Zalai Magyar Élet, 1944. július-szeptember (5. évfolyam, 145-222. szám)

1944-07-04 / 148. szám

1944 július 4. MACrtAifkn Két zalai katonatestvér levele az édesapa születésnapjára Uj fejezetek nyilnak az elkövetkezendő iskola­könyvekben. Gyűl a nemes anyag. A véres, könnyes valóságokból egykor a legendák boldog világa alakul. Dicső emlékekkel gazdagszik az iskolai példatár. Napról-napra világítanak elő a hősi cselekedetek, az ifjúság önzetlen haza­szeretetének lángjai, a kötelességteljesítés önfel­áldozó megnyilvánulásai, az eszményekért való ragaszkodásnak felemelő cselekedetei. Megható képei tárulnak fel a szülőföld iránt való szeretet­nek, a szülői ház emlékeihez való ragaszkodás­nak, a gyermeki hálaérzésnek az édesanya és édesapa jósága, gyengédsége, gondoskodása, nevelése iránt. Különösen megkap bennünket minden olyan megnyilvánulás, amely a családi kapcsok erősségét bizonyítja, mert a családok belső élete tükörképe a nemzet életének és reménysége a haza erejének és felvirulásá- nak. A családi élet tiszta erényeiből, erkölcsi szépségeiből születnek a háború küzdelmeinek és a béke munkájának hősei. Lehetetlen meghatódás nélkül olvasni azt a két levelet, amelyet egy zalai apa kapott a születésnapjára egyidőben, de különböző hely­ről a katonafiaitól. Az egyik levél igy szól: „Édes jó Apám! Nehezen tudom elkezdeni ezt a levelet. Nehéz akkor valakinek a születés­napjára jókívánságokat küldeni, amikor az még nemrégen a számára a földön legdrágábbat búcsúztatta el a boldogabb viszontlátásig. Anyu elment, hogy örökre velünk maradhasson. Itt hagyott minket azért, hogy fentről imádkozva értünk, segíthessen nekünk. A válás mind- annyiunknak nehéz volt, de különösen nekünk, akik itt maradtunk, hogy folytassuk a küzdel­mes életet. Anyu betöltötte a legszebb hivatá­sát azzal, hogy minket fölnevelt. Gyermekei, akiknek életét szentelte, soha sem tudják el­felejteni neki azt a végtelen szeretetet és jósá­got, amellyel minket elhalmozott. Sok minden megváltozott most, hogy Anyu iestben nincs közöttünk. De hármunk közt a kapcsolat még szorosabb lett, mert szorosabbra húzta azt a Negyedik, az örökké velünk maradó szeretető vei. Betegsége során nem a test szenvedése fájt neki, hanem a lelke gyötrődött, hogy beteg­ségével nekünk fájdalmat szerez. Sokkal nagyobb volt a hite, semhogy a haláltól félt volna, de minket sajnáit, hogy itt kell hagyni bennünket árvaságban. De az Isten igy gondolta jónak. Maga mellé vette, igy biztosan még jobban tud nekünk segíteni. Édes jó Apám ! Vigasz­talódjál, a születésnapodat nem tölföd egyedül. Mint eddig is, most is, sőt ezután méginkább, melletted fog állni a mi drága jó Anyukánk. Meglásd, meg fog segíteni. Az ő áldott emléke bizakodást és életkedvet ad, hogy nehéz munká­dat ezután is jókedvvel és erős hittel végez- hesd. Számtalanszor csókol szerelő, hálás fiad.