Zalai Magyar Élet, 1944. július-szeptember (5. évfolyam, 145-222. szám)
1944-09-30 / 222. szám
I ARA 20FILLÉF 1944 SZEPTEMBER 30. SZOMBAT rmomfuiLET V. évfolyam # politikai napilap # 222. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Zalaegerszeg, Tüttössy-utca 12. Telefon 80. A próbáratétel napjaiban A próbáratétel egyre nagyobb. A nemzeti erőfeszítésnek is egyre még nagyobbnak kell lennie. A világégésnek talán már az utolsó lángjai lobognak. Ezekben a lángokban nemzeti öntudatunknak, önérzetünknek, hitünknek, bizo- dalmunknak, munkabírásunknak, összetartásunknak, egyetértésünknek megpörkölődnie nem szabad. A világot elsöpörni akaró lángok oltásában mindannyiunknak ott kell lennünk: a külső és a belső arcvonalon egyaránt és pedig a legelső vonalakban. Aki ma könnyűnek taláítatik, salakjává süly- lyed ennek a hazának. Ma katonának kell lennie mindenkinek. Egyik a külső, másik a belső arcvonaí kato- na'ja. A henyélő, csak harácsoló egyik arcvonalnak se katonája. Az anyagi zsírosodás szinte kézzelfogható fokmérője annak, hogy az illető nem dolgozik, hanem a futó javak, lehetőségek kegyence. Hála Istennek, sokan az eddig tévelygők, félrevezetettek, hibásan látók közül is rájöttek arra, hogy elsősorban csak saját magunkra támaszkodhatunk. A magyar honvéd legyen a mintaképünk, az a magyar fiú, aki ott harcol, kint az első arcvonalban. Akinek nem reggel hétkor kezdődik a munkája, amelyet hajszál pontossággal délután kettőkor befejez, hanem reggeltől- reggelig harcban áll, az életét minden pillanatban kockára téve. Az embereket tehát aszerint is osztályozzuk ma, hogy ki hánytól hányig dolgozik. Minél kevesebb a munkaideje valakinek, annál értéktelenebb tagja a nemzetnek és annál kevesebb jussa van a haza által nyújtott Javakhoz. A harctérnek is értékesebb katonája az első-, mint a hátsóvonalbeli. A világháború vitézeit, a harctéri kitüntetésekkel díszített magyar honvédeket, a harctéren küzdő fiainkat, a hadirokkantakat, hadiözvegyeket, hadiárvákat, a hadbavonultak hozzátartozóit senki emberfia meg nem előzheti semmiféle hivatali elhelyezkedésben, előléptetésben, jogosítványok elnyerésében, földbirtokszerzésben. S ahol eddig hiba történt e tekintetben, azt jóvá kell tenni. Csak utánuk következhessenek azok az épek és egészségesek, akik óvakodva kerülik a hadiszolgálatot s így tulajdonképpen semmi, ma számottevő áldozatot nem hoznak. Örüljenek, hogy megvan az életük biztonsága, az aránylagos kényelmük, a mindennapi nyugodt pihenésük. Itt az idő végre, hogy ha valaki követele- lőzik, szájaskodik, vagy tolakodik, elébe vessük a kérdést: mit tettél a hazáért? Mutasd meg érdemeidet, áldozataidat! Voltál-e a harctéren? Dolgoztál-e kézzelfogható eredménnyel a közös ügyért? Résztvettél-e honvédeink, sebesültjeink támogatásában, a háborús munkaerőhiány pótlásában, segitetted-e a menekülteket, végeztél-e bármely munkát a hadha- vonuít családjának megsegítésére, nemcsak hirdetted, de szolgáltad-e élő hittel a nemzet győzelmét? Nem elsősorban az oklevél papírosa, nem, hanem az érdem, az erkölcsi1, szellemi rátermettség legyen elsősorban a nrinő- sítés a közpályákon való térfoglaláshoz. Felelős szerkesztő: Dr. PESTHY PÁL Előfizetés: 1 hónapra 3.40, 3 hónapra 9.SO P. Postatakarékpénztári csekkszámla: 1.264 sz. Nagyszabású természetvédő munkálatokat készítenek elő háború utánra a tihanyi félszigeten Az Országos Természetvédelmi Tanács a vulkanikus eredetű, kráterokkal, krátertavakkal és gejzírkúpok százaival teleszórt tihanyi félsziget nemzeti parkká való nyilvánítását és berendezését készíti elő. A természeti ritkaságokkal és tájszépségekkel telezsúfolt hatalmas terület egész terjedelmét törvényes védelem alá helyezik, a rajta levő növényekkel, állatvilággal, sziklaalakzatokkal és parti részletekkel együtt. Az érdekes és nagyszabású munka egyik velejárója a vulkanikus eredetű Belső-tó rendezése. Ezt a szabálytalan alakú tavat, amely Tihany község délnyugati végén terül el jó mély medencében, hatalmas nádasok és kákás, szittyós növényzet veszi körül. Magas vízállása gyakran veszélyezteti a község parti házait és