Zalai Magyar Élet, 1944. július-szeptember (5. évfolyam, 145-222. szám)
1944-07-26 / 167. szám
2 1944 július 26. gyaltak. A bengáliai bizottság vezetőjének jie-i lentése szerint Bengália és Bihar tartományokban több mint 20 millió a járványos megbetegedések száma. India egészségügyi helyzetének rosszabbodását csak fokozza az éhínség. (MTI) Hitler vezér elrendelte az összes német erők teilet mértékű harcbavetétét Berlinből jelentik: A Fühder rendeletet bocsátott ki az összes erők teljes mértékű harc- bavetése ügyében. A rendelet a’lapján a Führer Goring birodalmi tábornagy javaslatára Göb- bels birodalmi minisztert bízta meg a birodalmi teljhatalmú megbízott tisztjének ellátásával. (MTI) Megtiltott a kormány minden politikai mozgalmat A belügyminiszter rendeletet adott ki, amely- ; nek értelmében semmiféle politikai párt nem tarthat még hivatalos helyiségében se tag- értekezletet, se taglösszejövetelt, tilos mindenféle gyűlés, vagy megbeszélés. A rendeletnek célja az, hogy a politikai pártok között lévő torzsalkodásnak és a féktelen propagandának vége legyen s így a nemzet lelke a kjpzelgő veszedelemben is ellenálló és egységes legyen. A (kormány valóban a hazafias kjözóhajt teljesítette, amikor teljes politikai nyugalmat rendelt el a nemzeti rnuHka biztosítására. Súlyos megtorlás a ztidóvagyon reitegetétéért A pápai rendőrség eljárást indított Puchin- ger Károly malomtűlajdonos, lisztnagykeres- ikedő, Lux József, a Dunántúli Leszámítoló 'Bank pápai fiókjának igazgatója és Tuczay Sándor cukrászmester ellen, akik perzsasző- nyegéket, olajfestményeket, "ékszereket, több vég ruhaszövetet és nagyösszegű 'készpénzt fogadtak tel a zsidóktól őrizetbe és nem tették eleget bejelentési kötelezettségüknek. A rendőrség Puchingert 25 ezer, Luxot és Tu- czayt l'O—10 ezer pengő pénzbüntetésre ítélte, mindhármuk ellen internáló határozatot hozott és a fellebbezés elintézéséig is őrizetbe vette őket. Az értéktárgyakat természetesen élkcv- bózták tőlük. Nem is olyan régen Göcsej .belsejébe;, az úgynevezett »szegek« vidékére még szekéren is csak tartós száraz időben lehetett eljutni. Hála azonban a figyelemkeltésnek, amelyet még 1832-ben indított meg a Tudományos Gyűjtemény hasábjain Göcsej érdekében P1 a n d e r Ferenc, Milej község tudós plébánosa és hála a politikusoknak, akiik nemcsak Ígértek, de közben is jártak, /most már kitűnő országúton és jó bekötő utakon juthat el az ember ebbe a különös országrészbe. Eltekintve azonban attól a körülménytől, hogy . éppen ma a háborús viszonyok miatt autót bajosan lehet kapni kirándulásba, Göcsej ódon romantikájához stílusosabb is, ha az ember régi módi szerint, zörgős parasztszekéren teszi ; meg az utat. Összesen 13 ?>szeg« van Göcsejben. Babonás szám, de ,ma már nem hiszünk a babonának, h'a valahol felborulna is velünk ia kocsi Sze-t r;encsétlensiég nem is történik velünk, mert tizenharmadik szegnek kinevezzük Zalaegerszeget és. mi innen szerencsésen indultunk ki az utunkra. Bazitán, Nagylengyelen át a nagyszerű országúton, több szerpentinen, ä legelbájolóbb tájkörnyezetben poroszkálnak a lovak. Tizenhat kilométer utazás megtörténte után elérünk Gombosszegre. Dicséretes az a jókarban tartott bekötő út), amely a domb hátán fekvő, bájos környezetű pirinyó községbe vezet. A 45 ház az üt két oldalán foglal helyet. Legtöbbnyire cserepes hajlékok, "kövesebb köztük a zsiuppos, 'néhány eredeti göcseji stílusú is akad. 