“ A másik levél igy hangzik: „Édes, drága jó -Apukáml Születésnapodon imával fordulok a Mindenhatóhoz, hogy enyhítse a fájdalmat, tompítsa az űrt, amit jó Anyukánk távozása a szivedben hozott. Eszembe jut, amikor Anyu­kánkat kikisértük az örök pihenőhelyére. Te mentél középen, mindkét oldalon fiaidba karol­tál. Ez legyen a jelképe ezentúl az életünknek. Anyukánk nyomdokain haladjunk együtt mind a hárman, keress bennünk támaszt, legyünk mi ketten életed mankói, akikre nyugodtan támaszkodhatsz. Bennünk megtalálod életünk végéig a szerető gyermeket, aggódva figyeljük minden lépésedet. Egymásra vagyunk utalva, hiszen hiányzik mindnyájunknak a gondviselője, a mi jó édesanyánk. Pótolnunk kell az értünk állandóan szorgos­kodó, fáradhatatlan figyelmességét az egymás iránti kölcsönös őszinteséggel^ rajongó szeretet­tel. Akkor elég lesz nekünk'Anyukánk lelke, amely velünk él most is, vigyáz ránk minde­nütt s velünk és értünk imádkozik a jó Isten­hez. Ha igy gondolkodunk, nem leszünk ide­gesek, mert megnyugtat minket Anyunak szelle­me. Nem leszünk hirtelen haraguak, mert Anyu lecsendesit minket, nem lesznek megoldatlan kérdéseink, mert Anyu mindenben tanácsot ad. Visszanyerjük lelkünk egyensúlyát, megtaláljuk újra Anyukánkat, teljes lesz ismét a! család, lesz célja életünknek, kedvünk lesz$*ismét alkotni, dolgozni, hisz közös marad a öröm, közös marad a bánat. Lélekben éljünk együtt, akkor nem lesz árva a test. Nem lettünk sze­gényebbek, Apukám, sőt gazdagodtunk egy hitves és édesanya gyönyörű életpéldájával és egy mindig, mindenhol velünk és értünk ag­gódó őrzőangyallal. Ez az őrzőangyal vigyáz ránk, édes jó apám. A látható és érzékelhető támaszt és szeretetet pedig keresd bennünk, akik Érted a születésnapodon melegebben még nem imádkoztak a Mindenhatóhoz. Légy to­vábbra is szerető édesapánk, idősebb barátunk, jókedvű apukánk, tartsd meg nekünk a családi fészeknek melegségét, amely bennünket idáig körülvett. Forró szeretettel ölel, csókol nagyon szerető, hálás fiad.“ Portyázók között túl a Búgon... Ha a léptük alatt otthon döngene a föld, utánuk fordulna minden barna lány, a tulipános ablakok mögül kiváncsi kék szemek tekintené­nek rájuk s a koratavaszi alkonyaiban, amikor kigyúltak már a sápadt csillagok, választott szépének édes meséket mondana minden legény s a piruló hold örömmel bújna el a felhők mögé, hogy ne zavarja a fiatalokat. Ha otthon volnának ... ám de itt vannak. Felhős orosz ég alatt, ingoványos mocsarak mélyén állnak a vártán, keményen, büszkén, fiatalon . . . Szépek, mint a szűz erdők sudaras fái, erősek, mint a fiatal oroszlán, bátrak, vitézek, magyarok . . . Egyenként válogatták össze őket, a Dunán­túl szelíd lankáiról ideirányitott hadosztály színe-virága került ebbe a századba, amelyre mindmáig különleges feladatok várnak a jövő­ben is. . . A századot, amikor megalakult, „portyázó századinak nevezték el s a keresztapák talán ennél találóbb nevet keresve sem találtak volna . . . A hadosztály, amelynek kötelékébe a portyázó század tartozik, most is, mint a múltban, az utak és vasutak biztosítását látja el túl a Búgon, valahol a mocsarak között. Működési területe messzi vidékre kiterjed és ezen a területen állandóan „bevetve“ teljesíti feladatát a portyázó század. Mint a nevéből is következtetni lehet, soha sincs egyhelyben. Állandóan „portyázik“ és a