Zalai Magyar Élet, 1944. október-december (5. évfolyam, 224-249. szám)
1944-10-19 / 238. szám
3 Megismétlődött a hameini patkányfogó esete Mohácson... Egy volt franciaországi hadifogoly kivezette Mohácsról az összes patkányokat 1944 október 19. ___________________________________N/^JYAR ELEX_____ (Mo hács, október.) Ebben a kedves kis dunaparti városban megismétlődött a hameini patkányfogó világhírű esete, amely annakidején olyan világérdeklődést keltett, hogy még színpadra is feldolgozták s az esetnek a világot jelentő deszkákon is óriási sikere volt. Ez a régi-régi történet jut eszünkbe, amikor szemben ülünk Láng Aladár közkedveltségnek örvendő mohácsi gőzmalomtulajdonossal, hogy meghallgassuk az ő esetét a patkányokkal és eltanácsolásukkal. — Annyi volt a malomban a patkány — mondja enyhe borzongással — hogy szinte már járni sem lehetelt tőlük. Mindent megrágtak, felfaltak, temérdek kárt okoztak. A patkányfogókkal való mesterkedés nem bizonyult eredményesnek, sem a mérgekkel való kísérletezés. A kártékony bestiák egyszerűen nem haraptak bele a csalétekbe és nem mentek be a csapdába sem. A kártevés tovább tartott és mindjobban elszélesedett. A patkányok mind szemtelenebbekké váltak. — Ekkor, pontosan a tizenkettedik órában eszembe jutott, hogy amikor Franciaországban hadifogoly voltam és mint tolmács működtem a táborban, volt köztünk egy derék magyar, aki nagyszerűen értett a patkányokhoz. Egy időben veszedelmes mértékben elszaporodtak a táborban a patkányok. A derék, mokány magyar, akit Kiss Mihálynak hívtak, valami ismeretlen módszerrel, amit gondosan eltitkolt, kiparancsolta a táborból a patkányokat. Még pedig olyan alaposan, hogy még mutatóban sem maradt belőlük. Hogyan csinálta, sohasem tudtuk meg, a fő az, hogy egyszere minden patkány eltűnt a táborból és többé nem riogattak bennünket. — Elhatároztam, hogy előkajtatom Kiss bácsit a világ végéről is. Ez nem volt egyszerű feladat, mert az öreg tudtommal Párisban maradt, amikor mi hazajöhettünk és a Szajna- part patkánymillióinak irtásából remek létalapot teremtett magának. Nehéz munka volt, valóságos hajsza, de mégis csak rátaláltam az öreg magyarra. Csodálatosképpen itt élt a közelemben, Pécs városában, ahova hazatért, mert a párisi patkányirtás már nem jövedelmezett. Elfogytak a patkányok. Elhívtam az öreget ide és amikor eljött és kellően kiörvendeztük magunkat a harminc év utáni viszontlátáson, rátértem a tárgyra: — Kiss bácsi — mondtam neki — szabadítson meg a patkányoktól! Illőn megfizetem a fáradságát. Az öreg kényelmesen rátömött a pipára, rágyújtott, aztán szendét tartott a malomban. Bejárt minden zeget és zugot a gépháztól a padlásig, sőt még a lakásomat sem hagyta ki. A szemle eredményeképpen kijelentette: — Rendben van! Egy százasért elvezetem innen mindet. A régi barátságért. És nyomban munkához is látott. Bezárkózott a malomba. Egyedül. Mi kívül izgatottan, kíváncsian várakoztunk. Egyszerre halk, náthás muzsikaszó szűrődött ki a bezárt ajtók mögül. Hitvány szájharmonikaszó volt, nem is valami nótaféle, hanem csak úgy ötletszerűen, rögtönzésre szólt. Furcsa, gyenge, szomorú dal-féle volt és lesújtó hatással volt reánk. Egyszerre felnyílt az ajtó. És csodák csodája : száz és száz patkány jelent