'Kettőben a legújabb időig megvolt a jellegzetes füstöskonyha is, most már azonban istállónak használják, A haladó göcseji polgár nyilván szégyenli már őseinek igénytelen és egészségtelen építkezési módját. Mindegyik ház virágos telőkerttel van ellátva, ezért is gyakorolja 'a szépség hatását« A házak végében mindenfelé gyümölcsösök,, a fák túlontúl megrakva. Éppen most díszük a hosszúszárú mézeskörte. Kínálják is szívesen, a göcseji ember még híven őrzi a magyar viendégszetetet erényét. Az udvarokon fehérük a liba- és récesereg* tarkállik a baromfi, pogány gágogás üdvözli a vendéget, a kakasok 'pedig köszöntésül hosszúkat kukorékolnak. Körülbelül 200 lélek lakja a falut, benne Vagy 30 iskolakiöteles. Iskolába azonban a közeli Petrikeresztúrra járnak. Maga a község azonban arra törekedett, hogy önálló iskolát kapjon, hiszen mindén falunak büszkefcüge az a központ, ahonnan a művielődlés és a nemzetnevelés kündjul. Olyan az iskola, mint a láng, amely világít és melegít. Ahol nincs éz a láng, ott sötétben botorkál a kor. Mondom (tehát, hogy a község iskolát kívánt és erre a célra vásárolt is 300 négyszögöl telket. Kilátásban volt 20 ezer pengő államsegély is az építésre, de közbei- jött a háború. Jellemzetes dolog, hogy nincs a községben egyetlen miás vallású sem, mint róm.ai katolikus. De az is jellemzetete, hogy üzlet sincsen egy se, sőt, korcsma sincs!. A lakosság 'szorgalmasán műveli fkevésbbé termékeny földjét. Ebből él, (iparból alig néhány. Mindenkinek van legalább légy tehene. Felcsillan a szemünk az örömtől, amikor halljuk rpagától a néptől, hogy ezidőszerint náluk lopó ember nincs. Mindenki igyekszik , megélni a maga becsületes kenyerén,1 Qz a t*sz_ tesség az önérzetnek a dolga. Persze*,, a beszélgetés folyamán előtérbe kerül mindig aj Háború, mint mindenütt és itt is azt leér-, dezik:- mikor lesz vége? 'Örömmel és lelkesedéssel katonáskodnak, >egy árva panasz pem hangzik el ajkukról, a harctérről érke,- jzett zöld tábori lapok mind emelkedett érzést sugároznak. A ,nép csupán azt (kívánja", hogy mindenki egyenlően Vegye ki a részét a háborús kötelességekből, hogy majd így szerezze meg a jogokat is az Regény $ Magyarra fordította Gaál Olga (57) — Ha nem beszéltek, — figyelmeztette őket a vezér — akkor vádat emelek ellenetek! Védekezzetek! Ti az orosz nép hóhérai vagytok és minden szenvedéséből, nyomorából magatoknak húztok hasznot. Lehúztátok róla az utolsó inget és miután teljesen kifosztottátok, még lerongyolódott testét is megkínozzátok! Megfosztottátok fegyvereitől és most a fegyvertelen nép torkára teszitek késeteket,. Mit akartok az orosz néptől? Mi a szándékotok? Feleljetek! Dermedt csend. Vezérünk ismét kérdezte őket: — Tudjátok, hogy ki vagyok én? Én vagyok a vezér, a fölkelők vezére, akit ti lel akartatok fogni. És most én tartok ítéletet fölöttetek! A megkötözött csekisták tovább hallgattak. Ekkor összeült az ítélő törvényszék, amely négy fölkelőből és 'négy kalmükből állt. — Már kalmük barátaink miatt sem hozhatunk más ítéletet, mint kivégzést — mondta a vezér. — Mert egyetlen kalmük se maradna léletben, ha a bolsevisták tudomást szereznének arról, hogy mi játszódott itt le. Van valakinek 'kifogása javaslatom ellen ? Mivel ellen vétés nem hangzott el, a halálos ítéleteket véglegesnek tekintettük. Hamarosan végeztek a tizenöt csekistával. Az egész partizán-osztag felállt és a kalmükök is kezükbe ragadták a vörösektől zsákmányolt fegyvereket. A csekistákat a saját fegyvereikkel lőtték agyon. A szteppén közös sírhelyet ástak számukra. — Nektek pedig azt a tanácsot adom, — fordult aztán a kalmükök felé a vezér — hogy azonnal kerekedjetek föl és néhány napig utazzatok, amíg újra letelepedtek. Ha embereimmel megint arra lovagolunk, remélem, megint elfogyaszthatunk meghitt körötökben egy csésze teát?! — Induljunk! — kiáltotta aztán felénk..— Bajtársaink várnak reánk! * Szegény vezérünk nem gondolta, hogy a tizenöt csekista kivégzése megbosszúlása volt annak, amit a vörösök távollétünk alatt a sziget lakói ellen elkövettek. Nem sejtette és nem is tudta meg élete végéig. * Miközben a vezér harci csapata keresztülvágtatott a szteppén, hogy a kaukázusi hegyek felé vegye útját, otthon, a szigeten tovább folyt az élet. Nadja asszony, akinek a vezér távolléte idejére iátadta a sziget parancsnoki tisztét, minden igyekezetével azon volt, hogy amennyire a hátramaradt csekélyszámú katonaságból kitelik, jól körülzárja a szigetet védőőrséggel, nehogy váratlan megrohanásnak legyen kitéve. A hátramaradt féltucat harcképes férfi tizenkétórás napi szolgálatot tartott, a rokkantakat, gyermekeket is fölfegyverezték és maga Nadja asszony is őrszolgálatot teljesített. Nem volt ez az első eset, hogy így magára maradt a szigeten. Mert ha a vezér nagyobb harci vállalkozást hajtott végre, akkor minden harcképes férfit magával kellett vinnie és a szigeten csak csekélyszámú őrség maradt visz- sza. De most nehezebb a helyzet, mert mindannyian a keresztelő éjtszakájának rossz emlékeire gondoltak. Az ellenséges repülőgépekre, a gyújtóbombákra és a repülőgép lezuhanására ... A második nap reggelén az egyik őr Nadja asszonyhoz sietett és aggódva mondta: — Ha ezt megússzuk, akkor jó lesz! Tegnap lovasokat láttam a szteppén. Tizenöt-húsz ember lehetett. Lótávolságnyira közelítették meg a folyót, majd megálltak és tanácskoztak. Behúzódtam a bokorba és figyeltem őketj Az egyik vörös állandóan a szigetre mutatott és kinyújtott kezével olyan mozdulatokat tett, mint aki azt magyarázza, hogy több oldalról kell megtámadni a szigetet. — Tartsd meg az ilyen megfigyeléseket magadnak — szólt rá Nadja asszony — és ne nyugtalanítsd fölöslegesen a sziget lakóit. Nemsokára másik fölkelő állt Nadja asszony elé: — Azt álmodtam, — mondta rémülten — hogy a vörösök a szigeten voltak!. Mindany- nyiunkat összefogdostak és az akasztófa alá! hurcoltak. Azután pedig... Nem, már nem emlékszem tisztán, hogy mi történt azután! — Ostoba.fickó — szidta Nadja 'és sarkon- fordult. A fölkelő álmának további része — amit nem mért Nadjának elmondani — az volt* hogy valami szerencsés véletlen folytán megmenekültek a bolsevisták karmaiból, csak az újszülött kisfiút akasztották fel... (Folytatjuk.) Zörgős paraszfszekéren. a göcseji »szegek« vidékére
