Zalai Magyar Élet, 1944. július-szeptember (5. évfolyam, 145-222. szám)
1944-08-30 / 196. szám
M/^ŐöÍrÍXET Védetté nyilvánították a baiatonmenti templom- és kolostorromokat Sziklaalakzatok, virágritkaságok, híres források, őserdők, őskövületek és templomok a védett tárgyak között Az Országos Természetvédelmi Tanács évek óta fáradozik azon, hogy Magyarország természeti és történelmi ritkaságait törvényes védelem alá helyezze és ezzel a pusztítástól és a megsemmisüléstől megóvja. Már sok száz templom- és várrom, erdő, láp, ritka fa, madár-, állat- és virágfaj kapott törvényes védelmet és ezek száma állandóan szaporodik, mert a tanács vezetősége folyton kutat újabb természeti ritkaságok után, de a megértő közönség köréből is sok bejelentés érkezik ilyen értékekről. Különösen egyes öreg fák és erdő- részek megvédése érdekében fordulnak sokan a tanácshoz, leginkább a tulajdonosok, amit örvendetes haladásként állapíthatunk meg. Legutóbb például két somogymegyei nagybirtokos: Inkey László és gróf Hoyos József kérték birtokuk egyes erdőterületének és a különleges fák törvényes védelmét. A legújabb védettség alá helyezések ügyében megkérdeztük a tanács ügyvezető alelnö- két, Földváry Miksa miniszteri tanácsost, aki közölte velünk, hogy a tanács közbenjárására most a következő négy fontosabb tárgy védelmét mondották ki: Szentendre váro^ határában a pomázi Kőhegy pompás, látványos sziklafalainak védelmét ötven hold körzettel, több öreg fát, a Királyforrás, vagy Ókut nevű híres forrását (a turisták előtt régi nevén: »Sztaravoda« ismeretes) két holdnyi kerületével, ezenkívül több forrásét, köztük a katonai lőtér mellett levő Bánhidy-forrásét. A Kőhegy területe három tulajdonosé: Szentendre városé, dr. Man- dics Miláné és Dreher Jenőé. A másik védett terület a délbaranyai Nagy- harsány község legelője, amelyen a híres magyar kikirics (Colchicum Hungaricum) nevű ritka, csak itt tenyésző koratavaszi virág nyílik. Ez ellentétes a közönséges őszi kikiriccsell, amennyiben már február végén nyílik, virágai pedig szép halványlilák. A harmadik védett hely a Hóvár (Hoverla) alatti, 1400 méter magasságban levő, 421 holdnyi területű őserdő, amelyre nézve kimondották a fahasználat örökös tilalmát is, ami a legtökéletesebb védettséget jelenti. Az ilyen helyről még a kidőlt fákat sem szabad eltávolítani. Pompás vegyes fájú őserdő ez, amely luc- és jegenyefenyőkből, valamint bükkös juharfákból áll. Egyike az ország legszebb és legértékesebb erdeinek, természetvédelmi szempontból nagyfontosságú, ezenkívül erdészeti és tudományos érdekekből is szükséges a fenntartása. Arról is nevezetes, hogy olyan jegenyefenyők is vannak benne, amelyeknek köbtartalma a húsz köbmétert is meghaladja. A fenntartott őserdő megszemlélése nem ütközik ' különösebb nehézségekbe, mert a hó1944 augusztus 31. vári turista menedékház felé vezető műút mellett fekszik. / A negyedik nevezetesség Ipolytarnóc határában van. Ezek a világhírű ősföldtani kövületek, közöttük az úgynevezett »gyurtyánfa« (megkövesült ősfenyő), amely az idők folyamán részben tönkrement, a föld felszíne alatt azonban még sok ilyen ritka kövület rejtőzik, miért is a helyet a földmívelésügyi miniszter — a további romlás meggátlása érdekében — törvényes védelem alá helyezte. Védettség alá helyezték a zalai Balaton vidék összes templom- és kolostorromjait is. A várromok már régebben védettség alá kerültek. A további védett helyek a következők: a várpalotai várrom és kolostorrom, a bujáki várrom és környéke, a somogyvári Kupa-vár és az egykori Szent Egyed bencés apátság és templomának romjai, a sóstókáli templomrom és végül a rádpusztai templom romjai. A törvényes védettség épületmaradványoknál szó szerint azt jelenti, hogy a romok falait lebontani, vagy megbolygatni tilos, közvetlen környékét, mint természeti emléket, megfelelő kerítéssel kell ellátni, a romok területén kutatni, ásatni nem szabad, illetőleg ehhez a tulajdonos, a földmívelésügyi miniszter és a Műemlékek Országos Bizottságának együttes engedélye szükséges. Ahhoz is engedély" kell, ha a tulajdonos a romokon az állékonyság biztosítására munkát akar végeztetni, vagy a romokat helyre akarja állíttatni. Erre a célra részletes terveket kell készíteni és be kelt mutatni. Magyarországon jó kezekben van a természeti és történelmi emlékek ügye: az Országos Természetvédelmi Tanács hangyaszorgalommal gyűjti a ritka természeti kincseket, amelyek a kieszközölt törvényes védelem révén azután közös nemzeti és művelődési kinccsé válnak, egyúttal pedig nagy mértékben gazdagítják az ország idegenforgalmi értékeit és ritkaságait. PÉCHY-HORVÁTH REZSŐ. (87) Amikor a kertész által szerzett papírral a munkaközvetítő hivatalba mentem, öreg, szakállas ember fogadott, aki — bolsevista létére — nagyon szívélyes volt. A várakozók hosszú sorában benyomultam végre a szakmunkásokat elhelyező irodába. Amikor a tisztviselő elé kerültem, elmondtam, hogy már több hete időzöm a városban, de még nem találtam miunkát és mivel! lakásom sincs, már a katonaságnak is feltűnH tem. — Kérem a személyi iratokat! — mondta hivatalosan és röviden a tisztviselő. — Lgy, — nézett rám — ön tehát könyw velő és jártas a biztosítási szakmában? Várjon, kérem, egy pillanatig! Foglaljon helyet! Ilyen illedelmes hangnemben beszélnek itt az emberrel? — gondoltam magamban és leültem egy székre. A tisztviselő kiment a szobából. Hallottam, hogy a szomszéd szo<- bában telefonálnak. Ismét nyílt az ajtó és a tisztviselő közölte velem, hogy már van is állásom... Holnap kezdhetem a munkát. Az állami biztosító intézetnél. — Reggel tehát jelentkezzék! Amikor az utcára léptem, úgy tűnt, hogy a nap ragyogóbban süt és a szívem örömmel van tele. Tehát itt maradhatok, ebben a városban, Ninocska közelében. Minden nap láthatom és nem kell félnie többé, ha együtt vagyunk... Addig is, amíg eljön a felszabadulás napja, amelynek megvalósulásáért dolgozom. ■ * — Petja, — mondta néhány nappal később Grisa — ma feltartóztatott egy GPU- ember. Megkérdezte, hogy ki vagyok és mit keresek itt a városban. Ismét elfogott a félelem: — Ez baj, Grisa, és mit mondtál? • — Azt mondtam, hogy még mindig nincs lakásom és munkához sem jutottam. Megmutattam neki irataimat. Látszólag megelégedéssel vette tudomásul, amiket mondtam, de végül mégis felszólított, hogy minden héten jelentkezzem a GPU-nál. És ha egy hónap múlva még mindig nem találok munkát, sem állandó lakásom nem lesz, akkor hazatolon- colnak a szülőfalumba! — Nekem már elegem van .itt ebből az életből — mondta Grisa. — Továbbállok és más városban ütök tanyát. Túl forró már itt a talaj a lábam alatt. Majd te, meg a kertész tovább folytatjátok a munkát. Reám már úgysincs nagy szükség itt! __ El következett a szomorú nap, amikor búcsút vettünk Grisától. — Ne légy nagyon ünnepélyes — figyelmeztetett Grisa. — Ne felejtsd, hogy óvatosaknak kell lennünk! Tudod, hogy a, napnak minden órájában a szemük előtt vagy. Dolgozzál tovább ügyünkért, de ne hamarkodd el a dolgokat! Szerezz magadnak barátokat köztük, de egyikhez se légy bizalmas! Tudod, hogy minden városrészben ott vannak a GPU embere1!. Te a legnehezebb poszton állsz itt az oroszlánok barlangjában! Légy óvatos, Petja! — azzal megszorította a kezemet és felszállt a vonatra. Amikor Grisának elutazása, után az állomásról visszamentem a városba,, minden olyan üresnek és kihaltnak tűnt és a, veszély érzete egyre fokozódott bennem. Bár állásomat elfoglaltam a biztosítónál, de ki biztosítja azt nekem, hogy nem figyelik-e ott is minden lépésemet?! Igaza volt Grisának, hogy nagyon óvatosnak kell lennem. Ez az állás csak még jobban megnehezítette helyzetemet. És — be kellett vallanom — Grisa eltávozása nagyon lehangolt. Olyan elárvultnak éreztem magamat nélkülié. Másfél esztendeig voltunk együtt, mindig egymásra gondoltunk és segítettünk egymáson. És most, itt maradtam egyedül. Bizonyos, hogy ha holnap, vagy holnapután letartóztatnának, senki sem volna, aki segítségemre jöjjön. Grisának a címét senki sem tudja... Nina, igen, az én kis Ninám. Bizonyos, hogy neki nem lenné nyugta miattam, de mit se4 gíthetne rajtam?! Legfeljebb magát is veszélybe sodorná, elvesztené állását és szabadságát ... * Nyomott hangulatban érkeztem haza. Amikor beléptem a szobámba, amelyet mint szovjet-alkalmazottnak utaltak ki, visszatántorod- tam. Néhány kis holmim össze'-vissza hányva, hevert az asztalon, a szekrények nyitva, az ágyam feltúrva. A háziasszonyom nagy hanggal jött felém: — Na, mondhatom, gyönyörű szovjet-alkalmazott maga! Bandita, azt mondták a GPU- emberek. Gyanú alatt van és a börtönbe; kerül! Hát ilyenfajta ember maga? Háziasszonyom kommunista, gyári munkás özvegye. Fennakadt szemekkel meredtem reá. — Aztán volt még itt egy telvtársnő is, aki) beszélni akart magával — tette hozzá har;a>> gosan és bevágta az ajtót. — Nina — gondoltam és mindjárt bozzá irn- dultam. Odakint jót tett a friss levegő. GondoO«^ tam. Vájjon tudott-e Nina a házkutatásról? Bizonyára, mert miért keresett volna? Biztos, hogy mindenről tud. Miközben egy csendes mellékutcába befordultam, hogy gyorsabban és feltűnés nélkül juthassak előre, hirtelen egy gondolat világosodott meg bennem: Krasznov! Csak ő lehet az oka! Bizonyára ismét írt és elolvasták a postán, még mielőtt Nina kezébe került volna* így tudhatták meg a dolgot. Most ébredtem csak tudatára, hogy micsoda veszélyben forgok. Menekülni? Most mindjárt elmenekülni? Határozatlanul álldogáltam és körülnéztem., Semmi sem gyanús. — Nem! — kiáltott bennem valami — látni akarom még! Talán mégsem egészen úgy áll a dolog.as Talán. • (Folytatjuk.)
