Zalai Magyar Élet, 1944. július-szeptember (5. évfolyam, 145-222. szám)
1944-09-04 / 200. szám
2 1944 szeptember 4. Ne halassza holnapra, ami újdonságot már ma olvashat a -ben. holmi szovjet követséghez fordultak, hogy a szovjet kormány hajlandó-e fegyverszünetet kötni a finnekkel. A szovjet kormány válasza 29-én érkezett meg, amelyben a fegyverszünetet, vagy békekötést attól tették függővé,, hogy a finnek a finn-német kapcsolatokat megszakítják és a Finnországban harcoló német csapatokat két héten belül eltávolítják. A szakítást tehát Németország tudomására hozták és felszólították a német csapatokat, hogy hagyják el a finn területeket. A finn miniszterelnök ezután kijelentette, hogy az előbbi kormány által hozott határozat, amely szerint a szovjettel különbékét nem kötnek, meghaladott álláspont. Azt annakidején az államelnök maga jelentette ki és határozatát nem terjesztették az országgyűlés elé. A határozat elvetése tehát a mostani 'államfőre nézve nem jelent határozatszegést. A finn miniszterelnök figyelmeztette ezután a finn népet az eddig nem látott veszélyekre és az elkövetkező ne- héz időkre. A finn sajtó megértést kért a finn néptől a kormány határozatához. (MTI) Berlinből jelentik: A ma reggeli lapok a finn határozatról írnak. A Deutsche Allgemeine Zeitung ázt írja, hogy Finnországnak keserves megpróbáltatás lesz a háború beszüntetése, mert a legnehezebb föltételeket is el kell fogadnia. A német hadvezetőség már régebben úgy intézkedett, hogy a német hadsereget könnyen elszállíthassák onnan. A német nép tovább folytatja harcát a végső győzelemig. (MTI) Berlinből jelenti az Interinf: Szeptember 3hán a szovjet megindította várt nagy támadását az északi arcvonalon. Különösen Osztrov és Roheim környékén folynak a heves harcok (MTI) Az Interinf jelenti: A kárpáti szorosok arc- í vonalán heves 'harcokban visszaverték a német és magyar csapatok az erős román és szovjet j kötelékek támadásait. A Székelyföld kiugró j része szilárdan a, magyar és német csapatok i kezén van. A románoknak és a bolsevistáknak j déli irányból sikerült a magyar határon át- j törniök, de a betört ellenséget visszaverték j J\L ílAötttRELET és 'a terepet megtisztították. A leghevesebb harcok ezúttal is az Ojtozi-szoros vidékén voltak. A keleti arcvonal északi szakaszán Mit- tautól nyugatra a bolsevisták 5—6 páncélos hadosztályt vontak össze. Ugyanilyen nagyságú hadsereget fonták össze Bauskától délre és Modohntól nyugatra. Úgy látszik, hogy az északi arcvonalon lévő németeket el akarják vágni a középső arcvonaltól. A német harci és csatarepülők állandóan támadták a szovjet felvonulásokat Modohn és Tartu vidékén. Felgyújtottak 46 üzemanyagszállító vonatot és egy benzinraktárt. A repülők legalább 100 járóművet elpusztítottak. A nagy Visztula kanyarulatban a szovjet kisebb betörést ért el súlyos veszteségek árán. Varsótól északkeletre meghiúsították a (németek a szovjet előretörési kísérleteket. Varsó óvárosában teljesen leverték a fölkelőket. (MTI) A bretagnei arcvonalról jelenti a NTI: Német harci kötelékek heves harcokat vívtak a Brest-et támadó ellenséges kötelékekkel. Az erőd előtt rengeteg ellenséges katona holtteste hevert. Brest főparancsnokát az amerikaiak felszólították a megadásra. A főparancsnok a felszólítást visszautasította. Az amerikaiak, tekintettel nagy veszteségeikre, a harcot Uem folytatták tovább, hanem az erőd támadását a légierőkre és a nehéz tüzérségre bízták1., (MTI) Berlinből jelentik: Brest ellen ismét heves támadást indítottak az amerikaiak. Két ki!