a körülötte elterülő földeket. Ezt az állandó veszedelmet kívánják majd eltüntetni a tó vizének elvezetésével. A Belső-tó víztömegét át akarják vezetni a tőle északnyugatra elterülő üres, kiszáradt tómederbe, amelyben valamikor a Külső-tó vize hullámzott. Ez a kiszáradt tómedence az aszófői országúitól délre, az Apáti-hegy és a Hosszúhegy között nyúlik be a mezőgazdaságilag művelt földek közé. A víz átvezetése természetesen hatalmas munkát és tetemes költséget jelent, ezért erre csak a háború után kerülhet sor. A rendkívül érdekes ügyben fölkerestük az Országos Természetvédelmi Tanács Krisztina- körúti irodáját, ahol a szebbnél-szebb zalai és balatoni fényképnagyítások rengetege díszíti a korszerűen berendezett hivatal szobáinak, tanácstermének és előszobájának összes falait. A gyönyörű képsorozatok szemlélése közben valósággal megdöbbentünk az örömtől: hát ennyi és ilyen mesés szépségű természeti kincseink vannak nekünk Magyarországon? És ha ennyi van és ilyen -szépek, miért kell véka alá rejteni őket? Miért nem mutatunk be uny- nyit és annyifelé, ahányszor és ahányfelé csak lehet?! A tihanyi tervek dolgában megkérdeztük Födváry Miksa miniszteri tanácsos, nyugalmazott erdőigazgatót, a tanács fáradhatatlan ügyvezető atelnökét, aki a következő felvilágosítást adta: Tihany: nemzeti park! — Régi tervünk Tihany egész körzetének, tehát a félsziget teljes terjedelmének törvényes védelmét törvényhozásilag kimondatni. Mi itt kifejezetten nemzeti parkot akarunk létesíteni. Ez azzal járna, hogy magát a falut is meg akarjuk szüntetni, de csak ezen a helyen; új alakjában az átellenes parton, a somogyi oldalon újra felépítetnők. Illetve a legtöbb tihanyi ház azért megmaradna, mert itt lehetne megvalósítani a magyar Skansent: a szabadtéri múzeumot, amelyben minden tárgyat, eszközt, népművészeti és népruházati holmit, az Hlat- és növényvilág még élő és kiveszett egyedeit összegyűjtenők és megőriznénk. A magyar Skansent boldogult Lendl Adolf keszthelyi nyugdíjas évei alatt részletesen elkészítette, de ő a fővárosba tervezte, míg mi a sokkal nyugalmasabb és zártabb tihanyi félszigeten szeretnők felállítani az első magyar nagyszabású szabadtéri múzeumot. A tihanyiak visz- szamaradó házait eredeti berendezésükkel a helyükön hagynék, de kiegészítenék a bala- tonvidéki népművészet és mesterségek eszközeinek és készítményeinek minél tökéletesebb gyűjteményével, hogy az egész Balatonvidék népi értékeit egy helyen zsúfolhassuk össze és megmenthessük az elkallódás és pusztulás elől. Természetesen egy falut csak úgy megszüntetni nem megy könnyen, ehhez nagyon sok pénz kell. De hiszem, hogy tudományos érdekből majd meglesz erre a szükséges összeg,, de persze csak a háború után. Addig türelmesen várni kell és csak a kisebb jelentőségű ügyekkel foglalkozni. Ezután megkérdeztük Földváry Miksa miniszteri tanácsost, mit helyeznek még védelem alá a tihanyi partokon. Tihany világraszóló ritkaságai — "Elsősorban a világhírű gejzírkúpokat, amelyekből valamikor 110 volt a félszigeten, amikor a vidék még vulkáni működésben volt és állandóan ismétlődtek a forróvizes és víz- gőzös kitörések. Sajnos, a szép gejzírkúpokból ma már csak alig néhány van meg, így a legszebb az Aranyláz, I”' : '! :£•!'. I I OilE " í !^' amely a nevét attól kapta, hogy alkonyat táján a gejzírkúp szeszélyes csipkézetű sziklátuskói- nak halmai a lenyugvó nap utolsó sugaraiban folyékony aranyként ragyognak. De megvan még néhány érdekes és merész szépségű gejzírkúp is. A többit a lakosság szorgalmasan elhordta — házak és villák építéséhez... Ha a félszigetet nemzeti parkká nyilváníttatjuk* minden ilyenféle rongálás örökre lehetetlenné válik. További védelemre szoruló természeti kincsek itt még a Barátlakások, az egykori görögkeleti szerzetesek cellái, amelyek a balatoni part puha kőzetében csodálatos épségben maradtak meg a mai napig. Itt vannak még a part mentén álló furcsa tornyok és oszlopok* amelyeket az éles, állandó szél kivájt és megfaragott, tornyokká alakított. Ezek is ritka természeti csodák és megóvásra méltó ritkaságok. Végül védelem alá helyezzük a Con-