meg Kiss bácsi nyomában, amint az öreg kifelé igyekezett .. . Száz és száz patkány tódult, nyomakodott az öreg magyar körül. Ágaskodtak, kétlábra álltak, élesen cincogtak és izgatottan szaladgáltak. Hosszú farkuk idegesen mozgott és gyikmódra nyúlt el a padolaton. Az öreg magyar pedig fújta, fujdogálta zeneszerszámát, amely valami kétkrajcáros vásári szájharmonika lehetett, de mi nem láthattuk, mert féltő gondossággal elrejtette a markában. Kiss bácsi most kilépett a malomudvarra. A száz és száz patkány utána tódult. .. Követték, körüláradtak, kisérték nagy cincogással, ami szinte jajgatásnak, sirásnak tetszett. A menet sürü volt és mi hátborzongó undorral néztük a sok száz dögöt, amint megszelídülve fogták körül az öreget és meg- babonázottan, megszédültén nyomon követték. Az öreg magyar pedig rendületlenül dudo- rászta a busongó, szomorú nótát. Lassan, megfontoltan végighaladt a malomudvaron, ki az útra, rá a poros, köves országúira. A patkánysereg mindenütt a nyomában. Mint elvarázsolt, elbűvölt falka, nyomakodtak utána és erősen ügyeltek arra, nehogy elmaradjanak tőle . . . Leghátul egy sánta, nyomorúságos, sovány kis patkány igyekezett a menet után, amellyel alig birt lépést tartani. — Cincincin ! — hangoskodott a sánta patkány és cincogása szinte kétségbeesetten hangzott. Botladozva, esetlenül ugrált fürge társai után és kétségbeesve tartott lépést velük. De igy is messzire elmaradt a seregtől. Kiss bácsi aztán lassan, ütemesen kivezette a hatalmas sereget az országutra, onnan meg a dunaparti szénrakodóhoz. Ott a hadat belevezényelte a Dunába. Ömaga a parton maradt. Szünet nélkül muzsikálta az együgyü dalt és megvárta, amig az utolsó patkány is beleszáll a rohanó vizbe. Akkor zsebrevágta a hangszert, hátatforditott a víznek és szép komótosan visszaballagott hozzánk. Öregesen, sunyin mosolygott. — Kiss bácsi — szóltam reá őszinte bámulattal, óriási izgalommal. — Hogyan csinálta ezt ? Az öreg magyar pipára gyújtott. És amikor már szép bodor füstkarikák szálltak ki a fekete cseréppipából, csak akkor válaszolt. Egyszerűen, halkan, természetesen : — Elvezettem ükét . . . Hogyan csinálta, hogyan nem: sohasem tudtuk meg. Nem tudtuk kitalálni. A bizonyos az, hogy a patkányokat kivezette a malomból és a patkányok eltűntek. Véglegesen. Örökre. Azóta sem jelentkeztek. Azóta sincs patkány a malomban. Egyetlenegy példány sem . . . És nincs patkány sehol sem errefelé. Kiss bácsi elvezette őket. Ismeretlen módszerrel, ismeretlen rendeltetéssel... A mohácsi .,hamelni patkányfogó“ tarifája nem is volt túlságosan magas a sok ezer rágcsáló bestia eltanácsolásáért. . . PÉCHY-HORVATH REZSŐ. INNEN IS — Beomlott egy régi épület Szombathelyen a Bercsényi Miklós-utcában. Az omladékok az ott játszó gyermekeket betemették. Közülök az egyik azonnal meghalt. — Hadbírósági eljárás indult árulás és szökés miatt Csatlós tábornok, volt szlovák honvédelmi miniszter, három ezredes, egy alezredes, egy ezredesi rangban levő tábori pap és egy őrnagy elleni. Azzal vádolják őket, hogy resztvettek a szlovákiai államcsíny előkészítésében és átpártoltak a bandákhoz. — A szegedi egyetem rektori hivatala Budapesten működik a műegyetem tanári könyvtárában. — 30 millió pengő értékű textilanyagot