Zalai Magyar Élet, 1944. július-szeptember (5. évfolyam, 145-222. szám)
1944-09-11 / 206. szám
2 1944 szeptember 11. —.í <-f\i 1AÖYÁP. 'ELET rikai világbiztonsági értekezlet határozatai még nem véglegesek, mert a szovjet kiküldöttek több pontot elleneztek. Most újabb utasításokat várnak Moszkvából. Különös gondot okoz az értekezletnek a kisnemzetek kérdése, valamint az, hogy a négy nagyhatalmon kívül milyen jogot adjanak a többi nemzetnek. Sok vitát okozott a vétó-jog kérdése. Á szovjet húzódozását az okozza, hogy a lengyel kérdést külső beavatkozás nélkül akarja elintézni. (MTI) Ne halassza holnapra, ami újdonságot már ma olvashat a MAGwSffclL'.T -ben. Megvalósult a mezőgazdasági textiliuttatás i Budapestről jelentik: A mezőgazdasági termelés zavartalansága érdekében a kormány megvalósította a mezőgazdasági textillakciót, amelynek keretében a gazdák, valamint a mezőgazdasági munkások és családtagjaik részére utalvány ellenében hatósági áron textiláruk kerülnek kiosztásra. Az erre vonatkozó rendelet szerint a gazdák a pontbeszolgálta- tási kötelezettség teljesítésének megfelelően kapnak utalványokat. Azok, akik teljes beszolgáltatást kötelességüknek mindhárom csoportban eleget tettek, bármilyen kicsi is volt ez a kötelezettség, három darab 50—50 pengő névértékű, textiláru vásárlására jogosító igazolványt kapnak. Azok a gazdák, akiknek a beszolgáltatása a kétezer búzaégységet megj* haladta, az első kétezer egység után három, egyenként 50—50 pengő névértékű, minden további ezer búzaegység után további egy darab utalványt kapnak. Gondoskodás történt arról is, hogy a mezőgazdasági munkást, vagy cselédet ne érje hátrány amiatt, ha a munkaadó nem teljesítette volna beszolgáltatást kötelességét az előírt mértékben. Ez esetben az utalványokat a munkások részére kiadják. (MTI) Szakmabeli kereskedőknek, esetleg iparosoknak adják el a lezárt zsidó üzleteknek nem textiljellegü árukészletét Igénybejelentés szeptember 25-ig írásban történik Vitéz gróf Teleki Béla kormánybiztos főispán a lezárt zsidó üzletek árú- és anyagkészletének kiárusítására vonatkozóan a következő hirdetményt adta ki: A zsidók anyagi és vagyonjogi kérdéseinek megoldására hivatott kormánybiztos által a zsidók lezárt üzleteiben lévő árú- és anyag- készleteknek, valamint berendezési és fölszerelési tárgyaknak értékesítése tárgyában kiadott 1.500—1944 sz. utasításban foglaltak alapján felhívom az érdekelt szakmabeli kereskedők és iparosok figyelmét arra, hogy Zalaegerszegen a lezárt zsidó üzletekben (üzemekben) levő árú- és anyagkészletet, — kivéve a textilüzletek árúkészletét — valamint berendezési és fölszerelési tárgyakat, szakmabeli kereskedőknek, ilyenek hiányában szakmabeli iparosoknak el fogják adni. A textilüzletek berendezési és fölszerelési tárgyait ugyancsak eladják. A venni szándékozó szakmabeli kereskedők és iparosok ezen igényüket szeptember 25-éig írásban jelentsék be a városháza I. emelet 4. számú helyiségében az értékesítést végző bizottságnál. A bejelentésben föl kell tüntetni, hogy a bejelentő kinek az üzletében lévő ingóságokat szándékozik megvenni. Az elkésve beterjesztett bejelentéseket csak akkor lehet figyelembe venni, ha a kitűzött határidő alatt az eladásra kerülő ingóságokra vevő nem jelentkezett. Az eladásra kerülő árú- és anyagkészlet elsősorban a helybeli szakmabeli kereskedőknek fog eladatni. Ha helybeli kereskedő nem jelentkeznék, a környékbeli, vagy távolabbi szakmabeli kereskedők is vásárolhatnak. Ha megvételre ezek sem jelentkeznének, a kérdéses árúk szakmabeli iparosoknak fognak eladatni. Magánszemélyek részére árusítani nem szabad. A megvásárolt üzlet árú- és anyagkészletének átadása az alábbi föltételek mellett történik: a) Az átvett árú- és anyagkészlet, valamint a berendezési és fölszerelési tárgyak őrzéséről és 8 napon belüli elszállításáról a vevő köteles saját költségén gondoskodni. Az esetleges károk és hiányok a vevőt terhelik. b) Az átvett árú- és anyagkészlet, valamint |a berendezési és fölszerelési tárgyak vételárát 6 hónapon belül az illetékes hatóság felülbírálja s amennyiben azt állapítaná meg, hogy a vételár a meghatározott átadási árnál kisebb, a vevő — illetőleg több vevő esetén a vevők egyetemlegesen — köteles a hatóság közlése után az árkülönbözetet 15 napon belül megfizetni. c) Az átvett árú- és anyagkészlet, valamint a berendezési és fölszerelési tárgyak minőségi, vagy mennyiségi hiánya, továbbá esetleges rejtett hiba miatt, vagy bármilyen más jogcímen a vevő semmiféle igényt nem támaszthat. d) Ha az átvett árú- és anyagkészlet zárolás alá esik, azzal a vevő csak az érvényben lévő korlátozó rendelkezések szerint rendelkezhetik. A vételárat a pénzügyi hatóság kiküldöttjének Regény Magyarra fordította G a á 1 Olga (95) A napok egymás után