Zalai Magyar Élet, 1944. július-szeptember (5. évfolyam, 145-222. szám)
1944-09-02 / 199. szám
6 Iw^mTelet 1944 szeptember 2, Kilencven évvel ezelőtt volf az első sétahajózás Balafonfüredfől Keszíhelvícj Széchenyi István grófnak lelkes kezdeményezésére éveknek buzgó munkája után gyümölcsbe érett a balatoni hajózás. Hertelendy Károly, Zalának egykori alispánja, meg Kisfaludy Sándor, minden nemes közügynek él-1 tető kovásza keresztülvitték, hogy hosszas vajúdás, meg kísérletezés után a Balatonon is állandóan megindulhatott a gőzhajózás. Az első gőzöst Kisfaludy nevéről nevezték el és az első sétautazást éppen kilencven évvel ezelőtt tették meg rajta Füredtől Keszthelyig. A hajón volt az akkori zalai közéletnek szá-, mos nevezetes férfia, társadalmának sokat szereplő hölgyei s a kíváncsiság is számos kit rándulót késztetett arra, hogy tanúi legyenek ennek a ritka eseménynek. A füredi kikötőben víg zeneszó mellett és tarack durrogása közepette szálltak a 'hajóra, Keszthelyen pedig szintén zeneszó várta őket. Az egykorú újságAz ember mindig a szorgalom, a közösségért végzett áldozatos munka mintaképét látta a méhekben. Meg is érdemli az elismerést a virágfakasztó, gyümölcsérlelő, melegebb évszakok szorgalmas munkás népe. Az aranyostestü szárnyas bogárkák szinte megállás nélkül cikáznak ide-oda a virágkelyhek között és sürögnek forognak apró államaik, a kasok és kaptárok bejárata körül. Kedves döngicséléssei végzik munkájukat, épitik viaszkamrájukat, gyűjtik a virágok illatos mézét s etetik, dajkálják királynőjük gyermekeit, testvérkéiket, a jövő dolgozó nemzedékeit. A méhek valójában csak saját magukért dolgoznak, de munkájuknak hasznát látja az ember is. „Kezelésbe veszi“ a kis bogaraik államait. Lakást ad számukra, gondozza őket, gyakran segít nekik, de ennek fejében alaposan meg is vámolja őket. A méhészkedés többévezredes első nyomai Keletre és Egyiptomba vezetnek, de ma már az egész világon rendszeresen űzik az egyre tökéletesedő méh- gazdálkodást. Igen elterjedt foglalatosság a tudósítások részletesen megemlékeznek erről az eseményről és hozzáteszik, mint különösséget, hogy a Kisfaludy-gőzös annyira ragaszkodott az utasaihoz, hogy alig akarta őket leengedni. A frissen festett padokhoz ugyanis szinte hozzáragadtak az urak és a hölgyek és a ruhájukon viselték a szent frigynek tartós nyomait. A sétahajózás befejezéseképpen táncmulatságot rendeztek, amelyen szerepelt a szép és méltóságteljes, lassú toborzó magyar tánc is. Azelőtt palotás néven ismerték. A' csárdásnak ezt a fajtáját az öregurak is módfelett kedvelték, mert mentesültek a korukhoz nem való rohanó, fárasztó táncfiguráktól és mégis élvezhették a táncnak minden gyönyör rüségét. méhészkedés nálunk is. A nyilvántartások szerint napjainkban mintegy 70 ezer főre rúg a magyar méhészek száma. A méhcsaládok száma ugyanakkor kerekszámban 700 ezerre tehető, de átlagot számítva 10 család jut egy méhészre. A méhészek túlnyomó többsége nemcsak a jövedelemszerzés miatt foglalkozik velük, hanem mert a méhészkedés egyike a legüditőbb, legnemesebb szórakozásoknak is. Méhészeink között egyaránt akad egyszerű napszámos, iparos, tisztviselő, általában mindenféle foglalkozású ember. Legnagyobb részük csak mellékfoglalkozásként űzi ezt a mesterséget, de méhészeinknek 10 százaléka ebből él. Hajdan kasos-méhészet volt a méh- tenyésztés legelterjedtebb módja. Az utóbbi évtizedek során azonban a kasos-méhészkedés egyre inkább háttérbe szorult a korszerűbb, kaptáros méhészet mögött. A kasos méhész gazdálkodás ma már főleg csak a Nyírségben, Kárpátalján és Erdélyben dívik. Itt-ott azonban még ma is akadnak olyanok, akik a legrégibb módon, köpüben, vagy tökben lakatják méhcsaládjukat. A vándorméhészek rakodókaptárral dolgoznak, követik az ország virágzási időszakait. Amelyik vándorméhész például május