- sebb betörést sikerült elérniük, amelyeket a németek elreteszeltek. (MTI) Stockholmból jelentik: A londoni lengyel kormány jelentése szerint a szovjet a menekült kormány pártján levő lengyel katonákat és tiszteket keletre szállította. Ugyancsak keletre szállították Lembergből a menekült kormány megbízottját és képviselőjét. (MTI) Pozsonyból jelentik: A csehszlovák fölkelők központja Turócszentmárton és Liptószent- miklós. A fölkelők újságja a Narodni Noviny volt, amely a szlovák állam elleni gondolatokat csempészte bele a közvéleménybe. Külföldi sajtójelentésekkel ellentétben Berlinben kijelentették, hogy a német csapatok Szlovákiában nem folytatnak hadműveleteket, hatnem csupán katonai eszközökkel végrehajtott rendőri tevékenységet. (MTI) INNEN IS — ONNAN IS Berlini jelentés szerint Amiens franciaországi várost az ellenséges erők elfoglalták. —- A Gyimesi-szoros előterét is teljesen megtisztították a magyar és német csapatok a bolsevistáktól. — A dinnye ára, amely évekkel ezelőtt még 3—10 fillér volt kilónként, most 1—2 pengő körül jár Sopronban. — Korbácscsal rávert az államrendőrségi' detektívre Huszár Károly szentgotthárdi lakos felesége, amikor a detektív a lakáson ki akarta hallgatni egy bűnügyben a férfit. Az asszony hatheti fogházat kapott. — Eljárás indult Fábos István baranyaszentlőrinci gazdasági munkás ellen, mivel napi 30 pengőn alul nem akart dolgozni. Ezzel kapcsolatban említjük meg, hogy Zalaegerszegen az aszfaltjavításnál a szurokolvasztó kályhánál foglalkoztatott egyes munkások 6 pengő óradíjat kértek. Végül is a város 2.40 pengőben állapította meg órabérüket. — A zirc-cisztercita rendben az idén 21 ifjú szerzetest szenteltek pappá, amely egyedülálló esemény a Rend évkönyveiben és különösképpen a mai háborús világban. Ebből az alkalomból XII. Pius pápa apostoli áldását küldte a Rend apátjára, összes tagjaira), főképpen az új fölszenteltekre és azok rokonaira. — Cirill püspök és egyháztanítö halálának 1500. évfordulója alkalmából a pápa enciklikát bocsátott ki, amelyben a legmelegebben meghívta a szakadár keleti egyházat a római egyházba való visszatérésre. — AMáv szegedi üzletvezetőségének közlése szerint a szegedi pályaudvarokat ért légitámadás miatt további intézkedésig a rókusi pályaudvaron bonyolódik le a személy- és teherárúforgalom. — Megkezdte működését a Faközpont a rendelkezésre álló tüziíamennyiség szétosztására. A tüzifaszükségletet létekszám szerint állapítják meg. A szétosztás ellenőrzése az idei télen nem a vásárlási könyvbe való bejegyzés alapján, hanem új, minden személyre kiterjedő hatályosabb ellenőrzési rendszerrel történik. — Kötéláltali halálra ítélte a kaposvári rögtönítélő bíróság Kisgéczi József somogyudvar- helyi földmívest, mivel megfojtotta az édesapját, aztán a holttestet felakasztotta, hogy az öngyilkosság látszatát keltse. — Élő gyíkokat, békákat és piócákat dobáltak le Zenta környékén az ellenséges repülőgépekről. Az állatok egy részét Budapestre küldték megvizsgálásra, mert az a gyanú, hogy fertőző bacillui sokkal vannak beoltva. Dobáltak dohánylevélhez hasonló növényt és celofánba burkolt tárgyakat is. (90) Odakint már nemsokára tavaszodni kezdett és én még mindig a cellámban ültem'. Hatodik hete már, hogy rabságban voltam. Három csütörtök éjtszaka hallottuk a kivégzettek halálsikolyait. Ezek a jajgatások és velőtrázó sikoltások az én lelkemet is borza-! dállyal töltötték el. Szívem elszorult ilyenkor és nem csodálkoztam azon, hogy cellánk egyik régebbi lakója egy ilyen csütörtök éjtszaka megőrült. Azt mondták, hogy a halálraítélteket szembeállítják a fallal és .hátulról lövik őket agyon. Elhatároztam, hogy én ezt nem fogom megtenni. Ha odáig jutok, semmiesetre sem engedem magam hátulról agyonlőni. Két újabb foglyot tettek be a cellánkba. Valósággal megrohantuk őket kérdéseinkkel. Az egyik egy kubánvidéki fiatal (kozák. Azt sem tudta, miért tartóztatták le. Több faluja,- beli ismerősével vadászatra indultak. Vadászat közben a »senki földjének« nevezett területre is elkóboroltak, ahol a fölkelők vidéke kezdődött. Hirtelen egy osztag vörös katona bukkant fel előttük. Rájuk támadtak és azzal vádolták őket, hogy a fölkelőkhöz akartak átszökni. Hiába tiltakoztak a vád ellen, mitsem használt. A vörösök mindannyiokat magukkal vitték. A szerencsétlen fiatal kozákot azóta börtönről börtönre hurcolták. Teljesen kétségbeesett már. S. városban végképp el kellett volna dőlnie a sorsának. Megérkezett a GPU parancsnok és a fiatal kozákot maga elé szólította. — Bizonyítékaink vannak rá, — mondotta — hogy nagy összeesküvést terveztetek. Halálra ítéltünk, de még megmentheted magad, ha az összeesküvők névsorát kiszolgáltatod. Hiába volt minden ellenvetés, hogy ő egyetlen összeesküvőt sem 'ismer, a parancsnok tovább erőszakoskodott, míg végül is kitört belőle az elkeseredés és azt válaszolta,, hogy csináljanak vele, amit akarnak, de ne faggassák többé és hagyjanak neki békét. Erre aztán a halálkamrába hurcolták. Azt hitték, hogy ott majd összeroppan. Falhoz állították /és a parancsnok lövésre vezenyelfcr De ebben a pillanatban berontott valaki az ajtón. Odasúgott valamit a parancsnoknak, mirle az ismét felszólította a halálraítéltet; hogy még mindig megkegyelmeznek neki, ha őszinte vallomást tesz... — Nem, — tört ki a végső elkeseredés az idegileg agyonkínzott fiatal kozákból — semmit sem tudok és nem is akarok többé semmiről sem tudni. Lőjjetek már agyon, ti gaz hóhérok! Lőjjetek agyon, ha mondom! Azzal ismét a fal felé fordult. Ekkor a gallérjánál1 fogva egy erőteljes kéz megraj- gadta és kidobta a halálkamrából!. A mi cellánkba dobták be. — Hazulról semmi hírt sem kapok — panaszolta a fiatal kozák — és senki sem jön meglátogatni. — Édes öcsém, az;on ne csodálkozzál, — vigasztalta az egyik öreg fogoly — mert írni nem szabad s az otthoniak azt hiszik, hogy már meghaltál. A másik új cellatársunk az elmúlt össze1! a faluja határában levő kis földjét szántotta a téli vetéshez, Sovány gebéjével éppen az út szélére ért, amikor gépkocsi robogott feléje az országúton. Az autó megállt 'és két GPU egyenruhás férfi megkérdezte tőle, hogy miért szántja maga a földjét és miért nincs öenne a kolhoszban. — Ez a kis föld a sajátom, —- válaszolta a néhányholdas kisgazda — és elő kell készítenem a téli vetésre. Erre a szelíd válaszra a két vörös irgalmatlan dühbe gurult s felváltva ordították az öreg parasztnak, hogy semmi joga sincs saját földjének megművelésére, mert a föld az államé. Utasították, hogy azonnal hagyja abba a szántást és iratkozzék be a kolhos/.ba. De az öreg muzsik nem hagyta magát: — Majd megmutatom én nektek, — válaszolta most már haragosan — hogy a\ saját földemet én szántom fel, mert engem a falubeli kommunista csoport szegénynek nyilvánított. így tehát nem iratkozom be a koihoszba. — A vörösök pisztolytáskájukhoz kaptak, de én sem voltam rest — mesélte az öreg. — Felkaptam a kezemügyében lévő trágyavillát. Erre a vörösök tovább hajtottak. De este már értem ’jöttek és lefogtak. —- Na, testvérek, — fordult cellatársai felé az öreg muzsik — most ítéljetek magatok!^ hogy jogom van-e saját kis földemet megmunkálni, vagy nincs? (Folytatjuk.)
