Zalai Magyar Élet, 1944. október-december (5. évfolyam, 224-249. szám)

1944-10-26 / 244. szám

2 A Führer főhadiszállásáról jelentik az NTI- nek: A nyugati arcvonalon, a Schelde torkola­tánál és Herzogenbosch vidékén tovább foly­tatják támadásaikat a kanadaiak. A német csa­patok súlyos és mindkét részre nézve veszte­séges harcokban visszavetették az ellenséget. A jéözéphollandia és Lotharingia között levő területen csak helyi jelentőségű harcok voltak. A Mortagne völgyében, a Felső Vogézek lá­bánál erős küzdelem folyt egy betörési he­lyért. London továbbra is a V. 1. megtorló tüze alatt állt. Középolaszországban az Etruszk Appenninekben Vergato és Loyano térségé­ben folynak az elkeseredett harcok. Az adriai szakaszon helyi harcok folytak. A Balkánon a német csapatok eredményes támadásokat in­dítottak a bolgár, görög és szovjet csapatok ellen. A Duna—Tisza közén magyar és német csapatok sikerrel visszavetették a támadó el­lenséget kiindulási pontjára. Debrecennél kö­rülkerítettek a németek egy szovjet lovashad­osztályt és egy szovjet páncélos dandár zömét. Nagykárolynál, valamint a Beszkidek vidékén nem volt említésre méltó harci cselekmény, ^/arsó és a Bug között a német csapatok visz- szaverték az ellenséges támadásokat. Az ellen­ség jelentős veszteségeket szenvedett. A ke­letporoszországi határvidéken tovább folyik a harc Goldat és Gunbinnen között. Különö­sen erős páncélos harc folyik itt. A keletpo- roszországi harci terület felett 46 gépet vesz­tett a szovjet. Északfinnországban Kirkennes yidékén német hegyivadászok visszavetették az ellenség földerítő műveleteit. Angol-amerikai repülőgépek ismét megtámadták fedélzeti fegy­vereikkel a rajnavidéki lakosságot és bombákat dobtak a koraesti órákban Hannoverre. A német vadászok 16 ellenséges gépet lőttek le. (MTI) Az Interinf jelenti: A Morava nyugati sza­kaszán a bolsevisták megindították várt nagy támadásukat a krajevoi hídfő ellen. A támadá­sokat a németek mind visszaverték. (MTI) Berlinből jelentik: A jeges-tengeri arcvona- loii Kirkenes városát minden hadifontosságú berendezés szétrombolása után tervszerűen ki­ürítették a németek, (MTI) Amszterdamból jelentik, hogy csütörtökön reggel ismét érkeztek szárnyasbombák Lon­donra és Délangliára. (MTI) Berlinből jelentik: A Fülöp-szigeteknél új tengeri csata várható. Berlinben feszült ér­deklődéssel figyelik a Fülöp-szigetéktől nyu­gatra folyó csatákat. A japánok harcai eddig mindenütt eredményre vezettek. (MTI) A japán császári főhadiszállás jelentése sze­rint az amerikai repülők folytatják támadásai­kat a japán szigetek legészakibb része, a Kurili szigetek ellen. Támadást hajtottak végre Szuiko és Szaumi szigetek ellen is. (MTI) Igucsi, a japán tájékoztató hivatal vezetője válaszolt Mac Arthur tábornoknak arra a fel­hívására, amely szerint a tábornok teljes sza­badságot ígért a Fülöp-szigetek népének. Igu­csi szerint ez merő gúny, mert a fülöp- szigeteki köztársaság teljes szabadságot és függetlenséget élvez, az amerikaiak tehát csak rabságba dönthetik. Igucsi kijelentette, hogy a Leyte szigetén megindított harc csak elő­játéka annak a pusztulásnak, amely az ameri­kaiakat ezen a szigeten el fogja érni. Japán mindenesetre megakadályozza, hogy az Egye­sült Államok a világnak ezen a részén át­vegyék az uralmat. (MTI) Nimitz tengernagy jelentése szerint a Csen­des-óceánon ismét három amerikai tenger­alattjáró elveszett. Mindhárom tengeralattjáró­nak 65 főnyi legénysége volt. (MTI) Az angol hírszolgálat jelentése szerint a volt brazíliai angol nagykövetet római nagykövetté nevezték ki. (MTI) Amszterdamból jelentik, hogy Eden angol külügyminiszter Athénba érkezett. (MTI) Stockholmból jelentik: Moszkvai jelentés szerint Szófiában a legutóbb ezer embert tar­tóztattak le politikai okokból. (MTI) A NT1. jelenti: A berlini apostoli nunciaturán kijelentették, hogy Rooseveltnek az a kijelen­tése, hogy a Vatikán és Moszkva között egyez­mény jön létre, teljesen lehetetlenség. A Vatikán már többször állást foglalt ebben a kérdésben és felfogása most sem változott meg. (MTI) A NTI. jelenti londoni értesülés alapján: A New Leader cimü angol hetilap „Mi a célja Moszkvának a délkeleteurópai államokkal ?“ címen cikket irt. A cikkíró szerint a szovjet Bulgáriát, Magyarországot, Jugoszláviát és Görög­orszagot egyaránt érdekkörébe akarja bele­vonni. Az angolszászok éppen ezért siettek Görögországba, hogy saját érdekeiket meg­védjék, mert ha a szovjet ráteszi a kezét, többé azt nem kapják meg. A szovjet innen ugyanis teljesen ki 'akarja küszöbölni az angol­szász hatást. Ez valószínűleg sikerül is neki, ha Lengyelország példáját tekintjük, melynek sorsát teljesen az erőszak szabja meg. Anglia ugyanis nyugodtan nézi, hogy hogyan csonkít­ják meg ezt az országot, holott annakidején Lengyelország megvédéséért szállt hatéba. A szovjetnek most érdeke az, hogy Tráciát Bulgáriához csatolja és hogy Trácia kijáratot kapjon a Földközi tengerre. így kezébe keríti a görög Szaionikit Hasonló kérdést fejtegetett a The Tablet cimü angol lap is. (MTI) Október 29-én megszűnik a tanítás mindenfajta iskolában Budapestről jelentik: A hivatalos lap szer­dai száma közli a vallás- és közoktatásügyi miniszter rendeletét, amely szerint a népisko­lákban, középfokú iskolákban, középiskolák­ban, szakiskolákban, továbbá minden más is­kolai jellegű tanfolyamokon, vagy intézetben, végül a főiskolákon és egyetemeken, tekintet nélkül azok jellegére, vagy fenntartójára, a tanítást, illetőleg az előadásokat 1944 október 29. napjától kezdve további intézkedésig ideig­lenesen meg kell szüntetni. További intézke­désig ideiglenesen meg kell szüntetni ettől a naptól kezdve a kisdedóvóintézeteknek, továb­bá azoknak a tanulóotthonoknak működését is, amelyekben a felsorolt iskolák, főiskolák és egyetemek tanulói, illetőleg hallgatói vannak elhelyezve. (MTI) Ismét megindult a postai csomagforsaiom Budapestről jelentik: A posta vezérigazgató­sága közli, hogy október 25-étől, szerdától kezdve a postai csomagforgalom Nyitra, Po­zsony, Bars, Hont, Komárom, Esztergom, Nógrád, Gömör és Kishont, Heves, Borsod, Jász-Nagykún-Szolnok és Pest vármegyék, to­vábbá az összes dunántúli vármegyék egy­másközti forgalmában ismét megindult. A súly­határ 10 kilogram. Egy postahivatal egy fel­adótól tíz csomagnál többet nem vehet föl. Felhívja a posta vezérigazgatósága a közönség figyelmét arra, hogy a postai küldemények to­vábbítására csak korlátozott mértékben állnak rendelkezésre szállítóeszközök és hogy a fel­vett küldemények rendeltetési helyére való ér­kezése, illetőleg kézbesítése a mindenkori for­galmi helyzettől függ. A fegyveres küzdel­mek által veszélyeztetett helyekre a postakül­demények felvétele mindig a feladó veszélyére történik és az erőhatalomtól keletkezett karó­ikért a posta nem felel. (MTI) — ADAKOZZUNK A LÉGITÁMADÁSOK Áldozatainak megsegítésére! 