Zalai Magyar Élet, 1944. július-szeptember (5. évfolyam, 145-222. szám)
1944-07-19 / 161. szám
Pálacsiníasüfés a harctéren _____________________nflgjftftuT Rekkenő hőség-. A nap mint a rossz adós, aki' hátralékait egyszerre akarná rendezni s a sok megtakarított melegmennyiséget egyszusz- ra szeretné kiborítani tarsolyából, valósággal záporozza égetően tüzes, bágyasztó fényszóróit a völgyre. Eltikkadva bandukolok tüzelő állásunk felé. Egy napot a figyelőben töltöttem s most megyek kissé megtisztálkodni', csevegni, hogy egyenlően jusson a testi és lelki felüdülésből is. Házunk ajtaján szinte úgy bukom be, szórok le magamról távcsövet, derékszíját, térképtáskát, zubbonyt s közben rekedten hörgőm legényeink felé: »Van valami harapni váló?« Miska szája fülig húzódik a vigyorgástól s titokzatosan suttogja: »Kovács zászlós úr palacsintát süt a konyhában«... Palacsinta! Otthoni ízek futnak hirtelen össze a számban. Eszembe jutnak a felhalmozott túrós, lekváros palacsinta-hegyek s ahogy otthon tornyosultak előttem, mikor édesanyám frissiben készítette s én azonmód a konyhában ülve fogyasztottam, pusztítottam a szép pirosbarnára sült, zsíros, túróval bélelt furulyákat. A konyhában nagy a sürgés-forgás. A százados úr legénye, Tibor kever, Ádám tojást tör, Miska a tüzet rakja, Gyuszi és Miklós barátaim pedig áhítattal néznek föl Imrére, aki mint egy titokzatos keleti papj all a konyha közepén, alakja szinte valószínűtlenné nő a meleg félhomályban s intézkedik. Kezében, mint varázspálca, ott forog a palacsintasütő s mi átszellemülten figyeljük, hogyan történik a varázslat s mint nyer a lelketlen anyag alakot, hogy palacsintaként fejezze be rövid földi pályafutását. Az első már kész is. Odarohanupk. Alaktalan, pirosas barna tömeg gőzölög előttünk a tányéron. Mi ez? Kóstoljuk. Nyúlós, ragadós, édeskés ízű valami. Egy hibája van csak: ehetetlen. Imre megszólal: »Nem egészen sikerült, de nem lehet rossz, van benne tej, liszt, tojás, zsír.« Összenézünk. Nem, ez nem egészen olyan, mint otthon. Imre már izzad s csak konokul, de most már halkabban s nem nagy meggyőződéssel motyogja: »Nem lehet rossz, van benne tej, liszt, cukor, tojás.« Egyszerre csak felcsattan: »Ha nem ízlik, hát folytassátok!« Mit tagadjuk, hogy nem ízlik! A tűzhelyhez *Iép Miklós, aki eddig a csendes szemlélő szerepét töltötte be, bár a konyhaművészetek terén kimagasló érdemeket szerzett s döntéseit és bírálatait fenntartás nélkül a teljes tudás előtt meghajolva elfogadjuk!. Balkézzel megragadja a megcsüfolt és ki-» gúnyolt péppel telt fazekat s szakértő orral beleszagol. A következő pillanatban elragadja az ihletett művészek pillanata s szinte ön- tudatlanul alakítja tovább a megkezdett művet. Lisztet önt a folyékony anyaghoz, jobbkézzel már teszi is fel a vízzel telt fazekat a tűzhelyre, sóz, habar, kever s mi izgatottan nézzük minden mozdulatát, hogy ellessünk valamit az alkotás nagy titkából. Miklós se nem lát, se nem hall. A víz már rotyog. Hirtelen egy ügyes testcsellel galuska- szaggató deszkát kerít, szakértő kézzel szaggatja bele a tésztát a forró vízbe, kever s (a következő pillanatban leveszi a fazekat a tűzről. Ismét sózás következik. Szemünk ragyog az áhítattól. Egy pillanat s mar forró, zsíros lábasban rotyog a galuska, egy-két tojást üt rá, gyors lendület s máris előttünk párolog a tojásos galuska. Felüvöltünk a gyönyörűségtől. Végre! A nagy mű befejeztetett. Villát ragadunk s megrohanjuk a tányért. Az első falat a torkunkon akad. Ó, átkozott balsors! Nyögünk s vadul forognak szemgolyóink. »Vizet!« — hörögjük. A nyúlós, irgalmatlanul sós tömeg kitartóan ragaszkodik szájpadlásunkhoz. Csak megszabadulni tőle minél előbb! Nem kell! Imre már egészen magábaroskadva susogja: »Nem lehet rossz, van benne tej, stb.« .Miklós konokul néz körül. Nyomozáshoz lát s fáradozását siker koronázza. A felhalmozott nyersanyagok közül diadalmas ábrázattal emeli ki a lisztet s zengi ellentmondást nem tűrő hangon, mint valami kinyilatkoztatást: »Korpás darából nem lehet palacsintát sütni!«1 Késő már ... Egy haszna azért mégis volt a sütésnek. Imrétől ünnepélyes fogadalmat csikarunk ki, hogy nem fog többet főzni. Legfeljebb magának, viszont azt egye meg ő maga, de nq| gyötörje bajtársait. Hiába, a harctéren is áll a közmondás: »Ki mit főz, egye meg!« SZARKA ÁRPÁD, tüzérzászlós. — Megszentelték Nagykanizsa város gyermeküdülő telepét Balatonberényben. Vasárnap délután avatták fel Nagykanizsa város hallaton - herényi gyermeküdülőtelepét. A gyermekek köszöntője után Vajay József nagykanizsai esperesplébános megszentelte az új üdülőtelep minden helyiségét. Vitéz Simonfay Lajos polgármester mondott ezután avató beszédet, amelyben mindenkinek köszönetét mondott, aki az üdülőtelep létesítését előmozdította. A beszéd után a missziós nővérek megvendégelték a polgármestert és kíséretét és meguzson- náztatták a gyermekeket. A polgármester és kísérete ezután megtekintette a balatonberényi Kálót népfőiskolát, ahol dr. Bencze Imréné igazgatónő fogadta őket. — Az Uj Idők legújabb száma kevéssé ismert, érdekes adatokkal tele és egykorú rajzokkal tarkított cikket közöl »Munkácsy pesti napjai« címen Mátéka Béla tollából. Folytatásos regények, elbeszélések, versek, sok szép művészi és időszerű kép és a kedvelt rovatok teszik változatossá a tartalmat. HÍREK AZ ELSÖTÉTÍTÉS MA ESTE HÁROMNEGYED TÍZ ÓRÁTÓL HAJNALI HÁROMNEGYED ÖT ÓRÁIG TART. 1— Kinevezések a vármegyéin. A főispán dr. Kuna István tiszteletbeli szolgabíró, vármegyei közigazgatási gyakornok, a belatinci szolga- bírói kirendeltség vezetőjét fogalmazóvá, Baki Ernő hadirokkant, simontornyai lakost pedig törvényhatósági útbiztosnak nevezte ki. — Hősi 'halott temetése Sümegen. Az április 3-án a 'pestmegyei Bugyi községben az ellenséges gépek ellen vívott légiharcban hősi halált halt ?25 éves korában Kuthy István repülő őrmester, volt sümegi lakos. A hősi halottat édesanyja, özv. Kuthy Józsefné hazaszállíttatta és vasárnap helyezték örök pihenőre aj sümegi róm. kát. temetőben óriási részvét mellett. A tisztikar és legénység szintén elkísérte utolsó útjára a hőst. Az egyházi: szertartás után dr. Kubinyi László hittanár és Mó- rocz László levente megható búcsúbeszédet mondott. Utána az egyesületek koszorúkkal borították be a sírhalmot. — Fölmentették a szolgálattól. Rentye György hivatali segédtisztet a rendőrség vidéki főkapitánya a zalaegerszegi szolgálat alól fölmentette. i— Nagy óvatosság mteltett folyik a zsidó ingóságok leltározása. A 'kiürült gettókban napok óta végzi a pénzügyi hatóság a berendelt férfi- és női munkaerők segítségével a leltározás munkáját. A nemzet vagyonára a leggondosabban felügyelnek, a leltározásnál foglalkoztatottak csak a megfelelő ellenőrzés lefolytatása után távozhatnak az ebédszünetben, vagy a hivatalos munka befejezése után, A kirendelt rendőrőrszemek és a polgári hatóság megbízottjai a munkásokat távozás előtt motozás alá veszik. I— Vönöskeresztes házibetegápoló tanfolyam Sümegen. Sümegen a Polgári Önképzőkörben vöröskeresztes házibetegápoló tanfolyam kezdődött 17 személy részvételével. i— Múnkakerülés miatt internálták. Hegyi Lajos 49 éves zalaegerszegi napszámost a rendőrség 10 napi elzárásra ítélte és internálta. Hegyi azoknak a dologkerülőknek egyike, akiknek az a szavajárásuk: »Eleget kerestem tegnap, ráérek dolgozni, majd ha jól. megfizetik.« 1944 július 19. Baitárs! Fiatal magyar ! Csak bátor népeknek lesz hazájuk s végképp eltűnnek a gyáva nemzetek! ANTIBOLSEVISTA IFJÚSÁGI TÁBOR Jelentkezni lehet minden nap délután 6—9 óra között Kosstuth-utca 2. szám alatt. . Laptulajdonos: Zalai Magyar Élet lapkiadó kft. Felelős kiadó: Dr. Pesthy Pál. Kakas Ágoston nyomdája, Zalaegerszeg. Telefon 131. I Minden alkalomra sz könyv! Mindenféle könyvet. írószert, kegytárgyakat, hanglemezeket. . lemezjátszó gépeket stb. előnyös árban, nagy választékban talál a Kakas-nyomda könyv, papír, írószer és Zalaegerszeg, Kossuth L .