teltek. A második héten reggel azzal tartottak vissza a kivonulástól, hogy jelentkezzem az irodában. Amikor bementem, megtudtam, hogy irnoki munkát kell végeznem. Örültem, hogy csontjaimat egy kissé megpihentethetem és a. ,tek nyeremen kifakadt vérhólyagok begyógyulhatnak. Az irodában tarka társaságot találtam együtt. A műszaki osztály vezetője egv volt ezredes. Már kétszer ítélték el öt-öt esztendőre és most 1931 januárja óta ismét megkezdte a harmadik ötesztendős büntetés kitöltését. — Amikor a büntetésem már végét járja, — mesélte — mindig találnak valami kifogásolnivalót működésemben, vagy pedig megállapítják, hogy még nincs bennem elég »szovjet- öntudat« és mindig újabb öt esztendővel toldják meg. Két pap is dolgozott az irodában: az egyik lengyel, a másik német. A lengyel [nagyon behízelegte magát a vezetőségnél és első Írnokként szerepelt. De a német pap, aki egészen fiatal volt és a háború után fejezte be tanulmányait, csak »takarítónő« volt, — amint ő magát nevezte. Neki kellett mindennap kiseperni és rend- bentartani az irodát és az illemhelyét felsúrolni. De szerencséjére ragyogó humorú ember volt. Sokat mesélt diákkoráról. Ilyenkor az egész iroda reá figyelt nagy érdeklődéssel és kitünően szórakoztunk szavain. Volt egy kommunista is közöttünk az irodában, akit azért ítéltek el egy esztendőre, mert mint orosz hazafi kifogásolta az oroszországi zsidó-uralmat ... Az irodai munka csak mintegy két hónapig tartott. Táborunk ekkor új parancsnokot kapott. Az »új seprő« megkezdte a tisztogatást. A német papot, engem és az ezredest eltávolított az irodából és így újra ja földmunkához kerültem. A lengyel pap az új táborparancs- nok megérkezésekor eltűnt az irodából, de később ismét előbukkant és újra elfoglalta helyét az íróasztalnál. Nem tudom, mi lett aztán a szegény fiatal német pappal, mert engem más táborba helveztek át és azóta eltűnt a szemem elől. * Az új tábor a nagy szibériai összekötő út mentén állt. Naponta robogtak el mellettünk a vonatok, amelyek szabadságra vitték az embereket. Vágyakozó pillantással kísértük ezeket a vonatokat és kimondhatatlan vonzóerővel húztak magukhoz bennünket a sínek. Ebben az új táborban még sokkal rosszabb körülmények közt éltünk. Szörnyű piszkos banképületekben helyeztek el bennünket, amelyekben nyüzsgött a poloska. Sokan a puszta földön aludtak, vagy kint a szabadban. Az a szegény ember, aki a vonatban megbetegedett, akkor már nagyon rosszul volt, de azért minden nap kihajtották a munkára.' Végül is nem tudott talpraállni, mire mint »henyélőt« letartóztatták. Ejgyik este nagy táblát akasztottak a nyakába, amelyen ez a két szó volt: »Henyélő vagyok«. így kellett körüljárnia a táborban. Utána a tábori fogdába tették. Hogy azután nii történt vele, nem tudni. Valószínűleg elpusztult a szerencsétlen, boldogabb világba költözött, ahol nincsenek bolsevista hóhérok. * Elérkezett a nyár. A bolsevisták között egy idő óta érezhető idegesség kapott lábra,. A tábor vezető tisztviselői összedugták a fejüket és újságokat suttogtak egymásnak- Az idegfeszültség az éjjeli őrségre is átragadt, majd köztünk is tovább terjedt. Vájjon mi történt odakint? Nagy fölkelő'- megmozdulásról szivárogtak ki hírek. Egyszer azt hallottuk, hogy a Kaukázusban és Ukrajnában háború tört ki a bolsevisták és a föl- kelők között, majd arról suttogtak, hogy Nyugatszibériában a< lakosság nagy területeken fellázadt a bolsevista uralom ellen. Ezeket a híreket különösen a vízhordó emberek terjesztették közöttünk. Ezek az emberek szabad polgárok, többnyire a környékbeli falvak lakói voltak, akik hektoliter számra hordták nekünk az ivóvizet faltaikból. — Megfigyeltük, — mesélték — hogy rengeteg, katonákkal felt tehervonat robog Szibéria felé. Tüzérséget és autókat szállítanak a szibériai hadszíntérre. Egyikük nemrég utazott vissza Szibériából és látta, amint négy lelőtt repülőgép zuhant alá a ^magasból. És végül arról is tudtak, hogy a személy- szállítás Szibéria felé szünetel. Mit jelentsen mindez? Ha fölkelőéletemre gondoltam, vad örömmel töltött el ez a. hír. Tehát a fölkelők működnek! Vájjon Grisa köztük van-e? És vájjon Nadja asszony előjött-e a hegyekből? Új reménységek ébredeztek a szívemben. A kiszabott munkát senki sem tudta elvégezni. A tábor vezetősége tisztában volt ezzel és mégis fenntartották munkaköveteléseiket. Munkaezredünket egyik nap megbüntették, Éjtszaka felköltöttek bennünket és kihajtottak a munkahelyünkre, hogy éjtszakai munkával pótoljuk az elégtelen napi teljesítményt. Másnap még kevesebbet tudtunk dolgozni és az esti felülvizsgálásnál olyan kimerültek voltunk, hogy egymás mellett rogytunk le a földre. Az őrök belénk rugdostak és puskatussal püföltek bennünket, úgy hogy nehányan komoly sérülést szenvedtek. , , (Folytatjuk.) , ,