1944 október 26. Dr. Boronyák Oszkár m. kir. tartalékos árkász hadnagy, m. kir. pénzügyi segédtitkár, volt gutorföldei, majd szolyvai lakos október 8-án 30 éves korában a Szentesnél vívott sú­lyos elhárító csatában ellenséges golyótól ta­lálva hősi halált halt. " Horváth Sándor és Ferenczy Dezső honvéd, rigácsi földmívesek a harctéren szer­zett sérüléseikbe belehaltak. Emlékük örökké él! Göcseji képeskönyv Vadászbabona Szüretre voltam hivatalos nagyapámékhoz. A szedés alatt tisztességtudóan szidtuk a gyenge és rothadásnak indult termést, hogy a prése­léskor annál jobban dicsérjük a must meny- nyiségét és édességét. Ez már csak olyan gö­cseji szokás nálunk. Ha valakit, vagy valamit ma szidunk, azt holnap már talán dicsérjük. Vagy lehet fordítva is. A préseket velem szorongattatták, mondván: »Szorítsd te! Pihent városi vagy, mutasd meg, hogy mit tudsz.« Nem akarok dicsekedni, de azt hiszem, megvédtem az egerszegiek becsü­letét. Két szorítás közt odaszóltam nagyapám-' nak: — Holnap vasárnap lesz, elmehetnénk va­dászni. Nem ártana egy kis vadas. Az apám meséire emlékezve: nagyapám hí­res vadász volt. Gondoltam, örömet szerzek neki, ha vadászatra terelem a szót. Nem úgy -“try j&jt. Nagyapám elvörösödve hördült fel és olyan mozdulatot tett, mintha valamit hozzám akart volna vágni. Mondani is akart valami nagyot, de a düh a torkát fojtogatta és a cifrára sza­bott káromkodásból (a göcseji ember csak káromkodni tud, ha dühös) csak két gyenge, sóhajtásszerű szócska lett: — Nem vadászom ... Nem kérdeztem: miért? — mert tisztában voltam a feleletek veszélyességével. Estére úgyis megtudom majd a háziaktól, amikor nagyapám az istállóban etet. Valóban úgy is történt és a több szájjal, többféleképpen el­mondott »esetből« a következő kis történetkét sikerült összefércelni. Még a kora tavasszal nagyapa elment va­dászni a söjtöri határba. Elpuffogtatott egy csomó töltényt, a délután közepetáján sikerült is neki lelőni a kutyáját, a még fiatal, betaní- tatlan Nérót. Bosszankodott, szidta a Fortuna fel- és lemenő ági rokonait az egésznapi si­kertelenségért. — Csak egyetlenegy nyiullat is sikerülne csővégre kapni! — sóhajtotta nagyapa és késő szürkületig járta a kifosztott földeket. Már a baglyok huhogtak a baki erdőszélen és a denevérek mindúntalan az arcát legyezték, mi­kor hazafelé vette útját. A falu alatt, a Válic- kán keresztül fektetett pallón ment éppen ke­resztül, amikor nyúl ugrott fel egy fűzfa- bokorból és egyenesen feléje szaladt. Kapta a kétcsövűt, rádurrantott, kettőt is, ám a nyúl ahelyett, hogy felfordult volna, — pedig el kellett találnia, hiszen ott volt az orra előtt — még kényelmesen tett meg pár baktató lé­pést, aztán megállt. De ha csak megállt volna! De mit tett! Felállt a két hátsó lábára, piti- zett és — Uram bocsá’ — röhögött. Egye­nesen a szemébe röhögött nagyapának. Azóta aztán, ha csak beszélnek is vadá­szatról, — nyuliakról nem is beszélve — nagy­apa majd hideglelést kap. Pár embernek el­mesélte a kalandját és mindenkinek azt mond­ta, hogy csak boszorkány, vagy maga az ördög volt a pimaszkodó nyúl. Az egészben aztán az volt a legborzasztóbb, hogy mindnyájan igazat adtak neki. GERENCSÉR ISTVÁN.

Next

/
Oldalképek
Tartalom