elején a Délvidéken, május közepén Kecskemét táján, május végén pedig Nógrádban állítja fel kaptárait, háromszor is pergethet egymásután. A méhészeknek mintegy 60%*a kaptáros helybeli méhész, 30°/0-a vándorméhész, a régi kasosmódszerrel pedig mintegy 10%-a foglalkozik. A méz a méhek illatos, édes terméke, nemcsak páratlanul finom csemege, hanem egyben igen hasznos tápszer is. Igen bőséges invert- cukor (szőlőcukor) tartalmánál fogva betegek és lábadozók számára valóságos gyógyszer. Az ország méztermelésének mennyisége erősen függ a kedvező vagy kedvezőtlen időjárási viszonyoktól, átlagosan 400 vagon körül mozog évenként. A magyar méz különlegesen finom zamatjánál fogva az egész világon hires. Békeévekben, amellett, hogy hazai szükségleteinket teljesen fedeztük, még kivitelre is juíott 100—120 vagon. A kaptáros módszerrel együtt jár a méhek másik termékének, a viasznak termelési csökkenése. Pedig a viasz igen fontos ipari és hadiipari alapanyag. Méhviasz-termelésünk átlag másfél vagon, ez a mennyiség azonban nem elegendő szükségleteink fedezésére, tehát behozatalra szorulunk. Ezért erősödik egyre jobban a törekvés, hogy viasztermelésünket is fokozzuk. A méhészkedés jövedelmezőségét mutatja hogy egy 100 családos méhészet békebeli átlagos hozama évenként 4—5 ezer pengőre rúgott. Az eredményes méhészkedés a kis állatkák szeretetén kívül komoly hozzáértést, szaktudást követel. Tisztában kell lennie a méhésznek az apró szárnyasok életének tengernyi titkával,, mert többféle betegség is veszélyezteti a kaptárok szorgos lakóit, mint például az álcarothadás és a nosema. De sok bajt okoznak a különböző élősködő és rabló rovarok is. A méhészkedés fortélyainak elsajátítására a gödöllői állami méhészeti gazdaság méhész- képző tanfolyamokat rendez. Itt képezték ki azt a 250 körzeti ellenőrt is, akiknek önzetlenül vállalt feladata, hogy a különböző ártalmas méhbetegségeket felkutassák, a vizsgálati anyagot beküldjék a gödöllői kísérleti állomásnak s a védekezést megszervezzék. A magyar méhészeknek mintegy 60 százaléka szervezetten, 350 egyesületbe tömörülve végzi hasznos munkáját. A magyar méhészet csúcsszerve a Budapesten működő Országos Magyar Méhészeti Egyesület. Méhészeink szorgalmas gárdája lelkes szenvedéllyel, kiváló eredménnyel munkálkodik a kasok és kaptárak százezrei körül, hogy asztalunkra tehesse egyik legtáplálóbb és legizesebb csemegénket. Természetszerető, józan, tisztult gondolkodású és bölcselkedésre hajlamos emberek valamennyien, mert a kaptárok doigos népének, nap-nap után szemük elé tárulkozó példája örök nyomot vés a lelkűkbe. TELEGDY LAJOS — ADAKOZZUNK A LÉGITÁMADÁSOK ÁLDOZATAINAK MEGSEGÍTÉSÉRE! MÁVAUT MÁVAUT Zalaegerszeg autóbusz menetrendié Érvényes 1944. augusztus 9-étől A forgalom vasár- és Mpnpfrlíi Zalaegerszeg—Bak—Keszthely ünnepnap szünetel. | ÍTiCUClUlJ —•— 14 45** i. Zalaegerszeg Széchenyi-tér é. 10*35**--*--14 0 —•— 15*17 é. Bak Hangya szövetkezet i. 1003---*---— 81 5* 15*20 i. Bak Hangya szövetkezet é. 945 16*30 2-50 853 15*43 i. Zalaszentmihály—Pacsa rk. temp i. 922 16*07 — 8 55 . 15*45 é. Zalaszentmihály—Pacsa p. u. i. 9*20 16*05 6-40 1118 1713 é. Hévizszentandrás posta i. 7*42 14*37 6-40 11*47 17*42 é. Keszthely Hungária szálló i. 7*25 1415 1 640 11*50* 17*45** é. Keszthely pályaudvar i. 7*10** 14--* I Bak—Nova Menetdíj i 8*30** 15*25** i. Bak pályaudvar é. — 18 15** t 8* 15 15*30 i. Bak Hangya szövetkezet é. 10*—** 18*05 2*40 910** 16 10** é. Nova i. 9*20** 17 25** Zalaegerszeg—Bak—Bánokszentgyörgy Menetdíj _ . —i. Zalaegerszeg Széchenyi-tér é. —* — 1-40 18*15 i. Bak Hangya szövetkezet é. 7*00 240 18*49 i. Söjtör Búza-vendéglő é. 6*42 4-40 19*40 é. Bánokszentgyörgy i. 5*50 * = csak hétfőn, szerdán, pénteken közlekedik ** = csak kedden, csütörtökön, szombaton közlekedik 400 vagon méz magvar méhészet évi terméke