juttatnak a kézműves- iparosoknak. Már megkezdték hatszázezer darab vásárlási utalványnak szétosztását. — illetékkedvezményt kapnak a légitámadások áldozatainak örökösei. — Súlyos szívbetegsége miatt agyonlőtte magát Budapesten Rudnay Lajos nyug. követ és meghatalmazott miniszter. Ugyancsak öngyilkos lett Várpalotán dr. Szűcs Ödön nyug. járásbíró. Nemes Tibor hadapródőrmester, volt zalaegerszegi lakos, egyik rohamtüzér osztályunk tagja 23 éves korában október 2-án a Makónál vívott páncélos csatában hősi halált haiti A megdicsőült honvéd 1940-ben érettségizett a zalaegerszegi gimnáziumban. A neve ismert volt, különösen sportkörökben, mert mint a Move tagja fejtett ki hazafias tevékenységet. A Nemes-családban, amelynek egyik tagja Nemes Sándor csesztregi körjegyző, már a második testvér adta életét a hazáért. Nemes Dénes ugyanis, aki szintén a zalaegerszegi gimnázium tanulója volt, még 1942-ben az egyik don-menti csatában esett el. A hazáért életüket adó testvéreink emlékezete örökké él a hálás magyar nemzet szívében. A légiriadó miatt elvesztett munkaidő pótlása és javadalmazása A Közgazdasági Értesítő közli: A termelés fenntartása és lehető fokozása érdekében az ipari, bányászati és kohászati munkavállalók a légvédelmi riasztás következtében elveszített munkaidőt — a tisztviselők és munkások egyaránt —, ha csak ennek elháríthatatlan akadálya nincs, pótolni kötelesek. A munkaadó felhívására ez alól nem vonhatja ki magát a munka- vállalók közül senki. A légiriadó miatt mulasztott munkaidő címén a javadalmazásból levonásnak helye nincs s a pótlásként végzett munkát külön kell díjazni. A légvédelmi riasztás ideje, ha azt a munka- vállaló nem a munkahelyén készenlétben tölti, a túlmunkadíj fizetésére vonatkozó kötelezettség szempontjából nem számít a munkaidőbe. Ha a munkaadó légitámadásokozta áramszolgáltatási zavarok miatt kénytelen üzemét szüneteltetni, akkor is köteles az általa foglalkoztatott munkásokat, vagy más alkalmazottakat javadalmazásban részesíteni, ha ez alatt az idő alatt a munkavállalót nem foglalkoztatja, vagy ha a munkavállaló az említett idő tartamára javadalmazást nem kapott. Kolozsvári gyermekorvosnő Zalaegerszegen Három kisgyermekével érdekes új polgártársunk települt le Zalaegerszegen. Szentgericei Jakab Gézáné dr. Kerekes Rózsi orvosnő, a kolozsvári M. kir. Állami Anya- és Csecsemővédő Intézet főorvosnője nyitotta meg rendelőjét Kossuth Lajos-u. 3 szám alatt, ahol a helyi hatóságok segítségével és támogatásával lakást kapott elveszitett erdélyi otthonáért. A fiatal orvosnőt a belügyminisztérium a zalaegerszegi OT1. orvosi teendőinek ellátására rendelte ki,' mint gyermekgyógyászt és belgyógyász-szakorvost és ezzel kapcsolatosan az Országos Tisztviselői Betegpénztári Alap is megbízta a zalaegerszegi igényjogosultak gyermekszakorvosi teendőinek ellátásával. A kitűnő nevű orvosnő rendeléseit már meg is kezdte a Kossuth Laios-utca 3. szám alatti rendelőjében, ahol mindennap 4 — 6 ig fogadja OTBA-betegeit és magánbetegeit. A gyermekgyógyásznő zalaegerszegi letelepülése általános örömet kelt, mert — mint köztudomású — a város és környéké hosszabb ideje nélkülözte a gyermekek szakorvosát. Ne halassza holnapra, ami újdonságot már ma olvashat a -ben.
