkuvásről biztosítja a hagyományokhoz ragaszkodó bárónőt. A kis tartalom-mag, amely7 minden épkézláb darabnak a lelke, elfelejtett megnőni és csak igen vérszegénven tengődött el a boldog-meghalásig. Hát igen, a meghalásig, mert a lelkes népbarát a képviselőség terhes, de szép hivatását igen könnyen felcseréli a fiatal bárókisasszony szép szemeiért. »Majdnem« el is veszi a büntetését, de az író gondoskodik róla, hogy a darab végén mindenki megkapja a maga jól kiérdemelt kis boldogságát. Károlyi Judit szívvel játszotta meg a vidéki színésznő érdekes alakját és mint a többi, itt előadott operettekben, most is Széli István volt a társa. Kedves, derűs perceket szerzett Kálláy János és a lányát játszó Sugár Ica. Mojzes Mária és Varga Jenő szép énekhangja komoly7 élvezetet jelentett. Donaá- nyi Olga, mint fiatal bárókisasszony, nagyon élethű volt és a Bodnár István jellegzetes alakját megjátszó Szávay Lajossal együtt életet vittek a mesébe. K. Simon Sári a fiát féltő anya és a férjét megjátszó Regényi Péter, komoly alakítást nyújtott. Jók voltak .még: Ké- kessi Antal, Sugár Gitta, Pirity Margit, Kis» Sándor. Fries Károly zenéjét F. Molnár Mari* nagy tudással adta vissza.