portyázások közben sok kemény csatát vívott már az erdők rejtekén meghúzódó partizá­nokkal és legújabban a mocsarakon keresztül- szivárgott vörös kötelékekkel. A hadosztály­parancsnokság számára ők végzik az ismeretlen területek felderítését s ha orvlövészcsoportra bukkantak, elsősorban az ő feladatuk ezeknek felgöngyölítése. . . Amikor náluk jártam, akkor is éppen külön­leges feladat végrehajtására voltak útban, amelyet szövetséges német csapatokkal szoros együtt­működésben kellett megoldaniok az egyik fel­vonulóban lévő orosz gárdahadosztály ellen, valahol a Pripjet mentén-. . . Egésznapi fárasztó menetelés után éjtszakára egy nyomorúságos kis fehér orosz faluban szállásoltuk be magunkat. Mire a halványan pislákoló Hindenburg- mécsesek kigyúltak a szobákban, a napi fára­dalmak már szintfe meg sem látszottak a fiukon. Őrök virrasztónak künn a vak éjtszakában, de benn a kis szobákban felcsendült a dal ... Ahogy nézem őket, önkéntelenül Ady halha­tatlan sorai jutnak az eszembe. . . „Hogy zúg, zuhog a nóta valamennyi vén fiú torkán . . igen. Zúg, zuhog a nóta s én halkan idézem a költőt: , 4 „Így járnak a végezés ormán Ezer és ezer évek óta. Mindig a Halálba loholtak S el nem hagyta őket a nóta­Miért? kiért? mikor?: erősön Álltak, mert így rendeltétek el S be szép ilyen végzetes néppel Ugyanannak tudni magunkat. Fátum és dal népe, ha voltak Sírok: te megbirtál a véggel. Búsultál, ütöttél, nótáztál S halsz és élsz: igy rendeltétek el.“ A zuhogó nóta magával ragad engem is. Azt veszem észre, hogy együtt dalolok én is velük s a kedvemért eléneklik az indulójukat is. Néhány sort sikerült megjegyeznem: „Portyázó sereg sohse kesereg, van a lónak jó nagyfeje, búsul eleget. Ha a pénze fogy, mulat egy nagyot haza ír a jó anyjának egy képes lapot.“ A továbbiakban barna kislány, csók és egyéb „miegymás" következik, majd a második szakaszban a gh.-ra tesz néhány csípős meg­MAVAUT MAVAUT Zalaegerszeg autóbusz menetrendje Érvényes 1944. junius 5-étől A forgalom vasár- és Zalaegerszeg—Bak—Keszthely ünnepnap szünetel. Menetdíj —-— 14'45*** i. Zalaegerszeg Széchenyi-tér é. 10-35*** 17-05* 1 40 — 15-17 é. Bak Hangya szövetkezet i. 10 03 16-33 — 815* 15-20 i. Bak Hangya szövetkezet é. 9 45 1630 2-50 853 15-43 i. Zalaszentmihály—Pacsa rk. temp i. 9 22 16 07- 8 55 15-45 é. Zalaszentmihály—Pacsa p. u. i. 9'20 16 05 6 40 10 18 17 13 é. Hévizszentandrás posta i. 7 42 14-37 6 40 10-47 1742 é. Keszthely Hungária szálló i. 725 1415 6 40 10-50* 17 45*** é. Keszthely pályaudvar 1 i. 7-IC*** 14 -* Menetdíj Bak—Nova — 8"30** : 15-25' "* i. Bak pályaudvar é. — 18 15** — 815 15-30 i. Bak Hangya szövetkezet é. 10-—** 18 05 2-40 9-10*" • 1610’ ** é. Nova i. 9 20** 17 25** Menetdíj 1- 40 2- 40 4-40 Zalaegerszeg—Bak—Bánokszentgyörgy 17 35* 1813* 1849 19-40 i. Zalaegerszeg Széchenyi-tér é. —•— i. Bak Hangya szövetkezet é. 7-0ű i. Sőjtőr Búza-vendéglő é. 642 é. Bánokszentgyörgy i. 550 : = csak hétfőn, szerdán, pénteken közlekedik ** = csak kedden, csütörtökön, szombaton közlekedik *** = Szerdán nem közlekedik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom