Zalai Magyar Élet, 1944. július-szeptember (5. évfolyam, 145-222. szám)
1944-07-10 / 153. szám
1944 július 8. 5 MACIÉT Hat szövget harck néhány perc aiatt egy osztályirnok szakaszvezető Nemrégiben, néhány nappal esküvője előtt, behívót kapott Urschik Ferenc debreceni timár- segéd. Az esküvői előkészületek természetesen félbenmaradtak, másnap már beöltözött és felvarrta zubbonyára a három csillagot. Nemsokkal ézután pedig a légvédelmi tüzérosztállyal elindult a keleti hadszíntérre. A h3jdu ezred kötelékében kapott az osztály első arcvonalbeli beosztást 0. környékén. Urschik Ferenc szakaszvezető mellén akkor már ott diszlett a kisezüst, az első osztályú tüzkereszt, a szolgálati emlékérem, a felvidéki és erdélyi emlékérem. Bátorságáról bizonyságot tett már a felvidéki hadjáratban is. Ekkor kapta a kisezüstöt, amikor egy toronyba befészkelt cseh géppuskát egymaga elhallgattatott és megsemmisített. Az osztályirnok az első vonalban Urschik Ferenc szakaszvezeíöt osztályírnoknak osztották be. Jobban szeretett volna más beosztásban szolgálni, de tetőtől-talpig katona volt, aki a parancsot mindenkor százszázalékosan végrehajtja és nem emel semmi ellen kifogást. Nincs szüség itt firkászra — modották tréfásan bajtársai, egyszer-egyszer, amint megjelent a figyelőhelyen. Urschik szakaszvezető csak mosolygott ilyenkor. Tudta, hogy 'bajtársai szeretik, s tréfájukkal egyáltalán nem akarják bántani. Arcvonalszolgálatának harmadik napján hadnagya megmutatta neki, hogyan kell az új német páncélos elhárítófegyvert kezelni, s hogy milyen félelmetes és hatásos fegyver ez a mamut-nagyságu T. 34 es szovjet harckocsik ellen. Két nappal ezután egy főhadnagyot kellett felvezetnie a figyelőhelyre, aki tájékozódni akart az ellenséges vonal alakulásáról. Alig tartózkodtak azonban néhány percet a megfigyelőhelyen, amikor nagy bolsevista támadás indult meg a magyar arcvonal ellen. Mint hatalmas, páncélos teknősbékák, bukkantak fel előttük a T. 34 esek. Nyomukban a szovjet gyalogság. Közben aknákkal záporozták a magyar állásokat. Mintegy száz darab T. 34 es hömpölygött a honvédek felé. Urschik szakaszvezető lebuzódott egy cserjés ~ mellett húzódó futóárokba. Mintegy 60 70 métert kúszott benne, amikor az egyik helyen egy csomó ilyen új páncélos elháritófegyvert talált felhalmozva Megörült annak, hogy most ki- pn bálhatja ügyességé! és tudását. Ezen a helyen aztán állást foglalt. Körülötte aknaszilánkok röpködjek, golyók sivítottak és óriási dübörgéssel egyre közeledlek a szovjet „teknős- békák.“ Fő a hidegvér . . . Urschik Ferenc szakaszvezető a keze ügyébe készítette az elhárító fegyvereket és várta a T. 34 eseket. Egész köze! volt már hozzá az első szovjet harckocsi, amikor a szakaszvezető kilőtte az első lövedéket. Pillanat műve volt csak az egész és az óriásnak páncéltornya lerepült a földre. Füstölgőit az egész alkotmány és bénán ottmaradt az alacsony bokrok mellett. A következő pillanatban azonban felbukkant a másik acélszörny. Majd a harmadik, negyedik, ötödik, hatodik . . . Mind Urschik felé tartott. Urschik azonban nem vesztette el hidegvérét. A második páncélos szörnyet Ugyanúgy elintézte, mint az elsőt. Jött a harmadik, ez sem kerülte el sorsát. Most már Urschik elemében volt. Páratlan hidegvérrel célzott és öt perc alatt összesen hat T. 34-es sorakozott előtte kilőtt hulla gyanánt. Közben minden oldalról is zudult a veszedelem a páncélosok felé. Jobbra Urschiktól egy hajduszoboszlói honvéd hasonló hidegvérrel s ugyanilyen fegyverrel négy T 34-est robbanKöz- és magánérdek, hogy a jő újság pontosan eljusson az előfizetők kezébe. Akinek a postai vagy házhoz való hiányos kézbesí tése miatt bármi panasza van, azonnal jelentse be (helybeliek szóban, vidékiek Írásban) kiadóhivatalunknak. Csak bejelentés után lehet orvosolni a panaszokat. tott fel. És távolabb is egymásután dőltek ki a bolsevisták páncélos óriásai. A szovjet páncélosok támadása megrekedt. A még épségben maradt T. 34-esek visszafordultak. Fejvesztetten menekülni kezdett visszafelé a szovjet gyalogság is. Urschik Ferenc szakaszvezetőt dicséretben részesítették kiváló teljesítményért és felterjesztették magyar és német kitüntetésre De bátorságáért még további jutalmat is kapott. Parancsnoka három hét szabadságot adott neki az öt napi arcvonal szolgálat után. — Legalább most már megtarthatom az esküvőt, — mondotta Urschik Ferenc szakaszvezető mosolyogva, mikor felszállott a szabad- ságosvonatra. — Na ugye, néha mégis csak szükség van a firkászra is, — mondotta évődve bajtársainak. KAPLONYI GYÖRGY hadnagy haditudósító. Írógépet használtat veszek, cserélek. Szakszerű javításokat vállalok Horváth Miklós irógépműszeré&z. Regény jfc Magyarra fordította G a á I Olga (42) Grisa összeszorított ököllel lépett az ifjú elé és rákiáltott: — Disznó kutyák, megrohantatok bennünket, békés utasokat és őrizetbe vettetek, Egyetlen szót sem váltunk veletek, amíg a vendéget megillető főhelyet át nem engeditek! — Grisa, megőrültél!? — kiáltottam rá, de ő csak csendre intett a kezével!. Szavai szörnyű hatást váltottak ki a kai- műkők között. Ismét teljes hangzavar keletkezett a sátorban és mongol arcvonásaikon meglepetés és zavar tükröződött. Néhányan már sokkal barátságosabban pislogtak felénk, mi pedig kíváncsian vártuk a fejleményeket. Ekkor az öreg vezér leszállt a főhelyről, a mellette ülő is felállt és puha pokróccal takarta be ülését, majd mind hátrább léptek, hogy helyet engedjenek nekünk. Az öreg mély meghajlással arra kért beni nünket, hogy foglaljuk el a fő helyeket. Még nem jutottam szóhoz a csodálkozástól, amikor a fiatal kalmük ismét hozzánk lépett és azt mondta: — Vezérünk parancsára tiszteletbeli helyeinket adjuk át nektek. Most már arra kérlek,) áruljátok el, hogy kik a vendégeink. Grisa felkönyökölt az ülésen és úgy vála-: szolt: — Népetek barátjaiként érkeztünk és bé-i kében akarunk élni veletek. Nagyon messziről jöttünk és egy éjtszakára szeretnénk meg-, pihenni nálatok. Semmi rosszat nem akartunk, amikor ti hirtelen megrohantatok bennünket a sötét éjtszakában. Nem vagyunk rablók és nagyon rosszul esett, hogy a híres kalmük nép olyan barátságtalanul fogadott bennünket. Amikor a fiatal kalmük tolmácsolta Grisa, szavait, ismét általános meghökkenés és za-i var keletkezett. Az öreg vezér újra rendelkezett és már hozták is a friss juhsajtot, kenyeret és tejet. Még sokáig együtt maradtunk kalmük barátainkkal, akik elmondták, hogy azért támadtak meg bennünket, mert bolsevistáknak néztek! De az a tény, hogy nem viseltünk egyenruhát és nem a széleshátú bolsevista lovakon ültünk, már nagyon meggondolkoztatta őket. Most aztán, miután megtudták, kik vagyunk, kétszeresen örülnek nekünk... Amikor később a kalmükök sátrában jó meleg pokrócokba göngyölve magunkat, aludni tértünk, megkérdeztem Grisától: — Mi az oka annak, hogy a kalmükök olyan nagy ellenségei a bolsevistáknak? Még ma, 1929-ben is, holott a bolsevisták mindent elkövetnek, hogy éppen ezeket a keleti törzseket megnyerjék maguknak? — Hát az orosz parasztok nem éppen olyan ellenségei a bolsevizmusnak még ma is, —( válaszolta Grisa — mint a legelején? Nem harcolnak-e még ma is ezerszámra ott a fölkelők soraiban, hogy az orosz nép vérszívóit megsemmisít|sék? Ugyanez a helyzet a kalmükökkel is. A bolsevisták eltiltották őket a vallás gyakorlatától, amely szerintük —I ópium a nép számára. Ugyanúgy üldözik köztük a jobbmódúakat, mint az orosz kulá- kokat, a nincsteleneket felbujtogatják és végül elveszik ősi legelőiket. Egyforma recept szerint dolgoznak az egész nagy Oroszországban. A fehéroszoknál, az ukránoknál, a kaukázusi hegyi népeknél, a karéliai finneknél, a volgamenti németeknél, a középázsiai muzulmánoknál, mindenütt egyformán működnek. * Másnap reggel fölkészülődtünk, hogy útunk hátralevő részét megtegyük. Néhány idősebb kalmük még elkísért bennünket egy darabon, a fiatal kalmük pedig, aki tolmácsként szerepelt, egyenes parancsot kapott, hogy egészem a határfolyóig vezessen bennünket, ahol már a fölkelő fehéroroszok védelmét élvezhetjük! A fiatal kalmük kitűnő útikalauznak bizonyult, kerékbetört orosz nyelven sokat mesélt a föl- kelők életéről1 és hőstetteiről. A kalmük és más barátságos törzsek gyakran látták vendégül a fölkelőket. Grisa megkérdezte tőle: — Mondd, Manyin, ha most bolsevistákkal találkoznánk, mit tennél'? Manym olyan szörnyülködő arcot vágott, hogy hahotában törtünk ki. De ő változatlanul megőrizte drámai komolyságát és így válaszolt: — A bolseViki ellensége Manyimnak, Ma- ínym mindenütt agyonüti a bolsevistát! De ha most bolsevisták jönnének, akkor Manym, mint a szélvész, repülne el innen lovával1, mert a bolsevistáknak nem szabad megtudniuk, hogy Manym a fölkelőkkel' jóban van, különben agyonütnek minden kalmüköt. Nem, azt nem szabad megtudniok soha! Grisa olyan arcot vágott, mint aki életének legnagyobb ostobaságát követte el és részvéttel eltelten nézett a derék ifjú kalmük arcába, aki életét tette kockára, amikor bén-( nünket a fölkelőkhöz elkísért. > (Folytatjuk.)
