Zalai Magyar Élet, 1944. július-szeptember (5. évfolyam, 145-222. szám)

1944-09-02 / 199. szám

1944 szeptember 2. 3 éhségét csillapítsák. A pápa beszédének befejező részében a béke kérdésével foglalkozott. (MTI) Londoni jelentés alapján ismerteti a NTI. a Times cikkét, amely szerint Londonban a héten, különösen szerdán és csütörtökön igen erős szárnyasbombatámadás volt. Igen nagy károk keletkeztek és rengeteg ember vesztette életét. Északirországból újabb önkéntes segédcsapatok érkeztek a mentési munkálatok folytatásához. A Manchester Guardian jelentése szerint Iká- ház az angol vadászgépek lövedékeitől rongáok dik meg, amelyek a szárnyasbombákat akarjsó lelőni. A Daily Telegrapf jelentése szerint Plymouthban a szárnyasbombák támadásai miatt már nincs elég lakóház és iskola. (MTI) Szófiából jelentik: Bagrjanov bolgár minisz­terelnök az országgyűlés előtt nyilatkozatot olvasott fel, amely szerint Bulgária lépéseket tett a szovjettel való háború megszüntetésére. Ennek érdekében minden önkéntes bolgár katonát, aki az arcvonalon harcolt, visszaren­deltek. (MTI) Helsinkiből jelentik: A finn országgyűlést kedden este 6 órára rendkívüli ülésre hívták össze. (MTI) A News Chronicle jelentése szerint Giraud tábornokot ismeretlen tettesek megtámadták és súlyosan megsebesítették. (MTI) Az Exchange Telegraph jelentése szerint György görög király Londonba érkezett, hogy Churchillal és Edennel tárgyaljon az újabb görög kormányválság ügyében. (MTI) £ Budapestről jelentik: A kormány tagjai vitéz Lakatos Géza miniszterelnök elnöklésével tegnap reggel minisztertanácsot tartottak. A minisztertanács rendeletet hozott az áralakulás ellenőrzésének szabályozására és elfogadta dr. Fekete Bertalan miniszteri tanácsosnak ár­kormánybiztossá való kinevezését. Rendeleteket hoztak azokkal az ügyekkel kapcsolatban, amelyeket a miniszterelnök rádióbeszédében felsorolt. A székesfővárosi iskolákban a tanév kezdetét októberre halasztották. A miniszter- tanács délután 5 órakor végződött. (MTI) Budapestről jelentik: A Kormányzó Ur dr. Fekete Bertalan miniszteri tanácsost árkor-' mánybiztossá nevezte ki. (MTI) Budapestről jelentik: Lossonczy István nyu­galmazott közellátásügyi miniszter Budapesten elhunyt. (MTI) A magyar kormány rádió útján román és francia nyelven felhívást intéz mindennap a, román kormányhoz, hogy a Délerdélyben in- ternállótáborban elhelyezett magyar vezető személyekkel bánjanak úgy, mint a Magyar-* országon élő román egyénekkel, akiket meg­okolt eset kivételével lakásukon őriznek. kirakat­díszítéshez eg) szinüésmintázott PAPÍROK nagy választékban Kakas Ágoston könyv-, papir­és irótzerkereskedétében. Zalaegertzeg, konuth-u. 8. Ezer évre megy vissza a története Csabrendek helységnek, ahol a tizenötödik században öt járás területére kiterjedő hatáskörrel megyei törvényszék is működött Dunántúlt a keleti gótok, húnok, germánok, majd a rómaiak tartották megszállva. Attila halála után százötven évig az avarok, majd frankok birtokolták, amikor a németség be­szivárgásával hűbérfejedelemség alakult ki. Nemsokára Szvatopluk hadai foglalták el, majd pedig a honfoglaló magyarok. 900 körül szállták meg elődeink a krónikái szerint Csabrendek vidékét is. Kál fia, Vér- bulcsú nemzetsége telepedett le a Balaton és a Bakony körül, a mai Zala, Vas, Veszprém és Somogy vármegyékben. Vérbulcsú törzséhez tartozott a Chob, Rednuk, Rennek, Rednek, Hóba nemzetség is. A kereszténység fölvételé­vel 1009-ben Sze;nt István megalapította a veszprémi püspökséget. A Marcal forrás üdé­két, Sarvalyt ajándékozta a veszprémi püs­pökségnek. A mai Csabrendek és határa azon­ban elkülönített birtok volt. Az ide telepedett magyarok a megerősített helyeket foglalták el, lehetőleg az erdős és források menti vidé­keket, ahol a leigázott ószláv lakosság föld- míveléssel foglalkozott, a magyarok pedig va­dásztak, halásztak és állattenyésztést űztek. Ilyen ószláv telep volt Rendek és Csab is. Ké­sőbb alakult ki a mai J<is- és Nagytárkány, Hóbaj, Keszifalu, Szentistván. Legrégibb ok­irat a »Sebe major exercitus« Olivér hadnagy Csabi nemzetségből és 1286-ból Gutthárd had­nagy a Csabi nemzetségből című. Ez a Gutt­hárd mint határőr teljesített szolgálatot. Rendeken az ószlávok a telepnek úgyneve­zett Buhimvölgy részén és a Tót-utcában lak­tak, amely ma a Jókai-utca. A magyarok a forrásvízhez közel, a jelenlegi piactérről nyíló Magyar-, Gyömörey- és a Pápai-utcák körül telepedtek le. Amíg házaik nem voltak, a ma is Táborhely-nek nevezett részen sátrakban laktak. Az a hely azelőtt római telep volt. Rendeknek óriási határai voltak, hatal­mas erdőségekkel, mocsarakkal, kevés szántófölddel, dús legelőkkel és bő vadállománnyal. Az őslakosság, amely főleg állattenyésztéssel foglalkozott, zabot, rozsot és búzát termelt, a trágyázást nem ismerte. A gabonát csak saját szükségletre termelték és kézidarálön őrölték. A kereskedelmet alig ismerték, ez a foglalkozás csupán fegyver-, bőr- és állat- cserében merült ki. A Rendektől északkeletre fekvő Csab, vagy Olcsob Szentistván néven és a mai Csabis puszta szintén ószláv település volt. Állítólag a tatárjárás alatt pusztult el. Erre enged kö­vetkeztetni ez az elnevezés: »Tatárverési táb­la«. Rendek, úgy látszik, ezt a pusztítást ki­kerülte, mert Szent Lőrinc temploma, az akkori telep közepén állott Árpádkorabeli építmény csak az 1700-as években lett a pusztító tűz martaléka. Amikor a tatárjárás után a 13. században kialakult a nemesi vármegye Kehidán (Ketü- hid), a megjelent nemesség között ott volt a rendek! és csábi nemesség is. Rendekről 1326- ban, 1331-ben, —32—33-ban Péter fia, Csaba mester, 1337-ben Csabi comes, 1419 és 1423 között Csabi Bazsó Balázs, 1433-ban ugyan­az a csabrendeki nemes, majd 1454—55-ben Csabi András tett esküt, mint alispán. Rendek már ebben az időben számottevő mezőváros (oppidum) volt, ahol megyei törvényszék (sed- ria) működött. Ilyen kiküldött bíró gyanánt működött Rendekről 1330—10-ben Csabi Detre fia, Dezső, akinek a vármegye közön­sége előtt esküt kellett tennie. A rendeki megyei törvényszéknek hatás­köre kiterjedt a mai tapolcai, balaton­füredi, keszthelyi, sümegi és zalaszent- grőti járás területére. Érdekes megemlíteni, hogy a rendeki megyei törvényszék 1448-ban Hunyadi Jánoshoz fel­iratot intézett. Amíg a királyt felséges fejedel­mének, Hunyadit, a kormányzót nagyságos urának szólította. A megyei törvényszékek nemcsak bűnügyek­kel, hanem közigazgatási ügyekkel is foglal­koztak. A hadi- és házadó hátralékosokra bün­tetést szabtak ki. Az iratokat a törvényszék elnökének és bírájának aláírásával, pecsétjével hitelesítették, mert a vármegyének még külön pecsétje nem volt. A 14. században Rendek, Rednek, vagy Ren­nek már tizedkerület volt. Itt vetették ki és szedték a dézsmát, tizedet, az úgynevezett dicát, amelyet Luca napján kellett befizetni’, Rennekés volt a hivatal neve. A paptizedet az Árpádházi királyok alatt még a nemesség fizette, a káptalan tizenegyedet meg bérbe is adhatta. Uriszéket is tartottak a rendeki földesurak. Saját jobbágyaik és egyéb alkal­mazottaik felett maguk bíráskodhattak. Rendeknek már ebben az időben mindéin pénteken látogatott hetipiaca volt. Minden második hét péntekén tartották meg a megyei törvényszéket és az uriszéket, mert akkor a környékről nagyobbszámú néptömeg jött össze. A hirdetményeket és az ítéleteket ekkor tették közzé. Ezen intézmények létesí­tésével és működésével Rendek volt az egész vidék központja. A betelepülést elősegítette és így lakosságának a száma folyton növeke­dett. POSGAY ERZSÉBET. Köz- és magánérdekf hogy a jó újság pontosan eljusson az előfizetők kezébe. Akinek a postai vagy házhoz való hiányos kézbesí­tése miatt bármi panasza van, azonnal jelentse be (helybeliek szóban, vidékiek írásban) kiadóhivatalunknak. Csak bejelentés után lehet orvosolni a panaszokat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom